Sikeres kezelés plazmaferezissel, ciklofoszfamiddal és ciklosporin A-val az inzulinrezisztencia B típusú szindrómájában: esettanulmány

Absztrakt

KÓRTÖRTÉNET Egy 1949-ben született nőnél 1990-ben diagnosztizálták a szisztémás lupus erythematosust. Prednizolonnal kezelték, és 2), nagyon kevés javulást lehetett tapasztalni.

VIZSGÁLATOK ÉS KEZELÉS A szérum inzulinszintje magas volt, és az euglikémiás szorító vizsgálat súlyos inzulinrezisztenciát igazolt. A páciens szérumában inzulin receptor antitestek voltak, amelyek gátolják az inzulin kötődését, és így a páciens B típusú inzulinrezisztenciában szenved. Diéta és testmozgás után a glikémiás kontroll stabilizálódott, és az inzulinkezelést visszavonták. 1993 végén azonban katabolikus és hiperglikémiás állapotban volt, annak ellenére, hogy a prednizolon dózisát megemelték és az azatioprint adtak hozzá. 1994 elején plazmaferezissel és i.v. ciklofoszfamiddal kezelték. Ezt követően a ciklosporin A-t fenntartó kezelésként kezdték el az azatioprin mellett. Gyors és tartós klinikai javulás volt tapasztalható. 1994 végétől és ettől kezdve nincs diabétesz vagy glükóz intolerancia jele, és a páciens szérumában nincsenek kimutatható inzulinreceptor antitestek.

VITA A súlyos B típusú inzulinrezisztencia kedvezően reagálhat a plazmaferezissel és a ciklofoszfamiddal végzett kezelésre, amelyet a ciklosporin A és azatioprin kombinációja követ.