Sulpirid használata szoptatás közben

Orvosi szempontból a Drugs.com. Utolsó frissítés: 2020. április 13.

Szulpirid szintek és hatások a szoptatás alatt

A szoptatás alatti alkalmazás összefoglalása

A sulpiridet az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala nem engedélyezte forgalomba hozatalára, más országokban azonban pszichoterápiás szerként és galaktogógként használják. A sulpirid növeli a szérum prolaktin szintjét, de klinikai értéke a tejellátás növelésében megkérdőjelezhető. Egy tanulmányban, amelybe csak olyan anyákat vontak be, akiknek dokumentáltan alacsony a tejtermelése néhány héttel a szülés után, a szulpirid hatékonyan növelte a tejmennyiséget, de csak a placebónál hatékonyabb volt abban, hogy elkerülje a pótlást azoknál, akiknél nincs kezdeti tejtermelés. A galaktogógok soha nem helyettesíthetik a tejtermelést befolyásoló módosítható tényezők értékelését és tanácsadását. [1] Ha az anyáknak megfelelő szoptatási technikát kapnak, és gyakran szoptatnak, akkor a sulpirid valószínűleg nem nyújt további előnyöket. Hogy a szulpiridnak van-e előnye galaktogógként azoknál a nőknél, akiknél az ápolás technikájának és gyakoriságának optimalizálása után továbbra is elégtelen a tejtermelés, azt nem vizsgálták megfelelően.

A sulpirid meglehetősen nagy mennyiségben választódik ki az anyatejbe, néhány esetben jóval meghaladva az anya súlyához igazított dózis 10% -ának elfogadott értékét, de a szoptatott csecsemők vérkoncentrációját még nem értékelték. Két tanulmány nem talált káros hatást azoknál a szoptatott csecsemőknél, akiknek anyáit 2–4 hétig szultpiriddal kezelték galaktogógként.

A szülés utáni anyáknak viszonylag nagy a kockázata a szülés utáni depresszióra, és a szulpirid mellékhatásként depressziót okozhat. Ezért a sulpiridot valószínűleg el kell kerülni azoknál a nőknél, akiknek kórtörténetében súlyos depresszió volt, és ezt a nagy érzékenységű időszakban egyik anyánál sem szabad hosszabb ideig használni. Fáradtság alkalmanként jelentkezett, és fejfájásról és láb ödémáról is beszámoltak szoptató anyáknál, akik galaktogógként szulpiridot szedtek. [2] [3]

Kábítószer-szintek

Anyai szintek. Egy csak absztrakt formában közölt tanulmányban a sulpirid nem volt kimutatható a tejben (a vizsgálat részleteit és a vizsgálati határértéket nem közölték), napi 200 mg-os anyai dózis mellett. [4]

Húsz nő szedett naponta kétszer 50 mg sulpiridet a tejtermelés fokozása érdekében. Minden nőből egyetlen tejmintát vettek a reggeli adag után 2 órával a terápia 3. és 7. napja között. Az átlagos tejszulfid-koncentráció 970 mcg/l volt (260 és 1970 mcg/l között). [5] Ez azt jelenti, hogy a csecsemő átlagos napi maximális dózisa 146 mcg/kg (39 és 297 mcg/kg között), vagy a súlyhoz igazított anyai dózis 8,7% -a (2 és 18% közötti tartomány).

Csecsemő szintek. A felülvizsgálat dátumáig nem találhatók releváns közzétett információk.

Hatások szoptatott csecsemőknél

Egy 14 nőből álló vizsgálatban, amely 4 héten keresztül napi háromszor 50 mg szulpiridot kapott, szoptatott csecsemőiknél nem jelentettek mellékhatást. [3]

Egy 24 szoptató anya tanulmányában, akik 2 héten keresztül napi háromszor 50 mg sulpiridot kaptak, szoptatott csecsemőiknél nem jelentettek mellékhatást. [2]

Egy tanulmányban, amely összehasonlította a sulpiridot és a placebót a tejtermelés fokozása érdekében, a csecsemő súlygyarapodása nagyobb volt a kezelt nők csecsemőiben a 15. napig, de a későbbiekben nem volt különbség a súlygyarapodásban a csoportok között. [6]

Hatások a szoptatásra és az anyatejre

A sulpirid növeli a szérum prolaktin szintjét, és nagyobb sebességgel okozhat galaktorrhea-t, mint más pszichotrop gyógyszerek. [7] [8] [9] [10] Számos tanulmány jelent meg a szulpirid felhasználásáról a tejellátás fokozásában. [2] [3] [5] [6] [7] [11] [12] A legtöbb tanulmánynak súlyos tervezési hibái vannak. Bár ezek a vizsgálatok mind placebo-kontrollosak voltak, csak 3 vizsgálatot vakítottak és randomizáltak.

Egy vizsgálatban 28 nőt randomizáltak 50 mg (n = 14) vagy placebo (n = 14) szulfidra napi 3 alkalommal, 4 héten keresztül. A nők a szülés után 4 hónapon belül voltak, és megállapították, hogy nem rendelkeznek elegendő tejjel. A két csoport meglehetősen jól illeszkedett a vizsgálat megkezdésekor, azzal a különbséggel, hogy a placebo csoportba tartozó anyák hosszabb ideig pótoltak táplálékot, mint a sulpirid csoportba tartozó nők, 33, illetve 22 napig. Az anyák mindkét csoportban átlagosan napi 5,3-szor etették csecsemőiket. Az anyák nem kaptak utasítást a szoptatás technikájáról. A szérum prolaktin a szulpiriddal kezelt betegeknél körülbelül 400 mcg/l-re emelkedett, és kissé csökkent a placebóval kezelt betegeknél. Azonban sem a vizsgálat elején a tejhozam, sem a hozam növekedése nem mutatott összefüggést a szérum prolaktin növekedésével. A csecsemő súlygyarapodása nagyobb volt a kezelt betegeknél a vizsgálat végén (1081 vs 795 g); mindkét csoportban azonban a legtöbb csecsemő kiegészült, így lehetetlen megmondani, hogy a sulpirid csoport súlygyarapodását a megnövekedett tejtermelés vagy a pótlás okozta-e. [3]

66 normál csecsemővel rendelkező, elsőszülött anyákon végzett vizsgálat, amely kifejezte vágyát a szoptatásra, a szülés utáni első 4 napban naponta háromszor 100 mg sulpiridot, majd a következő 86 napban naponta háromszor 50 mg-ot kapott. A sulpiridot kapó anyák a kiindulási szérum prolaktinszintet 117 - 119 mcg/l értéken tartották a 90 napos vizsgálati időszak alatt. A placebót szedő anyáknál a szérum prolaktinszintje normálisan 113 mcg/l-ről csökkent az 1. napon 20 mcg/l-re a 90. napon; a 4., a 15. és a 30. napon azonban a 30 perces posztuckling prolaktinszintjük megközelítőleg ugyanolyan szintet ért el, mint a szulpiriddal kezelt anyák, mert ápolás után a prolaktin szintje nagyon kicsi volt. A 60. és a 90. napon a placebót szedő nőknél sokkal alacsonyabb volt a kiindulási és utószülési prolaktinszint, mint a kezelt nőknél. A csecsemő súlygyarapodása a kezelt nők csecsemőinél a 15. napig nagyobb volt, de az ezt követő csoportok között nem volt különbség. [6] Ezt a tanulmányt magas 38% -os lemorzsolódás sújtotta, ami a kezelési szándék elemzését megvalósíthatatlanná teszi.

Egy randomizált, kettős-vak vizsgálatban 60 nőt vizsgáltak, akik 25-40 nappal a szülés után voltak, 40-nél az elegendő laktáció átlagosan 293 ml/nap volt, és 20 nőnél tejtermelés nem volt a vizsgálat kezdetén. Nem tettek említést semmilyen laktációs oktatásról, amelyet az alanyok kaptak a vizsgálat előtt vagy alatt, illetve az ápolás gyakoriságáról a vizsgálat során. Az alanyoknak napi kétszer 50 mg l-szulpiridot, d-szulpiridot vagy d, l-szulpiridot, vagy 15 napig placebót kaptak. A tejtermelés az összes kábítószer-csoportban növekedett. Minden nő, akinek nem volt elég laktációja, beleértve a placebót is, elkerülhette a pótlást 6 napos terápia után. Azok a nők, akiknél az elején nem volt tejtermelés, akik drogot kaptak, 10-15 nap után le tudták állítani a pótlást; a placebo csoportba tartozók a vizsgálat végén nem voltak képesek szoptatni. A szerzők kijelentik, hogy a megnövekedett tejtermelés a gyógyszer abbahagyása után fokozatosan csökkent, de nem szolgáltatott adatot. [7]