Szándékos fogyás és a depresszió tüneteinek változásai: Szisztematikus áttekintés és metaanalízis

Anthony N. Fabricatore

1 Súly- és étkezési rendellenességek központja, Pszichiátriai Osztály, Pennsylvaniai Egyetem Orvostudományi Kar, Philadelphia, Pennsylvania

2 Nutrisystem, Inc., Fort Washington, Pennsylvania

Thomas A. Wadden

1 Súly- és étkezési rendellenességek központja, Pszichiátriai Osztály, Pennsylvaniai Egyetem Orvostudományi Kar, Philadelphia, Pennsylvania

Allison J. Higginbotham

1 Súly- és étkezési rendellenességek központja, Pszichiátriai Osztály, Pennsylvaniai Egyetem Orvostudományi Kar, Philadelphia, Pennsylvania

Lucy F. Faulconbridge

1 Súly- és étkezési rendellenességek központja, Pszichiátriai Osztály, Pennsylvaniai Egyetem Orvostudományi Kar, Philadelphia, Pennsylvania

Allison M. Nguyen

3 Merck Research Laboratories, Észak-Wales, Pennsylvania

Steven B. Heymsfield

4 Pennington Biomedical Research Center, Baton Rouge, Louisiana

Myles S. Faith

1 Súly- és étkezési rendellenességek központja, Pszichiátriai Osztály, Pennsylvaniai Egyetem Orvostudományi Kar, Philadelphia, Pennsylvania

Absztrakt

Célkitűzés

Az elhízás számos egészségügyi szövődmény, köztük a depresszió fokozott kockázatával függ össze. Számos tanulmány számolt be a hangulat javulásáról a fogyással, de az eredmények egyértelműek voltak. Jelen metaanalízis a depresszió tüneteinek változását vizsgálta, amelyekről a súlycsökkentő beavatkozások kísérleteiben számoltak be. Megvizsgálták a különböző súlycsökkentési módszerek (például életmódmódosítás, egyedüli étrend, farmakoterápia) összehasonlítását, valamint az egyes kezeléstípusok csoporton belüli változásait.

Módszer

A MEDLINE-t 1950 és 2009 januárja között megjelent cikkekre keresték. Az elhízással kapcsolatos kifejezések többségét keresztezték a depresszióval kapcsolatos kifejezések. Az eredményeket leszűrtük, hogy csak humán alanyokról szóló, angol nyelven publikált tanulmányokat adjanak vissza.

5971 cikkből 394 randomizált, kontrollált vizsgálat volt. A cikkeket kizártuk, ha nem számoltak be a súly súlyának változásáról vagy a depresszió tüneteiről, gyermekeket vagy pszichiátriai rendellenességekkel (a depressziótól eltérő) személyeket tartalmaznak, vagy nem nyújtanak elegendő adatot az elemzéshez. Harmincegy vizsgálatot (n = 7937) vontak be. Két szerző önállóan vonta le az egyes vizsgálati kezelések leírását, a minta jellemzőit, az értékelési módszereket, valamint a súly és a depresszió tüneteinek változását. A kezeléseket a következő kategóriákba sorolták: életmódmódosítás, nem diétázás, diétás tanácsadás, egyedül diéta, testmozgás, farmakoterápia, placebo vagy kontroll beavatkozások.

Eredmények

A véletlenszerű hatások modelljei azt találták, hogy az életmód módosítása felülmúlta a depresszió tüneteinek csökkentésére szolgáló kontroll és diétás beavatkozásokat, és valamivel jobb, mint az étrendi tanácsadás és a testmozgás önmagában. A testmozgással egyedüli programok felülmúlják a kontrollokat. Nem találtunk különbséget a farmakológiai szerek és a placebók összehasonlításában. A csoporton belüli elemzések szinte minden aktív beavatkozásnál szignifikáns csökkenést mutattak a depresszió tüneteiben. A metaregresszió nem talált összefüggést a testsúly változása és a depresszió tüneteinek változása között az életmód-módosító beavatkozások során.

Következtetések

A testsúlycsökkentő vizsgálatokban az elhízott egyéneknél átlagosan csökkent a depresszió tünetei. A jövőbeni vizsgálatok során súlyosan csökkentő beavatkozásokkal kell megvizsgálni a klinikailag jelentős depressziós rendellenességek előfordulását és megoldását.

Bevezetés

Az elmúlt két évtizedben az elhízás komoly közegészségügyi problémaként jelent meg. Az amerikai felnőttek megközelítőleg egyharmada elhízott, testtömeg-index (BMI) ≥ 30 kg/m 2 (1). Az elhízás a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és számos rák független kockázati tényezője (2), ami jelentősen megnöveli a halálozási arányt (3).

A depresszió egy másik egészségügyi komplikáció, amely általában az elhízással jár. Annak az esélye, hogy valaha is teljesült a súlyos depressziós rendellenesség kritériuma, 20-50% -kal magasabbak az elhízott emberek körében, mint a normál testsúlyúak (4-6). A rendkívül elhízott személyek még nagyobb kockázatnak vannak kitéve (5). Az elhízás és a depresszió közötti kapcsolat kétirányúnak tűnik; egyes longitudinális vizsgálatok kimutatták, hogy a depresszió a későbbi súlygyarapodáshoz és elhízáshoz kapcsolódik (7–12), míg mások azt találták, hogy az elhízás a depresszió kialakulásával jár (13–14). Az elhízott nők különösen ki vannak téve a depressziónak (15–17).

Az elhízáshoz kapcsolódó magatartási beavatkozások a kezdeti súly 5–10% -ának átlagos súlyveszteséget okoznak (18). Annak ellenére, hogy a betegek továbbra is elhízottak, ezek a szerény csökkentések a szív- és érrendszeri betegségek metabolikus kockázati tényezőinek jelentős javulását eredményezik (19–22). A betegek javulnak a testkép (23–24), a fizikai működés (25–26) és az életminőség (27–28) terén is. Sőt, a szándékos fogyás gyakran a hangulat javulásával jár együtt (29). Ezek a kedvező pszichológiai eredmények szöges ellentétben állnak a korai jelentésekkel, amelyek a fogyókúrát, a fogyást és a depressziót kapcsolták össze (30–31).

A súlycsökkentő gyógyszerek kivételt jelenthetnek a fogyással járó általában kedvező hangulatváltozások alól. A rimonabantot, egy kannabinoid-1 receptor (CB1R) inverz agonistát, 2008-ban eltávolították Európából, miután kiderült, hogy váratlanul magas arányú súlyos káros pszichiátriai hatásokkal jár, beleértve a depressziót, szorongást, öngyilkossági gondolatokat és viselkedést ( 32–33). Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala most előírja, hogy minden új fogyókúrás gyógyszert rutinszerűen értékelni kell a depresszió, az öngyilkossági gondolatok és a kapcsolódó szövődmények kockázatának szempontjából (34).

Jelen metaanalízis azt kívánta megvizsgálni, hogy a súlycsökkentő beavatkozások különböző típusai (ideértve az életmód módosítását, a diétázás mellőzését, az étrendi tanácsadást, az egyedüli testmozgást és a gyógyszeres terápiát) összefüggenek-e az elhízott egyének depressziós tüneteinek eltérő változásaival. A meta-regresszió révén értékeltük a súlycsökkenés és a depresszió tüneteiben bekövetkező változások közötti kapcsolatot is. Vigyázzunk, hogy önmagunkban ne használjuk a „depresszió” kifejezést, mert a legtöbb súlycsökkentő tanulmány kizárta a súlyos depressziós rendellenességben szenvedőket, vagy nem használt validált diagnosztikai interjút a klinikailag jelentős depresszió jelenlétének felmérésére.

Módszer

Adatforrások

Az Ovid MEDLINE adatbázisban kerestük az 1950 és 2009 januárja között közzétett tanulmányokat. A keresési stratégiának az elhízással és a súlyváltozással kapcsolatos számos kifejezést (elhízás, elhízás, testtömeg-index, zsír, zsírosodás, túlsúly, fogyás, súlygyarapodás, súlyváltozás, súlycsökkenés, súlynövekedés) a depresszióval kapcsolatos kifejezésekkel (hangulat, depressziós, depresszió, depressziós, öngyilkosság, öngyilkos). Az eredményeket leszűrtük, hogy csak humán alanyokról szóló, angol nyelven publikált tanulmányokat adjanak vissza. Ezenkívül áttekintettük azokat a szándékos súlycsökkentő beavatkozásokat, amelyekről tudtuk, hogy a depresszió tüneteinek változásáról számoltak be, annak ellenére, hogy a keresési stratégia nem azonosította őket.

Tanulmány kiválasztása

A MEDLINE keresés 8799 publikációt adott vissza, amelyek közül 5971 angolul jelent meg, és emberi témákat tartalmazott. Csak randomizált, kontrollált vizsgálatokat (n = 394) vettek figyelembe. Ezenkívül a depresszió súlyát és tüneteit meg kell vizsgálni a kiinduláskor és a kezelés után. A vizsgálatokat kizárták, ha: csak a túlzott evészavarral küzdő személyeket vonták be; gyermekek vagy serdülők; jelentett súlyváltozás antidepresszánsokkal vagy más pszichotrop terápiákkal; vagy manipulálták az egyes makro- vagy mikrotápanyagokat fogyás nélkül, mint szándékolt eredményt. Ezek a kritériumok 39 tanulmányt eredményeztek a potenciális befogadás szempontjából.

Adatok kinyerése

Asztal 1

Az elemzésekben szereplő vizsgálatok és kezelési csoportok összefoglalása.

C = kontroll, DA = egyedül diéta, DC = diétás tanácsadás, EX = egyedüli testmozgás, LM = életmódmódosítás, ND = nem diétázó, PBO = placebó, RX = gyógyszeres terápia.

% F = a minta százalékos aránya nőstény; Az életkorot átlagévekben fejezzük ki; A BMI-t (testtömeg-index) kg/m 2 átlagban fejezzük ki; A súlyt kg-ban fejezik ki, ha a BMI-t nem jelentették.

BDI = Beck Depresszió Leltár (67) vagy Beck Depresszió Leltár-II (68); CES-D = Epidemiológiai Tanulmányok Központ Depresszió skála (69); GWBS = általános jólét ütemezése (70); HADS = kórházi szorongás és depresszió skála (71); HAM-D = Hamilton minősítési skála a depresszióhoz (72); MAACL = Többszörös affektusú melléknév-ellenőrzőlista (73); POMS = Hangulati állapotok profilja (74); SCL-90 = Tünetek ellenőrzőlistája - 90 (75).

LCD = alacsony kalóriatartalmú étrend; VLCD = Nagyon alacsony kalóriatartalmú étrend; kcal = kilokalória.

Minden vizsgálati csoport esetében ugyanaz a két szerző a minta méretét, valamint a résztvevők átlagos (± szórás vagy standard hiba) súlyát és depressziós pontszámát vonta ki a kiinduláskor és a kezelés után. A BMI-t akkor vontuk ki, amikor a tömegről nem számoltak be. A kezelésre szándékolt minták és elemzések adatait használták, ha rendelkezésre állnak. Amikor csak a depresszió súlyára vagy tüneteire vonatkozó változásértékekről számoltak be, vagy ha az eredmények több csoportban összeomlottak, felvettük a kapcsolatot a megfelelő szerzőkkel, hogy az egyes vizsgálati csoportok átlagértékeit (és a variabilitás mértékét) kérjük. A szükséges adatok megállapításának képtelensége nyolc tanulmány kizárásához vezetett. Az utolsó 31 vizsgálatba (36–66) (összesen n = 7937) a korrelációt kértük a kezelés előtti és utáni értékek és a depresszió tünetei között. Amikor az összefüggések nem álltak rendelkezésre, konzervatív alapértelmezett 0,50 értéket használtunk.

Két további változót - a felügyelt testedzések jelenlétét/hiányát és a tanácsadás intenzitását - vontuk ki minden kezelési csoportra. Azokat a beavatkozásokat, amelyek legalább 16 tanácsadó látogatást tartalmaztak az első 6 hónapban (mint a Diabétesz Megelőzési Programban) (76) vagy a kezelés befejezése előtt (amelyik előbb bekövetkezett), nagy intenzitású tanácsadásként kódolták. Azokat, akik 6 hónap alatt kevesebb mint 16 foglalkozást kaptak, közepes intenzitású tanácsadásként kódolták. Azok a beavatkozások, amelyek tanácsadást, anyagszolgáltatást vagy értékelést tartalmaztak, tanácsadás nélkül említve, alacsony intenzitású tanácsadásként voltak kódolva.

Statisztikai elemzések

A beavatkozások sokfélesége kizárta az egyetlen metaanalízist. Így kiszámítottuk a csoportok közötti különálló hatásokat az alábbi összehasonlítások mindegyikére, amelyek általában előfordultak a mellékelt vizsgálatokban: 1) életmód-módosítás a kontrollhoz képest; 2) az életmód módosítása és a nem diétázás; 3) az életmód módosítása és az étrendi tanácsadás; 4) az életmód módosítása, szemben a testmozgással; 5) egyedül testmozgás vs. kontroll; és 6) farmakológiai szer a placebóval szemben. Ezenkívül kiszámoltuk a csoporton belüli hatásokat (vagyis a kiindulási értékek változását) az aktív kezelés minden típusára, valamint az egyedül diétás beavatkozásokra.

A fent leírt hat csoport közötti összehasonlítás mindegyikéhez kiszámítottunk egy véletlenszerű hatásmodellt. Minden elemzéshez beszámolunk a standardizált átlagkülönbségről (SMD), annak 95% -os konfidencia intervallumával (CI), valamint a hozzá tartozó Z és p értékekkel. A hatások statisztikai szignifikanciáját és a heterogenitás nagyságát a Q teszt, illetve az I 2 statisztika segítségével értékeltük. (Ez utóbbi a megfigyelt variancia arányát méri, amelyet a hatásméret valódi különbségei magyaráznak.) A tölcsértáblákat felülvizsgálták, és egy hibamentes N értéket kaptak (az olyan nullpontos vizsgálatok száma, amelyeket be kell vonni az elemzésbe) minden elemzéshez kiszámítottuk a publikációs elfogultság lehetőségének vizsgálatát. A csoporton belüli összehasonlításokhoz (a depresszió kiindulási és kezelés utáni tünetei) egy véletlenszerű hatás modellt számoltak ki minden aktív kezeléstípusra. Ha lehetséges, meta-regressziókat is végeztek, hogy meghatározzák a csoportszintű kovariánsok (például az átlagos súlyváltozás, a kezelés időtartama, a tanácsadás intenzitása és a felügyelt testmozgások jelenléte) kapcsolatát a depressziós tünetek változásának hatásméretével. Az összes elemzést átfogó metaanalízis szoftver segítségével végeztük (77).

Eredmények

A 31 érintett vizsgálat közül 7, illetve 9 számolt be a kezelésre irányuló szándék és a befejezők elemzésének eredményeiről. A hiányzó adatok kezelését a maradék 15 vizsgálat nem határozta meg. A kezelés előtti és utáni súly és depressziós tünetek közötti összefüggés az összehasonlítás 65,8% -ában nem volt elérhető. Az átlagos megfigyelt korreláció 0,54 volt (ami arra utal, hogy a hiányzó korrelációk esetében a 0,50-es imputálás megfelelő volt).

Az aktív kezelések csoportok közötti összehasonlítása

A 31 érintett vizsgálat összesen 34 összehasonlítással járult hozzá a csoportok közötti hat elemzéshez. Hét összehasonlítást végeztek az életmód-módosítás és a kontroll között (összesen n = 1216), hat az életmód-módosítás és a nem diétázás (n = 364), három az életmód-módosítás és az étrendi tanácsadás (n = 95), négy-életmód-módosítás szemben a testmozgással (n = 281), és öt a testmozgással szemben a kontrollal szemben (n = 320). A farmakoterápia és a placebo (n = 6075) kilenc összehasonlítása egy orlistáttal kezelt csoportot, kettőt szibutraminnal, hármat 5 mg rimonabanttal és hármat 20 mg rimonabanttal kezelt.

Amint az 1. ábrán látható, az életmód-módosító programokról kiderült, hogy a depresszió tüneteinek szignifikánsan nagyobb csökkenését váltják ki, mint a kontroll (A panel) és a nem diétás (B panel) beavatkozások. A kudarcmentes N elemzések azt mutatták, hogy a meta-analitikus hatás elérése érdekében 26 és 6 összehasonlítást kellett volna hozzáadni nullával, és hozzá kellett adni az életmód-módosítás és a kontroll, valamint az életmód-módosítás és a diétát nem igénylő beavatkozások 7-es és 6-os összehasonlítását. eredmények nem jelentősek.

A depresszió tüneteinek csökkenését összehasonlító meta-elemzések eredményei az életmód módosulásával és a kontrollal (A panel), a diétázás nélküli (B panel), az étrendi tanácsadással (C panel) és a testmozgás nélküli (D panel) beavatkozásokkal összehasonlítva. A pozitív standardizált átlagkülönbség (SMD) a depresszió tüneteinek nagyobb csökkenését jelzi életmódmódosítással. Az egyes vizsgálati markerek méretei arányosak a megfelelő vizsgálat súlyával az elemzések során. A gyémánt marker középpontja minden elemzésben a teljes SMD értéket képviseli, és a gyémánt szélessége megfelel a 95% -os CI-nek. Megjegyzés: Wadden (64) (B panel) összehasonlította a nem fogyókúrás programokat az életmód-módosító programokkal, napi 1000 kcal/nap (a) és 1200–1500 kcal/nap (b) kalóriatartalommal. Williamson (65) (C panel) összehasonlított egy életmód-módosító programot az étrendi tanácsadási beavatkozásokkal, amelyek 25% -os energiahiányt (a) indukáltak, és amelyek napi 890 kcal-t eredményeztek.

A depresszió tüneteinek csökkenése kissé nagyobb volt az életmód megváltoztatásával, mint az étrendi tanácsadással (C panel, p = 0,053) és a testmozgással önmagában (D panel, p = 0,054). A legnagyobb hatás nagyságát a csak a testmozgás és a kontroll összehasonlításában találták (2. ábra), amely jelentősen a testmozgást részesítette előnyben a depresszió tüneteinek nagyobb csökkenése érdekében. Tizennyolc összehasonlítást kell meghozni, amelyek mind nulla eredménnyel járnak, hozzá kellett volna adni az egyedüli testmozgás és a kontroll beavatkozások öt összehasonlításához, hogy a meta-analitikai eredmény nem szignifikáns legyen. A farmakológiai beavatkozások összességében hasonló változásokat okoztak a depresszió tüneteiben, mint a placebók (3. ábra).

Meta-elemzés, amely összehasonlítja az egyedüli gyakorlatot a kontroll beavatkozásokkal. A pozitív standardizált átlagkülönbség (SMD) a depresszió tüneteinek nagyobb csökkenését jelzi a testmozgással. Az egyes vizsgálati markerek mérete arányos az adott vizsgálat elemzésben betöltött súlyával. Sarsan (55) összehasonlította az aerobik (a) és az ellenállás (b) edzésprogramjait a kontrollokkal. A gyémánt marker középpontja a teljes SMD értéket képviseli, a gyémánt szélessége pedig a 95% -os CI-nek felel meg.

Meta-analízis, amely összehasonlítja a farmakológiai beavatkozásokat a placebóval. A „Sib”, „Orl” és „Rim” rövidítések a sibutraminnak, az orlisztátnak és a rimonabantnak utalnak. A rimonabant dózisát (mg/d) szintén feltüntetjük. A pozitív standardizált átlagkülönbség (SMD) a depresszió tüneteinek nagyobb csökkenését jelzi farmakoterápiával. Az egyes vizsgálati markerek nagysága arányos az elemzés során a vizsgálat súlyával. A gyémánt marker középpontja a teljes SMD értéket képviseli, a gyémánt szélessége pedig a 95% -os CI-nek felel meg.

Csoporton belüli változások, amelyeket az egyes kezeléstípusokban észleltek

A depresszió tüneteinek csoporton belüli változásainak hatásmérete (az alapszinttől) összesen 60 kezelési csoportra számítható. Ezek közül 27 csoport kapott életmódmódosítást, öt nem diétás beavatkozásban részesült, három étrendi tanácsadásban részesült, nyolc csak diétát kapott, hét pedig csak testmozgást kapott, összesen 50 nem farmakológiai beavatkozással kezelt csoportban. A 10 farmakoterápiás csoport közül egy orlisztátot kapott, három sibutramint, három pedig rimonabantot kapott 5 mg-os és 20 mg-os adagokban.