Szarkopénikus elhízás

Kapcsolódó kifejezések:

Testtömeg-index
Szarkopénia
Alultápláltság
Csontsűrűség
Elhízottság
Zsírszövet
Vázizom
Tesztoszteron

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Szarkopénikus elhízás

Andrea P. Rossi,. Mauro Zamboni, Táplálkozás és csontvázizom, 2019

Absztrakt

Az életkorral összefüggő testösszetétel-változásokkal együtt az elmúlt évtizedekben az elhízás megnövekedett prevalenciája még az idősebb korokban is az úgynevezett szarkopéniás elhízás (SO) állapotához vezet, amelyet az izomtömeg és a zsírtömeg eltérése jellemez. Az alacsony izomtömeggel társított magas zsírtömegként definiált SO előfordulása az életkor előrehaladtával növekszik és 10% és 15% között mozog. A SO meghatározásának javításakor figyelembe kell venni az életkorral összefüggő szövettani változásokat és az izmok zsírosodását, valamint az izomtömeg mellett az erőt és a funkciót is.

A bizonyítékok azt mutatják, hogy az SO a fizikai fogyatékosság nagyobb kockázatával jár.

Az SO fogalma, és ezáltal az elhízott alanyok fenotipizálásának szükségessége azonban segíthet tisztázni az elhízás és az idősek morbiditása közötti kapcsolatot.

Valójában az SO meghatározása aggodalomra ad okot, és nehezen alkalmazható a klinikai gyakorlatban. A dynapenikus hasi elhízás nemrégiben javasolt meghatározása úgy tűnik, hogy könnyebben megszerezhető és értelmezhető a SO-hoz képest, különösen ambuláns körülmények között.

A szarkopéniás elhízás hatása a szív- és érrendszeri betegségekre és az összes okú mortalitásra

Következtetések

A szarkopeniás elhízás az elhízás új osztálya az idősebb felnőtteknél, amelyben az alacsony vázizomtömeg magas adipozitással párosul. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a szarkopéniás elhízásban szenvedő idősebb felnőtteknél magasabb lehet a kardiovaszkuláris rizikófaktorok szintje és megnő a halálozás kockázata. Ezekben a megfigyelt összefüggésekben azonban van heterogenitás, ami annak tudható be, hogy a vizsgálatok között a szarkopéniás elhízás definícióiban különbségek vannak. A szarkopénia, tehát a szarkopénikus elhízás tekintetében a mai napig nincs általánosan elfogadott definíció vagy osztályozás. 2016-ban azonban a szarkopeniát betegségként ismerték el, és a betegség nemzetközi osztályozásának tizedik felülvizsgálata (ICD-10) kódot kapott [68]. A szarkopénia fontosságának és így a szarkopéniás elhízásnak ez a fokozott felismerése elősegíti a kutatás előrehaladását.

A táplálékértékelés fontossága a demenciában szenvedő intézményesített időseknél

María Alicia Camina MS,. María Paz Redondo del Río, Ph.D., az étrend és táplálkozás a demenciában és a kognitív hanyatlásban, 2015

Egyéb tanulmányok

A szarkopénia és a szarkopéniás elhízás kétfajta alultápláltság, amelyek gyakran előfordulnak, és figyelmen kívül hagyják a geriátriai populációkban, és különösen a demens idősekben. A szarkopénia számos tényező által kiváltott szindróma, amelynek fő jellemzője a csontváz izomtömegének és az erejének fokozatos csökkenése, bár előfordulhat megőrzött vagy akár megnövekedett testzsír-részleggel együtt is (szarkopéniás elhízás).

A szarkopénia és a szarkopéniás elhízás diagnosztizálásához módszereket kell alkalmazni mind a BC, mind a funkcionalitás értékelésére. Ily módon meghatározható az izomtömeg, az erő és a fizikai hatékonyság, ezek a szindrómák diagnosztizálásának fő kritériumai.

A szarkopénia meghatározásával és diagnosztizálásával kapcsolatos európai konszenzusban [50] az idős emberek szarkopéniájával foglalkozó európai csoport (EWGSOP) bizonyos hiányosságok miatt elrettentette antropometriai mérések alkalmazását a geriátriai populációk izomtömegének értékelésére (lásd az Antropometriai értékelés és Testösszetétel-elemzés). Az arany standard technikák (számítógépes tomográfia és mágneses rezonancia) alternatívájaként, amelyek gyakran nem állnak rendelkezésre a klinikai gyakorlatban, az EWGSOP kettős energiájú röntgenabszorpciós (DXA) és bioimpedancia-elemzési (BIA) módszereket javasol.

A BIA egy pontos módszer a BC elemzésére a testfolyadék térfogatának és a zsír-FFM meghatározásának egészséges alanyokban és stabil betegeknél. A rendelkezésre álló különböző típusú berendezések (egyfrekvenciás, többfrekvenciás vagy bioelektromos impedancia spektroszkópia) közül az egyfrekvenciás berendezéseket (50 kHz) használják a legszélesebb körben a BC elemzésében idős populációkban.

Pontosabban, az egyfrekvenciás BIA lehetővé teszi a BC becslését egy két rekeszes modell alapján: FM és FFM. Lineáris regresszióanalízis alapján kidolgozták az elektromos paraméterek BC változókká történő átalakításához használt prediktív módszereket. Ezért az alkalmazott predikciós egyenleteket hitelesíteni kell a referenciapopulációval (101.7. Táblázat).

101.7. Táblázat Bioelektromos impedancia-elemzés: Az FFM (kg) prediktív egyenletei validálva a geriátriai populációban történő alkalmazásukra

AuthorsAge (Years) NPredictive EquationsCriterion Measurer 2 SEEBIA Analyzer

Deuremberg és mtsai. [51]	16–83	661	[0,340 × (H 2/R)]+(15,34 ×Hm)+(0,273 ×W)−(0,127 ×A)+(4,65 × S) –12,44	Multi-C, denzitometria	0,93	2.6	RJL-101
Deuremberg és mtsai. [52]	60–83	72	[0,671 × (H 2/R)] + (3,1 × S) + 3,9	Denzitometria	0,92	2.5	RJL-101
Roubenoff és mtsai. [53]	78	455	5,7410+ [0,4551 × (H 2/R)]+(0,1440 ×WW )+(0,0573 ×X)+(6,2467 × S)	DXA	-	-	RJL-101
Kyle [54]	18–94	343	(−4.104) + [0.518 × (H 2/R)]+(0.231 ×W)+(0.130 ×X)+(4.229 × S)	DXA	0,97	1.8	Xitron
Dey és mtsai. [55]	75	106.	11,78+ [0,499 × (H 2/R )]+(0,134 × W)+(3,449 × S)	4 rekesz	0,91	2.6	RJL-101
Aleman-Mateo és mtsai. [56]	> 60	377	2,95 - (3,89 x S) + [0,514 × (H 2/Z)]+(0,09 × WC)+(0,156 × W)	Deutérium-oxid hígítás	0,88	3.3	-
Baumgartner és mtsai. [57]	65–94	98	-1,732+ (0,28 × T2/R) + (0,27 × W) + (4,5 × S) + (0,31 × TC)	Multi-C	0,91	2.5	RJL-101

Rövidítések: H, Magasság (cm); R, ellenállás (Ω); Hm, magasság (m); W, tömeg (kg); A, életkor (év); S, nem (nők = 0; férfiak = 1); WC, derékbőség (cm); Xc, reaktancia (Ω); Z, impedancia (Ω); TC, szűk kerület (cm); Multi-C, többrészes modell; DXA, kettős energiájú röntgenabszorpciós módszer.

Forrás: Saját táblázat.

Ennek a megközelítésnek a legfőbb hátránya, hogy rendkívül érzékeny a test víztartalmának hirtelen változásaira (dehidráció vagy folyadék visszatartás), és ezek lényeges hibákhoz vezethetnek a testrész becslésében. A BIA vektoranalízis (BIVA) alkalmazásával azonban a becslési hibák minimalizálhatók, mivel nincs szükség az alany normál hidratálására, és nem is igényel prediktív modelleket [58]. .

Ami a funkcionalitás értékelését illeti, az EWGSOP az izometrikus kézerő használatát ösztönzi az izomerő értékelésére. A fizikai hatékonyság értékelése érdekében ajánlott a rövid fizikai teljesítményű akkumulátor (SPPB), az időzített fel-és-menés teszt (TGUG) vagy a lépcsőzetes teljesítmény teszt (SCPT) [50]. .

Táplálkozási szükségletek és támogatás az égett beteg számára

Joshua S. Carson,. David N. Herndon, a Total Burn Care (Ötödik kiadás), 2018

Elhízottság

Több tanulmány kimutatta a kritikus alultápláltság magas arányát elhízott betegeknél, akik a bőséges zsírraktárak ellenére is kifejezetten alacsony sovány testtömegeket mutatnak - ezt a jelenséget szarkopéniás elhízásnak nevezik. 84,85 Ezenkívül a betegek túlzott kalóriatáruk ellenére gyakran továbbra is elveszítik a sovány testtömeget. A szarkopéniás elhízásban szenvedő betegeknél a műtéti morbiditás és a halálozási arány sokkal szorosabban korrelál a sovány testtömeggel, mint a bruttó tömeggel vagy bármely számított „ideális” tömeggel. Mint ilyen, az elhízást nem túltápláltságként kell értelmezni, hanem éppen ellenkezőleg.

A tágabb értelemben vett kritikus gondozási szakirodalomban meggyőző vitát folytattak a hipokalorikus, magas fehérjetartalmú táplálkozási rendszerek lehetséges előnyeiről a súlyos betegek elhízottak esetében. 84 Tekintettel a termikus sérüléssel járó mély hipermetabolikus állapotra, az elhízott égési betegekben az „alultáplálási” stratégia alkalmazása jelentős aggodalmakat vet fel a biztonsággal kapcsolatban, és valószínűleg a legjobban egy kutatási környezet számára fenntartott.

Még azoknál a betegeknél is, akik a sérülés idején nem elhízottak, az égett betegek testösszetétele gyakran a szarkopéniás elhízás állapota felé mozog. Mint korábban hangsúlyoztuk, az anyagcsere elmozdulása a proteolízis felé még az agresszív táplálkozás mellett is fennáll. Ennek az izom-pazarló közegnek az összefüggésében a rendelkezésre álló hozzáférés vagy az „ingyenes” kalóriák nagyobb valószínűséggel zsírként kerülnek tárolásra, miközben az izom lebomlik az akut kalóriadósság időszakában. Így Hart és mtsai. kimutatta, hogy „a megnövekedett táplálkozás a zsír helyett a sovány tömeg felhalmozódásához vezet” 13.

Funkcionális ételek kalóriakorlátozó utánzatai

A SIRT-1 szövetspecifikus aktiválása közvetíti a kalória korlátozás jótékony hatásait

A kalória-korlátozás csökkenti a testtömeget és a zsírtömeget, különösen a zsigeri zsírt, amely az emlősök anyagcserezavarainak mutatója (Li et al., 2003; Ye és Keller, 2010). A zsigeri zsír kalória-korlátozás által kiváltott csökkenése az élettartam növekedéséhez és a rágcsálók vesebetegségének csökkenéséhez vezet (Muzumdar et al., 2008). A túlsúlyos férfiaknál és nőknél végzett kalória-korlátozási vizsgálat kimutatta, hogy a zsigeri zsír jelentősen csökken az anyagcsere, a testhőmérséklet és az inzulinrezisztencia csökkentésének, valamint a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének egyéb előnyeivel együtt (Larson-Meyer et al., 2006; Lefevre és mtsai., 2009). A zsigeri zsírraktár specifikus kimerülése vagy tágulása genetikai vagy sebészeti eszközök segítségével rágcsálókban közvetlen hatással van az öregedéssel összefüggő betegség kockázataira (Huffman és Barzilai, 2009). A genetikailag megnövekedett élettartamú egereknél (Ames törpe, Snell törpe, inzulin növekedési hormon receptor, terhességgel összefüggő plazmafehérje A knockout egerek) lényegesen csökkent a zsigeri zsír (Junnila et al., 2013; Menon et al., 2014). Megnövekedett inzulinérzékenység, csökkent oxidatív stressz, fokozott adiponektin termelés, jelentősen javult az egész test glükóz homeosztázisa és a lipid anyagcsere hozzájárul ezeknek az egereknek a megnövekedett élettartamához.

A SIRT-1 kulcsfontosságú közvetítő, amely koordinálja a kalória-korlátozás fiziológiai reakcióit. A SIRT-1 expressziója és aktivitása dinamikusan szabályozott a fő anyagcsere szervekben. A kalória-korlátozás által kiváltott SIRT-1 expresszió túlnyomórészt a zsírszövetekben, de nem a májban vagy az izomszövetekben fordul elő (Chen et al., 2008). Valójában a SIRT-1 szövetspecifikus módon fejti ki hatását az anyagcserére és az inzulinérzékenységre (Wang et al., 2012). A májban található SIRT-1 nem jelentheti a fő hozzájárulást a szisztémás glükóz homeosztázishoz és az inzulinérzékenységhez (Rodgers et al., 2005; Erion et al., 2009; Purushotham et al., 2009), de úgy tűnik, hogy fenntartja a máj lipid homeosztázisát és ellenőrzi a epesav-anyagcsere (Garcia-Rodriguez és mtsai, 2014; Li és mtsai, 2014). A vázizomzatban a SIRT-1 expresszió inzulinrezisztens körülmények között csökken (Sun és mtsai, 2007). Szabályozza az izomsejtek differenciálódását és anyagcseréjét (Lee és Min, 2013). A SIRT-1 specifikus túlexpressziója vagy kiütése a vázizomzatban azonban nem befolyásolja az egerek egész testének energiafogyasztását sem normál étrendben, sem pedig korlátozott energiájú étrendben (White et al., 2013).

Az öregedés molekuláris biológiája

6 A Frailty-szindróma

A gyengeség jelenléte a demencia kockázatát is növeli. A kiinduláskor demenciával nem rendelkező idős emberek klinikai vizsgálata azt mutatta, hogy a nagyobb izomerő az AD kialakulásának csökkent kockázatával jár. Ezek a megállapítások motivált munkát végeztek annak eldöntésére, hogy a gyengeség szindrómát ki kell-e terjeszteni a megismerés és az affektus szempontjaira. 26.

Táplálkozás az élet második felében

Fehérje követelmények

A zsírmentes tömeg csökkenése az életkor előrehaladtával elméletileg viszonylag alacsonyabb fehérjeszükségletet eredményez (testtömeg-kilogrammonként) egy fiatalabb felnőtthez képest. Jelenleg azonban nincs konszenzus az idős emberek fehérjeszükségletével kapcsolatban, bár vannak olyan kutatások, amelyek azt javasolják, hogy az ajánlott étrendi ráta (RDA) magasabb legyen, mint a jelenlegi szint. A rövid távú nitrogénmérleg-vizsgálatok nem meggyőzőek, míg a korlátozott, hosszabb távú nitrogénmérleg-vizsgálatok azt sugallják, hogy az RDA nem elegendő az idős emberek metabolikus és fiziológiai szükségleteinek teljes kielégítésére.

Táplálkozás és a máj

A cirrhosisos szarkopénia közreműködői

Étvágytalanság

Zbigniew Kmieć,. Székely Miklós, Vitaminok és hormonok, 2013

6 Következtetések és perspektívák

Az öregedéssel az energia homeosztázis jellegzetes változásai járnak, amelyek a testtömeg és az összetétel megváltozásában nyilvánulnak meg. Középkorától kezdve az izomtömeg fokozatos csökkenése következik be, amelyet sok személynél ellensúlyoz a zsírtömeg növekedése. A metabolikusan aktív izomszövet csökkenése megfelel a táplálékbevitel csökkenésének, amelyet „fiziológiás anorexiának” neveznek, ami valószínűleg a perifériás és központi jelátvitel életkorral összefüggő megváltozott integrációjának eredménye a hipotalamusz és az agytörzs szintjén. Az idősödés korai szakaszában sok idős embernél a testzsírtömeg gyorsabban növekszik, mint a kísérő izomtömeg-csökkenés, ezt az állapotot szarkopéniás elhízásnak nevezik. Az öregedés későbbi szakaszaiban azonban a test zsírtömege is csökken, így az öregedés étvágytalansága a teljes testtömeg csökkenését eredményezi. Ezekben a régi alanyokban a súlyos szarkopenia és a kialakuló cachexia válik a törékenység fő okaivá, jelentősen romolva az életminőséget és rövidítve a várható élettartamot. Ezek az öregedéssel kapcsolatos változások a megváltozott energiamérleg-szabályozás alapján alakulnak ki: az anabolikus mechanizmusok a katabolikusak egyidejű fokozásával csillapodnak.

Úgy tűnik, hogy az öregedés étvágytalansága alapvetően fiziológiai folyamat; a későbbi szakaszokban azonban kórossá válik, súlyos következményekkel jár. Fontos lehet a normális testtömeg és testösszetétel fenntartása az élet korábbi szakaszaiban (és a proinflammatorikus citokinek szérumszintjének korai növekedésének megakadályozása). Bár jelenleg úgy tűnik, hogy nincs biztonságos farmakológiai beavatkozás, és nincsenek megbízható és egyszerű módszerek a háttérben álló homeosztatikus szabályozási mechanizmusok megváltoztatására, más módszerek fontosak az anorexia progressziójának megelőzésére vagy legalábbis lassítására. öregedés. Ide tartoznak az ételek, a társadalmi környezet, a fizikai aktivitás és valószínűleg az életmód elkészítése és bemutatása, valamint a normális testtömeg és testösszetétel fenntartása az élet korai és késői szakaszától. Mivel a súlyos szarkopénia a testtömeg és az összetett életkorral összefüggő összetett változások legsúlyosabb egészséget veszélyeztető tényezője, további vizsgálatokra van szükség az izomszövet korfüggő veszteségének megelőzésére vagy lassítására szolgáló módszerek megtalálásához.

Preoperatív és posztoperatív táplálkozás máj- és epebetegségben

Szarkopénia

A szarkopénia patofiziológiája nem jól ismert. Nem világos, hogy az izomtömeg jelentős csökkenése az öregedés természetes és megváltoztathatatlan következménye-e egyes embereknél, vagy a terápiás vagy életmódbeli beavatkozások lelassíthatják vagy visszafordíthatják azt (Walrand et al, 2011). Úgy gondolják, hogy az életkorral összefüggő szarkopénia az izomsejtek öregedésével és az extrinsic faktorokkal kapcsolatos tényezőkből származik, mint például a növekedési hormon és az inzulinszerű növekedési faktor-1 csökkenése (Kalyani et al, 2014). A szarkopénia a II. Típusú vázizomrostok preferenciális atrófiáját eredményezi, ami az izmok viszonylagos elvesztését eredményezi az állóképesség felett. A rák, az autoimmun betegségek, az emberi immunhiányos vírusfertőzés, a cirrhosis és az endokrin diszfunkció a sok krónikus betegség állapota közé tartozik, amelyek gyors izomvesztéshez vezethetnek. Úgy gondolják, hogy a rossz táplálkozás, a hormonális és egyéb jelátviteli utak változásai, valamint a gyulladásos tényezők és a citokinek jelentik a fő mechanizmust a szarkopénia kialakulásában a krónikus betegeknél (Kalyani et al, 2014; McMillan et al, 2009).

Számos technikát alkalmaztak a szarkopénia jelenlétének és nagyságának azonosítására. A klinikailag leginkább alkalmazható módszer számítógépes tomográfiai (CT) képalkotást használ a sovány izomtömeg becsléséhez (Janssen et al, 2002; Mourtzakis et al, 2008). A módszer a sovány izomtömeget úgy becsüli meg, hogy egyetlen CT-kép psoas izomterületét megméri a magasságra normalizált L3 szinten (teljes psoas terület [mm 2]/magasság [m 2]). A betegek szarkopéniásak, ha ezek az értékek nőknél kevesebb mint 385 mm/m 2, férfiaknál pedig 545 mm 2/m 2 alatt vannak. CT-képalkotáson alapuló retrospektív vizsgálatokban a májtranszplantáción átesett, elsődleges májrákos májreszekció, vagy vastagbél-áttétek és hasnyálmirigy-reszekción átesett szarkopéniás betegeknél megnőtt a perioperatív szövődmények száma, megnőtt a posztoperatív mortalitás, és rosszabb az általános és a kiújulás nélküli túlélés (Englesbe et al. 2010; Harimoto és mtsai, 2013; Itoh és mtsai, 2014; Peng és mtsai, 2012; Valero és mtsai, 2015; van Vledder és mtsai, 2012; Voron és mtsai, 2015). Májtranszplantált betegeken végzett vizsgálat megállapította, hogy a szérumalbumin és a végstádiumú májbetegség (MELD) pontszáma rosszul korrelált a szarkopéniával, aláhúzva azt a tényt, hogy a rossz táplálkozás hagyományos intézkedései alulbecsülhetik a betegek kockázatát (Englesbe és mtsai, 2010).

Néhány tanulmány a szarkopeniát a cirrhosisban szenvedő betegek mortalitásának független rizikófaktoraként azonosította (Meza-Junco és mtsai, 2013; Montano-Loza és mtsai, 2011; Montano-Loza, 2014). A cirrhotikus vizsgálatok egyikében a transzjuguláris intrahepatikus portoszisztémás stentelésen átesettek 70% -ának megfordult a szarkopénia, amely alacsonyabb mortalitással korrelált azokhoz képest, akiknél a sarcopenia nem javult vagy súlyosbodott (9,8% vs. 43,5%) (Tsien et al., 2013) (lásd a 79. fejezetet). Mások beszámoltak arról, hogy a kiegészítő fehérjével vagy aminosavakkal kombinált testmozgás visszafordíthatja az idősek szarkopéniáját (Evans és mtsai, 2014; Yang és mtsai, 2012). Ezek a megfigyelések alátámasztják a testgyakorlás és a kiegészítő fehérje felírását azoknál a betegeknél, akiket szarkopéniásnak találtak, mielőtt HPB műtétnek vetették alá őket (Evans és mtsai, 2014).