Szédülés és bukások elhízott fekvőbetegekben, akik metabolikus rehabilitáció alatt állnak

Stefano Corna

1 rehabilitációs egység és klinikai laboratórium a járáselemzéshez és testtartáshoz, Ospedale San Giuseppe, Istituto Auxologico Italiano, IRCCS, Piancavallo (Verbania), Olaszország

Aspesi Valentina

1 rehabilitációs egység és klinikai laboratórium a járáselemzéshez és testtartáshoz, Ospedale San Giuseppe, Istituto Auxologico Italiano, IRCCS, Piancavallo (Verbania), Olaszország

Nicola Cau

2 Elektronikai, Információs és Biomérnöki Tanszék, Politecnico di Milano, Milano, Olaszország

Federica Scarpina

3 Rita Levi Montalcini ”Idegtudományi Tanszék, Torinói Egyetem, Torino, Olaszország

4 Pszichológiai Kutatólaboratórium, IRCCS Istituto Auxologico Italiano, Ospedale San Giuseppe, Piancavallo (VCO), Olaszország

Natalia Gattini Valdés

5 Pontificia Universidad Católica de Chile, Fizikai orvoslás és rehabilitáció Residens Universidad de Chile, Santiago, Chile

Luigia Brugliera

1 rehabilitációs egység és klinikai laboratórium a járáselemzéshez és testtartáshoz, Ospedale San Giuseppe, Istituto Auxologico Italiano, IRCCS, Piancavallo (Verbania), Olaszország

Veronica Cimolin

2 Elektronikai, Információs és Biomérnöki Tanszék, Politecnico di Milano, Milano, Olaszország

Paolo Capodaglio

1 rehabilitációs egység és klinikai laboratórium a járáselemzéshez és testtartáshoz, Ospedale San Giuseppe, Istituto Auxologico Italiano, IRCCS, Piancavallo (Verbania), Olaszország

Fogalomalkotás: SC PC.

Hivatalos elemzés: SC NC VA FS.

Vizsgálat: SC VA FS NGV LB.

Módszertan: SC VC PC.

Projekt adminisztráció: PC.

Felügyelet: PC.

Megjelenítés: SC NC VC.

Írás - eredeti vázlat: SC PC VC.

Írás - áttekintés és szerkesztés: SC PC.

Társított adatok

Minden releváns adat megtalálható a dokumentumban és annak kiegészítő információ fájljában.

Absztrakt

Az elhízott népesség szédülésének és eséseinek viszonya viszonylag feltáratlan kérdés. Jelen tanulmány célja a szédülés 1 éves prevalenciájának meghatározása volt egy elhízott, metabolikus rehabilitációt végző fekvőbeteg-bentlakó populációban, és az őszi eseményekkel való lehetséges összefüggések vizsgálata.

Anyagok és metódusok

329 elhízott személyt toboroztunk: 203 nőt (BMI 43,74 kg/m2 ± 0,5 SE; 17–83 éves kor, 58,33 ± 0,9 SE) és 126 férfit (BMI 44,27 kg/m2 ± 0,7 DE 27–79 év, 58,84 ± 1 SE). A szédülés felméréséhez a szédülési hendikep leltár (DHI) validált olasz változatát (38) használtuk.

Eredmények

A kísérleti mintából 100 alany nem panaszkodott szédülésre, és magabiztosnak érezte egyensúlyát, míg 69,6% valamilyen mértékű szédülést jelentett. Átlagos DHI-pontszámuk 22,3 volt, ami enyhe szédülésnek felel meg. 21 százaléka számolt be súlyosabb szédülésről (DHI pontszám> 40). Mintánk többsége kisebb szédülésről számolt be, és észlelése látszólag független a BMI-től: a DHI-pontszámok konzisztensek voltak az elhízás osztályaiban.

Vita

A szédülés és az esések aránya (30,1%) ennél az elhízott populációnál magasabb volt, mint azt korábban egy általános egyeztetett populációban jelentették. A mintánkban szereplő elhízott alanyok azonban úgy tűnik, hogy alábecsülik az esés kockázatát, és a DHI-pontszám nem tűnik megbízható előrejelzőnek az esésekre. Mivel az elhízott személyek bukásával járó szövődmények általában hosszabb kezelést igényelnek, mint sovány embereknél, eredményeinket figyelembe kell venni az esés kockázatának más előrejelzőinek azonosítása érdekében, beleértve a kognitív és észlelési lehetőségeket is, valamint az esés megelőzését szolgáló programok megvalósításához.

Bevezetés

A szédülés az általános populációban gyakori tünet. A szédülés a labirintus, a szív, a neurológiai, az endokrinológiai és a pszichológiai diszfunkciók után másodlagos egyensúlyzavarokhoz vezethet, amelyek jelentős hatással vannak az életminőségre és a munkaképességre [1], és állandóvá válhatnak [2]. Az egyensúlyzavarok növelik az esések kockázatát [3], különösen az időseknél, magas morbiditással, mortalitással és ebből következő gazdasági terhekkel [4]. Egy nemrégiben készült áttekintés [5] 17-30% -os életprevalenciát jelent. Bisdorff [6] a vertigo, szédülés és bizonytalanság analitikusabb felmérésével egy sor vestibularis és nem vestibularis állapot eredményeként 48,3% -os, 35,6% -os és 39,1% -os előfordulást állapított meg.

Jelen tanulmány célja a szédülés 1 éves prevalenciájának meghatározása volt egy elhízott, metabolikus rehabilitációt végző fekvőbeteg-bentlakó populációban, és az őszi eseményekkel való lehetséges összefüggések vizsgálata.

Anyagok és metódusok

Az Istituto Auxologico Italiano Etikai Bizottsága jóváhagyta ezt a tanulmányt, és az alanyok írásbeli beleegyezésüket adták. Ez utóbbit a legközelebbi rokon biztosította a vizsgálatba beiratkozott kiskorúak nevében.

Tárgyak

Ebben a tanulmányban 329 elhízott személyt toboroztunk: 203 nőt (BMI 43,74 kg/m2 ± 0,5 SE; 17–83 éves kor, 58,33 ± 0,9 SE) és 126 férfit (BMI 44,27 kg/m2 ± 0,7 DE 27 életkor) –79 év, 58,84 ± 1 SE). Valamennyi tantárgyat beiratkoztak a rehabilitációs egységünkbe egy anyagcsere-rehabilitációs programra, amely magában foglalja a testsúly-szabályozást, a testedzést és a kognitív-pszichológiai beavatkozásokat. Kórházunk az anyagcsere-állapotok referencia-orvosi rehabilitációs központjaként működik Olaszországban.

Valamennyi alanyon először funkcionális vizsgálatot végeztek el egy orvos, beleértve az ízületi mozgástartományt, az izomerőt és a klinikai vizsgálatot, különösen a központi és perifériás neurológiai tünetek és az ortopédiai állapotok kizárására.

A kizárási kritériumok ortopédiai és neurológiai rendellenességek (beleértve a perifériás neuropathiát, látássérüléseket) és kognitív zavarok jelenlétét jelentették, amelyek befolyásolhatják a beteg képességét a kérdőív megértésére.

Kísérleti elrendezés

A Dizziness Handicap Inventory (DHI) [19] (S1 fájl) validált olasz változatát [18] használtuk. Egy nemrégiben készült áttekintés a szédülés legelterjedtebb és elfogadottabb önértékelésének minősíti, tizennégy nyelvre lefordítva [20]. A DHI-t azért fejlesztették ki, hogy értékelje a vestibularis rendszert érintő állapotok által kiváltott ön által észlelt károsodást, de hasznosították geriátriai, agysérült és sclerosis multiplexes betegeknél [21–22]. 25 elemet tartalmaz, összpontszámuk 0 és 100 között van. A DHI tovább bontható fizikai (DHI-p, 28 pont), funkcionális (DHI-f 36 pont) és érzelmi (DHI-e 36 pont) részpontszámokra. . A magasabb pontszám a szédülés súlyosabb fokát jelzi. A DHI-ről beszámoltak, hogy nagy a teszt-újratesztelés megbízhatósága (osztályközi korrelációs együttható [ICC] 0,72–0,97), a belső konzisztencia megbízhatósága (Cronbach α = 0,72–0,89) és válaszkészség (33). Az ápolószemélyzet 329 olyan kérdőívet osztott ki és gyűjtött össze, akik önként jelentkeztek ebben a vizsgálatban. A tanulmány jelentését a skála rövid magyarázatával együtt a kérdőív lapján közöltük. A DHI-t statisztikai elemzésre alkalmasnak tartották, ha minden elemben kitöltötte.

Mivel az egészséges alanyokról nem állnak rendelkezésre adatok az irodalomban, DHI kérdőívet is gyűjtöttünk egy 40 sovány egészséges alany csoportjától.

A WHO szerint az esést olyan eseményként definiálják, amelynek eredményeként egy személy véletlenül a földön, a padlón vagy más alacsonyabb szinten nyugszik (www.who.int/mediacentre/factsheets/fs344/en). A kérdőívet az előző 12 hónap őszi eseményeinek jelenlétével kapcsolatos kérdéssel egészítettük ki. A memória torzításának elkerülése érdekében az alanyokat arra bíztatták, hogy erre a kérdésre csak akkor válaszoljanak „igen” vagy „nem”, ha hajthatatlanok és nem kérik meg az esések pontos számát.

Elemzés

T-tesztet alkalmaztak a nem-bukó/nem bukó alanyok megkülönböztetésére; emellett ANOVA és Bonferroni post-hoc teszteket végeztek az elhízási osztályok között.

Annak érdekében, hogy folyamatos skálát, például DHI-t alkalmazzunk a magas és alacsony esésveszélyű alanyok megkülönböztetéséhez, meg kell határozni a határértéket. A vevő kezelői görbe (ROC) a függőleges tengely érzékenysége és a vízszintes tengelyen az 1-specifitás diagramja a vizsgálati adatkészlet összes lehetséges küszöbértékéhez. A ROC görbe információit egyetlen értékként foglalják össze, a legszélesebb körben használt index, a ROC görbe alatti terület (AUC), 0,5 és 1 közötti tartományban. A prediktív érték nélküli pontszám 0,5, míg a az őszi esemény előrejelzésének teljes képessége esetén az AUC értéke 1 lenne.

További elemzést a DHI mint prediktív eszköz erejének becsléséhez az eséses eseményhez viszonyítva a valószínűségi arány (LR) felhasználásával becsültük meg.

Eredmények

Az összegyűjtött 385 DHI kérdőívből 329 volt megfelelően kitöltve és elemzésre alkalmas (A csoport) (S2 fájl). A 196 fős alcsoportban (B csoport) az előző 12 hónap őszi epizódjaira vonatkozó adatok is rendelkezésre álltak (S2 fájl).

Elemzés A

A csoport: 329 elhízott alany, 203 nő (BMI 43,74 kg/m2 ± 0,5 SE; 17–83 éves kor, 58,33 ± 0,9 SE) és 126 férfi (BMI 44,27 kg/m2 ± 0,7 DE életkor 27–79 év) (58,84 ± 1 SE). Nem statisztikai nemi különbségeket találtunk az életkor, a BMI és a DHI vonatkozásában (akár az összes, mind az al-pontszámokban) (p = 0,7, illetve 0,54), ezért statisztikai elemzést 329 alany egyetlen csoportján (58,5 ± 0,7 SE év, BMI 43,94 kg/m2 ± 0,4 SE). A jelentett DHI-összesített pontszám 22,0 (SE ± 1,4) volt. A részeredmények a DHI-p 8,2 (SE ± 0,5), a DHI-e 5,4 (SE ± 0,5) és a DHI-f 8,4 (SE ± 0,5) voltak - 1. ábra .

A sovány kontrollcsoport 40 alanyból (26 nő), átlagéletkor 36,7 év, 25–60 (SE ± 1,5), BMI 23,4 (SE ± 0,5), szintén elvégezte a DHI kérdőívet. Az átlagos pontszám 1,8 (SE ± 0,5) volt. A DHI teljes pontszámának T-tesztje a sovány és az elhízott csoport között szignifikáns volt (p 2 az elhízott csoport esetében is).

Elhízott csoportunkban 100 alany (30,4%) 0 és 2 és 69,6% közötti eredményt ért el szédülés tüneti tüneteinek. A DHI-pontszámokat a következőképpen osztottuk el: 4. pontszám, 17 alany; pontszám 6-10, 42 alany; pontszám 12-16, 27 alany; pontszám 18-20, 19 alany; pontszám 22–40, 57 alany és magasabb pontszám, mint 42, 69 alany.

Az 1. táblázat az életkor, a BMI és a DHI (átlagérték ± SE) összehasonlítását mutatja a három elhízási osztály esetében. Nem statisztikailag szignifikáns különbséget találtunk a csoportok között.

Asztal 1

IC osztály II. Osztály III. Osztály Átlagos érték SEM átlagérték SEM középérték SEANOVA

Kor	56.9	2.8	59.6	1.4	58.3	0.7	n.s.
BMI	32.8	0.2	37.6	0.2	47.7	0.4	2 = 0,0105; r = 0,1025; p = 0,1297; y = 1,54 + 0,1265 x).

B elemzés

B csoport: 196 elhízott alany, 131 nő és 65 férfi. Szintén ennél az elemzésnél nem találtak statisztikai nemi különbséget az életkor és a BMI tekintetében (p = 0,8, illetve 0,4, ezért statisztikai elemzést 196, 58,5 ± 0,9 SE éves korú egyszemélyes csoportként hajtottak végre. A BMI 43,7 kg/m2 ± 0,5 SE volt. 21 alany az I. osztály elhízott, 44 a II. És 131 III. A jelentett DHI-összesített pontszám 20,31 (SE ± 1,6) volt. A részpontszám DHI-p 7,7 (SE ± 0,5), DHI-e 4,8 (SE ± 0,5) és DHI-f 7,8 (SE ± 0,5).

Ötvenkilenc alany tünetmentes volt. Az alanyok 69,9% -ánál a DHI pontszámot tüneti tünetnek tekintették a szédülés szempontjából: 38 4 és 10 között ért el; 27 12 és 20 között; 34 22 és 40 között, 38-nál pedig 40-nél több. 196 alany közül 59 (30,1%) számolt be esésről (21-ből 3-an I. osztályba tartoztak; 14-ből 44-ből II. Osztályba és 44-ből II.

A zuhanók (F) és a nem zuhanók (NF) között a t-teszt nem talált nemi, életkori vagy BMI különbségeket, de a DHI pontszám tekintetében különbségeket talált összesen (F 28,2 ± 3,5 SE; NF 16,84 ± 1,6 SE - p 0,0001) és részpontszámokban p (F 10 ± 1,1 SE; NF 6,7 ± 0,6 SE - p 0,005), e (F 7,4 ± 1,2 SE; NF 3,7 ± 0,5 SE - p 0,002), F (F 10,8 ± 1,4 SE; NF 6,4 ± 0,6 SE — p 0,001). Részletesen: a tünetmentes csoportban (n 59) a bukók 24% voltak; a 4 és 28 közötti DHI pontszámmal rendelkező csoportban (n 81) az esők 33% voltak; a DHI pontszám 30 és 50 (n 30) közötti csoportban a bukók 30% voltak. A súlyos (52-es pontszámot meghaladó) szédüléssel (n 26) rendelkező csoportban a bukók 50% voltak.

A DHI-határérték meghatározásának megkísérléséhez az esési eseményhez viszonyítva a vevő működési jellemzőjét (ROC) használtuk. A legmagasabb érzékenységű (61,67; 95% Cl 48,2-73,9) és specifitású (59,56; 50,8-67,9) pontszám 12. Younden-index (érzékenység + specifitás - 1) J 0,212; AUC 0,612. Sajnos a valószínűségi arány (LR) elemzés a kérdőív alacsony prediktív erősségét mutatja az őszi eseményhez képest. + LR 1,52 (95% Cl1,1–2,0) és – LR 0,64 (95% Cl 0,5–0,9) - 2. ábra .

Kiszámítottuk az elesési arányt (tantárgyak száma/elesések száma) is különböző életkorokban. Az arány 50 éves korig alacsony volt, az 50–70 év közötti tartományban jelentősen növekedett, és 70 év után ismét csökkent (2. táblázat). A teljes és az összesített DHI-pontszám növekvő, de statisztikailag nem szignifikáns tendenciát mutatott az életkor tekintetében. Az 50–70 éves tartományban a DHI alacsonyabb volt, mint az időseknél.

2. táblázat

életkor intervallumNBMIDHI-tDHI-pDHI-eDHI-esésesés-arány

71.	28.	42	31.8	11.3	8.6	12.	8.	2.2
ANOVA	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.	n.s.

Vita

A B csoport elemzése (196 alany) 31% -os esések előfordulását mutatta, összehasonlítva a geriátriai populációban megfigyeltével [29]. Bár az 50 év körüli népességről nincsenek adatok, adataink azt mutatják, hogy e kor körül drasztikusan növekszik az esés mértéke. Úgy tűnik tehát, hogy az elhízás önmagában olyan feltétel, amely növeli az esés kockázatát. Az esésmegelőzési programoknak ezeket az eredményeket figyelembe kell venniük.

A széles körben elfogadott, a szédülés DHI mérésére indikátorként használtuk az elhízott, nagyobb esésveszélyű alany meghatározását. A ROC-analízissel megállapították, hogy a 12-es pontszám magasabb érzékenységgel és specificitással rendelkezik a bukók és a nem bukók közötti megkülönböztetés érdekében. De csak a nagyon magas pontszámmal rendelkező csoportban (> 52) volt releváns a bukók száma, és a valószínűség aránya csak marginális DHI hasznosságot mutatott az elhízott népességben esők megkülönböztetésében.

A jelen tanulmány korlátozása

Népességünk fekvőbeteg. Intézetünk küldetése azonban az elhízás és az anyagcsere-állapotok klinikai és rehabilitációs kezelése, ezért az elhízáson kívül egyéb állapotú betegek kórházba kerülhetnek. Eredményeink általánosítását azonban akadályozhatják az egyensúlyi önészlelés esetleges módosulása a nem szokásos környezethez kapcsolódó mozgáskorlátozás miatt.

Következtetések

A szédülés és az esések aránya az elhízott fekvőbetegeknél magasabbnak tűnik, mint egy általános egyeztetett populációban. Úgy tűnik, hogy a szédülés és az esések nem függenek össze az elhízás súlyosságával. Az elhízott alanyok alábecsülik az esés kockázatát, és a DHI-pontszám nem tűnik megbízhatóan megjósolni az esést. Mivel az eleséssel járó szövődmények gyakran hosszabb kezelést igényelnek az elhízottaknál, mint a sovány egyéneknél, eredményeinket figyelembe kell venni az esés kockázatának más előrejelzőinek azonosítása érdekében, beleértve a kognitív és észlelési tényezőket, valamint az esés megelőzését szolgáló programok megvalósításához.