A székrekedéses beteg ellátása

Ennek a tevékenységnek az a célja, hogy a CNA azonosítani tudja és segítse a betegek székrekedésének kezelését.

A tevékenység végén a tanuló képes lesz:

Határozza meg a székrekedés jeleit és tüneteit
Beszélje meg a székrekedés okait
Azonosítsa a beavatkozást a székrekedés kezelésére és megelőzésére
Határozza meg a Certified Nursing Assistant szerepét

Lehetőségek
- Vissza
- Teljes tanfolyam
- Nyomtatás

Bevezetés
Kórélettan
Mi a székrekedés?
A gyógyszeres kezelés okozta székrekedés
Széklet ütése
Kezelési lehetőségek
A CNA szerepe
Első eset
Második eset
Hivatkozások

Bevezetés

A székrekedés a leggyakrabban jelentett gyomor-bélrendszeri probléma, amely hatással lehet az ember szellemi és fizikai egészségére. Az egészségügyi dolgozóknak figyelniük kell minden székrekedést okozó állapotra. A székrekedés tüneteivel küzdő betegek életminőségének javítása a kezelés és a megelőzés a legjobb beavatkozás.

Kórélettan

Az alsó gyomor-bél traktus vagy a vastagbél körülbelül 4 1/2 és 5 láb hosszú és körülbelül 2,4-2,7 hüvelyk átmérőjű (Bardsley, 2015). A vakbélből, a vastagbélből, a végbélből és az anális csatornából áll. A vastagbélnek számos funkciója van, amelyek magukban foglalják a tárolást; a víz, elektrolitok és vitamin felszívódása; és a hulladék megszüntetése (Bardsley, 2015). Minél tovább marad a széklet a bélben, annál több víz szívódik vissza a testbe, így egy kemény tömeg marad, amelyet nehéz átjutni.

Mozgás vagy mozgás az egész G.I. a traktus táplálja az ételt és az emésztőanyagot. Mivel a széklet 75% vízből és csak 25% hulladékból áll, általában izomösszehúzódások révén a bélrendszeren keresztül hajtják. A béltraktuson keresztüli állandó hullámokat perisztaltikus mozgásoknak vagy hullámoknak nevezzük, és az ételt a GI rendszeren keresztül mozgatják (Grossman & Porth, 2015). A vastagbélben kétféle mozgás mozog. Haustra nevű rekeszek, amelyek az anyagot kis gömbszerű formában aprítják fel az izomrétegek körkörös összehúzódásai miatt (Grossman & Porth, 2014). Ezután a meghajtó perisztaltikus mozdulatok összehúzódnak, és tovább viszik a széklet anyagát. A tömegmozgások körülbelül 30 másodpercig tartanak, majd 2-3 perc relaxáció következik. Ez a mozgássorozat csak 10-30 percig tarthat, de naponta többször is előfordulhat (Grossman & Porth, 2014). Ez a mozgás indítja el a székletürítést. A széklet vastagbélen történő mozgatása 24-48 órát vesz igénybe.

A székletürítést két záróizom tovább szabályozza. Az egyik a belső önkéntelen anális záróizom, a másik a külső önkéntes anális záróizom. Az idegvégződéseken keresztüli impulzusok jelzik a perisztaltikus mozgások fokozását, hogy a belső záróizom ellazuljon, és a külső záróizom összehúzódását okozza. Ez jelzi a székletürítés szükségességét.

Mi a székrekedés?

A székrekedés a széklet ritka vagy hiányos folyamata. A széklet általában kemény, és nehéz lehet átadni. A székrekedés gyakori okai közé tartozik a székletürítés késztetésének felismerése, a nem megfelelő rostbevitel, a nem megfelelő folyadékbevitel, a hasizmok gyengesége, inaktivitás és ágynyugalom, terhesség és aranyér. Az öregedés változásokat okoz a gyomor-bél traktusban (Sorrentino & Remmert, 2016). A perisztaltika lassabb, ami hiányos ürítést okozhat. Nagyobb a béldaganatok és más bélrendellenességek kockázata is (Sorrentino & Remmert, 2016) A székrekedés meghatározása bonyolult lehet, mert a bélműködés minden betegnél eltérő lehet. Az átlagos bélmozgás az egyéntől függően naponta egyszer, hetente háromszor fordulhat elő. A székrekedés akkor fordul elő, ha hetente kevesebb mint három bélmozgás van, vagy ha a bélmozgás megváltozik, és ez állandó problémát jelent a beteg számára. Meg kell vitatni és dokumentálni kell a beteg mintázatának értékelését. Krónikus székrekedés akkor fordul elő, ha hetente kevesebb mint két mozgás van, egyéb tünetekkel együtt, például puffadás, fájdalom, nehézség vagy hiányos kiürítés vagy túlcsordulás (Bardsley, 2015).

A székrekedés a lakosság több mint 16% -a számára jelent problémát (Tian et al., 2016). A 60 év feletti idősek otthonában a krónikus székrekedés tünetei a lakosság 50% -ában jelentkeznek (Mounsey, Taleigh és Wilson, 2015). Ennek eredménye pusztító hatással van az egészségügyi ellátórendszerre. Becslések szerint megközelítőleg 2,5 millió orvoslátogatás és 92 000 kórházi kezelés áll a székrekedés tünetei miatt (Mounsey, Raleigh és Wilson, 2015). Ezenkívül a székrekedés tünetei inkább a nőknél, mint a férfiaknál jelentkeznek. A nők azonban a férfiaknál gyakrabban fordulnak egészségügyi kezeléshez (Bharucha, Pemberton & Locke, 2013). További kockázati tényezők: alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzet, alacsonyabb szülői végzettség, kevesebb aktivitás, gyógyszeres kezelés, depresszió, testi és stresszes élet események (Bharucha, Pemberton és Locke, 2013).

A székrekedés előfordulhat elsődleges vagy másodlagos tünetként (Schmidt & de Gouveia Santos, 2014). Vegye figyelembe, hogy a székrekedés nem betegség, hanem valami más jele vagy tünete (Woodward, 2012). Több oka lehet annak, hogy a betegnek székrekedése van. Ezeket három kategóriába sorolhatjuk: normális tranzit székrekedés, lassú tranzit székrekedés és a végbél értékelésének rendellenességei.

A normális átmeneti székrekedés vagy a székrekedés funkcionális székrekedésének nehézségei általában a megnövekedett folyadék- és rostbevitelre reagálnak. A lassú átmeneti székrekedés ritkább a bélmozgás, amelyet gyakran a vastagbél működésének változásai okoznak (Grossman és Porth, 2014). A Hirschsprung-betegség a lassú, átmeneti székrekedés extrém formája. A betegség valójában a bélfal hibáiban jelentkezik, amelyek az embrionális fejlődés során jelentkeznek. Noha a legtöbb beteg ebben a betegségben csecsemőkorban vagy kora gyermekkorban jelentkezik, néhányuknak csak később jelentkezik a tünete. A végbél értékelési rendellenességei leggyakrabban a medencefenék vagy az anális záróizom hiányos izomkoordinációja vagy ereje miatt következnek be (Grossman & Porth, 2014). A krónikus székrekedéssel járó egyéb betegségek közé tartoznak a neurológiai rendellenességek, mint például a gerincvelő sérülése, a Parkinson-kór, a sclerosis multiplex, az endokrin rendellenességek, például a hypothyreosis és a gasztrointesztinális traktus obstruktív elváltozásai (Grossman & Porth, 2014).

A gyógyszeres kezelés által kiváltott székrekedés

A székrekedés az opioidok használatának leggyakoribb mellékhatása az idősek körében (Gonzales és mtsai., 2015). Ennek nemcsak komoly lehetséges következményei vannak, hanem jelentős hatással lehet a személy életminőségére is. Valójában a fájdalom miatt opioidokat szedő idősebb felnőttek több mint 80% -a székrekedést jelent mellékhatásként (Rogers, Shengelia és Reid, 2013). Az opioidok kedvezőtlen hatást gyakorolnak a gyomor-bél rendszerre, beleértve a késleltetett gyomorürítést és a belekben lévő víz csökkenését, ami lassuláshoz vagy perisztaltikához vezethet, és csökkenhet a székletürítés késztetése (McMillan, Tofthagen, Small, Karver és Craig, 2013).

Az opioidokkal együtt más gyógyszerek is székrekedést okozhatnak. Különösen időseknél a gyógyszerek közé tartoznak az antikolinerg szerek, a kalcium-kiegészítők, a kalciumcsatorna-blokkolók és a nem szteroid gyulladáscsökkentők (Gallegos-Orozco, Foxx-Orenstein, Sterler és Stoa, 2012). Ezek a gyógyszerek csökkenthetik a bél simaizmainak kontraktilitását és mozgékonyságát, ami csökkenti a perisztaltikát és a széklet mozgását, ami székrekedéshez vezet.

Széklet ütése

Idős, krónikus székrekedésben szenvedő felnőtteknél kialakulhat a végbél, a vastagbél vagy mindkettő tágulata (Grossman & Porth, 2014). Ez nagy mennyiségű ürülék felhalmozódását okozhatja a végbélben. Kezelés nélkül székletzavar léphet fel, amely súlyos szövődmény. A széklet szövődménye az ürülék visszatartása és felhalmozódása a végbélben, amely lehet kemény vagy gittszerű. A folyékony széklet gyakran áthalad az ütközés körül, és kifolyik a végbélnyílásból. A beteg panaszkodhat hasi fájdalomról, émelygésről, görcsökről és rektális fájdalmakról (Sorrentino & Remmert, 2016). Desztencia is előfordulhat lázzal együtt. A húgycsövön történő összenyomás vizeletinkontinenciát is okozhat. Az impaktáció bármely korcsoportban előfordulhat, de gyakoribb az idősebb felnőtteknél, akik kevésbé aktívak (Grossman & Porth, 2014). A székletürítés felléphet betegségekből, daganatokból, neurogén rendellenességekből, antacidok vagy ömlesztett hashajtók krónikus alkalmazásából, alacsony maradványtartalmú étrendből, gyógyszerekből vagy elhúzódó ágynyugalomból (Grossman & Porth, 2014). Abban az esetben, ha a széklet impaktációja gyanúja merül fel, a végbél digitális vizsgálatát végzik a széklet tömegének felmérésére. Ezt általában a nővér vagy az orvos végzi.

Kezelési lehetőségek

A kezelés célja a székrekedés okának enyhítése, valamint a rendszeres és kiszámítható bélmozgás elősegítése. Ez általában az étrend életmódbeli változásával érhető el. Néhány embernek azonban gyógyszerekre van szüksége. A bélátképzést arra is felhasználják, hogy elősegítse a beteg kontrolljának megszerzését és az elimináció rendszeres mintáinak kialakítását.

Az életmód módosítása magában foglalja a növekvő rosttartalmat, különösen az időseknél, akik általában rosszul táplálkoznak. A rostban gazdag ételek közé tartoznak a gyümölcsök, zöldségek, korpa, diófélék vagy rost-kiegészítők. A rostok beépítésének másik módja az aszalt szilva vagy aszalt gyümölcslé hozzáadása az étrendhez. Ezt azonban lassan kell megtenni, mivel a rost hirtelen növekedése gázokat és puffadást okozhat (Gallegos-Orozco, Foxx, -Orenstein, Sterler és Stoa, 2012).

Egyéb nem gyógyszeres beavatkozások közé tartozik a vécézési ütemterv és a biofeedback. Ütemezés időzítése étkezés után. A páciensnek a lábán egy kis lépcsőn meg kell emelni a könnyebb bélmozgás érdekében. Ebben a helyzetben a beteg térde magasabb lesz, mint a csípő, könyökkel térdre támaszkodva támaszkodik (Bardsley, 2015). Megfelelő idő és magánélet biztosítása a bél kiürítéséhez. A biofeedback tréning különösen hasznos azoknál a betegeknél, akiknek károsodott a medencefenék izma. A cél a betegek átképzése a medencefenék izmainak ellazítására, miközben a hasizmok összehúzódását eredményezik. Ezt csak képzett szakember végezheti.

Beöntések és kúpok rendelhetők a beteg számára. Mivel azonban ezek gyógyszerek, az ápolóasszisztensnek állapotával ellenőriznie kell, megengedett-e a kúp behelyezése vagy beöntés.

A hashajtók olyan betegek számára állnak rendelkezésre, akik megváltoztatják étrendjüket és várják a hatásokat, vagy ha a kezelések egyéb eszközei hatástalanok. A hashajtóknak többféle típusa adható, és ez függ a beteg tüneteitől, társbetegségeitől, mellékhatásaitól, a cselekvés sebességétől és a beteg megfelelőségétől (Bardsley, 2015).

A CNA szerepe

A betegeknek az étrend, a testmozgás és a WC-képzés fontosságára való oktatása jelentősen javíthatja a tüneteket, és gyakran első alkalommal történő kezelés (Gallegos-Orozco, Foxx-Orenstein, Sterler és Stoa, 2012). Fontos azonban meghatározni a tanulási akadályokat, például hallás- vagy látássérüléseket vagy kognitív hanyatlást, mivel ezek befolyásolhatják a beavatkozások végrehajtását. A részletes bélnapló vezetése szintén segíthet a problémák azonosításában és a bél átképzésében. Feltétlenül kérdezze meg a beteget vényköteles és vény nélkül kapható gyógyszerekről, hogy azonosítsa azokat, amelyek székrekedést okoznak. Javasoljon gyakorlatot, ha lehetséges. A mozgás tartománya akkor is elvégezhető, ha a beteg ágyban fekszik (Grossman & Porth, 2014).

A diéta a székrekedés megelőzésének is fontos része. Tekintse át a beteg ápolási tervét az étrend bármilyen szempontjával kapcsolatban. A gyümölcsök, gabonák és zöldségek kiegyensúlyozott étrendje elősegítheti a normális bélátjárást. Oldható rostok, például zab, korpa, bab, valamint a búzában és a teljes kiőrlésű gabonákban található oldhatatlan rostok segítenek vizet és ömlesztett mennyiséget adni a széklethez, és növelik a bélmozgások gyakoriságát. A felnőtteknek legalább 18-30 gramm rostot kell kapniuk naponta (Bardsley, 2015). Az esetleges emeléseket azonban lassan kell végrehajtani a puffadás és a gázképződés elkerülése érdekében. Ha növeli a rosttartalmat az étrendben, vegye figyelembe, hogy több hétig is eltarthat a hatása. A betegnek hashajtókra lehet szüksége, amíg a rostnövekedés eredményei nem láthatók (Bardsley, 2015). Továbbá a megfelelő folyadékbevitel is fontos. Átlagosan a folyadékbevitelnek körülbelül 1,5–2 liternek kell lennie naponta (Bardsley, 2015). Idősebb felnőttek nem tudnak enni ennyi folyadékot egy nap alatt. Szükség esetén cserélje ki a gyümölcsleveket, és javasolja az ápoló vagy a dietetikus.

Ne feledje, hogy ha hashajtókra, székletlágyítókra vagy beöntésekre van szükség, ellenőrizze az állami testületnél, hogy képesített ápoló asszisztens képes-e elvégezni az eljárást.

Feltétlenül tartsa be a szokásos óvintézkedéseket, és kerülje a szolgáltatások szennyezését. Mindig viseljen egyéni védőfelszerelést, ha szükséges, vagy ahogy azt az ápolási terv előírja. Figyelje meg, hogy a betegnek problémái vannak-e rágással vagy nyeléssel, mivel speciális pürés étrendre vagy puha étrendre lehet szüksége (Acello & Hegner, 2016). Figyelmeztesse a nővért az étkezési szokások bármilyen változására. Ügyeljen arra, hogy rendszeres időközönként segítsen a WC-vel (általában étkezés után) (Acello & Hegner, 2016). Biztosítsa a magánéletet és a meleget, ha szükséges, takaróval. Helyezze az embert ülő helyzetbe, ha képes. Győződjön meg arról is, hogy a hívólámpa és a WC-papír elérhető távolságban van-e. Szükség szerint végezze el a perineális ellátást, és figyelje a bőr lebomlását. Segítsen a betegnek kezet mosni, és figyelje a bélszokás változását (Acello & Hegner, 2016).

Figyelje meg a rendellenes székletet, a székletürítés fájdalmát, a túlzott gázképződést és a puffadást. Figyelje a széklet színét, méretét, konzisztenciáját és jellegét. Figyeljen arra is, hogy a székletben vér, genny vagy nyálka legyen. Bármely szivárgást, amely hasmenésnek tűnik, jelenteni kell esetleges ütközés esetén. Figyelje meg a hasi duzzanat feltöltését, a gyakori vizeletet, a hólyag kiürülésének képtelenségét, a mentális zavartságot, a lázat vagy a székletürítést. Az esetleges szokatlan megfigyelésekről azonnal jelentse a nővérnek. A szag és a zaj is gyakori. Mindig profi módon járjon el. Ne nevessen és ne gúnyolódjon a betegen. Biztosítsa a beteget mindenkor méltósággal, kényelemmel és önbecsüléssel.

Első eset

Önt rendelték Samuels úr gondozására. 68 éves kaukázusi férfi, akinek tüdőrákja van. Jelenleg kemoterápiás kezeléseket végez, és enyhe opioidot szed. Amikor belép a szobába, észreveszi, hogy Mr. Samuels nagyon nyugtalan az ágyában. Amikor közelebb lépsz hozzá, azt is észreveszed, hogy a hasa kitágult, és szorongottnak tűnik. Azt is megjegyzi, hogy nem ette meg a reggelijét. Amikor Samuels úrtól kérdezi szorongásának okát, azt válaszolja, hogy émelyegni kezd, és hogy a gyomra nagyon fáj. Amikor a bélmozgásairól kérdezed, elmondja, hogy két nap alatt nem ment át semmilyen székleten, de önkéntelen anális szivárgása volt vizes székletben. Azt is elmondja, hogy rendszerint naponta kétszer van bélmozgása. Azonnal jelentse a megállapításait az ápolónőnek. A nővér digitális vizsgát hajt végre, és megállapítja, hogy Samuel úrnak olyan hatása van, amelyet a nővér képes eltávolítani. Ez Samuels úrnak megkönnyebbülést jelent, mivel egy órán belül egyedül képes további székletet átadni. A mai napra hashajtót is rendeltek neki, hogy segítse a belét. Ön és a nővér kidolgozzák az ellátási tervet. Miből állhat ez a terv?

Samuels urat egész nap szorosan figyelemmel kell kísérni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az ütés nem ismétlődik-e meg.

Figyelje meg a széklet színét, állagát, illatát, karakterét, mennyiségét és gyakoriságát. Vegye figyelembe azt is, hogy van-e vér, genny vagy nyálka a székletben.
Dokumentálja a megállapításokat, valamint a székletürítés gyakoriságát.
Biztosítsa a magánéletet és a meleget, ha szükséges.
Segítse a beteget a WC-n a kényelmes bélmozgás érdekében.
Figyelje meg a bőr lebomlását és szükség esetén alkalmazzon gátat.
Ösztönözze a tevékenységet, ha lehetséges.
Ösztönözze a folyadékokat
Bátorítsuk a magas rosttartalmú ételeket.
Figyelje meg a fájdalmat, puffadást vagy gázokat.
Győződjön meg arról, hogy a hívólámpa és a WC-papír közel van a beteghez.
Szükség esetén biztosítsa a perineális ellátást.
Használjon szokásos óvintézkedéseket, és kerülje a felületek szennyeződését.
Jelentsen minden szokatlan eredményt az ápolónőnek.

Második eset

Mrs. Jones egy 62 éves nő, akinek kórelőzményében szerepel a Parkinson-kór. Jelenleg ágyhoz van kötve, de segítséggel képes eljutni egy ágy melletti komódhoz. Mrs. Jones a lányával él, aki a gondozója. Mrs. Jones lánya aggódik, mert az édesanyja néhány napja nem normálisan bélmozgott. További kérdezés után azt tapasztalja, hogy Mrs. Jones nem képes nagy mennyiségű folyadékot inni, étrendje többnyire puha ételekből áll. Azt is megjegyzi, hogy Mrs. Jones több gyógyszert is szed. Amikor Mrs. Jones-szal beszél, képes elmondani, hogy a bélmozgás erőlködik, és gyakran abbahagyja, mert túl fáradt. Nem érzi úgy, mintha kiürítené teljes bélmozgását. Nem panaszkodik fájdalomról, puffadásról vagy gázról. Ugyanakkor elismeri, hogy a vizeléssel is gondjai vannak. Jelzi ezeket a megállapításokat az ápolónőnek. Ön és a nővér, valamint a dietetikus kidolgozza az ellátás tervét, amely magában foglalja az étrend megváltoztatását. Amire számíthat, az megváltozik Mrs. Jones étrendjében?

További rostokat kell hozzáadni Mrs. Jones étrendjéhez. Mivel enyhe nyelési nehézségei vannak, és már lágy étrendet folytat, a dietetikus pürésített ételeket vagy nagyon puha, kisebb ételeket javasol, amelyeket ehet. Az oldható és oldhatatlan rosttartalmú ételek pürésíthetők számára. Ilyen ételek például a korpa, a teljes kiőrlésű zöldség és a zöldségfélék. Szedhet rostkiegészítőt is, amelyet könnyen hozzá lehet adni a pürésített ételekhez. Ezt azonban fokozatosan kell megtenni, nehogy Mrs. Jones gázzal és puffadással járó kellemetlenségekkel járjon. Hashajtót is adnak mindaddig, amíg a rost elégségesen meg nem növelhető ahhoz, hogy hatékony legyen. Mrs. Jones-nak növelnie kell a folyadékfogyasztását is. Mivel azonban nem tudott megfelelő mennyiségű vizet inni, az aszalt szilvalé hozzáadható folyadékkezeléséhez.

Ezt elmagyarázza Mrs. Jones-nak és lányának, mondván nekik, hogy a további rost és folyadék segít Mrs. Jones-nak kiüríteni a belét és kényelmesebbé tenni.

Azt is meg kell tanítania Mrs. Jones lányának, hogyan kell dokumentálni az étel- és folyadékbevitelt, valamint a bélmozgását. Ez segít meghatározni, hogy az ellátási terv működik-e.