Szénhidrát bevitel

A szénhidrátbevitel az inzulin növekedését indukálja, ami fokozza a triptofán agyi felvételét, ezáltal fokozva az 5-HT bioszintézisét (Wurtman & Wurtman, 1996).

szénhidrát

Kapcsolódó kifejezések:

  • Hipoglikémia
  • Szőlőcukor
  • Diabetes mellitus
  • Szénhidrát
  • Fehérje
  • Inzulin
  • Kalóriabevitel
  • Zsírbevitel
  • Elhízottság

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

A Nutrigenetics és Nutrigenomics legújabb fejleményei

D Epigenetikus alkalmazkodás az étrendi cukrokhoz

A szénhidrátbevitelhez való alkalmazkodás öröklődhet a DNS-metiláció vagy a hiszton-acetilezés miatt, ami a génexpresszió elnyomását eredményezi a DNS-szekvencia megváltozása nélkül. Az epigenetikai mechanizmusokat elsősorban a zsírbevitel terén vizsgálták, és ritkábban dokumentálták a szénhidrát-bevitelben.

A fruktóz fontos kalóriaforrás, fogyasztása növekszik kukoricaszirup formájában. Kihasználva azt a tényt, hogy a fruktóz transzporter GLUT5 expresszióját étrendi fruktóz és nem glükóz szabályozza, 39 kutató tanulmányozta a GLUT5 expresszió epigenetikus szabályozását in vivo egerekben. A megnövekedett GLUT5 expresszióval korrelálva a hiszton H3 acetilációja nagyobb mértékben nőtt a fruktózfogyasztással, mint glükóz etetéssel a GLUT5 gén (ma SLC2A5 néven ismert) promóter két régiójában (- 1600 - 1400 és - 1200 - 1000). 40 Két másik cukorérzékeny gén promóterénél nem volt ez a helyzet a H3-acetilezéssel. Hasonlóképpen, az egér szacharáz-izomaltáz gén expressziójának indukálása szénhidrátban gazdag étrenddel összefüggésben áll a H3 és H4 hisztonok acetilezésével. 41 A szénhidráttal kapcsolatos génexpresszió cukorfogyasztás által kiváltott epigenetikai változásai még csak most kezdődnek.

Az epigenetikus szabályozást hiperglikémiás körülmények között vizsgálták. Az emberi vaszkuláris sejtekben az átmeneti hiperglikémia tartós epigenetikus változásokat indukálhat, amelyek a normoglikémia helyreállítása ellenére aktiválják a génexpressziót. 42 Ezen túlmenően, a genom egészére kiterjedő vizsgálatok kimutatták, hogy a hiszton metilációs mintáinak sejttípus-specifikus változásai diabéteszes körülmények között is előfordulhatnak. 43

Az éhínség alatt fogant embereken végzett genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a prenatális alultápláltság befolyásolhatja a felnőtt életét. A nigériai polgárháborút 44 és a kínai éhínséget követően a 40 éves felnőtteknél fokozottabb glükóz-intolerancia, cukorbetegség és elhízás volt megfigyelhető, akik méhen belüli éhínségnek voltak kitéve. 45 Ezenkívül a holland éhínség (1944–1945) következtében az újszülöttek adipozitása és a későbbi életben tapasztalható rossz egészségi állapot a méhen belüli éhínségnek kitett alanyok utódainál növekedésről számolt be. 46 Ezek az eredmények alátámasztják annak szükségességét, hogy meg kell vizsgálni, hogy a glükóz bősége (például a hiperglikémiás cukorbeteg anyák prenatális expozíciója) hogyan befolyásolja a felnőtt utódok metabolikus memóriáját.

Az öregedés hatása az emésztőrendszerre

Szénhidrátok

Az idős emberek étrendjében a szénhidrátbevitelnek a teljes kalóriabevitel kb. 55–60% -ának kell lennie, különös tekintettel a komplex szénhidrátokra. A szénhidrátok metabolizmusának képessége az életkor előrehaladtával csökkenni látszik.

Fontos ösztönözni az időskorúak komplex szénhidrátbevitelét, mert rostot biztosít, amely az étrend olyan alkotóeleme, amely fokozza a bélmozgást, amely idővel csökken. A friss gyümölcsöket és zöldségeket nehéz megrágni, ha a száj egészségi állapota nem optimális, vagy a fogpótlás nem megfelelő, és ezek az ételek drágák, ha nincs szezonjuk. Alternatívaként ösztönözni kell a gabonarostokat; önmagában azonban csak a gabonaételből nehéz megfelelő rostot szerezni.

Mediterrán étrend és étkezés utáni állapot

Paraskevi Detopoulou PhD. Smaragdi Antonopoulou PhD, a mediterrán étrendben, 2015

Étkezés utáni hiperglikémia

A szénhidrátbevitel általában az energiafogyasztás 45–55% -át teszi ki, és megfelelően el kell juttatni az agysejtekbe és más szövetekbe, mivel ezek glikogén formájában történő tárolása az emberben korlátozott. A gasztrointesztinális és az endokrin szabályozó rendszerek együttesen működnek e cél elérése érdekében. Az étkezés utáni glikémia mértéke és időtartama az étkezés időzítésétől, az étkezés mennyiségi és minőségi jellemzőitől, a szénhidrát felszívódástól, valamint a glükagon és az inzulin termelésétől és hatásától függ. A glükózkoncentráció növekedése a szénhidrátbevitel után körülbelül 10 perccel kezdődik, az étkezés után körülbelül 1 órával éri el a csúcsot, és 2 óra múlva visszatér az alapszintre. Cukorbetegeknél az étkezés utáni glikémia magasabb és hosszabb, mivel a glükóz homeosztatikus mechanizmusainak több lépése zavart, például az inzulin és a glükagon szekréciója, a máj és a perifériás szövetek glükózfelvétele, valamint a máj glükóztermelésének inzulin által közvetített elnyomása [3].

A magas és/vagy tartós étkezés utáni hiperglikémiás és hiperinzulinémiás terhelés képes az oxidatív stressz, gyulladás és koaguláció, valamint az endotheliális diszfunkció átmeneti aktiválódását indukálni. A fent említett mechanizmusok napi aktiválása az energiasűrű, szénhidrátban gazdag ételek fogyasztása után végső soron a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához vezethet. Számos keresztmetszeti és prospektív populációs vizsgálat kimutatta, hogy az étkezés utáni glikémia nagysága összefügg a szívkoszorúér-betegségek és a korai érelmeszesedés fenotípusának előfordulásával. A fenti vizsgálatok kimutatták, hogy az étkezés utáni glikémia a szív- és érrendszeri betegségek független rizikófaktora, jobb prognosztikai értékkel bír számukra, mint az éhgyomri glükóz vagy a glikozilezett hemoglobin [4].

Kezelés: Alfa-glükozidáz inhibitorok

Szénhidrát emésztés és glükozidázok

Diabetes Mellitus kezelés

Glikémiás index

Az étrendi szénhidrátbevitel közvetlenül befolyásolja az étkezés utáni vércukorszintet és az inzulin szekrécióját. A szénhidrátok azonban abban különböznek egymástól, hogy növelik a vércukorszintet és az inzulint. 1981-ben Jenkins és munkatársai bevezették a szénhidráttartalmú ételek „glikémiás indexének” fogalmát (Jenkins et al., 1981). A glikémiás index számszerűsíti az étrendi szénhidrátok glikémiás emelkedő tulajdonságát, és a következőképpen határozható meg:

glikémiás index (GI) - az élelmiszerekben szokásos mennyiségű szénhidrát által termelt vércukorszint görbe alatti növekményes területe, általában 50 g, az azonos mennyiségű normál forrásból származó szénhidrát, általában tiszta glükóz által termelt inkrementális területhez viszonyítva vagy fehér kenyér.

A GI-t elsősorban az abszorpció mértéke határozza meg; minél gyorsabban felszívódik a szénhidrát, annál magasabb a GI értéke. Sok úgynevezett komplex szénhidrát (azaz keményítőtartalmú étel), amelynek magas a GI-értéke, jobban emeli a glükóz- és inzulinreakciót, mint az egyszerű cukrok, tükrözve a poliszacharid gyors átalakulását glükózzá a bélben. A GI azonban nem képes megragadni az étrendi szénhidrátok teljes glükózszint-emelési potenciálját, mert a vércukorszint-választ nemcsak a GI-érték, hanem az ételben lévő szénhidrátmennyiség is befolyásolja. Ezért bevezetik a glikémiás terhelés fogalmát:

glikémiás terhelés (GL) - az élelmiszer GI-értékének és szénhidráttartalmának szorzata.

A GL egy egysége tehát 1 g glükózból származó szénhidrát ekvivalens glikémiás hatását képviseli. A GI és a GL egyaránt alkalmazható vegyes étkezésekre. A vegyes étkezésekre vonatkozó GL kiszámítható az egyes élelmiszerek GL pontszámának összeadásával. Az étkezési szénhidrátbevitel és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata közötti összefüggéseket vizsgáló nagy prospektív tanulmányok GI és GL alkalmazásával úgy tűnik, hogy alátámasztják az alacsony GI és az alacsony GL tartalmú étrendek védő szerepét a cukorbetegség patogenezisében (pl. Egészségügyi szakemberek utólagos tanulmánya és a nővér egészsége) Tanulmány). Definíció szerint a magas glikémiás indexű ételek fogyasztásuk után magasabb vércukorszintet termelnek, és növelik az inzulinigényt. Ezért hihető, hogy a magas GL-tartalmú étrend rendszeres fogyasztása hozzájárulhat a béta-sejtek kimerüléséhez, akár a megnövekedett inzulinigény, akár a glükóz-toxicitás miatt, amely a vér glükózkoncentrációjának jelentősen megemelkedett.

Serdülők: A növekedés és az optimális egészség követelményei

Szénhidrátok és rostok

A nyugati populációk átlagos szénhidrátfogyasztása közel áll az 50% -os energia ajánlásához. A serdülőkori étrend fő forrásai a reggeli gabonafélék, kenyér, sós snackek, zöldségek és burgonya. A rostbevitel, nem keményítő poliszacharidként (NSP) kifejezve, 10–13 g naponta az Egyesült Királyságban, ami a felnőttekre vonatkozó irányelv megközelítőleg 70% -a. A zöldségek, a burgonya és a sós snackek együttesen az NSP 40% -át adják. Érdekes tanulmányok nem mindig találtak következetes összefüggést a rostbevitel és a bélmozgás között a fiatalokban. A cukorfogyasztás a serdülőkorban éri el a csúcsot, mielőtt felnőtt szintre csökken, és magasabb a fiúknál, mint a lányoknál. Az Egyesült Királyságban végzett felmérések szerint a hozzáadott cukrok átlagos bevitele az energia 16% -a, és a legnagyobb hozzájárulást a nem diétás üdítők alkotják, amelyek a cukorok 40% -át adják, ezt követik az édességek és a konzervek. Az alacsony jövedelmű háztartásokból származó gyermekek általában alacsonyabb fehérje- és NSP-bevitellel, de magasabb cukor- és zsírfogyasztással rendelkeznek a tehetősebb társaikhoz képest.

A zsír csökkentésére vonatkozó ajánlásokat gyakran kísérik azok, amelyek az elhízással, a fogak egészségével és a mikroelemek megfelelőségével kapcsolatos aggodalmak miatt sürgetik a hozzáadott cukrok csökkentését. Azonban a zsír és a cukor közötti fordított összefüggést gyakran megfigyelési felmérések mutatják, amelyek arra utalnak, hogy az étkezési zsír csökkenése részben a hozzáadott cukrot tartalmazó élelmiszerek növekedése miatt következhet be. A legtöbb keresztmetszeti felmérés inverz összefüggéseket is beszámol a cukor bevitel és a BMI között, ami azt sugallja, hogy a karcsúbb embereknek magasabb a cukor, de alacsonyabb a zsír bevitel. Ez ellentmondásosságnak tűnhet, tekintve a cukor elhízási kockázatra gyakorolt ​​hatását; magyarázat lehet azonban az, hogy a nehezebb emberek vagy korlátozzák a cukor bevitelüket, vagy aluljelentik a cukortartalmú ételeket. Mindazonáltal, az üdítőitalokra vonatkozó egyik beavatkozási tanulmánytól eltekintve, a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá a magasabb cukorbevitel és az elhízás fokozott kockázatának összefüggését. Ezt az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság megerősítette 2010-ben a bizonyítékok áttekintését követően.

Több áttekintés figyelembe vette azokat a bizonyítékokat is, amelyek a cukorfogyasztást összekapcsolják az étrend megfelelőségével, megválaszolva azokat az aggodalmakat, hogy a magasabb cukorbevitel olyan étrendeket eredményez, amelyekben kevés vagy nem megfelelő a vitaminok és ásványi anyagok mennyisége. Az Egyesült Államokban és Európában végzett gyermekek és serdülők felmérésein alapuló eredmények arra engednek következtetni, hogy a cukorfogyasztás széles skálája összhangban áll a megfelelő mikroelemek bevitelével. Ennek oka lehet a népszerű cukortartalmú ételek dúsítása, például reggeli gabonafélék és tejtermékek. Alacsonyabb vitamin- és ásványianyag-szint általában csak a cukorfogyasztás felső és alsó szélsőségénél jelentkezik, ami arra utal, hogy ezeknek az étrendeknek nincs sokféle.

2-es típusú diabétesz

Jahangir Moini MD, MPH, a cukorbetegség epidemiológiájában, 2019

A szénhidrátbevitel korlátozásával és néhány zsírkalória egyszeresen telítetlen zsírokkal történő helyettesítésével csökken a trigliceridszint és nő a „jó” HDL-koleszterin. Az egyszeresen telítetlen zsírok közé tartozik az olívaolaj, a repceolaj, valamint az avokádóból és a dióból származó olaj.

Nagy dózisban az omega-3 zsírsavak bebizonyították, hogy csökkentik a plazma trigliceridszintjét és a nagyon kis sűrűségű lipoprotein koleszterint, valamint csökkentik a vérlemezke aggregációt. A magas alfa-linolénsav bevitelről kiderült, hogy előnyös a koszorúér-betegség másodlagos megelőzésében. Az ilyen étrendekben gazdag gyümölcs és zöldség található, amely nagy mennyiségű természetes antioxidánst tartalmaz. Azonban ezekről az olajokról csak korlátozott klinikai információ áll rendelkezésre cukorbetegeknél.

Idős vegetáriánusok táplálkozási profiljai

4.3 Szénhidrát

A vegetáriánusoknál a szénhidrátbevitel az energia százalékában általában 5–10% -kal nő a fehérje és/vagy a zsír rovására: Tylavsky és Anderson (1988), 56%, szemben 46%; Nieman és mtsai. (1989), 60% szemben 50%; Brants és mtsai. (1990), 51% versus 42% férfiaknál és 50% versus 43% nőknél; Woo és mtsai. (1998), 75%, szemben 64%; Deriemaeker és mtsai. (2011), 48% vs. 42% NS az férfiaknál és 48% szemben a nőknél 43%; és Huang és mtsai. (2011), 68% versus 57% NS férfiaknál 61% versus nők 57% NS.

Gyermekek: Táplálkozási követelmények

Szénhidrát

A szénhidrátbevitel napi szükségletét (g/nap vagy g/testtömeg-kilogramm/nap) nem határozták meg, mint az összes energia és az alapvető tápanyagok esetében. A nagyon alacsony szénhidrátfogyasztás ketózist okoz, és csak kis mennyiségű szénhidrát fogyasztásával kerülhető el. Általában azt javasoljuk, hogy a szénhidrátoknak a teljes energiafogyasztás több mint 50% -át (50E%) kell kitenniük. Ez részben a magas zsír- és fehérjebevitel elkerülésére irányul, de a jó minőségű szénhidrátok kulcsfontosságúak az ajánlott magas szénhidráttartalmú étrend jótékony hatásainak eléréséhez. Úgy gondolják, hogy a jó minőségű szénhidrátok korai bevezetése egész életen át befolyásolja az étkezési szokásokat. A minőség a szénhidrátok származási helyén és az étel tápanyag-sűrűségén alapul.

A cukor bevitele kedvezőtlen lehet a kisgyermekek számára, mivel különösen kiszolgáltatottak a fogszuvasodás kialakulásának. Ezenkívül a magas cukortartalmú étrend általában alacsony tápértékű ételeket tartalmaz, és a cukorral édesített italok a túlsúly és az elhízás fokozott kockázatával járnak.

Egyes egészségügyi hatóságok azt javasolják, hogy a rostbevitel egyenlő legyen a gyermek életkorával, plusz öt évvel (azaz 7 éves gyermek = 12 g rostnap −1). Ezt a koncepciót kritizálták az idősebb gyermekek rostbevitelének meghatározásakor. Az iskolás gyermekek könnyen elfogadják ugyanazt az ajánlást, mint a felnőttek, 3 g rost MJ-1 vagy 25-35 g nap -1. A korai gyermekkorban fokozatosan kell növelni a rostbevitelt, hogy lassan elérje a 3 g MJ −1 szintet.

A gyomor-bél traktus klinikai biokémiája

Diétás szénhidrátok

A legtöbb emberi étrendben a szénhidrátok a fő energiaforrások. Az étrend fő formája a keményítő, amely az emészthető étkezési szénhidrát körülbelül kétharmadát teszi ki, a fennmaradó harmadot szacharóz, laktóz és ezek alkotó monoszacharidjai alkotják. A keményítő a glükóz polimerje, amely két formából áll: amilóz és amilopektin. Az amilóz hosszú, el nem ágazó glükózmolekulákból áll, amelyeket α-1,4 kapcsolatok kötnek össze. Az amilopektin 12–25 glükózegységenként elágazási pontokkal rendelkező glükózmolekulákból áll. Minden elágazási pontban van egy α-1,6 kapcsolat. A szacharóz és a laktóz diszacharidok, a szacharóz egy glükóz és fruktóz dimerjéből áll, míg a laktóz a glükóz és a galaktóz dimere.