Szénhidrátok és elhízás: a bizonyítéktól az Egyesült Királyság politikájáig

E havi kiemelt cikkünk a Proceedings of the Nutrition Society-től származik, és a „Szénhidrátok és elhízás: a bizonyítéktól az Egyesült Királyság politikájáig” címet viseli.

A szénhidrátok biztosítják a fő energiaforrást az étrendben, ezért az elfogyasztott szénhidrát típusa és mennyisége fontos szempont a súlykontroll szempontjából. A legújabb kockázatértékelések azt mutatták, hogy nincs következetes összefüggés a szénhidrátként felhasznált energia aránya és a testtömeg között, és megerősíti a teljes energiafogyasztás dominanciáját, mint a testtömeg elsődleges meghatározója. Kiemeltek azonban bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a különféle szénhidrátok specifikusan befolyásolják az elhízás kockázatát.

Rövid távú kísérleti tanulmányok azt sugallják, hogy az étkezési rostok bizonyos típusai a fokozott telítettséghez köthetők, és a kohortos vizsgálatok támogatják az alacsony rosttartalmú, teljes kiőrlésű ételek fogyasztásának és a súlygyarapodás közötti összefüggést. De ezeket a megfigyeléseket nem támasztják alá a randomizált, kontrollált vizsgálatok testtömegre gyakorolt hatásainak bizonyítékai, amelyek arra utalnak, hogy a magas rosttartalmú vagy teljes kiőrlésű táplálékbevitel egyszerűen a szélesebb táplálkozási szokás markere.

A legutóbbi figyelem a szabad cukrok bevitele és a súlygyarapodás közötti pozitív összefüggés növekvő bizonyítékaira összpontosult, különös tekintettel a cukorral édesített italok (SSB) fogyasztásával kapcsolatos kockázatokra. A szabad cukrok magas lakossági szintű bevitele miatt a kihívás olyan tevékenységek azonosítása, amelyek sikeresen csökkentik a fogyasztást, hogy hozzájáruljanak az elhízás gyakoriságának csökkenéséhez.

Ez a tanulmány a rendelkezésre álló szakpolitikai lehetőségek körét veszi figyelembe, a Nuffield-féle beavatkozási lépcső segítségével keretet nyújt a kockázatkezeléshez, különös tekintettel az SSB fogyasztására.

A jelenlegi politikai beavatkozások nagyrészt a fogyasztók oktatásán és az ipar ösztönzésén alapulnak az élelmiszerek és italok cukortartalmának csökkentése és/vagy az adagok csökkentése érdekében a termékek felújítására, de az étrend változása lassú volt. Szükség lehet további intézkedésekre, beleértve a speciális ösztönzők/visszatartó tényezők alkalmazását a fogyasztási szokások megváltoztatására, amelyek némelyike sértheti a személyes vagy a kereskedelmi szabadságot. E politikák végrehajtásához tartós erőfeszítésekre lesz szükség egy olyan légkör megteremtése érdekében, amelyben az ilyen beavatkozások elfogadhatóak, vagy akár a társadalom örömmel fogadják őket, mint megfelelő védelmet az elhízás és az étrenddel összefüggő egyéb betegségek ellen.