A sók hatása a növényekre és a növényi sérülések csökkentése a téli sóalkalmazásokból

Országszerte évente több mint 22 millió tonna közúti sót használnak fel. Massachusetts-ben a Közlekedési Minisztérium (MassDOT) egy vagy több só alkalmazását javasolja sávmérföldenként 240 fontonként minden hóesés után, hogy biztosítsa az úttesten közlekedők biztonságát.

Az utak jégtelenítésére a leggyakrabban használt só a nátrium-klorid (kősó), mivel olcsó, hatékony és könnyen elérhető. Az utak, utcák, járdák, felhajtók és parkolók biztonságának javításának előnyei ellenére a sómentesítés károsíthatja a tájnövényeket. A jégmentesítő sók sérülést okozhatnak, és hozzájárulhatnak a tájnövények hanyatlásához és pusztulásához. A sók növényekre gyakorolt hatásainak megértése és a sóhordozási stratégiák pedig segíthetnek a növények védelmében vagy a só okozta növényi sérülések csökkentésében.

Hogyan befolyásolja a só a növényeket

A sókárosodás akkor következik be a növényeken, amikor az elhaladó autók permetéből a só lerakódik a lombhullató fás szárú növények szárán és rügyén, valamint az örökzöld növények szárán, rügyén, levelén és tűjén. A sópermet a rügyek, levelek és apró gallyak sóégését okozhatja. A sópor szintén kárt okozhat a rügy pikkelyeinek kiszárításával, a fejlõdõ levelek és virágok gyengéd szöveteinek feltárásával. A védtelen fejlődő levelek és virágrügyek kiszáradnak, és a hideg téli szél gyakran elpusztítja őket. Sokszor a kár csak tél végén vagy tavasszal nyilvánvaló. A tű vagy levél barnulása, a rügypusztulás és az ág elhullása a növény útra vagy járdára néző oldalán a sóspray károsodásának gyakori jele. A lombhullató növények károsodása addig nem tapasztalható, amíg a növekedés tavasszal meg nem indul.

A növényekre a lefolyó vízben oldott sók is hatással vannak. A nátrium- és kloridionok elválnak, ha a sókat vízben oldják. Az oldott nátrium- és kloridionok nagy koncentrációban kiszoríthatják a talaj egyéb ásványi anyagait. A növények ezután felszívják a klórt és a nátriumot a szükséges növényi tápanyagok, például kálium és foszfor helyett, ami hiányosságokhoz vezet. A kloridionok a levelekbe szállíthatók, ahol zavarják a fotoszintézist és a klorofilltermelést. A klorid felhalmozódása elérheti a mérgező szintet, ami levélégést és visszahullást okozhat.

A kősó akkor is kárt okoz, ha sóval terhelt havat szántanak vagy lapátolnak a gyepre és a kerti ágyakra. A talajban lévő sók felszívhatják a vizet. Ez azt eredményezi, hogy a növények kevesebb vizet tudnak felvenni, ami növeli a vízterhelést és a gyökér kiszáradását. Ezt fiziológiai aszálynak nevezik, amely, ha nem korrigálják, a növények növekedésének csökkenéséhez vezethet.

Egyéb ásványi tápanyagok nátriumionokkal történő kiszorítása szintén befolyásolhatja a talaj minőségét. A tömörödés fokozódhat, míg a vízelvezetés és a levegőztetés csökken, ami általában a növények növekedésének csökkenését eredményezi. A talajban lévő só károsodása késhet, a növényi tünetek csak nyáron vagy akár évekkel később jelentkeznek. A tünetek forró, száraz időben is nyilvánvalóvá válhatnak.

A károsodás mértéke változhat a növény típusától, a só típusától, az édesvíz rendelkezésre állásától és mennyiségétől, a lefolyás mozgásától és a sók alkalmazásától függően. A nátrium nélküli jégtelenítő sók a növények számára biztonságosabbak, mint a nátrium-klorid. A késő télen alkalmazott sók általában több kárt okoznak, mint a tél elején alkalmazott sók, mert nagyobb az esély a só kimosására, mielőtt tavasszal az aktív gyökérnövekedés megtörténne. A talajra kijuttatott édesvíz mennyisége szintén befolyásolja a kimosódott sók mennyiségét, míg a csapadék a sót lemossa a levelekről.

A sókárosodás gyakori tünetei

Károsodás leginkább a növény út vagy járda felőli oldalán
A tűk barnulása vagy elszíneződése a csúcsoktól kezdődően
Rügykárosodás vagy halál
Gally és szár visszahúzódás
Késleltetett rügytörés
Csökkent vagy torz levél vagy szár növekedése
A boszorkányok seprűje (csomózott és satnya)
Fonnyadás forró, száraz körülmények között
Csökkentett növényi erő
A virág és a gyümölcs fejlődése késik és/vagy kisebb a normálnál
A normálnál kevesebb és/vagy kisebb levél
A tű hegyének égése és a levél szélének égése
Elszíneződött lombozat
Tápanyaghiányok
Korai levélcsepp vagy korai őszi szín

Kezelési stratégiák a sókárosodás enyhítésére

Csökkentse a sóhasználatot. Kombinálja a sót más anyagokkal, például homokkal, fűrészporral vagy hamuval, amelyek roncsot adhatnak a tapadáshoz. A nátrium-kloridtól eltérő sókat, köztük kalcium-kloridot, magnézium-kloridot, kálium-kloridot vagy kalcium-magnézium-acetátot (CMA) használó jégtelenítő anyagok drágábbak, de csökkenthetik a növények károsodását.

Óvatosan készítse el az alkalmazásokat. A pályázatokat a sétányokra és utakra kell célozni, nem pedig a fekvőhelyekre vagy a gyepre. A hó olvadásakor figyelembe kell venni a sóval terhelt lefolyó víz áramlását. Kerülje a telepítést olyan területeken, ahol a lefolyás természetesen folyik. A talajok kimosása erős öntözéssel segíthet a sók eltávolításában a jól lecsapolt talajokból. Rosszul elvezetett talajoknál ez nem lehetséges. Javítsa a rosszul lecsapolt talajok elvezetését szerves anyagok hozzáadásával. Annak megállapításához, hogy a talajban magas-e a só felhalmozódása, küldjön talajmintát az UMass Talaj- és Növénytápanyag-vizsgálati Laboratóriumba.

Védje a növényeket fizikai akadályokkal például zsákvászon, műanyag vagy fa. Használjon sótűrő növényeket az utak, a felhajtók és a járdák közelében. Ne feledje, hogy a sótűrő nem jelenti sérülésmentesen.

Az alábbiakban bemutatjuk a kiválasztott fák és cserjék sótűrését. A „sótűrőnek” tekintett növények kiválasztásakor fontos szem előtt tartani, hogy a tolerancia mértéke és a károsodás mértéke számos tényezőtől függ, a tolerancia ugyanazon fajon belüli növényekben változó. A tolerancia a só expozíció módjától függően is változhat (permet és talaj). Ellentmondó jelentések vannak számos faj sótoleranciájáról. A talajtípus és az éghajlat változékonysága eltéréseket eredményezhet a növények reagálásában a területek között.