Táplálkozási prioritások: Diétás ajánlások májcirrhosisban

Élelmiszer- és táplálkozási szolgáltatások, UC Davis Health

Olivia Moss, M.S., R. D., Élelmiszer- és táplálkozási szolgáltatások, UC Davis Health, 2315 Stockton Blvd. SESP 0P160, Sacramento, CA 95817. E-mail: [email protected]

Élelmiszer- és táplálkozási szolgáltatások, UC Davis Health

Olivia Moss, M.S., R. D., Élelmiszer- és táplálkozási szolgáltatások, UC Davis Health, 2315 Stockton Blvd. SESP 0P160, Sacramento, CA 95817. E-mail: [email protected]

Absztrakt

Nézze meg a cikk videó bemutatóját

Válaszoljon kérdésekre és keressen CME-t

Rövidítések

Az alultápláltság megelőzése és kezelése elengedhetetlen a cirrhosisban szenvedő betegek klinikai eredményeinek javításához. Az alultápláltság lakosságától és értékelési módszerétől függően a cirrhosisban szenvedő egyének 50-90% -ánál van alultápláltság. 1 Az egyének számos okból küzdhetnek a kalória- és fehérjeszükséglet kielégítéséért, többek között: megnövekedett tápanyagigény, csökkent bevitel, felszívódási zavar, valamint a fehérje- és glükóz-anyagcsere változásai. A korai táplálkozási oktatás és az agresszív táplálkozási beavatkozások elengedhetetlenek az alultápláltság előrehaladásának megakadályozásához és megállításához a cirrhosisban szenvedő betegek körében.

A cirrhosisban szenvedő betegek alultápláltságának megelőzése és kezelése érdekében a klinikusoknak prioritásként kell kezelniük az egyén táplálkozási gondozását. A táplálkozás kezelésének bonyolultsága miatt bejegyzett dietetikust kell bevonni e betegek ellátásába a táplálkozás részletes felmérésének és beavatkozásának elvégzése érdekében. A táplálkozás-értékelés és az étrend-oktatás során mind az egészségügyi műveltséget, a társadalmi-gazdasági helyzetet, a társadalmi támogatást és a mentális állapot megváltozását figyelembe kell venni. A klinikusoknak rugalmasnak és tömörnek kell lenniük ajánlásaikban, hogy a betegek pontosan megértsék, mely táplálkozási célokat kell prioritásként kezelni. Ezenkívül a táplálkozási prioritások és a célok változhatnak, amikor a beteg klinikai állapotának élessége változik (azaz a kórházban dekompenzált, szemben az otthon jól kompenzált). A táplálkozási ajánlások megvitatásakor a teljes kalóriabevitel és más makrotápanyagok kiosztása fontos tényező, figyelembe véve a cirrhosisban szenvedőknél tapasztalt metabolikus változásokat.

Első prioritású táplálkozás: Megfelelő kalóriabevitel

A cirrhosisban szenvedő beteg első táplálkozási prioritása az általános megfelelő bevitel elősegítése a makrotápanyagok eloszlásától függetlenül (1. ábra). Az általános megfelelő bevitel biztosítása csökkenti a test éhezési állapotának időtartamát, és ezzel megakadályozza az izom katabolizmust. A cirrhosisban szenvedő betegek kalória-ajánlásait az 1. táblázat tartalmazza.

táplálkozási

Energiaigény
ESPEN 2 35-40 kcal/kg/nap
ASPEN 3 1,2–1,4 × REE
Fehérjeszükséglet
ESPEN 2 1,0-1,5 g/kg/nap
ASPEN 3 1,0-1,5 g/kg/nap

Második táplálkozási prioritás: Megfelelő fehérjebevitel

Miután a beteg a teljes kalóriabevitel javításán dolgozik, az oktatás elmozdulhat a második prioritás felé: a fehérjebevitel felé. A sovány testtömeg megőrzéséhez elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a beteg megfeleljen a fehérjeszükségletnek. A fehérjeszükséglet 1,0-1,5 g/testtömeg-kg (1. táblázat). 2, 3 Míg a fehérje korlátozásokat egykor az encephalopathia megelőzése céljából hajtották végre, ez jelenleg nem ajánlott. A hepatikus encephalopathia súlyosságában nincsenek klinikai különbségek azok között a betegek között, akik alacsony, illetve normál fehérjetartalmú étrendben részesülnek a kórházi felvétel során akut hepatikus encephalopathia súlyosbodása miatt. Ezenkívül a fehérje korlátozásra felírt betegeknél nő a vázizomzat lebontása. 4 Az akut encephalopathiában szenvedő betegek számára a fehérjebevitel korlátozása helyett megfelelő orvosi kezelést kell biztosítani a tüneteikre. 3

Harmadik táplálkozási prioritás: Étkezés összetétele és időzítése

A cirrhosisban szenvedő betegek harmadik táplálkozási prioritása magában foglalja az étkezés és az uzsonna ideális összetételét és gyakoriságát. A máj glikogén raktározási képességének változásai miatt a szénhidrát bevitele a fehérjével együtt biztosítja a fehérje megfelelő elosztását az izmok fenntartásához és újjáépítéséhez. 5 Ezeknek a vegyes táplálékoknak és rágcsálnivalóknak az ébrenléti időn át történő rendszeres és gyakori időközönkénti fogyasztása elősegíti a páciens táplálkozási igényeinek kielégítését és csökkenti a beteg éhomi állapotban töltött idejét. Ezért a betegek számára ajánlott szénhidrátot és fehérjét tartalmazó lefekvés előtti snack. 5 Az étkezés összetételére és időzítésére a 2. táblázat ad példát.

Betegtájékoztatás
Száraz tömeg 80 kg
Tápanyagigény 2400-2800 kcal/nap, 80-120 g/fehérje/nap
Étkezés
Reggeli 2 tojás, 1 szelet csírázott szem pirítós vajjal és lekvárral
Falatozás 2 evőkanál mogyoróvaj almával, 8 oz szójatej
Ebéd Bean burrito (12 hüvelykes liszt tortilla 3/4 csésze újrabab babgal, 1/2 csésze aprított cheddar sajttal)
Falatozás 6 oz görög joghurt
Vacsora 3 oz csirkemell, 3 közepes spárga lándzsa, 1 csésze főtt vadrizs
Lefekvés előtti snack 1 csésze fagylalt
Tápanyag-összesítés 2400 kcal, 120 g fehérje

Negyedik táplálkozási prioritás: Fehérjeforrás

Tejtermék
Tehéntej (1 csésze) 8 g
Görög joghurt (7 oz) 20 g
Túró (4 oz) 13 g
Sajt (1 oz) 7 g
Fagylalt (1 csésze) 4 g
Gabona
Lencse (1/2 csésze főtt) 9 g
Kihajtott gabonakenyér (1 szelet) 4 g
Quinoa (1/2 csésze főtt) 4 g
Vad rizs (1/2 csésze főtt) 3,5 g
Növényi
Szója tej (1 csésze) 8 g
Borsó (1 csésze) 8 g
Bab (1/2 csésze) 7-10 g
Mogyoróvaj (2 evőkanál) 8 g
Diófélék (1 oz) 6 g
Tökmag (1 oz) 9 g
Mandula (1 oz) 6 g
Brokkoli (1 csésze) 2,5 g
Kukorica (1 csésze) 4 g
Szójabab (edamame, 1/2 csésze) 8,5 g
Spárga (3 közepes lándzsa) 1,5 g
Kelbimbó (1 csésze) 3 g
Articsóka (1 közepes) 4 g
Fehérje por
Tejsavó (1 kanál) 25 g
Kazein (1 kanál) 25 g
Borsó (1 kanál) 25 g
Állati alapú
Tojás (1 nagy) 6 g
Csirke (1 oz) 7 g
Marhahús (1 oz) 7 g
Sertéshús (1 oz) 7 g
Hal (1 oz) 7 g

Összességében az agresszív és korai táplálkozási ellátás, ideális esetben regisztrált dietetikus által biztosított, a beteg általános orvosi kezelésének részeként döntő jelentőségű a klinikai eredmények javulásában. Tekintettel az alultápláltság kockázatára és prevalenciájára ebben a betegcsoportban, a táplálkozás értékelését és oktatását rendszeres időközönként kell elvégezni.