Táplálkozási problémák elhízott és cirrhosisos betegeknél

Luigi Schiavo

Transzlációs Orvostudományi Tanszék, Campaniai Egyetem “Luigi Vanvitelli”, Nápoly 80131, Olaszország

IX. Általános sebészeti, érsebészeti és alkalmazott biotechnológiai osztály, Nápolyi Egyetemi Rendelőintézet, Nápoly 80131, Olaszország

Luca Busetto

Orvosi Osztály, Padovai Egyetem, Padova 35128, Olaszország

Az elhízás vizsgálatának és integrált kezelésének központja, Padovai Egyetemi Kórház, Padova 35128, Olaszország

Manuela Cesaretti

HPB Sebészeti és Májtranszplantációs Osztály, Hôpital Beaujon, AP-HP, Clichy 92110, Franciaország

Nanofizikai Tanszék, Olasz Technológiai Intézet, Genova 16163, Olaszország

Shira Zelber-Sagi

Közegészségügyi Iskola, Haifai Egyetem, Haifa 3498838, Izrael

Gasztroenterológiai és májbetegségek osztálya, Tel-Avivi Orvosi Központ, 62431, Tel-Aviv 62431, Izrael

Liat Deutsch

Gasztroenterológiai és májbetegségek osztálya, Tel-Avivi Orvosi Központ, 62431, Tel-Aviv 62431, Izrael

A Sackler Orvostudományi Kar, Tel-Avivi Egyetem, Tel-Aviv 62431, Izrael

Antonio Iannelli

Emésztőrendszer, Archet 2 Kórház, Nizzai Egyetemi Kórház, F-06202, Nizza, Franciaország; Inserm, U1065, 8. csapat: „Az elhízás májproblémái”, Nizza F-06204, Franciaország

Nizzai Sophia-Antipolis Egyetem, Nizza F-06107, Franciaország. [email protected]

Levelezés: Antonio Iannelli, PhD, egyetemi tanár, emésztési egység, Archet 2 kórház, Nizzai Egyetemi Kórház, 151-es út Saint Antoine de Ginestiere, Nizza F-06202, Franciaország. [email protected]

Telefon: + 33-310-2678771 Fax: + 33-310-2678772

Absztrakt

Alap tipp: Az elhízás a krónikus májbetegségek gyakori oka, amely cirrhosissá válhat. Az elhízott cirrhotikus betegeknél gyakran változnak a táplálkozási állapot bizonyos aspektusai, például a rossz fehérjebevitel és a mikroelemhiány. Az étrendet, a fizikai aktivitást és a fehérjebevitelt gondosan ellenőrizni kell. A bariatrikus műtét lehetőség lehet a kóros elhízásban és cirrhosisban szenvedő betegek kezelésében a májtranszplantáció hátterében is, de tudományos bizonyítékok még mindig kevések.

BEVEZETÉS

Májcirrózis és elhízás: Definíciók és epidemiológia

Alkoholmentes zsírmájbetegség és májszövettani elváltozások. A NAFLD a hisztopatológiai elváltozások széles spektrumát tartalmazza, az egyszerű steatosis (A), az alkoholmentes steatohepatitis (B) és a cirrhosis (C) között. NAFLD: Alkoholmentes zsírmájbetegség.

Krónikus hepatitis C vírussal (HCV) összefüggő májbetegségben és súlyos májfibrózisban vagy kompenzált cirrhosisban szenvedő betegeknél akár 43% -uknak volt elhízása, 32% -ának pedig túlsúlya. A BMI minden kvartilis növekedése a klinikai események kockázatának 14% -os növekedésével jár együtt a nyomon követés során (a májfibrózis súlyosbodása vagy a cirrhosis dekompenzációja 3,5 éves követés alatt) [12]. Az elhízással kapcsolatos változók közül az inzulinrezisztencia súlyossága és a steatosis szövettani fokozata jelent meg a májbetegség progressziójával szorosabban összefüggő tényezőként. Ezzel szemben a súlycsökkenés valóban előnyös előrehaladott krónikus májbetegségben szenvedő betegeknél, csökkentve a fibrózis és a cirrhosis progresszióját [13,14].

Berzigotti és munkatársai [13,14] kimutatták, hogy a megnövekedett BMI a dekompenzáció erős előrejelzője a különféle etiológiájú kompenzált cirrhosisban szenvedő betegeknél, függetlenül más, korábban leírt prediktoroktól, például albumintól és portális hipertóniától. Pontosabban a cirrhosis (ascites, encephalopathia vagy sárgaság) klinikai dekompenzációja a normál testsúlyú betegek 14% -ában, a túlsúlyos betegek 31% -ában és az elhízott betegek 43% -ában alakult ki. Az elhízás negatívan befolyásolja a portál hipertóniáját is. Valójában, ha összehasonlítjuk az eredményeket egyéves timolol vagy placebo után, a portális hipertónia csak normál testsúlyú vagy túlsúlyos betegeknél csökkent, míg az elhízott betegeknél szignifikánsan nőtt.

Asztal 1

Az elhízás hatása a máj patofiziológiájára

Patológiák	Elhízottság
Máj steatosis [9]	Növekedett 1
Cirrhosis [11]	Növekedett 1
Hepatoxicitás [9]	Növekedett 1
Máj elsődleges daganatok (hepatocarcinoma néven) [2-4]	Növekedett 2
Krónikus hepatitis C progresszió [12]	Megnövekedett
Cirrhotikus betegek dekompenzációja [13,14]	Megnövekedett
Portál hipertónia [13,14]	Megnövekedett
3 A műtét utáni szövődmények kockázata LT után [15-17]	Megnövekedett

A SARCOPENIA KOCKÁZATA ELHÍZÁS ÉS CIRRHOSIS BETEGEKBEN

A sarcopenia mint a krónikus májbetegség független kockázati tényezője elhízott betegeknél

Mint már fentebb említettük, a NAFLD ma a nyugati országokban a leggyakoribb májbetegség, és ez válik a krónikus májbetegségek és a cirrhosis vezető okává [22]. A zsigeri elhízás és a kapcsolódó anyagcserezavarok, különösen az inzulinrezisztencia tekinthető a NAFLD előfordulásának és progressziójának legfontosabb kockázati tényezőinek [22]. A legfrissebb bizonyítékok arra utalnak azonban, hogy a NAFLD prevalenciáját és annak súlyosságát függetlenül és negatívan befolyásolhatja a szarkopénia együttes jelenléte is a klinikai képen, a szarkopéniás elhízás pedig a NAFLD független kockázati tényezője és a előrehaladottabb stádiumok és cirrhosis [23].

A csökkent vázizomtömeg és a megnövekedett zsigeri zsírtömeg független és additív szerepe a NAFLD kialakulásának kockázatának növelésében, valamint az egyszerű steatosisból a májfrofózisig terjedő fontos tényezőként szolgál a közelmúltban egy független japán szervezet részéről. minta [26]. Figyelembe véve e vizsgálatok korlátozottságát és az ezen adatok kaukázusi populációra történő extrapolálásának figyelmeztetéseit, a szarkopénia és a zsigeri elhízás és az inzulinrezisztencia közötti összefüggést ma már a NAFLD egyik fontos kockázati tényezőjének tekintik, ami tovább gyorsítja a haladást a fejlettebb életvitel felé. fenyegető szakaszok.

A sarcopenia, mint prognosztikus negatív marker elhízott cirrhotikus betegben

A sarcopenia, mint prognosztikus negatív marker elhízott cirrhotikus betegben. Az elhízott cirrhotikus betegeknél gyakran együttesen csökken a vázizomzat és a zsírszövet gyarapodik, ami a „szarkopéniás elhízás” néven ismert állapotba torkollik. A cirrhotikus betegek szarkopéniája a megnövekedett mortalitással, szepszis szövődményekkel, hiperammonémiával, nyilvánvaló máj encephalopathiával és a májtranszplantáció után megnövekedett kórházi tartózkodáshoz társult.

MIKROTARTÓZATI HELYZET ÉS AJÁNLOTT KIEGÉSZÍTÉS TÖBBETLEN ÉS CIRRHOSIS BETEGEKBEN

A zsírban oldódó és a vízben oldódó vitaminok, valamint az ásványi anyagok mikrotápanyag-hiánya nagyon gyakori a végstádiumú májbetegségekben. Ezért időszakos táplálkozási és klinikai értékelést kell végezni a mikroelemek szérumszintjének tesztelésére, megbecsülve a megfelelő táplálékbevitelt, és figyelve a vitaminok és ásványi anyagok hiányának klinikai tüneteire. Zsírban oldódó vitamin (A, D, E és K) hiányosságok és egyéb szabad gyökök eltávolítói, például karotinoidok valószínűleg kialakulhatnak májbetegségekben a csökkent orális bevitel, a felszívódási zavar és/vagy a vivőanyag csökkentett szintézisével járó májhatások miatt és transzfer fehérjék, kolesztázis és baktériumok elszaporodása [37,38].

A vízoldható vitaminok hiánya, amely neuropszichiátriai tünetekhez vezet, a csökkent májraktározásból, a nem megfelelő étrendből, az alkoholizmusból, a gyógyszerekből és a krónikus veseelégtelenségből fakadhat [37]. A legelterjedtebb és legjelentősebb hiányosságokat az alábbiakban tárgyaljuk, kezdve a D-vitamin-hiánytól, amely szinte univerzális, és összefügg az elhízással is.

Nincsenek iránymutatások vagy egyértelmű ajánlások az elhízott cirrózisos betegek D-vitamin-kiegészítésére vonatkozóan. Egy mérvadó tanulmány [49] ajánlotta a D-vitamin állapotának felmérését minden krónikus májbetegségben szenvedő betegnél, és 1000-4000 NE/d D3-vitaminnal történő kiegészítés megkezdését, amikor a 25 (OH) D szint 2 alatt van és legalább 20-25 kcal/(kg • d) kóros elhízásban (> 40 kg/m 2) szenvedő betegeknél. Az ajánlott étrendi szokás a kicsi, gyakori étkezések, amelyek egyenletesen oszlanak el a nap folyamán (3-6 óránként), legalább 50 g komplex szénhidrátot tartalmazó késő esti harapnivalóval [117].

A napi fehérjebevitelhez való hozzáállás is megváltozott. Korábban a cirrhotikus betegek napi fehérjebevitelét szorosan korlátozták 0,8 g/(kg • d) alatti értékre a HE megnövekedett kockázatának aggályai miatt. A cirrhotikus betegeknél a fehérjék toleranciája azonban magasabbnak bizonyult, mint azt korábban gondolták [117,121], és a napi izomtömeg fenntartásának jelentősége a megfelelő izomtömeg fenntartása szempontjából egyre világosabbá válik [117]. Córdoba és mtsai [121] kimutatták, hogy az alacsony fehérjetartalmú étrend [0,5 g/(kg • d)] alkalmazása rontotta a HE-t és súlyosbította a fehérje lebontását a napi 1,2 g/(kg • d) fehérjebevitelhez képest.

2. táblázat

Táplálkozási ajánlások elhízott cirrhotikus betegek számára