A szénhidrátban gazdag reggeli elhagyása rontja az esti állóképességi edzés teljesítményét annak ellenére, hogy az étrend teljes mértékben kompenzálja az ebédet

Töltse le az idézetet
https://doi.org/10.1080/17461391.2020.1797890
CrossMark

Eredeti cikk

Teljes cikk
Ábrák és adatok
Hivatkozások
Idézetek
Metrikák
Újranyomtatások és engedélyek
PDF
EPUB

Absztrakt

Szénhidrátban gazdag reggeli elhagyása, majd an fogyasztása ad libitum az ebéd rontja az esti testmozgást. Nem világos azonban, hogy ennek oka a reggeli kihagyása önmagában, vagy másodlagos a napi alacsonyabb szénhidrátfogyasztás miatt. Annak tesztelésére, hogy fennmarad-e a reggeli mulasztás utáni romlott esti teljesítmény, amikor teljes étrend-kompenzáció következik be ebédnél, randomizált keresztirányú elrendezésben tizenegy magasan képzett kerékpáros (életkor: 25 ± 7 év, VO2max: 61 ± 5 ml · kg −1 · min −1) két kísérletet teljesített: reggeli (B) és reggeli nélkül (NB). A B során a résztvevők egyénre szabott reggelit (583 ± 54 kcal; 8–9) és ebédet (874 ± 80 kcal; 12–14) fogyasztottak, míg az NB alatt a résztvevők 12: 00-ig böjtöltek, majd standardizált ebédet (1457 ± 134 kcal) fogyasztottak: 12–14). Az összes energia (1457 ± 134 kcal) és a makroelem-profil (szénhidrát: 81,5 ± 0,4%, zsír: 5,8 ± 0,1%, fehérje: 12,7 ± 0,3%) mindkét vizsgálatban azonos volt, az egyetlen időzítés különbség. Az esti 20 km-es időmérő edzés átlagos teljesítménye

3% -kal alacsonyabb az NB-ben a B-hez képest (átlagos különbség [95% CI]: −9,1 [−15,3, −2,9] watt, o 2018; Burke, Hawley, Wong és Jeukendrup, 2011). Megállapodás alapján bizonyíték van arra, hogy a szénhidrátban gazdag étkezés 3-4 órával a reggeli vagy kora délutáni edzés előtt történő fogyasztása növeli az edzés előtti máj- és vázizom-glikogén rendelkezésre állást, összehasonlítva az elhúzódó éjszakai böjtöléssel (Chryssanthopoulos, Williams, Nowitz és Bogdanis, 2004; Coyle, Coggan, Hemmert, Lowe és Walters, 1985; Shulman és mtsai, 1990). A tanulmányok többsége bizonyítja, hogy ez javított teljesítményt jelent a hosszan tartó (> 60 perc) reggel vagy kora délutáni állóképességi gyakorlatok során (Chryssanthopoulos, Williams, Nowitz, Kotsiopoulou és Vleck, 2002; Neufer et al., 1987; Schabort, Bosch, Weltan és Noakes, 1999; Sherman és mtsai, 1989), és ez tovább javítható a szénhidrátok kiegészítésével is alatt gyakorlat (Chryssanthopoulos et al., 2002; Wright, Sherman és Dernbach, 1991). A szénhidrátban gazdag reggeli mind a rövidebb időtartamú, nagy intenzitású állóképességi edzés (Galloway, Lott, & Toulouse, 2014; Mears és mtsai, 2018), mind az ellenállási gyakorlat során (Naharudin és mtsai, 2020, 2019) javítja a teljesítményt. A felhalmozódó bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy ezek a hatások inkább pszichológiai (placebo), mint fiziológiai eredetűek lehetnek (Mears és mtsai, 2018; Naharudin és mtsai, 2020). A lehetséges mechanizmusoktól függetlenül a jelenlegi bizonyítékok azt mutatják, hogy a reggeli vagy kora délutáni edzés teljesítményét optimalizálni fogják, ha szénhidrátban gazdag ételt fogyasztanak néhány órával az esemény előtt (Clayton & James, 2016). Ennek megfelelően az ajánlások 1–4 g szénhidrát/testtömeg-kilogramm fogyasztását javasolják a testmozgás előtt legfeljebb 4 órán keresztül (Kerksick et al., 2017).

Érdekes, hogy eltekintve a szénhidrátban gazdag étrend fogyasztásának általános ajánlásától (Kerksick és mtsai, 2017), kevesebb figyelmet fordítottak az étrend szerepére az ugyanazon a napon végzett edzés előtti 4 órát megelőzően. Ez némileg meglepő, mivel a testmozgás gyakran késő délután vagy este kezdődhet (pl. Esti felszerelések és esti foglalkozások olyan sportokban, mint a kerékpáros pálya vagy az atlétika). Ezek az alkalmak nagy időtartamot (8–12 óra) biztosítanak a táplálkozás módosítására és optimalizálására végig a nap. Példaként csak korlátozott kutatások vették figyelembe a kora reggeli táplálkozási stratégiák (azaz a reggeli) hatását a késő délután és este kezdődő testmozgás teljesítményére. Érdekes módon két friss tanulmány azt sugallja, hogy a magas szénhidráttartalmú reggeli fogyasztása javítja, vagy éppen ellenkezőleg, a reggeli elmaradása rontja a testmozgás teljesítményét a nap későbbi részében (Clayton, Barutcu, Machin, Stensel és James, 2015; Cornford & Metcalfe, 2018). Mindkét tanulmányban a résztvevők vagy fogyasztottak, vagy elhagytak egy szénhidrátban gazdag reggelit reggel 8 és 9 óra között, majd ettek ad libitum étkezés ebédidőben (Clayton et al., 2015; Cornford & Metcalfe, 2018). Ez az etetési szokás csökkentette a teljes szénhidrát- és energiafogyasztást a késő délutáni/esti edzés előtt (16: 30–18: 00), ami végül rontotta a 60 perces (30 perces egyensúlyi állapot, majd 30 perces munkaképesség) kerékpáros teszt teljesítményét (Clayton et al., 2015) és egy 2000 méteres evezés időmérő edzése (Cornford & Metcalfe, 2018).

A leírt előzetes bizonyítékok arra utalnak, hogy az étrendi bevitel időzítése a nap elején fontos szempont mind a hosszabb, mind a rövid időtartamú nagy intenzitású testmozgás teljesítéséhez a nap későbbi szakaszában, még akkor is, ha ebédet fogyasztanak. Ugyanakkor az alacsonyabb teljes energia- és szénhidrátfogyasztás a reggeli elhagyását követően jelentett ad libitum az ebéd mindkét tanulmányban felveti azt a fontos kérdést, hogy a reggeli kihagyás (azaz az étkezés időzítése) miatt romlott-e az edzés teljesítménye önmagában vagy inkább másodlagos volt az alacsonyabb szénhidrát/energia bevitel és ennélfogva a rendelkezésre állás szempontjából.

Legjobb tudásunk szerint egyetlen tanulmány sem vizsgálta az esti edzés teljesítményét a reggeli elfogyasztása vagy elhagyása után, de az egész nap egyenértékű étrendi bevitel mellett. Ezért ebben a tanulmányban azt vizsgáltuk, hogy fennmarad-e a reggeli mulasztást követő esti nagy intenzitású edzés teljesítményének romlása, amikor az ebédnél teljes étrendi kompenzációt biztosítanak. Feltételeztük, hogy a szénhidrátban gazdag reggeli elhagyása rontja az edzés teljesítményét.

Mód

Résztvevők

Kísérlet előtti eljárások

Fő kísérleti kísérletek

A résztvevők randomizált keresztezett vizsgálatban vettek részt két kísérleti körülmény mellett: reggeli (B); és nincs reggeli (NB). Mindegyik kísérleti körülmény a reggeli és ebéd során elfogyasztott étrend eltérő mintázatából állt, amelyet az este 20 és 19 óra közötti (legalább 4 és legfeljebb 5 óra ebéd után) 20 km-es kerékpáros teljesítmény értékelése követett. Az ebéd és az időmérés időzítését egységesítették belül de nem az egyének között (azaz minden egyes ismételt állapotban minden résztvevő elfogyasztotta az ebédjét, és hasonló időben teljesítette az időmérőt). Minden vizsgálatot legalább 5 és legfeljebb 7 nap választott el egymástól. Minden kísérletet megelőző napon és minden kísérleti napon a résztvevőket arra kérték, hogy kerüljék a strukturált testmozgást (kivéve az időmérőt), valamint az alkohol vagy koffein fogyasztását. A táplálékfelvételt az egyes vizsgálatok előtti napon nem szigorúan ellenőrizték, de a résztvevőket arra kérték, hogy ne térjenek el normális étrendjüktől.

Étkezés biztosítása

Mindkét kísérlet előtti este a résztvevőknek lemért súlyú élelmiszercsomagokat kaptak a következő napra, amelyeket otthon fogyaszthattak, egyértelmű útmutatással a bevitelről és az időzítésről (kifejezett utasítással a vízen kívüli fogyasztásra) ad libitum). A betartást rendszeres kapcsolattartással, szöveges/fotóüzenettel biztosították/ellenőrizték, a résztvevőket arra kérték, hogy küldjenek fotóüzeneteket a nyomozóknak az egyes étkezések fogyasztásának kezdetén és végén (Martin et al., 2009). Reggeli körülmények között a résztvevőknek standardizált összetételű, magas szénhidráttartalmú reggeli ételt (8 és 9 óra között) biztosítottak, amely az egyénileg előre jelzett energiaigényük 20% -át tette ki (az alábbiakban ismertetett módszer), majd egy standardizált összetételű „ebéd” étkezés következett (12 óra között). és 14 óra), amelyek egyénileg előre jelzett energiaigényük 30% -át tartalmazták. A reggeli nélküli kísérletben a résztvevők éjszakai böjtjüket 12 óráig (előző este 22 órától) meghosszabbították, majd magas szénhidráttartalmú ebédet fogyasztottak, amely az egyénileg előre jelzett napi energiaigényük 50% -át tartalmazta. Mint ilyen, a teljes étrendi bevitel, beleértve az élelmiszereket, a kalória- és makrotápanyag-tartalmat, azonos volt a két vizsgálat között, az egyetlen különbség a bevitel időzítése volt (1A. Ábra).

Online közzététel:

Étvágy értékelések

Az éhség, az étkezési vágy, a teltség és a várható élelmiszer-fogyasztás észlelését a nap legfontosabb pontjain mértük 100 mm-es vizuális analóg mérlegekkel (Flint, Raben, Blundell és Astrup, 2000), amelyekből összetett étvágy pontszámot számoltunk ki. a következő képlet: (étkezési vágy + éhség + (100 teltség) + várható fogyasztás)/4 (Anderson, Catherine, Woodend és Wolever, 2002). Az étvágy besorolását azonnal ébredés után, azonnal reggeli után, 1 órával reggeli után, közvetlenül ebéd előtt és után, 1 órával ebéd után és edzés előtt rögzítettük.

20 km időmérő edzés

Az étrendi beavatkozás szubsztrát-oxidációra gyakorolt hatásának vizsgálatához a résztvevők a 20 km-es időmérés előtt 10 perces egyensúlyi állapotú fázist hajtottak végre a Wmax 40% -án (160 ± 9 W). A résztvevők egy hordozható lélegzet-levegő gázanalizátorhoz csatlakoztatott gumiarcot használtak a szubsztrát oxidációjának közvetett kalorimetriával történő mérésére (Metalyzer 3B, Cortex, Liepzig, Németország). A szénhidrát- és zsíroxidáció (g · min –1) és az energiafelhasználás (kJ · min –1) arányát a VO2 és a VCO2 méréséből számoltuk ki, Frayn (1983) által javasolt sztöchiometrikus egyenletekkel, majd Jeukendrup és Wallis (2005) . A lélegzéssel történő lélegzés adatait 1 perc átlagokra simítottuk, és a statisztikai elemzéshez az utolsó 5 perc átlagos oxidációs sebességét használtuk. A szubsztrát oxidációs adatai rendelkezésre álltak n = 9 technikai nehézségek miatt. Ez az időmérő edzés bemelegítéseként is szolgált.

Statisztikai analízis

Eredmények

Az étvágy reakciói és a szubsztrát oxidációja

Az idő fő hatása és az állapot × idő interakció hatása volt az étvágy értékelése szempontjából a nap folyamán (mindkettő o −1, o −1, o −1, o = 0,08).

Hatás a 20 km-es időfutam teljesítményére

A 20 km-es időfutam során leadott teljesítményre az idő fő hatása volt (o A szénhidrátban gazdag reggeli elhagyása rontja az esti állóképességi edzés teljesítményét annak ellenére, hogy az étrend teljes mértékben kompenzálja az ebédet

Online közzététel:

2. ábra 2500 m-enként leadott teljesítmény a 20 km-es időmérés során (A) és az időmérés átlagos teljesítmény-különbsége a reggeli és a reggeli nélküli kísérletek között (B). A kimeneti adatok átlag ± SD-ként vannak feltüntetve az A-n és a B bal tengelyén. A jobb oldali tengely a B-n a körülmények közötti különbséget mutatja, átlag ± 95 CI-ként, fekete pontokkal, amelyek az egyes résztvevők különbségének pontjait jelentik ( nincs reggeli tárgyalás mínusz reggeli próba, vagyis a negatív adatpontok a reggeli nélküli teljesítmény romlását tükrözik). * jelöli o 2. ábra 2500 m-enként leadott teljesítmény a 20 km-es időmérés során (A) és az időmérés átlagos teljesítmény-különbsége a reggeli és a reggeli nélküli kísérletek között (B). A kimeneti adatok átlag ± SD-ként vannak feltüntetve az A-n és a B bal tengelyén. A jobb oldali tengely a B-n a körülmények közötti különbséget mutatja, átlag ± 95 CI-ként, fekete pontokkal, amelyek az egyes résztvevők különbségének pontjait jelentik ( nincs reggeli tárgyalás mínusz reggeli próba, vagyis a negatív adatpontok a reggeli nélküli teljesítmény romlását tükrözik). * jelöli o 0,05 feltétel x idő interakciós hatás esetén).

Online közzététel:

20 perces kerékpáros időfutam, amelyet a jelenlegi tanulmányban alkalmaztunk (Krustrup et al., 2006; Mohr, Krustrup és Bangsbo, 2005).

Az önkiválasztott teljesítmény leadásának csökkenése a reggeli nélküli kísérletben az időmérés kezdetétől nyilvánvaló volt, és mindvégig fennmaradt. Figyelemre méltó, hogy a legnagyobb numerikus különbség a teljesítményben az első 2500 m alatt volt látható, és ez mind az erőfeszítések abszolút észlelésével, mind az erőfeszítés és az erőfeszítés észlelésének alacsonyabb arányával társult egyidejűleg a reggeli nélkül. pont. Lehetséges, hogy az ingerlésbeli különbség vagy fiziológiai és/vagy pszichológiai mechanizmusok miatt merült fel. Fiziológiai szempontból adatunk azt mutatja, hogy a teljes energia- vagy szénhidrátfogyasztás nem kulcsfontosságú tényező, de lehetséges, hogy a megváltozott beviteli minta a máj és a vázizom glikogén rendelkezésre állásának különbségeiben nyilvánul meg az esti testmozgás előtt, valamint szubsztrát kihasználása edzés közben.

Talán valószínűbb - a jelenlegi bizonyítékok alapján -, hogy a megfigyelt teljesítménykülönbség pszichológiai hatásnak köszönhető. Valóban, bár korábban kimutatták, hogy a reggeli kihagyása negatívan befolyásolja a reggeli nagy intenzitású állóképességi edzés teljesítményét (Galloway és mtsai, 2014), az olyan tanulmányok újabb bizonyítékai, amelyekben a résztvevőket elvakították az étkezés státusától, határozottan azt sugallja, hogy ez egy placebo hatásnak köszönhető. (Mears és mtsai, 2018). A jelen tanulmányban a résztvevők tisztában voltak azzal, hogy összességében mindkét étrendben azonos étrendet fogyasztanak, de továbbra is lehetséges, hogy az étkezés napközbeni elfogyasztása továbbra is a jobb teljesítmény elvárásával jár együtt, és arra ösztönzi a résztvevőket, hogy - pozitívabb ütem az időmérő edzés alatt, és "tolerálja" a nagyobb teljesítményt ugyanazon erőfeszítés érzékeléséhez, vagy oda-vissza. A jövőbeli vizsgálatok során foglalkozni kell a reggeli placebo hatásának kiterjesztésével az esti edzés teljesítményére.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy ezek az adatok azt mutatják, hogy a reggeli kihagyást követően az esti nagy intenzitású edzés teljesítményének romlása továbbra is megfigyelhető, amikor az ebédnél teljes étrendi kompenzációt biztosítanak, jelezve, hogy a gyengébb teljesítmény az étkezés időzítéséhez kapcsolódik, nem pedig a szénhidrátbevitelhez/rendelkezésre álláshoz. Ez arra utal, hogy fontolóra kell venni a kora reggeli magas szénhidráttartalmú étkezés biztosítását az esti testmozgás teljesítményének optimalizálása érdekében.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani résztvevőinknek a tanulmány befejezéséhez fordított időért és erőfeszítésért.