Az Ural Owl összehasonlító vizsgálata Strix uralensis fészkelődoboz-ellenőrzési rendszerekből származó tenyészidőszak-diéta az európai tenyészterületen

Cikkek

  • Teljes cikk
  • Ábrák és adatok
  • Hivatkozások
  • Kiegészítő
  • Idézetek
  • Metrikák
  • Engedélyezés
  • Újranyomtatások és engedélyek
  • PDF

ABSZTRAKT

Kapszula: A vakondok az uráli bagoly fő zsákmánya Strix uralensis Európában a nagyobb zsákmány és a magasabb zsákmány sokféleség pozitívan kapcsolódik a bagoly tenyésztési teljesítményéhez.

teljes

Célok: Fészkelődoboz-monitorozási adatok felhasználásával felmérni a tenyésztési étrendet és annak hatását az uráli bagoly tenyésztési teljesítményére európai elterjedési területe észak – déli gradiensén.

Mód: A fészkek összehasonlítható figyelemmel kísérése Európa különböző biogeográfiai régióiban (Finnország, Lettország, Szlovénia) és a fészekmintákból származó étrend-elemzés a zsákmányok taxonómiai és jellemzői hatásának felmérésére a bagolytenyésztési teljesítményre különböző környezetekben.

Eredmények: Az uráli bagoly vadászatának magas plaszticitása a különböző zsákmány-rendelkezésre állási körülmények között jelentős különbségeket eredményezett a régiók és az évek között. A vole képezte az étrend legnagyobb arányát az összes vizsgált régióban. A bagolyfészek nagyságát pozitívan társította a diéta növekvő pocak és egér aránya, valamint a szezonálisan elérhető nagyobb zsákmányok és ennek következtében a zsákmányok változatosságának növekedése. A fióka nagysága negatívan kapcsolódott a nem emlősök és túlnyomórészt erdei élő zsákmányok arányához.

Következtetések: A tanulmány kiemelte a raptor-ökológia összehasonlító tanulmányainak fontosságát földrajzi tartományaikban, különböző környezeti viszonyok között, hogy feltáratlan mintákat tárjanak fel, amelyek felfedezésre kerülhetnek, ha csak regionális szintű vizsgálatokat végeznek.

A ragadozók közül a baglyok étrendje jól tanulmányozott, mivel a ragadozó csontmaradványok jól megőrződnek a pelletekben, és legalábbis az uralkodó emlős zsákmányfajok esetében könnyen azonosíthatók (Mikkola 1983). Az inkubáció és a fészekrakás fejlődése során a szülők által szállított zsákmány maradványai felhalmozódnak a fészek alján. Így a fészekmintákban maradt zsákmány jó áttekintést nyújt az étrendről a tenyészciklus legfontosabb részében, vagyis az inkubáció kezdetétől a fiókák elhagyásáig, amely baglyokban körülbelül két hónapot vesz igénybe (Hardey et al. 2013). Különösen a fészekrakók emészthetik meg zsákmányuk csontjainak egy részét (Raczyński & Ruprecht 1974, Duke et al. 1975), amely némi elfogultságot vezethet be az étrend fészekmintákból történő értékelésében. Ez a torzítás nagyobb lehet a nagyobb fiókoknál, mivel összességében valószínűleg több csont emészthető meg, és így több zsákmánycikk hiányzik a fészekmintából. Megállapították, hogy a csonttöredezettség és az emésztés közötti különbségek jelentősek a bagolyfajok között, az évszakok között és bizonyos mértékben a zsákmányfajok között is (Mayhew 1977, Lowe 1980, Bochénski & Tomek 1994). Ezen elfogultságok ellenére a bagoly zsákmánymaradványokat megbízható forrásnak tekintik a bagoly étrend összetételének értékelésében (Mikkola 1983, Bird & Bildstein 2007), valamint reprezentatív forrásként az ökoszisztéma kicsi emlősök közösségének szerkezetének értékeléséhez (Heisler et al. 2016, Solonen et al. 2016), annak ellenére, hogy a baglyok nem viselkednek opportunista módon ragadozóként (Derting & Cranford 1989, Birrer 2009, Korpimäki & Hakkarainen 2012). A raptor-étrend különböző területek közötti összehasonlításakor fontos, hogy az összegyűjtött adatokat összehasonlítható módon használják fel, azonban kizárják a zsákmánymaradványok esetleges torzításainak esetleges zavaró hatását; ugyanazon ragadozó ugyanabban az életciklus-szakaszban - a tenyésztésben - ugyanazokat az előítéleteket mutathatja, mint például a fajok és nemek sajátos csontemésztése vagy a zsákmánymaradványok elvesztése a felnőttek táplálása miatt.

Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy először értékelje az uráli bagoly tenyészállomány összehasonlítható, hosszú távú megfigyelési adatait a faj észak – déli tartományának gradiensénél a borealis (Finnország), a hemi-borealis (Lettország) mérsékelt égövi területek (Szlovénia) Célul tűzték ki különösen az uráli bagoly étrend-elmozdulásainak és a fajok tenyésztési teljesítményére gyakorolt ​​hatásának tanulmányozását a nagyon eltérő élőhelyeken.

Mód

Tanulmányi területek

Mivel az uráli bagoly északról délre terül el Európa keleti részén (Pietiäinen & Saurola 1997), három olyan régiót vettünk figyelembe, amelyek a klíma, az élőhely és a biogeográfiai viszonyokra hasonlítanak a faj európai elterjedési területén: Borealis régió (Finnország déli része) ), A Hemi-Boreal régió (Lettország) és a mérsékelt égövi régió (Szlovénia) (1. ábra). Mindhárom régióban fészkelődobozok segítségével végezték a tenyésző uráli bagoly populációk hosszú távú monitorozását (Reihmanis 2012, Saurola 2012, Vrezec 2012), és minden vizsgálati területen a terület nagy részét lefedő erdő képviselte a leggyakoribb jellegzetes erdőegyüttest. a régióban (1. táblázat).

Online közzététel:

1. ábra Az uráli bagoly tenyészterjedése Európában (König után et al. (1999) és Vrezec (2009)) bemutatja azokat a vizsgálati helyeket, amelyekből fészekmintákat nyertek (fekete pontok).

1. ábra Az uráli bagoly tenyészterjedése Európában (König után et al. (1999) és Vrezec (2009)) bemutatja azokat a vizsgálati helyeket, amelyekből fészekmintákat nyertek (fekete pontok).

Online közzététel:

1. táblázat: A vizsgálati területek leírása, ahol az uráli bagoly étrendjét tanulmányozták.

Terepi módszerek

A zsákmányelemzés elemzése

A zsákmánymaradványok mintáit gondosan megvizsgálták, és minden csontot és tollat ​​elválasztottak. A kisemlősöket többnyire a koponya morfológiája alapján azonosították (Pucek 1981, März 1987, Kryštufek & Janžekovič 1999, Siivonen & Sulkava 2002) és a kis fajok egyedeinek száma alapján (pl. Mikrotusz, Sorex, kicsi egerek) leggyakrabban a mandibulák számlálásával határoztak meg (Korpimäki 1986). Az egyének száma Rattus és Arvicola (és nagyobb) fajok leggyakrabban lábcsontokon alapultak. Néhány mintában a kis fajokat a láb vagy a medence csontjai alapján azonosították és megszámolták (referencia gyűjtemények felhasználásával). A madarakat a humerus, a csőr, a toll, a metacarpus és a tarsometatarsus alapján azonosították a faj vagy csoport meghatározása céljából (pl. A nagy cinege kismadara Parus major méret) összehasonlítva a múzeum vagy saját gyűjtemények referenciaanyagával (Korpimäki 1986). A kétéltűek (März 1987) és a hüllők azonosítására csontokat, a rovaroknál exoskeleton maradványokat használtak. Az egyes taxonok legtöbb azonosított testrésze szerint meghatározták a mintában szereplő zsákmányfajok minimális számát.

Statisztikai analízis

A régiók közötti étrend-összetétel összehasonlításakor csak a több mint 10 zsákmányt tartalmazó fészekmintákat vettük figyelembe. Az uráli baglyok táplálkozási szokásainak összehasonlításához borealis (Finnország - jó és rossz évek), hemi-borealis (Lettország) és időbeli régiókban (Szlovénia) diszkrimináns funkcióelemzést alkalmaztunk (Tabachnick & Fidell 1996). A biogeográfiai és regionális funkcionális válaszminták tesztelésére az Ural Owl étrendben taxonómiai zsákmánycsoportokat (% a biomassza és a zsákmányfajok sokfélesége szerint) és ragadozó fajjellemző csoportokat (szám szerint%) használtunk magyarázó változóként. A normalitás megközelítéséhez az adatokat négyzetgyökkel transzformálták az elemzés előtt. A STATISTICA programban (StatSoft, Inc. 2011) visszalépéses elemzést végeztünk. A régiók közötti különbségeket négyzetes Mahalanobis távolságok (D 2) alkalmazásával értékeltük a kanonikus változók átlagai között, annak mérésére, hogy a csoportok mennyire választhatók szét a benne szereplő magyarázó változókkal (Tabachnick & Fidell 1996).

Eredmények

Az uráli bagoly étrend-összetételének régióközi összehasonlítása

98 uráli bagolyfészek-minta zsákmánymaradványait elemeztük: 39 Finnországból (a 2005–12 közötti időszakban), 44 Lettországból (2005–16) és 15 Szlovéniából (2005–12). A Finnországból származó adatállományt étrendre osztották jó években (20 minta 2005-től és 2009-től) és rossz években (19 minta 2007-től, 2010-től és 2012-től). A kapott fészekminták mérete 12 és 657 zsákmányelem (medián 86 prédaelem) között volt, a fészekminták kevesebb mint 10% -ánál kevesebb, mint 30 zsákmányelem volt. A legtöbb zsákmányt a szlovén és a jó évek finn fészkeiben találták (2. táblázat). A fészekminták régiónként eltérőek voltak, de korreláltak a fióka méretével (Spearman rS = 0,49, P Az Ural Owl összehasonlító vizsgálata Strix uralensis fészkelődoboz-ellenőrzési rendszerekből származó tenyészidőszak-diéta az európai tenyészterületen

Online közzététel:

2. táblázat: Az uráli bagoly fészkeinek tengelykapcsoló-, tenyész- és fészekmintái különböző régiókban és években. A medián (minimum-maximum) értékeket mutatjuk be, és az adatokat Kruskal – Wallis tesztekkel hasonlítottuk össze. A csoportok közötti különbségek (post hoc Mann – Whitney-tesztet) olyan betűkkel jelöljük, amelyekben ugyanaz a betű nem mutat szignifikáns különbséget.

Online közzététel:

3. táblázat: Az uráli bagoly tenyésztési étrendjének áttekintése három régióban a fajok Európában. A zsákmányfajok részletes zsákmány-összetételét az S1 kiegészítő táblázat tartalmazza.

Online közzététel:

2. ábra: A két gyökér egyedi pontszámainak ábrázolása (a - 1. gyökér vs. 2. gyökér; b - 1. gyökér és 3. gyökér), megkülönböztetve a fajok Európában elterjedt gradiensének különböző régióiból származó tenyész-uráli bagoly-étrendet (SLO) - Szlovénia, FIN-GOOD - Finnország jó években, FIN-BAD - Finnország rossz években, LAT - Lettország).

2. ábra: A két gyökér egyedi pontszámainak ábrázolása (a - 1. gyökér és 2. gyökér; b - 1. gyökér és 3. gyökér), megkülönböztetve a fajok Európában elterjedt gradiensének különböző régióiból származó tenyész-uráli bagoly-étrendet (SLO) - Szlovénia, FIN-GOOD - Finnország jó években, FIN-BAD - Finnország rossz években, LAT - Lettország).

Online közzététel:

4. táblázat: Az uráli bagoly étrend-változók jelentősége a különböző régiók és standardizált együtthatók megkülönböztetésében a három megkülönböztetési gyökér esetében (Wilks ’Lambda = 0,02, F = 52,74, P Az Ural Owl összehasonlító vizsgálata Strix uralensis fészkelődoboz-ellenőrzési rendszerekből származó tenyészidőszak-diéta az európai tenyészterületen

Online közzététel:

5. táblázat: Az uráli bagoly étrendjében a régiók és az évek közötti megkülönböztető különbségek értékelése Mahalanobis-négyzet távolságok szerint (D 2).

Tenyésztési teljesítmény az étrend körülményeihez viszonyítva

Az uráli bagoly tenyésztési teljesítménye régiónként jelentősen eltért (2. táblázat). A legnagyobb tenyésztési siker a borealis régióban volt, ezt követte a mérsékelt és a hemi-borealis, bár a borealis régióban is jelentős különbség volt a jó és a rossz évek között. Annak érdekében, hogy meg lehessen magyarázni bizonyos zsákmányok fióka méretét, 1696 általánosított lineáris modellt hasonlítottunk össze, figyelembe véve a 15 étrendi változót. Ezek közül 14 modell, 11 változót figyelembe véve, hasonló volt: ΔAICc 100 g testtömeg) a fióka méretén (6. táblázat). Az étrendben lévő erdei zsákmányfajok aránya legalább a fajtartomány egy részében negatívan kapcsolódott a fióka méretéhez (6. táblázat). Megállapítottuk, hogy a szaporodás pozitív hatással van a tenyésztési teljesítményre, bár a ragadozók, akiket zsákmánynak vettek, főként rágcsálók voltak, mint pl. Mustela fajok (S1. táblázat), és a táplálékmintákban meglehetősen alacsony mennyiségben találták őket, főleg csak legalább négy fiatal.

Online közzététel:

6. táblázat: Általánosított lineáris modellek összefoglalása, amely elmagyarázza az étrend és a fészeknagyság viszonyát az uráli bagolyban a fajok elterjedési tartományában Európában. A legjobb modellben szereplő változókat félkövérrel jelöltük. (Csak elfogott AICC = 319,5913)

Vita

Egész Európában az Urali Bagoly nagyon eltérő környezeti feltételekkel küzd, de ennek ellenére a pelyva minden régióban a fő zsákmány volt. Hasonló helyzetet találtak Japánban is, ahol az uráli bagoly étrendben sokkal nagyobb volt a kukorica aránya, mint a terepi apró emlős csapdákban (Imaizumi 1968). A pelyvákkal ellentétben az egerek hajlékonyabbak, nagyobb a szemük és a fülük, ami arra utal, hogy jobban képesek elkerülni a bagolyfogást (Derting & Cranford 1989). Ez magyarázhatja az uráli bagoly eloszlási tartományának különböző részein található viszonylag nagyobb arányú pelyvákat.