Károsodott zsíranyagcserével és sikertelen IVF-kísérletekkel rendelkező nőknél az endometrium klinikai és laboratóriumi paraméterei és morfológiai jellemzői

Eredeti cikkek

  • Teljes cikk
  • Ábrák és adatok
  • Hivatkozások
  • Idézetek
  • Metrikák
  • Engedélyezés
  • Újranyomtatások és engedélyek
  • PDF

Absztrakt

Célkitűzés: Az endometrium klinikai és laboratóriumi paramétereinek és morfológiai jellemzőinek vizsgálata károsodott zsíranyagcserével és sikertelen IVF kísérlettel rendelkező nőknél.

Teljes cikk

Anyagok és metódusok: Klinikai vizsgálatot, laboratóriumi vizsgálatokat, morfológiai elemzéseket és az endometrium immunhisztokémiáját 76, különböző BMI-vel rendelkező betegnél végezzük, amelyet meddőség és sikertelen IVF-kísérletek követnek. A betegeket a testtömeg-index (BMI) szerint négy csoportra osztották: 1 csoport - 17 túlsúlyos nő, BMI = 25,0 - 29,9 kg/m 2; 2 csoport - 15 nő I. osztályú elhízással, BMI 30,0–34,9 kg/m 2; 3 csoport - 14 nő, II. Osztályú elhízással, BMI 35,0–39,9 kg/m 2; és a 30 normál testsúlyú nőből álló kontrollcsoport, BMI 18,5–24,9 kg/m 2 .

Eredmények: A klinikai és laboratóriumi elemzések menstruációs rendellenességeket és hormonális egyensúlyhiányt tártak fel, például hipoösztrogenizmust. Az endometrium immunhisztokémiája szignifikáns csökkenést talált az ERα és PR receptorok expressziójában a mirigyekben, korrelálva a növekvő BMI-vel.

Következtetés: A megnövekedett BMI-vel és sikertelen IVF-kísérlettel rendelkező nők előkészített előkészítésének tartalmaznia kell életmód-módosító és súlycsökkentő programot az ösztrogén és progeszteron receptorok normális hormonális állapotának és expressziójának helyreállításához, az endometrium túlzott proliferatív folyamatainak megelőzéséhez és az endometrium fogékonyságának javításához.

Bevezetés

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az elhízás gyakorisága világszerte folyamatosan növekszik. Az 1975 és 2016 közötti időszakban a regisztrált esetek száma háromszorosára nőtt [1]. Érdekes, hogy az elhízás gyakoribb a nőknél, mint azoknál a férfiaknál, akiknél a BMI meghaladja a normális határértékeket [1–3]. Ha ezek a tendenciák folytatódnak, 2025-re a globális elhízás prevalenciája eléri a nők 21% -át [1, 4].

Kutatások igazolják a túlsúly hatását a nők reproduktív egészségére [3, 5] és a méh beültetésre való érzékenységére [6, 7]. Az embrió sikeres beültetésének egyik fő tényezője, morfo-funkcionális jellemzőivel együtt, az anyai és az embrionális szövetek közötti szinkronizált párbeszéd. Ez az úgynevezett méhnyálkahártya-fogékonyság számos hormonális és metabolikus faktorral, valamint metabolikus és immunhisztokémiai jellemzőkkel függ össze [6].

Figyelembe véve az elhízott nőknél az IVF-programok gyenge sikerességi adatait [8, 9], az elhízás miatti metabolikus, hormonális változások és az endometrium morfo-funkcionális állapota közötti összefüggések, valamint az endometrium fogékonysága az IVF programokban különös érdeklődésünk.

Anyagok és metódusok

76, reproduktív korú, károsodott zsíranyagcserét, meddőséget és sikertelen IVF-kísérletet vizsgáltunk (1-től 3-ig) blasztociszta transzferrel ≥ BB fokozattal, Gardner által 1999-ben bevezetett blasztociszta osztályozási rendszer szerint [10]. A betegek vizsgálata klinikai, laboratóriumi vizsgálatokat és morfológiai elemzést tartalmazott az endometrium szakaszainak immunhisztokémiai festésével.

A WHO osztályozása (1997) szerint a betegeket négy csoportba sorolták: 1 csoport - 17 túlsúlyos nő, BMI = 25,0–29,9 kg/m 2; 2 csoport - 15 nő I. osztályú elhízással, BMI 30,0–34,9 kg/m 2; 3 csoport - 14 nő, II. Osztályú elhízással, BMI 35,0–39,9 kg/m 2; és a 30 normál testsúlyú nőből álló kontrollcsoport, BMI 18,5–24,9 kg/m 2. A medián BMI 27,4 (26,3–28,4) kg/m 2 volt az 1. csoportban; 33,5 (30,4-34,6) kg/м 2 a 2. csoportban; 37,4 (35,2–38,4) kg/m 2 a 3. csoportban; és 21,2 (19,6–21,8) kg/m 2 a kontrollcsoportban, szignifikáns különbség a csoportok között (o .05. Valamennyi vizsgált nőnél fennmaradt egy petefészek-tartalék (anti-Mullerian hormon, AMH> 1,0 ng/ml), és az antrális tüszők száma nem kevesebb, mint öt az egyes petefészkekben).

Kizárási kritériumok: 18 év alatti és 39 év feletti életkor; aktív urogenitális fertőzések, férfi meddőség és endometriózisban szenvedő betegek.

A nők átlagos életkora a három vizsgálati csoportban és a kontrollcsoportban 32,0 (31,5–36,0), 32,6 (30,5–36,4), 32,4 (31,5–36,8) és 31,9 (31,0–37,0) volt., o > .05.

Az endometrium embrió beültetésre való felkészültségének értékelése céljából a tipikusan 29 ± 1 menstruációs ciklus 7–9. Napján kézi vákuumszívás után kapott endometrium biopsziás minták morfológiai elemzését és immunohisztokémiai értékelését végeztük.

Immunhisztokémiát végeztünk a barna színű festés intenzitásának és a progeszteron és ösztrogén receptorok (PR, ER-α) h-pontszámának mérésére az epitheliális és a stromális sejtekben. A H-score módszert a következő képlet szerint alkalmaztuk: HS = 1a + 2b + 3c, ahol a a rosszul festett sejtek százalékos aránya; b a közepesen festett sejtek százalékos aránya; c az erősen festett sejtek százalékos aránya; és 1., 2. és 3. a pontszámokban kifejezett festési intenzitást jelenti. Az ösztrogén és a progeszteron expressziójának megnyilvánulásának mértékét a következőképpen értelmezték: 0–10 pont - expresszió hiánya, 11–100 pont - gyenge expresszió, 101–200 pont - mérsékelt expresszió és 201–300 pont - kifejezett kifejezés. Az кi-67 marker esetében csak az intenzíven festett sejtmagok százalékos arányát vettük figyelembe [11].

Ezenkívül korrelációs elemzést végeztek annak érdekében, hogy meghatározzák az elhízás hatását az endometrium implantációs képességére.

A statisztikai elemzést az IBM SPSS Statistics 22 szoftverprogramjával (SPSS Inc., Chicago, IL, USA) végeztük. A mintaátlag és a standard hiba becslésének módszerei a következők: Student's t-teszt - paraméteres és Mann – Whitney esetén U-teszt - nem paraméteres elemzéshez.

Eredmények

A betegek panaszkodtak a reproduktív rendszerrel kapcsolatos problémákról, például meddőségről és sikertelen IVF-kísérletekről (100% - az összes vizsgálati csoportban, o >, 05), nehéz időszakok (23,5% - az 1. csoportban; 26,7% - a 2. csoportban; 28,6% - a 3. csoportban és 26,7% - a kontroll csoportban, o >, 05), fájdalmas periódusok (52,9% - az 1. csoportban; 60,0% - a 2. csoportban; 64,2 - a 3. csoportban; és 50,0% - a vizsgálati csoportban, o > .05). Ezenkívül a 3. csoportba tartozó nők 7,1% -ban panaszkodtak a menstruáció közötti méhvérzésre (metrorrhagia), míg a többi csoportba tartozó nők erre nem panaszkodtak (o > .05). Annak ellenére, hogy nem volt szignifikáns különbség a csoportok között, a reproduktív rendszerrel kapcsolatos panaszok száma a BMI növekedésével nőtt.

A betegségek nemzetközi osztályozása (ICD-10) szerint az anovuláció okozta meddőség (N97.0) a túlsúlyos nők meddőségi okai között dominált, az I. és II. Osztályú elhízás pedig 47,1%, 53,3% és 57,2% volt., o 6], a betegek hormonális szintjét elemeztük. Az elemzés eredményei kimutatták az ösztradiol csökkenését a menstruációs ciklus első fázisában a túlsúlyos nőknél, ezt jobban bizonyítják az I. és II. Osztályú elhízással rendelkező nők: 81,5 (68,6–83,3), 73,3 (25,4–82,0) és 49,5 ( 39,5–53,6) nmol/L, o .05 (1. táblázat).