Térdporc sérülés
Kezelések

A legtöbb térdkezelés minimálisan invazív műtét, amelyet artroszkóppal (endoszkóppal kell használni az ízületekben) végeznek. A sebész kis bemetszéseket készít az ízület körül, és karcsú eszközökkel végzi el a műtétet, beleértve egy apró kamerát, amely kilátást nyújt a területen belül. Általánosságban elmondható, hogy az artroszkópos eljárásból történő felépülés gyorsabb és kevésbé fájdalmas, mint a nyílt (hagyományos) műtétből való felépülés. Egyes eljárások azonban nagyobb, nyitott bemetszéseket igényelnek, hogy a sebész jobban hozzáférhessen a területhez.

térdporc

Az UCSF a következő porcjavítási és regenerációs eljárásokat kínálja:

Mikrotörés: A csont felületi rétege, az úgynevezett subchondralis csont, kemény és korlátozott véráramlással rendelkezik, ezért ez a technika apró lyukakat hoz létre a csontban a nagyobb áramlás lehetővé tétele érdekében. A vér csontvelő sejteket tartalmaz, amelyek stimulálják a porc növekedését és fibrokartilt képeznek, amely a sérült területet lefedi. Ezt az artroszkópos eljárást követően a betegeknek szigorúan be kell tartaniuk a poszt-op protokollt, amely magában foglalja a mankók és a folyamatos passzív mozgású (CPM) gép használatát, amely finoman hajlítja és meghosszabbítja a térdet.

Sejtalapú porc felújítása: A mátrix által kiváltott autológ chondrocyta beültetés vagy MACI egy sejtalapú porcfelújítási eljárás. Ehhez az eljáráshoz a beteg porcsejtjeinek egy részét összegyűjtik, megnövelik és újrabeültetik a porcot károsító területre.

A technika két műveletet igényel. Az első esetben egy sebész artroszkóposan távolítja el a porcsejteket a térdízület olyan területeiről, amelyek nem bírnak súlyt. A sejteket ezután laboratóriumban szaporodni kell, és egy állványra (anyag, amely elősegíti a szövetek növekedését) ültetik be, amelyet a térdben helyeznek el. A második műveletnél bemetszést végeznek a hibás porc feltárására. A porc állványt a térdcsontokra ragasztó bioadhezív anyaggal gyors és könnyű beültetést alkalmaznak. Hónapok alatt az új porc érik és integrálódik a meglévő porcokkal.

Osteochondralis autograft transzplantáció (mozaikplasztika): Ez a technika magában foglalja az egészséges porcszövet, az úgynevezett graft átadását a térd egyik részéből a sérült területre. A graftot a porc és az alatta lévő csont "dugóként" veszik, és általában egy olyan területről gyűjtik be, amely minimális súlyú. Egyetlen vagy több csatlakozó is átvihető. Általában nyílt (hagyományos) műtéten hajtják végre, ez az eljárás néha elvégezhető artroszkóposan.

Osteochondralis allograft: Ha a porchiba túl nagy ahhoz, hogy autograft segítségével kezelhető legyen, akkor osteochondralis allograftra lehet szükség. A porcot egy kádár donortól veszik, sterilizálják és előkészítik a beültetésre. Úgy alakítható, hogy illeszkedjen a beteg porchibájának pontos kontúrjához. Ez inkább nyílt (hagyományos) műtét, mint artroszkópos.

Meniscus transzplantáció: Ez az eljárás azoknak a betegeknek ajánlott, akik elvesztették meniszkuszuk nagy részét, vagy eltávolították. A meniszkusz párnázást és stabilitást biztosít a térd számára. A meniszkusz átültetése egy nyúl donorból helyreállítja ezeket az előnyöket a térdben. Kicsi metszésen keresztül a sebész artroszkóposan varrhatja a cadaver meniscust a páciens térdéhez.

Sebészeti beavatkozás

A legtöbb porcjavító műtét után a betegek mankókon vannak, hat-nyolc hétig. Néhány betegnek CPM-gépet kell használnia. A műtét utáni protokoll szoros követése elengedhetetlen ahhoz, hogy ezen eljárások bármelyikéből jó eredmény születhessen. A teljes gyógyulás több hónapot vesz igénybe.

Az UCSF egészségügyi szakorvosai átnézték ezeket az információkat. Kizárólag oktatási célokra szolgál, és nem orvosolja orvosának vagy más egészségügyi szolgáltatónak a tanácsát. Javasoljuk, hogy minden felmerülő kérdést vagy problémát beszéljen meg szolgáltatójával.

Figyelem: Maszkok bekapcsolva!

Ha beteg vagy látogató valamelyik kórházunkban vagy klinikánkon, akkor maszkot kell viselnie.