Természetes fogamzási arány laparoszkópos műtét után meddő, endometriózisban szenvedő nőknél

Hye Jun Lee

1 Maria Fertility Hospital, Szöul, Korea.

Jae Eun Lee

2 Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Szöuli Nemzeti Egyetem Orvostudományi Főiskola, Szöul, Korea.

Seung-Yup Ku

2 Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Szöuli Nemzeti Egyetem Orvostudományi Főiskola, Szöul, Korea.

3 Klinikai Kutatóintézet, Szöuli Nemzeti Egyetem, Szöul, Korea.

Seok Hyun Kim

2 Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Szöuli Nemzeti Egyetem Orvostudományi Főiskola, Szöul, Korea.

3 Klinikai Kutatóintézet, Szöuli Nemzeti Egyetem, Szöul, Korea.

Jung Gu Kim

2 Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Szöuli Nemzeti Egyetem Orvostudományi Főiskola, Szöul, Korea.

Shin Yong Moon

2 Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Szöuli Nemzeti Egyetem Orvostudományi Főiskola, Szöul, Korea.

3 Klinikai Kutatóintézet, Szöuli Nemzeti Egyetem, Szöul, Korea.

Fiatal Min Choi

2 Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Szöuli Nemzeti Egyetem Orvostudományi Főiskola, Szöul, Korea.

3 Klinikai Kutatóintézet, Szöuli Nemzeti Egyetem, Szöul, Korea.

Absztrakt

Célkitűzés

A laparoszkópos műtét hatásának vizsgálata az endometriózisban szenvedő meddő nők természetes fogamzási arányára a műtét utáni első évben.

Mód

Retrospektív módon 43 meddő nőt vizsgáltunk műtéti úton igazolt endometriózisban. A természetes fogamzási arányt a laparoszkópia utáni 12 hónapban vizsgálták.

Eredmények

Az általános terhességi ráta 41,9% (18/43) volt. A betegek 66,7% -a (12/18) és 94,4% -a (17/18) a posztoperatív 3 hónapban, illetve 6 hónap alatt fogant. A spontán terhességi arány nem volt összefüggésben az endometriózis súlyosságával, a laparoszkópos leletekkel vagy a műtét típusával. A terhességi ráta a IV. Stádiumban viszonylag alacsony volt (20,0%) az I., II. És a III. Stádiumhoz képest (35,7%, 44,4% és 53,3%), bár nem érte el a statisztikai szignifikanciát.

Következtetés

Konzervatív sebészeti kezelés laparoszkópiával és a természetes fogantatás gyors kísérlete hatékony lehet meddő endometriózisban szenvedő betegek számára.

Bevezetés

Az endometriózis egy gyakori nőgyógyászati rendellenesség, amely kismedencei fájdalmat és meddőséget eredményez. A betegségről ismert, hogy a reproduktív korú nők körülbelül 10-15% -át érinti. Meddő nőknél végzett műtéti vizsgálat során 30% -uknál endometriózisra utaló bizonyítékot találtak, amely 50% -ra emelkedett, ha közepesen súlyos és súlyos dysmenorrhoea volt [1]. Gyakran beszámoltak a meddőség és az endometriózis közötti összefüggésről, bár ellentmondásos. Bár az endometriózis meddőségét okozó mechanizmus továbbra sem tisztázott, számos kórokozó mechanizmust javasoltak, például torz anatómiát a medenceüregben, csökkentett mennyiségű funkcionális petefészekszövetet [2] és megváltozott folliculogenezist [3].

A műtét szerepe sokat vitatott az endometriózisban szenvedő meddő nők terhességének javításában. Két randomizált vizsgálatban összehasonlították a minimális és enyhe endometriózis laparoszkópos műtéti kezelését csak a diagnosztikai laparoszkópiával. Marcoux és mtsai. [4] beszámolt arról, hogy a laparoszkópos műtét fokozta termékenységüket, de a Gruppo Italiano [5] nem talált pozitív hatást a műtétre. Az Emberi Reprodukciós és Embriológiai Társaság [6], az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság (ASRM) [7], valamint a Szülészek és Nőgyógyászok Királyi Kollégiuma [8] korlátozott előnyökkel járó műtétet javasolt az I-II. III-IV stádiumú betegség lehetséges előnyökkel jár.

Korábbi, 1991-től 1998-ig végzett vizsgálatunkban a spontán fogamzás aránya a műtétet követő 12 hónapban 48,5% volt, és a legtöbb fogantatás a műtét utáni első 3 hónapban történt [9]. Mivel az előző vizsgálatban az alanyok száma kicsi volt, a jelen vizsgálatot nagyobb populációban, hosszabb, 18 éves időszakban végezték.

Mód

A vizsgálati alanyokat az orvosi dokumentumok áttekintésével vették fel 1991 és 2009 között, olyan terméketlen nőkből, akik operatív laparoszkópián estek át a Szöuli Nemzeti Egyetemi Kórházban. Az előző vizsgálat alanyait szintén megvizsgálták és eltávolították, ha azok nem voltak jogosultak. A felvétel alkalmassági kritériumai a következők voltak: 20 és 39 év közötti életkor; meddőség (legalább 12 hónapos védtelen közösülés sikertelen teherbeesési kísérletek során); rendszeres 24-35 napos ciklusok; az endometriózis diagnózisa műtéti és szövettani kritériumok alapján; nincs más meddőségi tényező, amelyek megerősítették a kétoldalú tubális átjárhatóságot a hiszteroszalpingográfiában; és a posztoperatív 1 év alatt nem alkalmaznak ovulációs gyógyszeres terápiát, asszisztált reprodukciós technológiákat (ART) vagy hormonterápiát. A Szöuli Nemzeti Egyetemi Kórház humán kutatásának vizsgálóbizottsága jóváhagyta ezt a projektet, és minden nőtől írásos tájékozott beleegyezést kaptak. A laparoszkópiákat általános érzéstelenítésben végeztük. A betegség stádiumát az ASRM felülvizsgált American Fertility Society (rAFS) osztályozása határozta meg [10]. A laparoszkópos sebészeti kezelés magában foglalta az összes látható endometriotikus implantátum megsemmisítését vagy eltávolítását, valamint az adhéziók lízisét.

Halmozott intrauterin terhességi ráta a laparoszkópia utáni 12 hónapban endometriózisban szenvedő nőknél.

Asztal 1

A beteg jellemzői terhes és nem terhes betegeknél

Az értékek átlagként ± SD-ként vannak feltüntetve.

Nem szignifikáns a Fisher pontos tesztjét és a Mann-Whitney U tesztet alkalmazó két csoport közötti paraméterek szempontjából.

A rAFS, az American Fertility Society felülvizsgálta az endometriózis osztályozását.

A terhességi arány 35,7%, 44,4%, 53,3% és 20,0% volt az I., II., III. És IV. Szakaszban (2. táblázat). Bár az AFS szakaszai szerint nem volt szignifikáns különbség, a IV. Stádiumban a terhesség aránya viszonylag alacsony volt (20,0%).

2. táblázat

Terhességi arány az rAFS szakasz szerint

Nem szignifikáns a Fisher pontos tesztjét használó két csoport közötti paraméterek szempontjából.

A rAFS, az American Fertility Society felülvizsgálta az endometriózis osztályozását.

Laparoszkópián 22 betegnél találtak endometriomákat, 20 betegnél peritubális/subovarianis adhéziót, 9 betegnél posterior cul-de-sac (PCDS) obliterációt, és csak 10 betegnél felületes elváltozásokat. Ezek a megállapítások, valamint a műtét típusai nem különböztek szignifikánsan a terhes és a nem terhes csoportok között (3., 4. és 4. táblázat).

3. táblázat

Laparoszkópos leletek terhes és nem terhes betegeknél

Nem szignifikáns a Fisher pontos tesztjét használó két csoport közötti paraméterek szempontjából.

PCDS, hátsó zsákutca.

a A kis endometrioma 3 cm-nél kisebb átmérőjű volt; b A nagy endometrioma 3 cm átmérőjű vagy nagyobb volt.

4. táblázat

Laparoszkópos eljárás terhes és nem terhes betegeknél

Nem szignifikáns a Fisher pontos tesztjét használó két csoport közötti paraméterek szempontjából.

Vita

Az endometriózis és a meddőség közötti összefüggésre sok figyelmet fordítottak; azonban a műtét szerepe a terhesség arányának növelésében továbbra is megfoghatatlan. Ebben a tanulmányban retrospektíven tanulmányoztuk az endometriózisban szenvedő meddő nők természetes fogamzási arányát egy posztoperatív év során, és megállapítottuk, hogy a nők 41,9% -a sikeresen fogant ART vagy hormonkezelés nélkül.

A mai napig csak két randomizált kontrollált vizsgálat vizsgálta, hogy a minimális és enyhe endometriózis laparoszkópos műtéti kezelése magasabb terhességet eredményezett-e, mint a csak diagnosztikus laparoszkópia. Marcoux és mtsai. [4] beszámolt arról, hogy a laparoszkópos reszekciót vagy az endometriózis ablációját követő 36 hétben a kumulatív terhességi ráta 30,7% volt, szemben a kontrollok 17,7% -ával. Jól megtervezett, 172 beteg bevonásával végzett vizsgálat szilárd bizonyítékokkal szolgált a korai stádiumú endometriózis műtétjére vonatkozóan. A Gruppo Italiano viszont nem találta a terhességi arányt a reszekció/abláció csoportban (24%), amely jelentősen eltér a kezelés nélküli csoporttól (29%) [5]. Ami a mélyen beszűrődő endometriózist illeti, a jelentett terhességi arány 30% és 67% között mozog, az összesített súlyozott átlag körülbelül 50%, amelyet a szelekciós torzítás és a publikációs elfogultság miatt túlbecsültnek tekintenek [11].

Ennek megfelelően radikális beavatkozások szükségességét javasolták a rectovaginalis elváltozások esetén; azonban kérdéses, hogy a hatékonyság meghaladta-e a nagyobb szövődmények, például ureterális és rektális sérülések kockázatát. Douay-Hauser és mtsai. [17] megfigyelte, hogy meddő nők mély endometriózisának kiterjedt műtéte nem módosította a termékenység globális kimenetelét, de magasabb szövődményességgel társult. Ezenkívül Vercellini et al. [11], a rectovaginalis endometriosis radikális kivágása nem javította nagyban a reproduktív prognózist.

Ebben a vizsgálatban a betegek többsége a műtét után 6 hónapon belül teherbe esett, amiről általában beszámoltak [4,16]. Somigliana és mtsai. [18] megfigyelte, hogy a műtét utáni fogamzás késleltetése alacsonyabb terhességi rátával és az endometriózis nagyobb mértékű kiújulásával jár. Így a betegek reproduktív állapotának, például életkorának, meddőségi időtartamának és egyéb meddőségi okoknak az alapos elemzése után műtét és megfelelő idő (legalább hat hónap) megfelelő kísérlet a természetes fogantatásra ajánlott.

Összefoglalva, a jelen tanulmány azt mutatja, hogy a természetes fogamzási arány 41,9% volt a laparoszkópos műtét utáni első évben endometriózisban szenvedő meddő nőknél és egyéb tényezők nélkül. Ennek az információnak hasznosnak kell lennie az endometriózis kezelésében részesülő meddő betegek és az őket tanácsadó orvosok számára.

Lábjegyzetek

Ezt a tanulmányt a Koreai Egészségügyi és Jóléti Minisztérium, a Koreai Egészségügyi 21 K + F projekt támogatásával támogatták (01-PJ10-PG6-01GN13-0002).

A cikk szempontjából releváns esetleges összeférhetetlenségről nem számoltak be.