Theodore testvér David Lettermanről

Nem vagyok biztos benne, hogy ez a történet tényleges anekdota, vagy csak egy kíméletes módja annak, hogy bemutasson egy csodálatos YouTube-klipet, de itt megemlítjük:

A 1970-es években, mintegy tizenkét éves koromban, a Wheelingben, WV-ben felnőtt fiúként úgy döntöttem, hogy NEM fogom megenni azt az ételt, amelyet a szüleim szolgálnak fel. Egy olyan otthonban, ahol zsíros serpenyőben sült hamburgerek (vagy "i-amphtml-layout =" intrinsic "> nyers étkezési szakemberek voltak, évekkel ezelõtt ez általános volt. Ami tizenkét éves elmémet befolyásolta, hogy ilyesmit tegyek, homályos könyv volt, amit találtam a helyi könyvtárban, Dr. Arnold Ehret "The Mususless Diet Healing System" néven.

Nem térek ki a diéta részleteire, amely magasztalja a „nyálka” és a „genny” elkerülésének értékét az ételeiben - csodálatra méltó célnak tűnik, igaz? -, de elegendő azt mondanom, hogy bár Dr. Ehret munkája még mindig sok követői - akit a természetgyógyászat megalapítójának tartanak - néhány diétás szakértő teljes totálnak tartja. De nem azért vagyok itt, hogy megvitassam elképzeléseinek érdemét, pro vagy con, csupán néhány rövid kontextust kínálok, mielőtt elküldeném, hogy elolvassa ezt a rövid esszét, A krónikus székrekedés végleges gyógymódját.

Oké? Megkaptad? Legalább fölözni. Az általa használt nyelv meglehetősen jellegzetes, nem? Az emésztőrendszer iránti teljes utálat sajátos jellegében szinte nietzschei. Az abszolutista hangnem nagyban hozzájárulhatott a tinédzserkorom előtti diéta iránti érdeklődésemhez.

Most halad előre az 1990-es évek végére, New York Citybe. Barátok lettem az akkor 91 éves Theodore Gottlieb-kel, ismertebb nevén hírhedt sötét komikus Theodore testvérrel, nagy hatással Eric Bogosianra, Lydia Lunch-ra és Spaulding Grey-re, aki teljesen őrült egyszemélyes show-ját adta elő a apró 13. utcai színház korosztályok óta, és az 1980-as években gyakori vendég volt David Letterman műsorában. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Theodore örökké létezett. Olyan sorokat adott elő, mint "Az egyetlen dolog, ami életben tart, az a remény, hogy fiatalon meghalok" már jóval a születésem előtt. Milyen nagy gége volt mondjuk 50 éves korában, majd MÉG 93 éves korában MÉG ilyen sort fog adni, ahogyan az Egyesült Királyságbeli televíziós sorozatomban tette, nos, az egzisztenciális feszültség az, ami miatt nem-előadásai olyan hihetetlenül varázslat-kötő.

Az előadás szigorú előadás formájában zajlott. Lehetetlen volt megmondani, hogy ez egy olyan cselekedet volt, amelyet láttál, vagy teljesen őrült volt, egy nevetéstől áthatolhatatlan "zsenije" mindaddig, amíg a közönség jegyet vásárolt. A kellékek szék, asztal, krétatábla és sztriofoam pohár voltak. Egyetlen reflektorfény volt. Ha bárhol lennél a színház közelében abban a kis színházban, teljesen megijesztené a szart. Természetesen, valahányszor hoztam barátokat, elvittem őket a frontra!

Ez tett volt, biztosíthatlak. Theodore a való életben egy lágy, öreg bohém srác volt, aki 94 éve alatt több életet élt. Dachauban járt, Johnny Carson, Merv Griffin és leghíresebben a Késő este David Lettermannel. A "The Burbs" -ben Tom Hank nagybátyját játszotta, és Gollum hangja volt a "The Hobbit" rajzfilmben. Kamionja volt Orson Welles "Idegen" című filmjében. Theodore egy régi Beatnik volt, én így láttam. (Még egy pornó filmben is szerepelt! Az X-besorolású "Jaws" paródia, "Gums". Theo a hajóskapitányt játssza, szerencsére nem labdázó szerepben. A "Gums" -ben meglehetősen megmagyarázhatatlanul egy Náci egyenruha a film nagy részében). A kilencvenes éveiben egy negyvenes évei közepén járó nővel járt. A nyolcvanas évek végéig biciklizett New York városában. Pedig valóban nem hasonlított őrült szerzeteséhez a való életben. És hadd mondjam el, amikor harmincas vagy, és van egy barátod, aki kilencvenes éveiben jár ... megtanulsz dolgokat az életről. Nem mindegyik jó. A 94 év hosszú életet él. Túl sokáig, ha engem kérdezel. Biztos vagyok benne, hogy ő is így érzett.

Theodore-nak láthatóan nagy nehézségei voltak megjegyezni a sorokat, még a saját anyagát is, ezért valóban csak két fő monológot készített - köztük akkor kapcsolott ki, amikor kedve támadt hozzá - több mint 40 évig. Az egyiket "Foodism" -nek hívták - egy perc múlva eljutunk ehhez, a másikat "Quadrupidism" -nek hívták, ahol az emberi erényeket magasztalta fel négykézláb.

Egy nap Theodore-nál jártam a lakásában, és néztem a gyér könyvespolcát. Rajta ült "Aleister Crowley vallomásai", Baudelaire "Les Fleur du Mal", Edgar Alan Poe antológiája, A hordozható Nietzsche, Szent Ágoston és… ta da ... "A nyálka nélküli étrend gyógyító rendszere", Dr. Arnold Ehret. Megjegyeztem neki, hogy magam is tinédzserként ragaszkodtam Arnold Ehret étrenddel kapcsolatos elképzeléseihez, és ő azt válaszolta, hogy ez inspirálta "Foodism" monológját. "Csak eltúloztam az írásait. Csak kissé. Ennyi kellett!" Az állkapcsom a földre ért. Minden idők egyik legragyogóbb képregény monológját sikerült elkészítenie Ehret zányos étrendje alapján. Döbbentem rá, hogy ez a kinyilatkoztatás valójában milyen csodálatos volt. Mármint ... milyen kreatív!

Elolvasta azt az esszét a székrekedésről, igaz? Ígérd meg? Most nézze meg a "Foodism" kibővített részletét, amelyet a 80-as évek közepén adtak elő a Letterman-n.

Ne feledje, hogy Theodore testvér előadásainak több áradata van odakinn az Interweben.