Tüdő áttét

A tüdőáttétek gyakran nyilvánvalóak a diagnózis felállításakor, és egyes máj angiosarcoma esetekről úgy gondolják, hogy a már létező IHH rosszindulatú átalakulását jelentik.

tüdőmetasztázis

Kapcsolódó kifejezések:

  • Neoplazma
  • Áttétes karcinóma
  • Kemoterápia
  • Lézió
  • Daganatos sejt
  • Számítógéppel támogatott tomográfia
  • Mellrák
  • Osteosarcoma

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Tüdőmetasztázisok

Tüdőmetasztázis specifikus daganattípusok esetén

Az elsődleges vastagbél-daganatos betegek 10-25% -ánál kimutatható áttétek vannak az elsődleges tumor-diagnózis idején. ○

A metasztázis valamilyen formája a vastagbélrákban szenvedő betegek 50% -ában alakul ki.

A vastagbélrákos betegek körülbelül 2-7% -ánál vannak izolált tüdőáttétek; a rektális rákban szenvedő betegek száma körülbelül kétszerese.

Metasztatikus betegség a lokalizált csont- és lágyrész-szarkómában szenvedő betegek 25-70% -ában alakul ki; 10% -ban metasztázis jelentkezik az elsődleges tumor diagnózisakor. ○

Izolált tüdőáttétek a szarkómás betegek 20% -ánál fordulnak elő betegségük során, a kezelés után a tüdő az egyetlen kudarc helye az esetek 90% -ában.

A metasztatikus melanómában szenvedő betegek prognózisa különösen rossz, az izolált tüdőáttétek a betegek 2-11% -ában fordulnak elő.

A radikális nephroureterectomiában szenvedő betegek 50% -ában később tüdőmetasztázisok alakulnak ki; azonban csak 16% -uknál van metasztatikus betegség, amely a tüdőre korlátozódik.

A fej és a nyak daganatai, különösen a pikkelysmr daganatok, áttétet képeznek a tüdőben; azonban ezeknél a betegeknél a tüdőcsomók 10-40% -a másodlagos rák, amely elsődleges tüdődaganatként nyilvánul meg.

A pulmonalis metasztázis a bemutatáskor a retroperitoneális csírasejtes daganatokban szenvedő betegek körülbelül 50% -ában fordul elő.

Tüdőmetasztázisok

Jonathan Hayman,. David S. Ettinger, Abeloff klinikai onkológiájában (hatodik kiadás), 2020

Csírasejt tumorok

Tüdőmetasztázis

9 Ismétlődő áttétek reszekciója

Papilláris pajzsmirigyrák

Naifa L. Busaidy, Richard T. Kloos, a pajzsmirigy betegség klinikai kezelésében, 2009

P ulmonáris M etasztázisok

A differenciált pajzsmirigy-karcinóma tüdőmetasztázisait radiográfiailag gyakran mikronoduláris vagy makronoduláris betegségként osztályozzák (lásd 26-4. És 26-5. Ábra). A mikromoduláris metasztázisok miliáris, diffúzan retikuláris mintázatot mutatnak be, amely túlnyomórészt az alsó tüdőmezőkben helyezkedik el, amelyek hajlamosak diffúzan koncentrálni a radiojódot. Ez a távoli áttétek mintázata fordul elő leggyakrabban gyermekeknél. 167-171 A makronoduláris metasztázisok különálló göbös metasztázisok, gyakran 0,5 cm és 3,0 cm között. A radioaktív jódfelvétel gyakran heterogén, de nulla lehet, különösen az idősebb betegeknél és az agresszív PTC-variánsoknál.

101 differenciált pajzsmirigyrákban és tüdőmetasztázisban szenvedő beteg áttekintésében Samaan és munkatársai 73 elemezték a lehetséges prognosztikai tényezőket és a radiodin (RAI) kezelés időbeli hatékonyságát. A 131 I tüdőmetasztázisok általi felvétele kedvező prognózist adott, különösen negatív mellkasi röntgensugárzás esetén. A 131 I felvétel valószínűsége összefüggött a primer tumor differenciálódásának mértékével. A 40 évesnél fiatalabb betegek prognózisa jobb volt (71% -os túlélés), mint a 40 évnél idősebbeké (16% -os túlélés; P 131 I felvétel pulmonalis áttétekben 5 és 10 éves túlélési arány 61% és 31% volt, szemben 29 %, illetve 7% azoknál a betegeknél, akiknek nincs felvételük.

A nagy dózisú 131 I kezeléseket tipikusan tüdőmetasztázisok kezelésére alkalmazzák. A dózismérési technikákat előnyben részesítik annak biztosítására, hogy minden betegnél 200 cGy-nél kevesebb vörös csontvelőbe juttassák, az egész test retenciója 80 óra alatt 80 mCi alatt maradjon 48 óránál azoknál, akiknél diffúz jód-avid tüdőmetasztázisok vannak a tüdőfibrózis megelőzésére, és kevesebb, mint 120 150 mCi-ig azokban, akiknek szórt vagy nincs tüdőáttéte. 85 Diffúz pulmonális metasztázisban szenvedő betegeknél kiindulási és periodikus tüdőfunkciós vizsgálatokat kell végezni, különösen fibrózis vagy tüdőgyulladás gyanúja esetén, vagy ha ismételt 131 I kezelést fontolgatnak.

A tüdőmetasztázisban szenvedő betegek számára ajánlott ismételt radioaktív jód adagolás 6-12 havonta, mindaddig, amíg a betegség továbbra is reagál erre a terápiára, amit a szérum TG szintjének csökkenése és anatómiai javulás mutat. Hosszú távú teljes remisszió tapasztalható azoknál, akiknek mikronoduláris áttétele van, de a makronoduláris áttétet szenvedőknél nem valószínű, hogy meggyógyulna. 32,77,172,173

Azok a makronoduláris tüdőmetasztázisok, amelyek nem veszik fel a RAI-t a diagnosztikai képalkotás során, általában nem reagálnak a radionuklid terápiára; ezeknél a betegeknél nagy a halálozás kockázata, különösen, ha az áttétek FDG PET-mentesek. 141 174 A hagyományos citotoxikus kemoterápia, például a doxorubicin, a taxol és a ciszplatin, 25% és 38% közötti részleges válaszaránnyal jár, ritka teljes remisszióval. 175–177 Ezeket a kezeléseket általában hatástalannak tekintik. Jelenleg a progresszív betegségben szenvedő betegeket optimálisan bevonják egy megfelelő klinikai vizsgálatba. Ha a klinikai vizsgálatok nem választhatók, ezeknek a betegeknek felajánlhatják az empirikus szisztémás terápiát olyan célzott szerekkel, amelyeket FDA jóváhagyott más rosszindulatú daganatokra, és amelyek legalább előzetesen kedvező aktivitást mutattak áttétes PTC-vel szemben. 178

Mellrák áttét

3.4 Tüdőmetasztázis, pleurális áttét

A tüdőáttétel viszonylag gyakori az MBC-s betegek körében. Részleges magyarázata ennek a viszonylag magas prevalenciának az lehet, hogy teljes szívteljesítményünk a tüdő-kapilláris hálózaton keresztül kering. Leggyakrabban a tüdő metasztatikus elváltozásai kezdetben a kis pulmonalis arteriolák szintjén alakulnak ki, ahol vagy át kell törniük, vagy más módon meg kell szakítaniuk mind a tüdő erek szoros endotheliális csomópontjait, mind az alapul szolgáló bazális membránt. A tüdő parenchymába kerülve az áttétes sejteknek túl kell élniük és növekedniük kell ebben az egyedülálló mikrokörnyezetben, amely rendkívül szervezett extracelluláris mátrixot és speciális légzéstechnikai sejttípusokat tartalmaz (Gupta és Massague, 2006). Maguk a tüdőáttétek sokáig tünetmentesek, de a betegeknél növekvő tumorterheléssel idővel dyspnoe, köhögés és fáradtság alakulhat ki.

Sejtes mikrokörnyezet és metasztázisok

Áttétek a tüdőbe

Tüdőmetasztázisokat gyakran figyelnek meg szarkómában, emlőrákban, melanomában, gyomor-bélrendszeri rákban és veserákban szenvedő betegeknél. Mivel a pulmonalis artéria szívkibocsátása a tüdőben kering, a daganatos betegeknél a pulmonalis metasztázisok magas előfordulási gyakorisága egyedül a véráramlás alapján várható. A metasztázisok ezért gyakran a pulmonalis arteriolákban indulnak el, és később a bazális membránt bejárják a tüdő parenchymájába. A TGF-β és az NF-κB elősegíti ezt a folyamatot az emlőrákban, csakúgy, mint a májsejtes rákban az oszteopontin, valamint az oszteoszarkóma és az emlőrák esetében az ezrin. 131–136 In vivo vizsgálatok azonosították a tüdőáttétek génexpressziós aláírását, amely számos membrán lokalizált és szekretált fehérjét tartalmaz, és amelyet mellrákos betegeknél validáltak. 110 Érdekes megjegyezni, hogy ez a géncsoport tüdőmetasztázisokat tudott kiváltani, ha együtt fejezték ki őket, de nem külön-külön, ami a fehérjék közötti alapvető együttműködésre utal. Az antiapoptotikus fehérjék, például a Bcl-2 és a Bcl-xL fokozott expressziója szintén megfigyelhető a tüdő áttétjeiben, megkönnyítve a túlélést és a terápiával szembeni rezisztenciát. 137–141

Mellkasi daganatok

Klinikai megjegyzések

A tüdőáttétek pusztító szövődmények a rákos betegek számára. Jelenlétük általában végzetes kimenetet jelez. Gyakran nincsenek jelei vagy tünetei a felfedezés időpontjában, és bár hasznos, ha ismert, előfordulhat, hogy a test másutt nem szerepel a primer tumor kórtörténete. A pleurális érintettség nehézlégzést okozhat a terhelés során. A betegség általában 50 évnél idősebbeknél jelentkezik.

Kulcsfogalmak

A tüdő gyakori befogadója az áttétes betegségnek.

A hematogén metasztázis több jól körülhatárolt perifériás csomót eredményez. A limfangitikus metasztázis intersticiális mintaként jelenik meg, amely az axiális interstitialis tér beágyazódásából származik, és a közvetlen kiterjesztés leggyakrabban a nyelőcső és a mediastinalis lymphoma daganataiból származik.

Gyakori a pleurális folyadékgyülem.

Choriocarcinoma

Mágneses rezonancia képalkotás.

Mivel a tüdőmetasztázisok a leggyakoribbak, a tüdőmetasztázisok értékeléséhez mellkasi képalkotás szükséges mellkasi röntgenfelvétellel vagy számítógépes tomográfiával (CT). 7 Ha a mellkasban elváltozásokat észlelnek, a teljes test képalkotása CT-vel vagy 18-fluorodeoxi-glükóz-pozitron emissziós tomográfia (18-FDG-PET) vizsgálattal felhasználható a szélesebb körű betegség értékelésére. Az agyi mágneses rezonancia képalkotás (MRI), és kétértelmű megállapítások esetén ágyéki szúrás jelezhető az okkult agyi vagy agyhártya-betegség értékelésére. 7 A choriocarcinomák az MRI-n általában heterogén endometrium- vagy myometrium-tömegként vannak jelen nekrózissal, vérzéssel és szilárd javító komponensekkel. A T2-súlyozott képek általában hiperintenzívek, és az MRI is segíthet a méhen kívüli invázió felismerésében. Biopsziát nem szabad végezni, mert ezek az elváltozások erősen vaszkulárisak és erősen vérezhetnek.

Nutraceuticals in Cancer Prevention

M. Waheed Roomi,. Aleksandra Niedzwiecki, Nutraceuticals, 2016

Tüdőmetasztázis a vénából