Tüneti húgyúti fertőzés cukorbeteg terhes nőknél, a cukorbetegség és a glikémiás kontroll hatása

Majeda R. Al-Bash

Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Sultan Qaboos Egyetemi Kórház, Al-Khodd, Muscat, Omán

Miriam Mathew

Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Quboos Sultan Egyetemi Kórház, Al-Khodd, Muscat, Omán

Lamia A. Al-Kharusi

Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Quboos Sultan Egyetemi Kórház, Al-Khodd, Muscat, Omán

Adel T. Abu-Heija

Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Sultan Qaboos Egyetemi Kórház, Al-Khodd, Muscat, Omán

Absztrakt

Célok:

A tüneti húgyúti fertőzés (S-UTI) prevalenciájának összehasonlítása a terhességi diabetes mellitusban (GDM), a pregesztációs diabetes mellitusban (PGDM) szenvedő nőknél és a glikémiás kontroll módszerek hatása.

Anyagok és metódusok:

Ez egy olyan GDM-ben és PGDM-ben szenvedő nők retrospektív áttekintése, akik 2009. január 1. és 2010. december 31. között S-UTI-t kezeltek a Sultan Qaboos Egyetemi Kórházban.

Eredmények:

Összesen 639 cukorbetegségben szenvedő nőből (DM) 91% -nak (n = 581) volt GDM, 9% -ának (n = 58) PGDM. Az S-UTI prevalenciája 6,7% volt (n = 43). Az S-UTI prevalenciája 6,5% (n = 38) volt a GDM-ben szenvedő nőknél és 8,6% (n = 5) a PGDM-ben szenvedő nőknél. GDM-ben szenvedő nőknél az S-UTI az inzulint használók 4,6% -ánál (n = 5) fordult elő, míg a nem inzulint használók 6,9% -ánál (n = 33). A különbségek statisztikailag nem voltak szignifikánsak.

Következtetés:

Az S-UTI prevalenciája hasonló a GDM-ben és a PGDM-ben szenvedő nőknél, függetlenül a glikémiás kontroll módszertől.

Absztrakt

ملخص البحث: هدفت هذه الدراسة الاسترجاعية إلى مقارنة معدل انتشار أعراض التهاب المسالك البولية لدى السيدات الحوامل المصابات بسكري الحمل وما قبل الحمل, وإلى معرفة تاثير طرق التحكم في نسبة السكر في الدم. أجريت هذه الدراسة على سيدات مصابات بسكري الحمل وما قبل الحمل في مستشفى السلطان قابوس الجامعي بعم. وضحت الدراسة ان% 19 من مجموع النساء (936) كن مصابات بسكري الحمل و% 9 بسكري ما قبل الحمل. وكان معدل انتشار الإصابة بأعراض التهاب المسالك البولية% 7.6. وخلصت الدراسة إلى أن معدل انتشار أعراض التهاب المسالك البولية كان مشابها لدى السيدات المصابات بسكري الحمل وما قبل الحمل بغض النظر عن طريقة التحكم في مستوى سكر الدم.

BEVEZETÉS

A húgyúti fertőzést (UTI) gyakran észlelik terhes nőknél, függetlenül attól, hogy cukorbetegségben szenvednek-e vagy sem. A nem terhes nőkhöz és a terhes nőkhöz képest kétszer nagyobb az S-UTI-ben szenvedés kockázata. Ennek oka a terhesség alatti vizelet-pangás, amelyet a húgyúti anatómiai és fiziológiai változások okoznak, például a gravid méh által az ureterekre gyakorolt nyomáshatás és a progeszteron relaxációs hatása a húgyúti izmokra. [1]

Az S-UTI prevalenciája terhesség alatt a cukorbetegeknél 3% és 10,1% között változik, míg a cukorbeteg terhes nőknél akár 27,6% is lehet. [2,3,4] Az UTI lehet alacsonyabb UTI, ami lehet vagy tünetmentes bakteriuria vagy akut hólyaghurut, vagy a kevésbé gyakori, de súlyosabb akut pyelonephritis. Terhesség alatt fiziológiai és anatómiai változások fordulnak elő a húgyúti traktusban, ami növeli a tünetmentes bakteriuria előfordulását és annak akut hólyaghurut és/vagy akut pyelonephritis kialakulását.

DM-ben szenvedő terhes nőknél az UTI a leggyakrabban megfigyelhető anyai fertőzés, mivel a terhesség alatt a vese traktusban tapasztalt anatómiai és fiziológiai változások mellett a DM általában elnyomja az immunrendszert, és fokozza az akut hólyaghurut progresszióját akut pyelonephritisre és vesére tályog. Korlátozottak a kutatások az S-UTI előfordulásáról terhes cukorbeteg nőknél. Ez a cikk azonban az első a Közel-Keleten, és világszerte csak nagyon kevesen hasonlítják össze az S-UTI prevalenciáját a GDM-ben és a pregesztációs diabetes mellitusban (PGDM).

Ebben a tanulmányban az a célunk, hogy meghatározzuk az S-UTI (akut hólyaghurut vagy akut pyelonephritis) prevalenciáját GDM-ben szenvedő (átmeneti DM-t terhesség alatt diagnosztizált) és PGDM (terhességet megelőzően diagnosztizált DM) terhes nőknél, valamint hogy meghatározzuk-e a a glikémiás kontroll módszere befolyásolja a prevalencia arányait.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Ez egy olyan terhes cukorbeteg nők (GDM és PGDM) retrospektív áttekintése, akiket 2009. január 1. és 2010. december 31. között az ománi Muscat Sultan Qaboos Egyetemi Kórházban figyeltek meg és szültek, akiknek S-UTI volt. A vonatkozó adatokat a szállítási csomag nyilvántartásból és a számítógépes adatbázisból szerezték be. Megszerzett adatok: az anya életkora, gravitáció és paritás, testtömeg-index az első megbeszélésen, antenatalis szövődmények és kezelési lehetőségek terhességi kor a szüléskor és születési súly. Minden látszólag nem cukorbeteg terhes nőnél véletlenszerű vércukorszintet végeztek az első látogatás alkalmával. Ha a vércukorszint> 7 mmol/l volt, 2 órás, 75 g-os orális gramm glükóz tolerancia tesztet (OGTT) hajtottak végre. Ezt a tesztet (OGTT) azonban az első szülés előtti látogatáson olyan nőknél hajtották végre, akik ismertek cukorbetegek, de viszonylag nagyobb a DM kialakulásának kockázata a visszatérő vetélések, makrokozmikus baba, magzati rendellenességek, megmagyarázhatatlan méhen belüli magzati halál miatt, A DM családi kórtörténete, korábbi terhességi cukorbetegség és glycosuria két alkalommal.

A GDM diagnosztizálását kórházi kritériumok alapján 75 g glükózterhelés és 2 óra OGTT felhasználásával végezték el. Ha az éhgyomri vagy a 2 órás vércukorszint (vénás plazma glükóz) meghaladta az 5,5, illetve a 9 mmol/l-t, a nőt cukorbetegnek tekintették. Terhes nőknél, akiknek nem volt megnövekedett kockázata a DM kialakulásában, a terhesség 24. és 28. hete között 50 g orális glükóz tesztet (OGCT) hajtottak végre, és ha a vércukorszint ≥7,8 mmol/l volt, akkor 75 g orális OGTT-t hajtottak végre. Ez a kritérium a DM szűrésére és diagnosztizálására a SQUH által elfogadott.

Valamennyi terhes nőnél az első szülés előtti látogatáskor a tenyészetbe küldött vizeletmintát vettek be, és megfelelő antibiotikum-kezelést kaptak azok, akik jelentős bakteriuriában szenvedtek (≥105 kolóniaképző egység/milliliter ugyanazon szervezetben), függetlenül attól, hogy tüneti-e vagy sem. Valamennyi áttekintett esetben tünetileg alacsonyabb volt az UTI. A vizsgálati időszak alatt nem volt akut pyelonephritis.

A DM kezelése diétával és/vagy metforminnal vagy szubkután inzulinnal történt. A glikémiás kontrollt akkor tekintették kielégítőnek, amikor az étkezés előtti glükózszint az 1. táblázatban szerepelt. Az anyai életkor, a graviditás, a paritás és a testtömeg indexben nem volt szignifikáns különbség a GDM-ben és a PGDM-ben szenvedő nők között. A PGDM-ben szenvedő nők lényegesen alacsonyabb terhességi korban születtek, mint a GDM-ben szenvedő nők (P = 0,04), és ezt követően csecsemőiknél szignifikánsan alacsonyabb volt a születési súly (P = 0,02).

Asztal 1

Az S-UTI, GDM és a PGDM terhes nők demográfiai adatai