TV NÉZET; A „NAGY PÉTER” NAGYON, NAGYON TISZTA

'' Nagy Péter '' egy hatalmas Faberge húsvéti tojás, több száz darabra robbantva. Ha mégis megpróbálnád visszaragasztani, akkor nem találnád meg. Néhány darab elveszett; másokat lecserélték. Mit tud mondani egy nyolc órás, négy részből álló, 26 millió dolláros (vagy annak körüli) minisorozatról, amelyben egy orosz cár látogat Európába, és akikkel először találkozik, Mel Ferrer és Elke Sommer? A minisorozat szépen néz ki; vizuálisan olyan, mintha beugranánk a firenzei Uffizi szobáiba. Itt egy Rembrandt, ott egy Titian, mindenhol látnivaló, de mire a folyosó végére ért, nem biztos benne, hogy hol járt. Emellett fáj a lábad. Így van ez a '' Nagy Péterrel ''. A jóság tudja, hogy sok embernek sok gondja volt, hogy összerakja, de amikor ennek vége, akkor vége, és nem tudja, mit mondott.

A ma este 9 órakor kezdődő NBC produkció több száz, esetleg ezer és három és fél színészből áll, akik Peter-t alakítják. Leginkább Maximilian Schellt kapjuk, de kapjuk Graham McGrath-ot is Peter fiúként, Jan Niklas-t Peter fiatalemberként és Denis de Marne-t, mint érett férfit a '' kiválasztott jelenetekben ''. Schell úr a forgatás befejezése előtt távozott. és Mr. de Marne lépett be. Valójában ez nem nagy probléma. A technikai varázslat és a mély árnyékok csodákat tesznek.

Az igazi probléma valami nagyobb. '' Nagy Péter '' eposznak lenni - széles vászon, nagy söpörés, ilyesmi. Valójában erényei hibáivá válnak; elborítja önmagát. Ma este azzal kezdődik, hogy Peter (feltehetően de Marne úr; profiljában van, nagy fekete köpenybe fojtva) azt mondja: "Hogyan kezdődött? Hogyan telt el ilyen gyorsan az idő? "Elmélkedik az életről, a halálról és Oroszországról, miközben hagyma alakú tornyokat, hektáros aranyozást és ikonokat látunk. Aztán 1682 van, és a 10 éves Peter a Kremlben van édesanyjával, akit Lilli Palmer alakít. Megjelenik a milícia. Egy paraszt átkokat köp. A milícia azonnal megtámadja a Kremlet.

- Kíváncsi vagyok, miről van szó - mondja a paraszt. Csodálkozunk is. A csata harsány és zavaros, bár a részletek, amilyenek a nyolc órán keresztül lesznek, remekek. A milícia barna színű; a Kreml datolyaszilva és fehér; Miss Palmer bézs sálat visel, ezüst gyöngyökkel. A gesztenyebarna milicisták teve zubbonyban küzdenek a katonákkal. Amikor Omar Sharif megpróbálja helyreállítani a rendet, selymes prémgallér van rajta. Amikor Vanessa Redgrave megjelenik, vörös brokátba burkolózik. Ez nem palotai forradalom; ez egy divatbemutató.

Aztán, amikor a csata véget ér, a különbségek eldöntötték, és sok karakter jelent meg pompás prémes kalapban (mint például a huszárok tömege, csak magasabb és nagyobb), Miss Palmer és Miss Redgrave megjelennek a Kreml udvarára vezető lépcső tetején . A háttér fehér, a datolyaszilva ékezetes, az udvar pedig egy skarlátvörös sétányra osztva tele van barna és teve egyenruhával. Miss Redgrave most arany brokátban van, borostyánszőrmével díszítve. Miss Palmer egy halott fekete burkolatban van, szintén szőrmével. Mindkettő szőrmés sapkát visel. Régi Oroszország? Egy pillanatra sem. Párizs az 1930-as években vagy a 40-es évek végén; Mainbocher és Elsa Schiaparelli szétlövést tart.

Van itt egy paradoxon. A „Nagy Péter” -ről szóló hírek és nyilvánosság azt mondta, hogy mindent hűen reprodukáltak és újrateremtettek. A könnyed hasonlóságot még a röpke módon látható szőrméig is üldözték azokon a csizmákon, amelyeket Péter csecsemő fia viselt. A stáb hét hónapot töltött a Szovjetunióban, filmeket forgatott azokban a városokban, kolostorokban, tundrákban és palotákban, ahol Péter életének tényleges eseményei történtek. Miért gondoljuk tehát, hogy Potjomkin faluban vagyunk?

Egyrészt semmilyen ruhadarabot - még akkor sem, ha csatába viselnek - szakad, szakad vagy foltos; még a parasztok is vegytisztítottnak tűnnek. Másik számára minden fapadló frissen deszkázottnak tűnik; minden fehér fal újonnan meszeltnek tűnik. Amikor Peter úrnője (Hanna Schygulla) a titkosrendőrség vezetőjével (Mike Gwilym) beszélget, nem igazán hallgatunk. A falon mögöttük vízfolt van. Hogyan történt? Minden más olyan öntudatosan kedves. Amikor Miss Palmer a halála ágyába kerül, tudjuk, hogy csak azért nincs jól, mert már nem visel rúzsot.

Feltűnőbb, hogy annak ellenére, hogy hó van a földön, és a színészek lehelete füstgőzökké alakul át a szabadtéri jelenetekben, Oroszország gyakran mediterrán országnak tűnik. Martin J. Chomsky és Lawrence Schiller, a rendezők, és különösen Vittorio Storaro, a fotó rendezője megszállottja a fénynek. Szeretik. Napfény, különösen; nem esik Oroszországban, kivéve, ha nézni lehet egy ólomüveg ablakon csöpögő cseppeket. Az ég világoskék, annál jobb keretezni a hagymatornyokat és a meszelt falakat. Bent aranysárga, éjszaka különös aranyló ragyogás. Éjszaka van, amikor Peter ágyúit a falnak támasztja, hogy bombázzon néhány lázadót, de az aranyló fényben, ha akarja, olvashat.

Furcsa lenne azt mondani, hogy sok ez nem tűnik jónak; igen. Ez nem csak az Uffizi-effektus; szinte az igazi Uffizi. A karaktereket úgy festik meg, mint általában flamand vagy holland festményeket. Ugyanakkor mintha csak ezért lennének a szereplők: a történelem néhány nagy táblájában pózolni. Peter életének nagy eseményei nem annyira fejlettek, mint amennyit bejelentettek. Látjuk őket, de nagyon sok mindent nem tudunk meg róluk.

Hogyan érdekli Pétert például a nyugati tudomány? Találkozik Patrick Gordon ezredessel (Jeremy Kemp), a külföldön tartózkodó skót emberrel, és háromszögletű kalapot tesz fel. Csodálkozik egy szextánért, majd meglátja Newton 'Principia' példányát, és megkérdezi, hogy hívják ezt az elvet. - Gravitáció - válaszolja Gordon, és Laurence Rosenthal pontszáma felemelővé válik. - Megváltoztatom - jelenti be Peter.

Később, amikor Peter Schell úrrá változott, a pátriárka (Jan Malmsjo) azt mondja neki: "Lehet, hogy kényszeríteni tudja az egyházat, de soha nem lesz képes arra kényszeríteni az orosz népet, hogy fogadja el, amit csinál. - Rendben van, de mit tett, amit az emberek nem fogadnak el? Néhány perccel ezután, miközben mindenki egyik díszes szobából a másikba költözik, Miss Palmer békésen lejár. Anyád a kezdetektől fogva gyűlölt. Eléggé sírtam. "- mondja Peternek a Czarina Eudoxia (Natalya Andreichenko). Ez rendben is van, csakhogy a jelenetnek nincs előzménye. Azt hittük, Miss Palmer és a cárna elég jól kijönnek egymással.

Valóban van egy közlekedési probléma: ennyi amerikai, orosz és német színész kötődik egymáshoz; annyi történelmi jelző; annyi téma. Nehéz bármit is elkezdeni. Másrészt, ezek egy része nagyon szórakoztató. Ez a kritikus különösen a III. Részt javasolja, amikor Péter Európába látogat. A vendégcsillagok bőven megjelennek.

A svéd királyi palotában nyílik a III. Rész. Az ifjú Károly király (Christoph Eichhorn) szeretőjével dalol, aki szerintem Ursula Andress. (A kreditek zavarosak, de a smink alatt legalább olyan, mint Ursula Andress.) A rövid jelenet leginkább azt állapítja meg, hogy az úrnő meleg jegy. Boccaccio „Dekameront” című művét olvassa. Akkor Oroszországba hajtottak végre kivégzést, cselszövést és néhányat a Kremlbe. Közben egy apácakolostorban az összeesküvéses Redgrave kisasszony, aki most fekete, joghurtot eszik az ujjaival. Vajon Péter el meri-e hagyni Oroszországot? Poroszországba utazva tiszteletét teszi Frederick (Mel Ferrer) és Charlotte (Elke Sommer) előtt. Mr. Ferrer zavartnak tűnik; Miss Sommer aranyosnak tűnik. Miss Andress (azt hiszem) megfordul egy sétára, és elcsábítja Gordon ezredest.

Tovább Amszterdamba, ahol Peter egy hajógyárban dolgozik; majd Londonba, ahol Laurence Olivier, aki hatalmas parókát visel III. Vilmos királyként, ebédet tálal és azt mondja, megpróbálja megbeszélni a találkozót Peter és Isaac Newton között. Ez egy kedves jelenetnek bizonyul. Newton, morcos, elpusztított, egy régi hálóingben tűnődő Trevor Howard. - Tényleg a gravitációra gondolt, amikor az alma leesett a fáról? - kérdezi Peter. - Ne hidd el mindazt, amit hallasz - morogja Sir Isaac. Szóval mi van, ha ez a történelem újabb nagy pillanata? A játékosság szellemében rejlik, és Newton laboratóriumát pompásan fényképezik. És ami még ennél is fontosabb, Mr. Howard igazi, élő embernek tűnik.

Van egy tipp arra, hogy mi okozta a minisorozatot. Lehet, hogy a többi színész éppen a produkció súlya alá süllyed. Schell úr elfintorodik és komoran néz ki, de soha nem ismerjük meg igazán Pétert. Miss Redgrave-nek vannak pillanatai, de túl nehezen éri el őket. Borisz Plotnyikov, mint Peter fia, érdekes arccal rendelkezik, de ez még mindig nem elég egy előadáshoz. És így megy mind a nyolc óra. A 'Nagy Péter' lehet, hogy látványos televízió, de mag nélküli televízió. Nagyszerűség a nagyság kedvéért. Valahol elveszett egy látomás.