Véges világunk

feltárása

  • itthon
  • Ról ről
  • Az olajellátás korlátja és a folyamatos pénzügyi válság
  • Bejegyzések PDF-fájljai
  • Prezentációk/Podcastok
    • 2016 - 2017 előadások/podcastok

Az emberek a fenntarthatóságot a vadászgyűjtők mögött hagyták

Sokan úgy gondolják, hogy az embereknek fenntartható jövője lehet napelemek és szélturbinák használatával. Sajnos az egyetlen igazán fenntartható pálya a természettel való ciklikus mozgás szempontjából a csimpánzok és páviánok által alkalmazott megközelítéshez hasonló módon lép fel a környezettel. Még ez a megközelítés is végül új és más fajok túlsúlyához vezet. Hosszú időn keresztül, például 10 millió év alatt arra számíthatunk, hogy a jelenleg élő fajok túlnyomó része kihal, függetlenül attól, hogy ezek a fajok mennyire illeszkednek a természet tervéhez.

Az olyan állatok, mint a csimpánzok és a páviánok, viszonylagos sikerének kulcsa egy valóban körkörös gazdaságban él. A fákra hulló napfény biztosítja a szükséges élelmet. Gazdaságuk hulladéktermékei trágyaként kerülnek vissza az erdei ökoszisztémába.

Az ember előtti emberek elvesztették a körforgásos gazdaságot, amikor több mint egymillió évvel ezelőtt, amikor még vadászó-gyűjtögetők voltak, megtanulták ellenőrizni a tüzet. A tűz ellenőrzött használatával lehetővé vált a főtt étel, amely megkönnyítette az ételek rágását és emésztését. Az emberi test alkalmazkodott a főtt ételekhez azáltal, hogy csökkentette az állkapocs és az emésztőrendszer méretét, és növelte az agy méretét. Ez az adaptáció tette az ember előtti embereket valóban különbözni más állatoktól.

A tűz alkalmazásával az ember előtti embereknek sok erejük volt. Kevesebb időt töltöttek rágással, így több időt fordíthattak eszközök készítésére. Egész erdőket leégethetnek, ha úgy döntenek, hogy jobb környezetet biztosítsanak a kívánt típusú vadon termő növények növekedéséhez. A tűzből származó hőt arra használhatják, hogy hidegebb környezetbe költözzenek, mint amihez eredetileg alkalmazkodtak, ezáltal nagyobb teljes népességet tesznek lehetővé.

Miután az ember előtti emberek ki tudták versenyezni más fajokat, a nagy probléma egyre csökkenő hozammá vált. Például, ha a legnagyobb állatokat elpusztították, csak kisebb vadállatokat lehetett enni. Ezeknek a kisebb állatoknak az elpusztításához szükséges erőfeszítés azonban nem volt arányosan kevesebb.

Ebben a bejegyzésben tovább elmagyarázom azt a nehéz helyzetet, amelyben látszólag vagyunk. Olyan messzire tértünk el a természeti gazdaságtól, hogy valóban nem mehetünk vissza. Ugyanakkor az elért határok sok szempontból megterhelik gazdasági rendszerünket. Úgy tűnik, hogy a diszkontinuitás vagy összeomlás valamilyen típusa nincs túl messze.

Az energia a gazdaság; Az energiaellátás zsugorodása konfliktusokhoz vezet

Energiára van szükség a GDP-hez társított tevékenységek elvégzéséhez. Az élelmiszer-termeléshez energiára van szükség: emberi energia, napenergia és - a mai világban - a traktorok építéséhez és meghajtásához, az élelmiszerek piacokra szállításához és a hűtéshez szükséges élelmiszerek hűtéséhez szükséges sokféle energia. Az ételek főzéséhez és a fémek olvasztásához energiára van szükség. Energia szükséges az irodák fűtéséhez és légkondicionálásához, valamint az internet áramellátásához. Megfelelő energia nélkül a világgazdaság megtorpanna.

Jelenleg elértük az energiahatárt. Az egy főre eső energia már csökken, és a jövőben valószínűleg tovább csökken. A határ elérése hasonló konfliktusproblémát eredményez, mint a játékzenei székekben. Ez a játék egyenlő számú játékossal és székkel kezdődik. Minden forduló elején levesznek egy széket. Ezután a játékosoknak meg kell versenyezniük a megmaradt székért, és kiesik az a játékos, aki szék nélkül fejezi be a kört. Konfliktus van a játékosok között, amikor az egyik rendelkezésre álló szék megszerzéséért küzdenek. Az energiarendszeren belüli konfliktus kissé rejtett, de az eredmény hasonló.

A jelenlegi konfliktus a következő: "Mennyi energiát tudunk spórolni a COVID-19 elleni harcban?" Nyilvánvaló, hogy a maszkokra és az oltásokra fordított kiadások hatással vannak a gazdaságra. Kevésbé nyilvánvaló, hogy a COVID-19 elleni légi járatok vagy éttermi étkezések csökkentése közvetett módon kevesebb energiát termel és fogyaszt világszerte. Összességében a világ szegényebb hellyé válik. Hogyan lehet megosztani az egy főre eső energiafogyasztás csökkenésének fájdalmát? Igazságos-e, hogy az utazási és éttermi dolgozókat aránytalanul érintik? Világszerte egy K alakú gyógyulást tapasztalunk: a gazdagok meggazdagodnak, míg a szegények szegényebbek.

Nagy kérdés az míg pénzt tudunk nyomtatni, addig nem nyomtathatjuk ki az energiaellátást szükséges a gazdaság működtetéséhez. Ahogy az energiaellátás kimerül, egyre inkább „megválaszoljuk csatáinkat”. A múltban az emberek sok csatát tudtak megnyerni a természet ellen. Mivel azonban az egy főre jutó energia a jövőben csökken, egyre kevesebbet tudunk megnyerni ezekből a csatákból a természet ellen, például a jelenlegi harcunkat a COVID-19-el. Egy bizonyos ponton előfordulhat, hogy egyszerűen hagynunk kell a zsetonokat, ahol eshetnek. Úgy tűnik, hogy a világgazdaság nem képes befogadni 7,8 milliárd embert, és nem lesz más választásunk, mint szembenézni ezzel a kérdéssel.

Ebben a bejegyzésben elmagyarázom az érintett kérdéseket. A bejegyzés végén felveszek egy panelbeszélgetés videót, amelynek részese voltam az „Energia a gazdaság” témában. A panelbeszélgetés moderátora Chris Martenson volt; a többi tagság Richard Heinberg és Art Berman volt.

A fosszilis üzemanyagok előállítása furcsa módon éri el a határokat

Furcsa módon, az a határ, amelyet a fosszilis üzemanyagok kitermelésével kapcsolatban elérni látszunk, az alacsony árakból származik. Alacsony árakon az olaj, a szén és a földgáz kitermelése veszteségessé válik. A termelők csődbe mennek, vagy önként csökkentik a termelést, hogy megpróbálják magasabb árakat kényszeríteni. Ezen erők hatására a termelés általában csökken. Ez a határ jóval meghaladja azt a határt, amelyet sokan elképzelnek: a fosszilis tüzelőanyagok mennyisége a talajban, amely elérhetőnek tűnik a jelenlegi kitermelési technikákkal.

Legutóbb 1913-ban volt hasonló probléma, amikor a fosszilis tüzelőanyagot elsősorban a szén, az Egyesült Királyság pedig a világ legnagyobb széntermelője volt. A termelés költségei a kimerülés miatt emelkedtek, de a szén ára nem emelkedne eléggé a magasabb termelési költségek fedezésére. Ennek eredményeként az Egyesült Királyság széntermelése 1913-ban, az első világháború kezdete előtti évben elérte a legmagasabb szintet, és 1914-ben zuhanni kezdett.

1913 és 1945 között a világgazdaság nagyon zaklatott volt. Két világháború volt, a spanyol influenzajárvány és a nagy depresszió. Aggodalmam az, hogy ismét egy nagyon problémás időszak felé tartunk, amely hosszú évekig tarthat.

Az 1913 és 1945 közötti időszak energiaproblémáinak megoldása az olajtermelés gyors fellendülésén keresztül történt. Az olajat akkoriban olcsó volt előállítani, és a termelési költségek nagyon sokszorosáért el lehetett adni. Ha a népesség a jelenlegi szinten akar maradni, vagy esetleg növekedni fog, akkor hasonló „energiamegváltóra” van szükségünk. Sajnos egyik általunk vizsgált alternatíva sem hoz elég magas hozamot a szükséges beruházáshoz képest.

Nemrégiben egy energetikai kutatás iránt érdeklődő mérnöki csoporttal beszéltem ezekről a kérdésekről. Ebben a bejegyzésben ennek az előadásnak a diáit fogom megvitatni. Az előadás PDF-je ezen a linken található.

A korai inger végének elérése - Mi van még?

Sokan úgy gondolták, hogy a COVID-19 rövid leállítással megszűnik. Azt is gondolták, hogy a világ gazdasági problémái hat hónapos „adag” ingerrel gyógyíthatók.

Egyre világosabb, hogy ezek a feltételezések egyik sem helyes. Az epidemiológusok állításai ellenére a mi erőfeszítéseink soha nem tudtak jelentős időtartamra csökkenteni az újonnan jelentett COVID-19 esetek számát az egész világon. Valójában a legújabb hét tűnik az eddigi legmagasabb hétnek.

1. ábra: A világméretű COVID-19 új esetek diagramja, a Worldometer által készített diagramban, 2020. szeptember 20-ig.

Ugyanakkor a gazdaság - az összes ösztönzés ellenére - nem túl jól megy. A légitársaságok nagyon rosszul járnak. A gazdaság idegenforgalomtól függő részeinek hatalmas problémái vannak. Ez jóformán mindenhol csökkenti a gazdasági fellendülés „fejjel járó fejét”, amíg ki nem javítható. Olvassa tovább →

A mai energetikai nehézség - egy pillantás néhány diagramra

A mai energiaprobléma furcsa helyzet, amelyet a legtöbb modellező még soha nem gondolt. Hadd magyarázzak el néhány problémát, amit látok, néhány diagram segítségével.

[1] Valószínűleg nem lehet a jelenlegi energiafogyasztást legalább 80% -kal csökkenteni a népesség drámai csökkentése nélkül.

Az egy főre jutó energiafogyasztás áttekintése néhány országban azt sugallja, hogy a hideg országok általában sokkal több energiát fogyasztanak fejenként, mint a meleg, nedves országok.

1. ábra: Az egy főre eső energiafogyasztás 2019-ben a kiválasztott országokban a BP 2020-as adatai alapján A világ energia statisztikai áttekintése.

Ez nem lehet nagy meglepetés: Afrika elődeinknek nem kellett sok energia. De ahogy az emberek hidegebb területekre költöztek, extra melegségre volt szükségük, és ehhez további energiára volt szükség. A többlet energiát manapság szilárdabb otthonok és járművek építésére, ezen házak és járművek fűtésére és üzemeltetésére, valamint az egész működés fenntartásához szükséges gyárak, utak és egyéb építmények felhasználására használják.

Szaúd-Arábia (az 1. ábrán nem látható) egy példa egy forró, száraz országra, amely sok energiát használ fel. Az egy főre eső energiafogyasztás 2019-ben (322 GJ/fő) nagyon közel volt Norvégiához. Hűvösnek kell tartania a lakosságát, a nagy olajüzemeltetés mellett.

Ha a világ teljes lakossága elfogadhatja Banglades vagy India életmódját, akkor valóban nagyon alacsony szintre süllyedhetnénk az energiafogyasztásunkat. De ezt nehéz megtenni, ha az éghajlat nem működik együtt. Ez azt jelenti, hogy ha az energiafelhasználásnak drasztikusan csökkennie kell, akkor a lakosságnak valószínűleg csökkennie kell azokon a területeken, ahol a fűtés vagy a légkondicionálás nélkülözhetetlen az élethez. Olvassa tovább →