Vitaminok és ásványi anyagok tárolása

A máj bizonyos vitaminok, ásványi anyagok és glükóz tárolására szolgál. Ezek létfontosságú energiaforrást jelentenek a test számára, amelyet a máj glikogénné alakít a hatékonyabb tárolás érdekében (lásd: „anyagcsere”). A máj vitaminokat és ásványi anyagokat tárol azokra az időkre, amikor hiányozhatnak az étrendből. Négy évig elegendő A- és B12-vitamint, négy hónapig elegendő D-vitamint képes tárolni.

Vitaminok

A vitaminok olyan szerves vegyületek csoportja, amelyek katalizátorként működnek a különféle kémiai reakciókban. A vitaminok kiváltják ezeket a reakciókat és felgyorsítják őket. Egy vegyület akkor válik vitaminná, ha hiánya betegséget okoz.

A közhiedelemmel ellentétben a vitaminok nem közvetlenül szolgáltatnak energiát. Katalizátorként vitaminok szükségesek a fehérje, zsír és szénhidrátok energiájának felszabadításához. Ezek nélkülözhetetlenek a normális növekedéshez és fejlődéshez, és különösen fontosak a vörösvérsejtek, hormonok, genetikai anyagok és az idegrendszer egészséges működéséhez.

A máj tárolja az A, D, E, K és B12 vitamint. Ezek közül az első négy mind zsírban oldódik. Ez azt jelenti, hogy az emésztés során kiválasztott epe elengedhetetlen a felszívódáshoz, hogy a test felhasználhassa őket. Ha az epe termelését károsítja a májkárosodás, ez befolyásolhatja ezen vitaminok megfelelő felszívódását.

Multivitaminok szedésekor fontos, hogy a zsírban oldódó vitaminok ajánlott adagját ne lépjék túl. Ha ez bekövetkezik, májkárosodást okozhat.

Ásványok

A máj vasat és rézet is tárol. A réz elengedhetetlen, mivel létfontosságú láncszem a test számos kémiai reakciójában és a fehérje képződésében a májban. Szerepet játszik a test vasraktárainak felhasználásában is, amikor arra szükség van.

Oldal: A máj és az anyagcsere

Az anyagcsere szó a görög ’változtatni’ szóból ered. A máj vonatkozásában a gyomor és a belek által emésztett élelmiszerek feldolgozására utal, amelyet a szervezet számos felhasználására felhasznál.

Három tápanyag-osztály lebontásából leadott energiát felhasználva kapjuk meg energiánkat, és építjük sejtjeinket és szöveteinket.

Ezek szénhidrátok (egyszerű és összetett cukor), lipidek (különféle zsírok és olajok) és fehérjék (nagy molekulák, amelyek aminosavakból állnak a növényi és állati szövetekben). A máj alapvető szerepet játszik az összes ilyen típusú tápanyag lebontásában és a szervezet számára nélkülözhető anyagokká történő átalakításában. Ezt a folyamatot nevezzük anyagcserének.

Szénhidrát anyagcsere

A glükóz (vagy vércukor) szénhidrátok lebontásakor keletkezik. Alapvető energiaforrás minden sejt számára. Bár gyakran eszünk szabálytalan időközönként, a test sejtjeibe juttatott energia állandó marad. A máj döntő szerepet játszik ebben a folyamatban. Ha több glükóz felszívódik, mint amennyire a testnek abban a pillanatban szüksége van, a felesleget glikogén nevű anyaggá alakítják. Ezt aztán a máj veszi fel a könnyebb tárolás érdekében.

Amikor a vér glükózkoncentrációja csökkenni kezd, és a testnek több energiát és hőt kell termelnie, a máj visszaalakítja a glikogént glükózzá. Ezután visszaengedik a vérbe az összes többi szövetbe történő szállításhoz.

A máj glikogénkészlete korlátozott. De amikor a glikogénkészlet fogyni kezd, a májsejtek aminosavakból és más szénhidrátokból glükózt termelnek.

Ha a máj károsodása csökkenti a glükóz szintézisét és tárolását, ez befolyásolhatja a vércukorszintet. Ez ahhoz vezethet, hogy elegendő mennyiségű energia jut el az izmokhoz és az agyhoz. Ez aztán fáradtságot, általános rossz közérzetet vagy lassított gondolkodást és emlékezetkihívást eredményezhet.

A zsíranyagcsere

A zsírokat vagy a lipideket a máj bontja, energiaként felhasználva. Ezután a zsírszövetbe kerülnek. A testenergiának több mint 90% -a itt tárolódik, és ez a fő üzemanyag-tárolási forrás a test számára.

A zsírok nem oldódnak a vérben és a vízben, így a máj speciális, zsírtartalmú fehérjéket termel, az úgynevezett lipoproteineket. Ezek a lipoproteinek keringenek a vérben, esszenciális zsírsavakat hordozva a máj és a test szövetei között.

A máj nagyon kevés zsírt tárol saját felhasználására. A krónikus hepatitis C zsírlerakódások felhalmozódásához vezethet a májban. Ezt az állapotot „steatosisnak” hívják (Link az oldalra). Úgy gondolják, hogy a megnövekedett fibrózis progresszióval és előrehaladott májkárosodással függ össze. Csökkent reakciót okozhat a hepatitis C kezelésére is.

A lipoproteinek a koleszterint is szállítják. Noha a koleszterin bizonyos „egészségtelen” hírnévvel rendelkezik, mégis elengedhetetlen a test megfelelő működéséhez. Epesók előállítására, D-vitamin szintetizálására, nemi hormonok előállítására, egyéb hormonok előállítására használják az immunrendszert és a stressz kezelésére. A koleszterin létfontosságú az idegsejtek és az agy egészsége szempontjából is.

A koleszterin csak akkor válik problémává, ha olyan helyeken halmozódik fel a testben, ahol nem szabad. Az egészséges máj biztosítja, hogy a szövetekbe szállítják, ahol szükséges, és távol a szövetektől, ahol nincs rá szükség, és károsodást okozhat.

Ha a máj nem működik megfelelően, vagy a koleszterin túlterheli, akkor az artériák bélésében koleszterint tartalmazó zsírlerakódások halmozódnak fel. Ezek a lerakódások akadályozhatják a véráramlást, és szívrohamhoz is vezethetnek. Emellett koleszterin felhalmozódásához is vezethetnek az epében, ami epekövek kialakulását eredményezheti.