5 ok, amiért hibákat kellene enni

Lehet, hogy a hibák elfogyasztása nem tűnik étvágygerjesztőnek, de a test (és a bolygó egésze) előnyei tagadhatatlanok.

Lehet, hogy látott krikettfehérjét különféle formákban, lisztet, chipset, rudakat, vagy akár egészben kínálta finomságként. Ez a tendencia lassan beszivárog kultúránkba, bár az entomofágia története - a rovarok fogyasztásának gyakorlata - Kr. E. Globálisan a leggyakrabban fogyasztott rovarok a bogarak (az összes elfogyasztott rovar 31 százaléka); hernyók (18 százalékot fogyasztanak); méhek, darazsak és hangyák (14 százalékot fogyasztanak); és szöcskék, sáskák és tücskök (13 százalék fogyasztott). Mivel a világ népessége 2050-re kilenc milliárd emberre nő, az ehető rovarok segíthetnek a növekvő élelmiszerigények kielégítésében. Itt van öt oka annak, hogy miért érdemes megfontolni a rovarok fogyasztását.

amiért

Katherine Thompson/Getty

A rovarok kiváló minőségű fehérje

A Molecular Nutrition & Food Research 2013-ban megjelent cikke szerint a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kifejezetten az Orthoptera rendbe tartozó rovarok - köztük szöcskék, tücskök és sáskák - különösen gazdagok fehérjében és értékes alternatív fehérjeforrást jelentenek. A legtöbb ehető rovar fehérje kiváló minőségű, biztosítja az esszenciális aminosavakat.

Ráadásul a Nutrition Review folyóiratban megjelent 2017-es cikk szerint az ehető rovarok fehérjetartalma friss tömeg alapján 7–48 százalék között mozog, ami összehasonlítható a garnélarák (13–27 százalék), a tilápia szabad tömegű fehérjetartalmával. (16-19 százalék) és marhahús (19-26 százalék).

IMAGEMORE Co, Ltd./Getty

A rovarok az egészséges zsírok forrása

Noha a zsírminőség a rovarfajok között változó, és befolyásolja az is, hogy milyen rovarokat tápláltak - ezeket eszik -, a rovarok mind a többszörösen, mind az egyszeresen telítetlen zsírok forrásai lehetnek. Nem valószínű, hogy ezek jelentősebb forrásai lennének a hosszú láncú többszörösen telítetlen zsírsavaknak, a dokozahexaénsavnak (DHA) és az eikozapentaénsavnak (EPA), amelyek még mindig a legelterjedtebbek a zsíros halakban, például a lazacban és a tonhalban.