A lehetőségek mérlegelése: A súlykezelő programok értékelésének kritériumai (1995)

Fejezet: 9 Az elhízás megelőzése

9.
Az elhízás megelőzése

Az elhízás megelőzése olyan téma, amelyet figyelembe kell venni, tekintettel az elhízás gyakoriságának és az emberek átlagos testtömegének jelentős növekedésére az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedben (lásd a 2. fejezetet). A megelőzés mint ideál vonzereje ellenére úgy tűnik, hogy ez az ország egészében nem volt képes megakadályozni az elhízást. A megelőzésre irányuló korlátozottabb és koncentráltabb erőfeszítések eredményei, amelyeket e fejezet később ismertet, aligha voltak sikeresebbek. Ezek a tények egy nemrégiben készült áttekintés alapján arra a következtetésre jutottak, hogy "a múltban nem voltunk képesek megakadályozni az elhízást, és nincsenek eszközeink a jövőbeni jobb teljesítményhez" (Stunkard, sajtóban).

Felvetették, hogy a genetikai sebezhetőség állhat az elhízás jelenlegi járványának és az elhízás visszaszorításának, nemhogy megelőzésének problémájában (Bouchard, 1994). A növekvő elhízás ezen időszakában azonban a génkészletben nem történt valódi változás. A probléma gyökerének inkább az energiában gazdag étrendet és a mozgásszegény életmódot népszerűsítő hatalmas társadalmi és kulturális erőkben kell lennie. De ha a társadalmi és kulturális erők elősegíthetik az elhízást, ugyanezeknek az erőknek képesnek kell lenniük kontrollálni azt. Ebben rejlik az elhízás megelőzésének még nem megvalósult lehetősége.

A prevenciós szakirodalomban van némi kétértelműség a terminológiában. A megakadályozni ige azt jelenti, hogy cselekedni kell, vagy akadályt kell közölni valaminek a megállítása vagy megakadályozása érdekében. Az elhízás megelőzésével kapcsolatban különböző elképzeléseket javasoltak arról, hogy mi az, amit meg kell akadályozni vagy megakadályozni. Maga az elhízás előfordulása? Megakadályozza-e

súlygyarapodás az elhízás miatt kezeltek között, hogy megakadályozzák a közepes és súlyosabb szint közötti progressziót? A megelőzési erőfeszítések sikere függ-e a társbeteg orvosi fogyatékosságokra (pl. Cukorbetegség vagy magas vérnyomás) gyakorolt ​​hatástól? Meg kell-e akadályozni, vagy megakadályozni, hogy bekövetkezzen az elhízás kialakulásának mögöttes kockázati állapota vagy hajlamosító tényezője?

Az Orvostudományi Intézet (IOM) közelmúltbeli jelentése megközelítést javasol a megelőzés definícióinak tisztázása érdekében, amely, bár a mentális rendellenességekkel kapcsolatban alakult ki, alkalmazható az elhízásra is (IOM, 1994). Ez az IOM-jelentés áttekinti a fizikai betegségek megelőzésére szolgáló meglévő osztályozási rendszereket. A megszokott közegészségügyi osztályozási rendszer a megelőzés három típusát jelöli meg: elsődleges, másodlagos és harmadlagos. Az elsődleges megelőzés célja a rendellenesség új eseteinek (incidenciájának) csökkentése. A másodlagos prevencióban a cél a populációban a rendellenesség megállapított eseteinek (prevalencia) csökkentése. A harmadlagos prevenció a meglévő rendellenességgel összefüggő fogyatékosság stabilizálására vagy csökkentésére törekszik. Az elhízás szempontjából a tercier prevenció utalhat a súlyosabb elhízássá való progresszió csökkentésére vagy a társuló mozgásszervi, anyagcsere- vagy érrendszeri rendellenességek (például osteoarthritis, cukorbetegség vagy szív- és érrendszeri betegségek) valószínűségének csökkentésére.

Amikor ezt a megelőzési osztályozási rendszert több mint 25 évvel ezelőtt bevezették, az implicit betegségmodell olyan akut állapot volt, amelynek konkrét és nem tényleges oka volt. Feltételezték, hogy azonosíthatók olyan mechanizmusok, amelyek összekapcsolják egy adott betegség okát a későbbi előfordulásával. A közbeeső években számos, ebben az országban elterjedt krónikus betegség felismerhető multifaktoriális etiológiával. Ezekkel a betegségekkel kapcsolatos kutatások továbbfejlesztették ismereteinket a kockázati tényezők és a betegségeket védő faktorok közötti bonyolult kapcsolatokról és a megelőző beavatkozások eredményeiről. De ez a tudás teremtheti azt a pesszimista nézetet, miszerint a megelőzési erőfeszítések hiábavalók mindaddig, amíg a betegségek etiológiáját jobban meg nem értik (IOM, 1994).

Ezen elemzés szerint a kockázatcsökkentés koncepciója kritikus a megelőzési programok és kutatások szempontjából. Az állapot kockázati fokainak kezelése kiszorítja a megelőzés egyszerűbb fogalmát, amelyben a betegség egyszerűen jelen van vagy hiányzik. A kockázati tényezők azokra a jellemzőkre utalnak, amelyek ha jelen vannak egy adott egyén számára, valószínűbbé teszik, hogy ennek a személynek (az általános népességből kiválasztottval összehasonlítva) rendellenesség alakuljon ki (Werner és Smith, 1992). A kockázati és a védelmi tényezőket egyaránt ide soroljuk. A kutatások azt is kimutatták, hogy sok veszélyeztetett egyén hátterében vagy környezetében olyan tényezők vannak, amelyek védenek egy rendellenesség kialakulása ellen (Garmezy, 1983).

A sikeres megelőző beavatkozási programok létrehozásának elősegítése érdekében az IOM jelentése javasolja egy "megelőző beavatkozás" bevezetését

kutatási ciklus. '' Ez a kutatási ciklus egyrészt a kockázati és a védelmi tényezők közötti kölcsönhatás leírását tartalmazza; ezután az okozati kockázati tényezők azonosítása, amelyek beavatkozások révén megváltoztathatók; végül ezen beavatkozások szisztematikus, empirikus és szigorú tesztelése, leggyakrabban megelőző beavatkozási kísérletek során.

Az elhízás megelőzésének kutatásának jelenlegi szakaszában a munka még mindig ennek a kutatási ciklusnak az első két szakaszában zajlik: meghatározza az elhízás kialakulásának magas kockázatú és védő tényezőit, és meghatározza, hogy mely tényezők alakíthatók és módosíthatók megelőző beavatkozásokkal. Javasoljuk, hogy folytassa ezt a korai kutatást az elhízást meghatározó tényezőkről, és próbálja ki az ígéretes beavatkozásokat, mielőtt a forrásokat elosztják a nagyszabású közösségi prevenciós kísérletekhez. A tudományos szakirodalomban már megjelent ígéretes kutatási tanulmányokat ebben a fejezetben később áttekintjük.

A legutóbbi IOM-jelentés szintén alternatív terminológiát ajánlott a fizikai betegségek megelőzésére, amelyet Gordon (1987) javasolt, és ezt itt alkalmazzuk (lásd 9-1. Ábra). Ez a terminológia a megelőzés három típusát azonosítja: egyetemes, szelektív és jelzett megelőzést. Minden kategória egy népességcsoportot képvisel, nem pedig rendellenességet vagy betegség állapotot, amelyre a megelőző beavatkozások irányulnak. Az univerzális megelőző intézkedéseket vagy beavatkozásokat a jogosult népesség mindenki számára megtervezzük. A szelektív megelőző intézkedések a csoport egyik alcsoportjára irányulnak

elhízás

9-1. ÁBRA IOM, 1994-ből adaptálva.

olyan populáció, amelynek a rendellenesség kialakulásának kockázata meghaladja az átlagot vagy magas. A jelzett megelőző beavatkozások olyan magas kockázatú egyénekre irányulnak, akiknél a rendellenességet előrevetítő minimális, de kimutatható tünetek vagy hajlamot mutató biológiai markerek vannak, akik nem felelnek meg a betegség teljes diagnosztikai kritériumainak.

Az IOM korábbi jelentése fenntartja a megelőzés kifejezést azokra a beavatkozásokra, amelyek a diagnosztizált rendellenesség megjelenése előtt fordulnak elő. A korábban tercier prevenciónak nevezett tényezőt újból karbantartási beavatkozásként definiálják, amelynek célja a folyamatos rendellenességgel járó fogyatékosság csökkentése. A fenntartó beavatkozásokat, amelyek lehetnek támogatóak, oktatási és/vagy farmakológiai jellegűek, hosszú távon biztosítják a visszaesés és a kiújulás csökkentése érdekében. Összhangban az IOM prevenciós definíciójával (vagyis a beavatkozásokkal, amelyek a megjelenése előtt fordulnak elő), nem foglalunk itt egy olyan témát, amely a testsúly fenntartását tárgyalja az elhízás vagy annak szövődményei súlyosbodásának megelőzésére azokban, akikben az állapot létrejött. Az elhízottak hosszú távú súlykezelését befolyásoló tényezőket a 7. fejezet tárgyalja.

Az elhízás megelőzésének elsődleges célja az elhízás új eseteinek számának csökkentése. Ez egy kockázatcsökkentő modell segítségével valósítható meg. Még akkor is, ha az elhízás kimenetele a távoli jövőben van, a kockázati tényezők csökkenése és az elhízás protektív tényezőinek növekedése azonosítható. Fontos másodlagos cél az elhízás megjelenésének késleltetése. A jelzett prevenciós programok céljait nehezebb meghatározni, mint az egyetemes és szelektív prevenciós programok céljait. Ezeket úgy lehetne megfogalmazni, hogy csökkentsék az elhízás előtti bizonyos határokon túli kezdeti súlygyarapodás időtartamának csökkentését, és megállítsák annak előrehaladását, mielőtt az elhízás diagnosztikai kritériumai teljesülnének. Még akkor is, ha az egyénnek végül elhízása alakul ki, az előzetes megelőző beavatkozás mégis hatással lehet a rendellenesség időtartamának vagy súlyosságának csökkentésével.

A fejezet további része a megelőzés mindhárom területét leírja az elhízás megelőzésére hivatkozva. Minden területet leírnak az indoklás, az eredménymérések, a programok konkrét példái és a megelőzési eredmények értékelésének kritériumai alapján.

UNIVERZÁLIS MEGELŐZÉS

Az elsődleges prevenció hagyományos koncepciójával összhangban az egyetemes prevenciós programok a nagyközönségre és a meghatározott támogatható csoportok minden tagjára, például gyermekekre, idősekre vagy terhes nőkre irányulnak. Az univerzális megelőzési intézkedések (amelyek gyakran szakmai segítség nélkül is alkalmazhatók) példái közé tartozik a terhesgondozás, a biztonsági övek használata, a dohányzás megelőzése és a táplálkozás szempontjából megfelelő táplálék fogyasztása.