2. típusú cukorbetegség kezelése gyermekkorban nagyon alacsony kalóriatartalmú étrend alkalmazásával

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS—A 2-es típusú cukorbetegségben jelenleg engedélyezett gyógyszerkészítmények (metformin és inzulin) néhány betegnél kevésbé optimálisak. Értékeltük ketogén, nagyon alacsony kalóriatartalmú étrend (VLCD) alkalmazását a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK—Grafikon-áttekintést végeztünk 20 gyermekről (átlagéletkor 14,5 ± 0,4 év), akik ketogén VLCD-t fogyasztottak a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében. Számos válaszváltozót (BMI, vérnyomás, HbA1c, vércukorszint és kezelési sémák) vizsgáltak a diéta előtt, alatt és legfeljebb 2 évvel azután, és összehasonlítottuk őket egy illesztett diabéteszes kontrollcsoporttal.

EREDMÉNYEK—A diéta megkezdése előtt 20 betegből 11-et inzulinnal, 6-ot pedig metforminnal kezeltek. Az átlagos napi vércukorérték 8,9 ± 1,1-ről 5,5 ± 0,38 mmol/l-re csökkent (P 2 (P 30 kg/m 2), és az adatokat 1997 márciusától 2002 decemberéig gyűjtötték. A cukorbetegség diagnózisa orális glükózon alapult tolerancia teszt vagy HbA1c ≥7,0% (21), és a tipológiát az éhomi C-peptidszint ≥0,6 ng/ml és a negatív szigeti sejt antitest teszt (12) igazolta. Öt alany férfi volt, és mind afroamerikai. ennek az étrendnek a teszteletlen jellege rosszul kontrollált 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő serdülőknél (átlag HbA1c 8,8 ± 0,6%, 5,8–14,0%), a betegeket 3–5 napra felvitték a fekvőbeteg Általános Klinikai Kutatóközpontba a ketogén VLCD kezdeményezésére. Valamennyi személy elhízott volt, átlagos súlya 120,5 ± 5,9 kg, testtömeg-indexe pedig 43,5 ± 1,8 kg/m 2 (1. táblázat). A diéta megkezdése előtt 20 alany közül 11-et kezeltek inzulinnal 0,66 ± 0,10 egység · kg átlagos dózissal −1 · nap −1, és 1 alany metformint szedett az inzulin mellett.A maradék kilenc beteg közül nem vett inzulint n, öten metformint szedtek, és csak négynél nem volt szükség farmakológiai terápiára.

Vérnyomás

A vérnyomásméréseket a jobb karon végeztük nyugodt, ülő helyzetben lévő alanyokkal (Dinamap VS Monitor 8100; Dinamap, Tampa, FL), és három leolvasás átlagaként adtuk meg őket. A mandzsetta mérete a jobb kar kerületének és hosszának mérésén alapult. Az átlagos artériás nyomást idővel összehasonlítottuk a diéta által befolyásolt szisztolés és diasztolés változások tükrében. Mivel minden alany elhízott volt (BMI> 30 kg/m 2), a magas vérnyomást a felnőtt kritériumai határozták meg, hogy a szisztolés vérnyomás> 140 Hgmm és/vagy a diasztolés vérnyomás> 90 Hgmm.

Antropometriai mérések

A súly- és magasságméréseket korlátozott számú magasan képzett szakember végezte. A kezdeti súlyokat egyetlen elektronikus mérleg (Detecto, Cleveland, OH) alkalmazásával határozták meg a fekvőbeteg-osztályon, olyan személyekkel, akik könnyű ruhát viseltek cipő és zokni nélkül. A klinika nyomon követésének súlyát azonos gyártmányú és modellű skála segítségével mértük, könnyű alsónadrágban lévő személyeket cipővel és zoknival eltávolítva. Minden magasságot egyetlen Harpenden-sztadiométerrel mértünk.

Glikémiás kontroll

Az orális antidiabetikus gyógyszereket a diéta első napján abbahagyták. A vércukorértékeket (Accucheck; Boehringer Mannheim, Indianapolis, IN) szigorúan, ötpontos profilon követték nyomon a felvétel ideje alatt (premeal, lefekvés és hajnali 2 óra), és az inzulint elválasztották, mivel az étkezés előtti vércukorszint 5,5 mmol/l alá csökkent. (100 mg/dl). A metabolikus profilokat a 3-5 napos kórházi kezelés során figyelték meg annak biztosítására, hogy a betegeket ne fenyegesse az elektrolit-zavarok vagy a ketoacidosis kialakulásának kockázata. A HbA1c-et automatizált, immunokémiai technikával (DCA 2000; Miles, Tarrytown, NY) mértük (normál tartomány 4,2–6,3%).

Statisztikai analízis

Valamennyi eredmény átlag ± SE értékként jelenik meg. A BMI, a HbA1c, az átlagos artériás nyomás és a vércukorszint összehasonlítását ugyanazon alanyban idővel egyirányú ANOVA alkalmazásával, ismételt mérésekkel, vagy adott esetben párosított Student-féle t tesztekkel végeztük. A BMI és a HbA1c változását megvizsgáltuk az étrend időtartamával való összefüggés szempontjából, Pearson-elemzés segítségével, és lineáris regressziós illesztéssel ábrázoltuk. A hipertóniás állapot és a cukorbetegség kezelésének változását χ 2 elemzéssel értékeltük. A BMI, az átlagos inzulindózis és a HbA1c hosszú távú változásait összehasonlítottuk a kontrollcsoport változásaival, ismételt ANOVA-mérések elvégzésével post hoc Bonferroni többszörös összehasonlító tesztekkel.

EREDMÉNYEK

Az étrendet átlagosan 60 ± 8 napig követték (4–130 nap). Valamennyi alany önként hagyta abba a diétát, és egyiküknél sem tapasztalt hányingert, hányást, kiszáradást vagy egyéb mellékhatást, például ortosztatikus szédülést, izomgörcsöket, fáradtságot vagy halitózist, amelyekről korábban gyermekgyógyászati vizsgálatokban számoltak be (22).