A boripari hulladék, mint fehérje-kiegészítő a Tilapia takarmány-étrendekhez: Rice Wine Edition

Az utóbbi időben nagy az érdeklődés a boripari maradványok újrafeldolgozása iránt, hogy sokféle területen hasznosak és hasznosak legyenek, például húskonzerválószerek, állati takarmányok, étkezést elősegítő szerek, betegségek enyhítői és alternatív üzemanyagok. Az ezen a területen végzett legtöbb kutatás a szőlőből készült bor (akár őshonos, akár európai fajtájú) boripari maradványait vizsgálta, azonban az egész világon más boripar is található, amelyek hulladékai potenciálisan hasznosíthatók.

http://www.japazoo.com/img/nihonshu.jpg

A rizsbor, amelyet általában sok ázsiai országban állítanak elő (Kínában a choujiu, Koreában cheong ju, Japánban a sake, az indiai santi és Thaiföldön a sato), az utóbbi időben az ilyen kutatások középpontjában áll, és a hulladék melléktermékek más rendszerekben való lehetséges felhasználás szempontjából megvizsgálva. A rizsbor erjesztése kissé különbözik a szőlő/gyümölcsbor erjesztésétől, mivel több, párhuzamosan zajló fermentáción megy keresztül. Először a rizskeményítő a gombák amilolitikus eljárásával cukorrá alakul. Ugyanakkor a cukor az élesztősejtek fermentációjával alkoholokká alakul. A rizsbor maradványait ezután elválasztják a folyadéktól, és általában ártalmatlanítják.

Tanulmányok kimutatták, hogy a rizsbor hulladéka tápanyagokban gazdag, mind a rizsből, mind az erjedési folyamatokban részt vevő mikroorganizmusokból származik. Konkrétan azt találták, hogy a rizsbor hulladékban magas a fehérjetartalom, ami lehetővé teheti az állati takarmányok kiegészítéseként történő felhasználását. A rizsborozás terén elért technológiai fejlődés eredményeként a rizsbor hulladékai bőségesek, és a tápérték a termelő létesítménytől a termelő létesítményig állandó.

A ma áttekintett tanulmány a rizsbor hulladékait a halliszt pótlásaként vizsgálta a növekvő tilápia halak táplálása céljából. A tilápia akvakultúrája drámai módon megnőtt, az 1997-es 124 000 tonnáról 2010-re 2,5 millió tonnára. A szép ízek, az egész éves rendelkezésre állás és az összességében elfogadható ár miatt a tilápia sok fehérje fontos fehérjeforrásává vált. osztályos családok és a kereslet tovább növekszik, ezért a termelési költségek csökkenését igénylik.

Az egyik módja annak, hogy a termelők megpróbálják csökkenteni a termelési költségeket, a fiatal fialok tenyésztésére használt takarmány. A minőségi felnőttek felnevelése érdekében a fiatal halaknak a megfelelő növekedéshez és fejlődéshez magas színvonalú, fehérjében gazdag táplálékforrásokra van szükség. A múltban a halliszt volt az elsődleges fehérjeforrás az ivadék halaknál, azonban viszonylag kevés volt, és a kínálat a késői időszakban következetlen volt, ezért alternatív táplálékforrásokra van szükség a termelési költségek alacsony szinten tartásához.

A ma mindannyiótoknak bemutatott tanulmány célja az volt, hogy értékelje a rizsbor-hulladékok használatát, amelyekről ismert, hogy magas a fehérjetartalma, mint alternatív fehérjeforrás a tilapia fiatalkorúak számára.

A rizsbor hulladékokat a thaiföldi Nakhon Ratchasimában található Samrithmankong gyárból nyerték. A hulladékok esetében elemeztük a szárazanyag-tartalmat, a fehérjét, az összes lipid-, rost-, hamu- és aminosav-összetételt.

Az összes többi takarmány-vizsgálati anyagot állattakarmány-gyártóktól szerezték be. Mielőtt különböző takarmányokkal kísérletezne, az összes összetevőt elemezték a nedvesség, a fehérje, a lipid és a hamu százalékos aránya szempontjából. 7 teljes takarmány-étrend készült, amelyek 0, 75, 150, 225, 300, 375, illetve 450 g/kg rizsbor hulladékot tartalmaztak. Lebegő élelmiszerpelletek létrehozása érdekében (a fiatalkori tilápia követelménye) kukoricalisztet és manióka chipset adtak hozzá, így az összes takarmány legfeljebb 250 g/kg lisztet tartalmazott. Az összes étrendet úgy hozták létre, hogy ne legyen fehérje: energia aránya kevesebb, mint 18mg/J, ami a fiatalkori tilápia kialakulásához szükséges minimális mennyiség. Létrehozásuk után az összes teszt takarmány összetételét elemezték, és szükség esetén szobahőmérsékleten tárolták.

2. táblázat Vechklang et al., 2011. A tilápia 8 kezelési étrendjének összetétele.

A hím tilápia hét generációját nevelték fel a Suranaree Műszaki Egyetem Farmjában Nakhon Ratchasimában, Thaiföldön.

A kísérleti tervet teljesen randomizálták, és 8 kezelési takarmányt tartalmazott, amelyek mindegyikét 3-szor ismételték, mindegyik 55 halat tartalmazott. A kísérletek során 24 hapát (más néven úszó halas tollakat, 2 × 2,5 × 2 m 3) használtunk, mindegyikhez véletlenszerűen hozzárendelve a halakat. A kísérlet első két hetében a halakat az 1. diétával (a kontroll étrendet, rizsbor hulladékmaradványok nélkül) etettük a környezethez való alkalmazkodás érdekében. Ezt követően, maga a kísérlet során, a halakat naponta kétszer, kézzel kezelt kísérleti étrendben 6 hétig. Az elhullott halakat naponta eltávolítottuk, és a növekedés teljesítményét és a takarmány-felhasználást a 4. hét végén mértük.

Diétás kezelésenként négy halnál hematológiai és vérkémiai paramétereket mértünk. A filéket kivágtuk, elemeztük, és a májban elemeztük a hepatosomatikus indexet. Konkrétan a következő biológiai és biokémiai paramétereket mértük: hematokrit értékek, hemoglobin tartalom, vörösvértestek száma, vércukorszint, vér karbamid-nitrogén (BUN), koleszterin, szérum lizozim aktivitás és bél morfometria.

A vízminőséget 15 cm mélységű minták gyűjtésével 8 hétig elemeztük. A víz minőségét a következők mérésével határoztuk meg: oldott oxigén, zavarosság, szuszpendált szilárd anyagok, teljes oldott szilárd anyagok, kémiai oxigénigény, biokémiai oxigénigény, vezetőképesség és pH.

Megállapították, hogy az összes vízminőségi érték az egyes mért komponensek elfogadható tartományán belül van.
A rizsbor hulladéka a tilápia fejlődéséhez szükséges esszenciális aminosavak magas szintjét tartalmazta.
A rizsbor-hulladékkal kiegészített tilápia-takarmányok 225 g/kg-ig hasonló növekedési reakciót mutattak, mint a kontroll takarmányt fogyasztók.

o Jelentős, nemlineáris összefüggés volt a takarmányban lévő rizsbor hulladék és a tilápia súlygyarapodása között.

A takarmány-konverziós arányok és a fehérje-hatékonysági arányok minden kezelési takarmányban hasonlóak voltak.
Az összes kezelési takarmány túlélési aránya magas volt: a túlélés 97-99% volt.
A tilápia hepatoszomatikus indexe nem változott szignifikánsan a kezelési csoportok között.
A halakból kivágott filé kémiai összetételében nem volt szignifikáns különbség az egyes kezelési csoportokban.
A vörösvértestek száma nem változott szignifikánsan a kezelési csoportok között.
A tilapia hematokrit szintje a 375 és 450 g/kg rizsbor hulladékkal kezelt takarmányokban szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontroll kezelés a 3. héten, bár a kísérlet végére nem volt szignifikáns különbség.
A kísérlet végére szignifikánsan alacsonyabb volt a hemoglobinszint a 375 és 459 g/kg rizsbor hulladékkal táplált tilápia esetében.

o Jelentős, lineáris összefüggés volt a takarmányban lévő rizsbor hulladék és a hemoglobin tartalom között.

A lizozim aktivitás minden kezelésben hasonló volt a tilápia esetében.
A 375 és 450 g/kg rizsbor hulladékkal kezelt takarmányok BUN-szintje szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontroll kezelésnél a 3. héten, bár a kísérlet végére nem volt szignifikáns különbség.
A vércukorszint emelkedett a rizsbor hulladékának növekedésével a takarmányban.

o Jelentős, nem lineáris összefüggés volt a takarmányban lévő rizsbor hulladék és a tilápia vércukorszintje között.

A vér koleszterinszintje csökkent a rizsbor hulladékának növekedésével a takarmányban, és alacsonyabb volt, mint a kontroll takarmányt kapott tilápia szintje.

A nyombél magassága és vastagsága nem változott szignifikánsan a kezelési csoportok között.
A duodenumban a serlegsejtek száma szignifikánsan csökkent a 450 g/kg rizsbor hulladék takarmányt tápláló halakban.

o Jelentős, nemlineáris összefüggés volt a takarmányban található rizsbor hulladék és a tilapia duodenumában (a bél része) lévő serlegsejtek száma között.

A jejunumban a Villus magassága szignifikánsan alacsonyabb volt a 450 g/kg rizsbor hulladék takarmányát tápláló tilápia esetében.

o Jelentős, nemlineáris összefüggés volt a takarmányban lévő rizsbor hulladék és a tilapia jejunumában (a bél egy részében) található villus magassága között.

A tanulmányban bemutatott eredményekből kiderül, hogy A rizsbor hulladékok megfelelő fehérjeforrást jelentenek a fiatalkori tilápia kialakulásához, 225 g/kg koncentrációig. A magasabb koncentrációk, bár a túlélési arányban nem különböznek egymástól, gyengébb bélfejlődést és gyengébb általános egészségi állapotot mutattak a fiatalkori halak számára, amint azt a vérkémiai adatok is jelzik. Nem világos, hogy a rizsbor hulladékának magasabb koncentrációja miért befolyásolja negatívan a vér kémiai tulajdonságait és az intesztinális egészségi állapotot, azonban a halak immunrendszerére gyakorolhat némi hatást, ami további tanulmányokat indokol.

A takarmányokban előforduló rizsbor hulladék magasabb koncentrációinak legkárosabb hatása a halak bélrendszeri állapotával volt összefüggésben, ami negatív hatással volt a bél morfológiájára. A villus magassága és a hám vastagsága segíti a tápanyagok felszívódását, mindkettőt negatívan befolyásolta a takarmányokban előforduló rizsbor hulladék magasabb koncentrációja (a villus magassága a legjelentősebb). A gömbsejtek, amelyekre a takarmányban lévő rizsbor-hulladék nagy koncentrációja szintén negatív hatást gyakorolt, kritikus szerepet játszanak a nyálka szintetizálásában a belek nyálkahártyarétegébe, amely a kórokozók elpusztításában játszik szerepet. Mivel a takarmányban a rizsbor hulladékának magas koncentrációja negatívan befolyásolta mind a villus magasságát, mind a gömbsejteket, a tilapia növekedését és fejlődését elősegítő bélműködés károsodott, ami rosszabb egészségi állapotot eredményezett, mint azok, akiket a kontroll táplált vagy rizsborral etettek a hulladék koncentrációja alacsonyabb, mint 225 g/kg.

Összességében, feltéve, hogy a koncentráció nem haladja meg a 225 g/kg-ot, ez a tanulmány azt mutatja, hogy a rizsbor hulladékmaradványainak fehérje-kiegészítőként történő felhasználása a takarmányban nem jár negatív hatással a tilápia növekedésére vagy egészségi állapotára. Ez ígéretes mind a rizsboripar számára, amely nem biztos, hogy újrafeldolgozza hulladékát „környezetbarátabb módon”, mind a tilápia-gazdálkodók számára, akiknek ma már olyan alternatívájuk van a halliszthez, amely nem költségesebb és könnyebben elérhető.

Ez azonban elgondolkodtatott bennem ... használhatnánk ugyanúgy a Vitis vinifera boripari maradványokat is? Ha igen, vajon a tilapia (vagy más hal) étkezése, amely étrendet tartalmaz, kiegészítve ezekkel a maradékokkal (amelyekben sok a szív egészséges polifenol tartalma), egészségesebb lenne, mint a hagyományos halételekkel táplált tilápia fogyasztása?

Szívesen hallanám, mit gondol erről a témáról! Kérjük, nyugodtan hagyja meg észrevételeit alább!

Forrás: Vechklang, K., Boonanuntanasarn, S., Ponchunchoovong, S., Pirarat, N. és Wanapu, C. 2011. A rizsbor maradványának alternatív fehérjeforrásként való lehetősége a nílusi tilápia (Oreochromis niloticus) gyakorlati étrendjében ) a fiatalkorúak szakaszában. Aquaculture Nutrition 17: 685-694.

DOI: 10.1111/j.1365-2095.2011.00870.x
Nem vagyok egészségügyi szakember, és nem is színlelem magam. Kérjük, konzultáljon orvosával, mielőtt megváltoztatja az alkoholfogyasztási szokásait. Ne fogyasszon alkoholt, ha 21 évesnél fiatalabb. Ne igyon és ne vezessen gépjárművet. Élvezze felelősségteljesen!