Csont-, testtömeg- és súlycsökkentés: Mi az aggodalom? 1, 2

Absztrakt

Az Egyesült Államok lakosságának 65% -a túlsúlyos vagy elhízott, és a súlycsökkentés ajánlott a társbetegségek csökkentésére. A súlycsökkenéssel azonban csont mobilizáció és veszteség is előfordulhat. A csontvesztés kockázata a kezdeti testtömegtől, kortól, nemtől, fizikai aktivitástól és a fogyókúra körülményeitől függ, például az energia korlátozás mértékétől és a tápanyagbevitel meghatározott szintjétől. Az idősebb populációk hajlamosabbak a csontvesztésre súlycsökkenéssel; nőknél ez legalább részben a csökkent étrendi Ca bevitel és/vagy a felszívódás hatékonyságának tudható be. A fogyás során a csontvesztést szabályozó potenciális hormonmechanizmusokról beszélünk, ideértve az ösztrogén, a leptin, a glukagon-szerű peptid-2, a növekedési hormon és az inzulinszerű növekedési faktor-1 csökkenését, vagy a kortizol növekedését. Ezzel szemben az adiponektin és a ghrelin növekedése a súlycsökkenéssel nem lehet káros a csontra nézve. Az energiakorlátozás és a testmozgás kombinálása nem feltétlenül akadályozza meg a csontvesztést, de csillapíthatja az elvesztést, amint azt további Ca bevitel vagy csontritkulás elleni gyógyszerek mutatják. A jövő ellenőrzött súlycsökkentő kísérleteit úgy kell megtervezni, hogy tovább kezeljék azokat a mechanizmusokat, amelyek befolyásolják a törésre érzékeny csontok sűrűségét és minőségét az oszteoporózis megelőzésében.

Az alacsony testtömeg alacsony csonttömeggel (1) és a törések megnövekedett kockázatával jár (2), míg az elhízás a megnövekedett csonttömeggel (3) és a csontcsökkenés csökkenésével (4,5) és veszteséggel (6,7) jár együtt. . Bár az elhízottaknál a csonttömeg a sovány alanyokhoz képest csak hozzájárul

0,5 kg teljes testtömeg vagy 1% testtömeg (5)

A teljes csont ásványianyag-tartalom 20% -a, ezáltal jelentősen hozzájárul az osteoporosis magasabb kockázatához sovány, mint az elhízott egyéneknél. Az elhízottak jelentett nagyobb esési kockázata (különösen azoknál, akiknek nagyobb a hasi zsírja), mint a könnyű testsúlyú egyéneknél (8), nem eredményezi a törés kockázatának megnövekedését a nagyobb csontsűrűség és a döntő területeket körülvevő zsír csillapító hatása miatt mint a csípő. A nagy csontsűrűség előnyei eltűnnek, ha az egyén sikeresen lefogy (9,10).

Túlsúlyos vagy elhízott egyéneknél a súlycsökkenés

10% azért ajánlott, mert a kutatók megállapították, hogy ez elérhető és csökkenti a társbetegség kockázati tényezőit (11). Tanulmányok azonban azt mutatják, hogy 10% -os fogyás eredményezi

1-2% csontvesztés a különféle csontok helyén (12–16). Ezen kívül Nguyen az el. (6) azt mutatta, hogy nagyobb a csontvesztés (> 1%) normál testsúly esetén (kevesebb, mint

60 kg), szemben a túlsúlyos vagy elhízott egyénekkel (4 0–2,5%) és a tartalommal (BMC; 3–4%) súlyvesztéssel, valamint változó veszteségekkel a regionális csontok helyén (1–13%) (15,18, 19.) Homogén populációkban a vizsgálatok következetesebb eredményekkel járnak. Például a testsúlycsökkenés (4–13%) a posztmenopauzás nőknél a csontvesztéshez vezetett

1–4% a súlystabil csoporthoz (14,20,21) és a csontforgalom növekedéséhez képest (12). Idősebb sovány vagy túlsúlyos nők, akiknek közel áll a menopauza (

48 y) reagál a súlycsökkenésre (

5%) a posztmenopauzás nőknél leírtakhoz hasonló módon, csontvesztést mutatva (csípőn 0,8%) (16). Súlycsökkenési vizsgálatok premenopauzás nőknél (1. táblázat). Ezek az adatok meglehetősen következetesek a posztmenopauzás populációban (12,21). A premenopauzás nőknél nem találtunk csontvesztést, és a Ca-kiegészítés a csontsűrűség enyhe növekedését eredményezte a fogyás során (26). Ezenkívül egy heterogén populációban végzett rövidebb időtartamú (≤3 mo) vizsgálat kimutatta a Ca-kiegészítés jótékony hatását a fogyás során (19). A rövid távú súlycsökkenésnél megfigyelt csonttömeg-csökkenés azonban nem tükrözi a valódi egyensúlyi állapotú csontegyensúlyt, hanem inkább a hiányos átalakítási ciklusokat, amelyekben a felszívódott tér még nincs kitöltve (30).

ASZTAL 1

A Ca-kiegészítés vagy az oszteoporózis elleni gyógyszer hatása 4 csonthelyre mérsékelt súlycsökkenéssel végzett kontrollált vizsgálatok során 1

BMD változás ReferenciaPopulációBMITimeGroupCa bevitelSúlyváltozásTotalSpineFN/Troch

kg/m 2	mo	mg/nap	%	%
Riedt (21)	Post	24–30	6.	WL-PL + Ca	1025	−10.0	−0,7	−3.8	−0,9/−4,2
				WL-magas Ca	1681	−8.7	−0,8	−1,0 *	0,5/-1,4
				WM-PL + Ca	984	+0,6 *	−0,9	−0,5 *	0,0/0,5 *
Gozansky 2 (41)	Post	25–35	6.	WL-PL	788	−4.0	−1,5	−3.4	−1,2/−1,9
				WL-Ralox	842	−4.1	−0,5	−0,2 *	−0,5/−0,7
				WL-HT	639	−4.0	1.1 *	0,7 *	0,1/2,1 *
				WM	785	1,6 *	−0,6 *	−1,2 *	-1,6/0,6 *
Jensen 3 (19)	Post + Pre	25–52	3	WL-PL	800	−6,6	−3.7	−2,0	–0,7/NA
Jensen 3 (19)	Post + Pre	25–52	3	WL-magas Ca	1800	−5.7	−3.3	−0,2 *	0,7/NA
Riedt (26)	Elő	25–30	6.	WL-PL + Ca	1058	−6,6	−0,2	−1.0	–0,5/0,2
				WL- magas Ca	1840	−8.1	0.6	−0.1	1,5 */1,2
				WM-PL + Ca	1133	−0,1 *	−1.1	−0,2	1,0/1,5

A testsúlycsökkenés (WL), a testsúly fenntartása (WM) és a Ca bevitel szintjének hatása a postmenopauzás nők becsült felszívódására. NL-Ca, normál Ca (NL-Ca, 1,0 g Ca/d); magas Ca, 1,8 g Ca/d. Az értékek átlagok ± SEM, n = 57. * Eltér az NL-Ca-tól, P ≤ 0,05. † Eltér az NL-Ca csoporttól, P 1 A kézirat 2006. február 17-én érkezett.

2 NIH támogatás (AG-12161) támogatásával.

4 Használt rövidítések: BMC, csont ásványianyag-tartalom; BMD, a csont ásványi sűrűsége; GLP-2, glukagonszerű peptid-2; IGF, inzulinszerű növekedési faktor; PTH, mellékpajzsmirigy hormon.