Fellebbezés az újdonság-tévedéshez: Miért nem feltétlenül jobb az új?

jobb

Az újdonságra való vonzódás logikus tévedés, amely akkor következik be, amikor valamiről feltételezzük, hogy valami jó vagy jobb, mint valami más, egyszerűen azért, mert újnak és újszerűnek vélik. Például az újdonságra vonzó személy azt állíthatja, hogy egy bizonyos edzésterv, amelyet egy híresség most talált ki, jobb, mint a hagyományos alternatívák, egyszerűen azért, mert újabb.

Ez a fajta érvelés gyakran szerepet játszik az emberek gondolkodásában, és az emberek gyakran retorikai célokra használják, ezért fontos megérteni. Mint ilyen, a következő cikkben többet megtudhat az újdonságra való felhívásról, és megtudhatja, hogyan tud hatékonyan reagálni erre a tévedésre.

Tartalomjegyzék

Példák az újdonságra

Példák az újdonságra való fellebbezésre különféle területeken jelennek meg. Ez magában foglalja például az új gyógyszerek és orvostechnikai eszközök gyors bevezetésének az egészségügyi iparban való törekvését, annak ellenére, hogy az új kezelések olyan tényezők szempontjából lehetnek alacsonyabbak, mint a meglévő alternatívák, például a hatékonyság és a kockázat. Ez magában foglalja a nanotechnológián alapuló megoldások széles körű elfogadásának hasonló törekvését, annak ellenére, hogy ezek a megoldások a meglévőkhöz képest alacsonyabbrendűek lehetnek.

Az újszerűség iránti fellebbezés alkalmazása ilyen kontextusban hatással van az emberek különböző léptékű döntéshozatalára, a személyesebb választásoktól kezdve, például az, hogy milyen gyógyszereket szedjenek, egészen az egész országokat érintő nagyszabású politikákig, például hogy módosítsanak-e valamilyen szabályozási helyzetet.

Az egyik figyelemre méltó példa arra, hogy az újdonsághoz való vonzódás gyakran szerepet játszik, a divatos diéták, amelyek kétes étrendek, amelyek a fogyás látszólag „varázslatos” megoldását ígérik, de szinte mindig tudományosan megalapozatlanok és potenciálisan veszélyesek, és nem tudnak javítani a régebbi, jobban megalapozott megoldások a fogyásra. Különösen a divatos diéták hívei hajlamosak rövid távon népszerűsíteni őket, hangsúlyozva többek között az újdonságukat és azt, hogy mennyire nemrégiben alakultak ki, amíg ezeket a diétákat rövid időn belül később újabbak nem helyettesítik.

Más csoportok gyakran hasonló módon használják ki az újdonságra való felhívást retorikai célokból. Például a reklámipar gyakran alkalmazza az újdonságokat annak érdekében, hogy rábírja az embereket a termékek vásárlására, akár közvetetten, akár kifejezetten arra utalva, hogy e termékek újszerűsége eredendően jobbá teszi őket. A következő példa arra, hogy milyen lehet az újdonságra való vonzódás:

Hirdetés: Vásárolja meg új termékünket, amely új megoldást kínál erre a régi problémára.

Itt a reklám nem az új megoldás hatékonyságára vagy bármely más előnyére összpontosít, hanem inkább az újdonságára, bár ez az újdonság nem azt jelenti, hogy szükségszerűen jobb, mint a meglévő alternatív alternatívák.

Megjegyzés: egy kapcsolódó fogalom a kronológiai sznobizmus, amely egy logikai tévedés, amely akkor következik be, amikor valaki azt feltételezi, hogy a későbbi időszakok tudományos, kulturális és filozófiai fogalmai szükségszerűen felülmúlják a korábbi korszakokét. Ez a tévedés azon a feltételezésen alapul, hogy „a társadalomban folyamatosan növekvő tudásmennyiség minden elavult, megcáfolt gondolatot természetesen és állandóan frissített, jobban megalapozott hiedelmekkel helyettesít, ezért a régi ötleteket helytelenné vagy lényegtelenné teszi pusztán azért, mert régiek”.

Az újdonság vonzerejének megértése

Az újdonságra való hivatkozás egyfajta informális logikai tévedés, mert van egy kérdés, amelynek fő alaptétele, nevezetesen azzal a feltevéssel, hogy az „új” szükségszerűen „jobbat” jelent.

A gyakorlatban az újdonsághoz való fellebbezés általában két fő érvet foglal magában:

  • Az újnak vélt vagy festett dolgok túlértékelése. Például: „ha fogyni próbál, akkor követnie kell a fogyókúra legújabb trendjeit; mindig a legjobban működnek ”.
  • Alábecsülik azokat a dolgokat, amelyeket „régieknek” érzékelnek vagy festenek. Például: „ha fogyni próbál, akkor ne használja a régi iskola módszereit; soha nem olyan jók, mint a legújabb technikák ”.

Ezenkívül sok esetben az újdonságra való felhívás mindkét érvelést egyszerre vonja maga után, amikor az új és a régi dolgokat közvetlenül összehasonlítják. Például: „ha fogyni próbál, mindenképpen kövesse a fogyókúra legújabb trendjeit; a legmodernebb módokat szeretné használni, nem pedig a régi dolgokat, amelyek valószínűleg nem működnek ”.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az újdonság valójában önmagában előnyös lehet bizonyos esetekben, például amikor a régi megközelítések nem működnek teljes mértékben, és nincs kockázat az új megközelítés kipróbálásával. Mint ilyen, ez a fajta érvelés csak akkor téves, ha az emberek egy bizonyos dolog újdonságára alapozzák érvelésüket, anélkül, hogy megfelelően elmagyaráznák, miért hasznos ez az újdonság.

Végül azt is fontos szem előtt tartani, hogy csak azért, mert egy bizonyos dolog mellett szóló érv téves vonzereje az újdonságnak, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a következtetése téves, ami azt jelenti, hogy a szóban forgó regényes dolog valóban jobb lehet mint a régebbi alternatívák. Az ellenkező feltételezése önmagában tévedés, és ez egy általános gondolkodásmód, amelyet tévhitnek neveznek.

Megjegyzés: az újdonságra való vonzódást néha más nevek is említik, például argumentum ad novitatem.

Miért hisznek és használnak az emberek az újdonságra?

Az emberek gyakran különféle okokból akaratlanul használják az újdonságra való felhívást. Ezek az okok két fő kategóriába sorolhatók:

  • „Forró”, érzelmi motivációk. Például az általános érzelmi motiváció az emberek igénye, hogy érezzék magukat irányításban és képesek legyenek cselekedni, ami azt késztetheti bennük, hogy el akarják hinni, hogy egy újszerű megoldás lehet az, amit keresettek, miután a régebbi megoldások nem működtek.
  • „Hideg”, racionális motivációk. Például az általános racionális motiváció az emberek hajlandósága a korábbi tapasztalataikra hagyatkozni, ami megtaníthatta őket arra, hogy általában az újabb dolgok általában jobban fejlettek, mint az idősebbek.

Amikor az emberek szándékosan használják az újdonságra való felhívást, gyakran kihasználják ezeket a motivációkat, hogy érvelésüket meggyőzőbbé tegyék azok számára, akiknek szólnak. Például, ha valaki újdonságra vonzza magát egy be nem bizonyított gyógykezelés eladásához, az elkeseredett reményt játszhat az emberek iránti kétségbeesett reményre, ami segít nekik egy eddig kezelhetetlen krónikus betegség kezelésében.

Hogyan reagáljunk az újdonságra irányuló felhívásra?

Az újdonságra való felhívás megválaszolásának legfőbb módja az, hogy felhívja a figyelmet az általa tartalmazott téves okokra - nevezetesen arra, hogy az „új” szükségszerűen „jobbat” jelent -, és megmagyarázza, miért problémás ez a fajta érvelés.

Ennek eléréséhez általában azzal kell kezdeni, hogy az ezt a tévedést használó személyre rámutat arra, hogy érvelése csak arra a tényre támaszkodik, hogy amit érvelnek, az újszerű, anélkül, hogy megfelelően megalapozná, hogy ez az újdonság miért előnyös vagy akár releváns.

Ezek után gyakran hasznos arra kérni a másikat, hogy igazolja álláspontját, vagy azzal, hogy elmagyarázza, miért gondolja úgy, hogy az újdonság hasznos és releváns ebben az esetben, vagy azzal, hogy módosítja eredeti érvelését, hogy másképp számoljon ezzel a kérdéssel.

A felkérés arra, hogy magyarázzák el érvelésüket, és ne csak érveljenek ellene, gyakran eredményesebb megbeszélést indít el, mert ez segít a másiknak látni, hogy törődik a mondanivalójával, és mivel ez segít abban, hogy internalizálja a hibáikat érvelés. Ezenkívül egyes esetekben ez arra késztetheti Önt, hogy felfedje, hogy a másik embernek végig igaza volt, de egyszerűen nem elég alaposan fogalmazta meg érvelését az első alkalommal.

Ha a másik személy nem tudja megindokolni eredeti érvelését, miután felhívta a figyelmet az újdonságra, akkor ez azt jelenti, hogy érvelése valószínűleg téves, és folytathatja, hogy közvetlenül annak ellensúlyozására összpontosítson. Ehhez segítenie kell őket abban, hogy megértsék, miért nem releváns az újdonsággal kapcsolatos érvelés a vita szempontjából, vagy miért helytelen azt feltételezni, hogy az újabb dolgok szükségszerűen jobbak.

Egy jó példa arra, hogy rávilágítson arra, miért téves az ilyen gondolkodás, az ellenpéldák használata. Például felhozhatja azt a tényt, hogy az újabb orvosi megoldásokat gyakran viszonylag kockázatosnak tekintik, amíg elegendő bizonyítékot nem gyűjtenek azok hatékonyságáról és mellékhatásairól.

Minél közelebb lesznek a példái az éppen zajló vitához, annál hatékonyabbak lesznek általában. Ugyanis minél közelebb vannak a példák, annál könnyebben látják az érintettek a hasonlóságot közöttük. Például, ha egy divatos diétáról vitatkozik, akkor egy példát adni más sikertelen divatos diétákra általában hasznosabb, mint egy nem kapcsolódó technológiai trendre támaszkodó példa.

Megjegyzés: az újszerűségre adott fellebbezések megválaszolásakor két hasznos alapelvet kell betartani. Először is a jótékonyság elve létezik, amely azt jelzi, hogy valaki állításának értelmezése során azt kell feltételeznie, hogy az állítás lehető legjobb értelmezése az, amelyet a beszélő közvetíteni kívánt. Másodszor, van Hanlon borotvája, amely ebben az esetben azt sugallja, hogy feltételezzük, hogy az a személy, aki az újdonságra vonzza a szándékát, ezt akaratlanul teszi, hacsak nincs kényszerítő oka az ellenkező gondolkodásra.

Hogyan kerülheted el magad az újdonságra való felhívást

Fontos megjegyezni, hogy az újdonság tévedésére is felhívhatja a figyelmet, akár döntések meghozatalakor, akár más releváns témák megbeszélésekor másokkal.

Azon esetek azonosításához, amikor ezt megteszi, figyeljen azokra a helyzetekre, ahol megemlíti az újdonság fogalmát, és kérdezze meg magától, hogy az újdonságot használja-e valaminek a támogatására, anélkül, hogy megfelelően elmagyarázná, miért releváns vagy hasznos ez az újdonság. Ezután nézze meg, igazolhatja-e álláspontját, és ha nem, akkor próbálja meg leválasztani az újdonság fogalmát az érveléséről, és anélkül értékelje át érvelését.

Néha segíthet megközelíteni ezt a folyamatot hasonlóan ahhoz, ahogyan tenné, ha valaki más használta volna a tévedést. Például aktívan felteszi magának a kérdéseket az újdonsággal kapcsolatos érvelésével kapcsolatban, vagy rámutathat hasonló ellenpéldákra, és megkérdezheti magától, hogy alkalmazzák-e az érvelését.