A gyermekek növekedése az elhízás kialakulásának ütemezéséhez viszonyítva

Athéni Egyetem Orvostudományi Karának Gyermekgyógyászati Osztálya, Attikon Kórház, Athén, Görögország.

Az Athéni Egyetem Orvostudományi Karának harmadik gyermekgyógyászati tanszéke, Attikon Kórház, Rimini 1, Athén 12462, Görögország. E-mail: [email protected] További cikkek keresése a szerzőtől

Athéni Egyetem Orvostudományi Karának Gyermekgyógyászati Osztálya, Attikon Kórház, Athén, Görögország.

Absztrakt

Célkitűzés: Annak vizsgálata, hogy van-e összefüggés az elhízás kialakulásának időzítése és a gyermekek növekedése között.

Kutatási módszerek és eljárások: Ez a tanulmány 141 prepubertális elhízott gyermeket (76 lány) és 72 egészséges, nem elhízott gyermeket (39 lány) vizsgált. Kiszámítottuk a célmagasság standard deviációs pontszámát (SDS), a magasság százalékos súlyát és a magasság SDS-t (H ‐ SDS) bemutatáskor és 2 éves korban. A betegeket abból a szempontból osztályozták, hogy az elhízás 3 éves kor előtt vagy után alakult-e ki, korán vagy későn megjelenő elhízással.

Eredmények: Az átlagos életkor (± SD) a bemutatáskor 9,4 (2,1) év volt. 2 éves korban a korai kezdetű elhízásban szenvedő gyermekek H-SDS-je 1,3 (1,0) volt, szemben a későn megjelenő elhízottak 0,9 (1,3) értékével (o > 0,5) és 0,4 (1,0) a kontrollokhoz (o 0,05). A H ‐ SDS értékek átlag alatti értéket mutattak a későn megjelenő elhízásban szenvedő gyermekek 21% -ánál, és a korai kezdetű elhízással rendelkező gyermekek mindössze 4% -ánál.

Vita: Ezek a megállapítások azt mutatják, hogy az elhízás késői kialakulása nem jár együtt a megnövekedett testalkattal a pubertáskor előtti gyermekeknél; azonban megelőzheti a növekedés gyorsulása az élet első éveiben. A növekedés gyorsulása a korai életben előre jelezheti a jövőbeli elhízást.

Bevezetés

Az elhízott gyermekek általában magasabbak, mint normál testsúlyú társaik, de végső magasságuk nem különbözik karcsú társaiktól ((1)), mert az elhízott gyermekeknél a pubertáskor csökkent a magassággyarapodás ((2)). Általánosan elfogadott, hogy a növekedési folyamat három különböző szakaszra oszlik ((3), (4): csecsemő, gyermekkor és pubertás. A csecsemőkorban történő növekedés az intrauterin növekedési faktoroktól (inzulinszerű növekedési faktorok I és II, inzulin) és a táplálkozástól függ, de nem a növekedési hormontól (GH). 1 1 Nem szabványos rövidítések: GH, növekedési hormon; H ‐ SDS, magasság szórás pontszám; TH ‐ SDS, cél H ‐ SDS; % W/H, a magasság tömegszázaléka.
A gyermekkori növekedés nagymértékben függ a GH-tól, a pubertás növekedés pedig a GH és a nemi szteroidok szinergikus hatásától függ.

Bár számos tanulmány megvizsgálta az elhízott gyermekek növekedését ((1), (2), (5), (6), (7)), az elhízás kialakulásának ütemezés növekedésre gyakorolt hatását még nem írták le jól . A csecsemő-gyermekkori-pubertás növekedési modell alapján várható, hogy ha az elhízás 3 éves kor után, azaz a GH-függő szakaszban alakul ki, nincs jelentős hatása a gyermekkori növekedésre, míg fordítva várható lenne, ha az elhízás csecsemőkorban alakulna ki. A tanulmány célja annak megvizsgálása volt, hogy van-e különbség a gyermekek magasságára az elhízás kialakulásának időzítéséhez viszonyítva.

Kutatási módszerek és eljárások

141 prepubertális vagy korai pubertás gyermeket (76 lány, 65 fiú) vizsgáltunk, akik az elhízás értékelésére szolgáltak, és 72 egészséges, nem elhízott gyermeket (39 lány, 33 fiú), életkoruknak megfelelően. Minden gyermek magasságát és súlyát a bevett technikákkal mértük. Az intrauterin növekedési retardációval, neurológiai rendellenességekkel és másodlagos elhízással rendelkező betegeket kizárták a vizsgálatból. A születési súlyra, valamint a kisgyermekkori testsúlyra és hosszúságra vonatkozó adatokat minden gyermek személyes egészségügyi könyvéből vettük. A szülői magasságot mindkét szülőnél megmérték, vagy arról számoltak be, ha a szülő nem volt elérhető. Kiszámítottuk a magasság százalékos súlyát (% W/H), a BMI-t [súly (kg) elosztva a magasság négyzetével (m)], az egyes betegek magasságának szórását (H-SDS) a bemutatáskor és a 2 éves kor (± 3 hónap), és minden egyes beteg H-SDS-je (TH-SDS). Az egyes betegek elhízásának életkorát a személyes egészségügyi könyv antropometriai méréseivel határozták meg. Az elhízást a W/H> 120% -nak határoztuk meg. Azokat a betegeket, akiknél 3 éves koruk előtt elhízás alakult ki, a korai kezdetű elhízáshoz, a 3 éves koruk után elhízottakat pedig késői elhízáshoz sorolták.

A H ‐ SDS-t, a% W/H és a TH ‐ SDS-t az auxológiai számológéppel számoltuk (Pharmacia és Upjohn, Stockholm, Svédország), és az alkalmazott növekedési standardok voltak az új brit standardok. A célmagasság kiszámításához 13 cm-t vontak le az apa tényleges magasságából, összeadták az anya tényleges magasságát, és elosztották az összeget kettővel. A statisztikai elemzés párosítással történt t teszt.

Eredmények

Az elhízott gyermekek átlagos életkora (± szórás) a bemutatáskor 9,4 (2,1) év, a kontrolloké pedig 9,1 (1,9) év volt. A lányok átlagos születési súlya 3,375 (0,480) kg, a fiúké pedig 3 491 (0,583) kg volt. Az elhízás kialakulásának átlagos életkora 4,3 (1,2) év volt. 48 betegben (34%) az elhízás 3 éves kor előtt kezdődött. A bemutatáskor az elhízott gyermekek átlagos H-SDS-je 0,8 (1,0), a kontrolloké 0,2 (0,8) volt (o 1. táblázat: Korán és későn megjelenő elhízás és klinikai gyermekek klinikai adatai

Korai kezdetű (n = 48) Késői kezdet (n = 93) Vezérlők (n = 72)

Életkor (év)
Az elhízás megjelenésekor	2,2 (0,6)	5,1 (1,3)
Előadáson	9,2 (1,9)	9,5 (2,3)	9,1 (2,2)
H ‐ SDS
2 évesen	1,3 (1,0) *	0,9 (1,3) †	0,4 (1,0) * †
Előadáson	1.1 (0.9) ‡ §	0,6 (1,0) ‡	0.2 (0.8) §
% W/H
2 évesen	132.1 (8.3) * §	104,3 (8,3) *	103.2 (8.1) bek.
Előadáson	159.4 (16.1) bek.	152,3 (19,8) ‡ ¶	107.4 (9.3) ‡ §
BMI
2 évesen	21.6 (1.6) * §	17,2 (1,6) *	17.0 (1.4) bek.
Előadáson	24.9 (2.6) bek.	23,7 (3,1) ‡ ¶	16.6 (1.4) ‡ §

H ‐ SDS, magasság szórás pontszám; % W/H, a magasság tömegszázaléka. Az értékek átlagok (szórás). Statisztikai szignifikancia az azonos sorban, azonos szimbólummal rendelkező párok között.
* o † o ‡ o § o ¶ o

Két elhízott gyermekcsoport H-SDS-je és egy kontrollcsoport 2 éves korban és a bemutatás korában.

Az elhízott gyermekek két csoportjának és a kontrollcsoportoknak a tömeg% -a 2 évesen és a bemutatás korában.

Vita

Adataink azt mutatják, hogy ha az elhízás 3 éves kor után alakul ki, amikor a táplálkozásfüggő növekedési szakasz befejeződött, akkor a prepubertális gyermekek termete nem nő jelentősen. Ez összhangban áll azzal a jelentéssel, miszerint az elhízott és a sovány gyermekek növekedési sebességében nincs különbség ((6)). Továbbá eredményeink azt mutatják, hogy a prepubertális elhízott gyermekek, akiknek csecsemőkorukban normális testtömegük volt, majdnem olyan magasak voltak, mint az elhízott csecsemők 2 éves korukban. Másrészt a korai kezdetű elhízásban szenvedő gyermekeknél a megnövekedett testhossz megállapítása 2 éves korban összhangban áll a korábbi beszámolókkal, miszerint a túlzott táplálkozás felgyorsítja a növekedést ((8), (9)), valamint azzal az elfogadott elképzeléssel, hogy a növekedés csecsemőkorban a táplálkozástól függ ((3)).

Bebizonyosodott, hogy azok a gyermekek, akiknek súlya vagy magassága felzárkózóan növekszik az első 2 életévben, magasabbak és kövérebbek, mint más 5 éves gyermekek (10). Ezek a gyermekek születésükkor kisebbek és vékonyabbak; így a felzárkózás növekedése kompenzálja az intrauterin fékezést. Ezenkívül a felzárkózási magasság növekedése a felzárkózás súlyának növekedésének az eredménye lehet. Megállapításunk arról, hogy 2 évesen megnövekedett hosszúságúak a későn megjelenő elhízásban szenvedő gyermekek, összefüggést sugallnak az elhízás kialakulása és a korai gyermekkorban megnövekedett magasságnövelés között. Betegeink normális születési súlya kizárta az intrauterin növekedés korlátozásának lehetőségét. Ezenkívül az a megállapítás, hogy a TH ‐ SDS közel volt a nullához, arra utal, hogy ezeknél a gyermekeknél a növekedés gyorsulása nem volt erőfeszítés a genetikai növekedési csatornájuk elérésére, amelyet nagyrészt 2 éves korukig érnek el ((11)).

A gyermekkori elhízás szinte egyértelműen összefügg az átlag feletti magassággal. Javasoljuk, hogy ha az elhízott gyermek magassága az 50. percentilis alatt van, akkor az elhízást kórosnak kell tekinteni ((13)). Ebben a tanulmányban kimutattuk, hogy a későn megjelenő elhízásban szenvedő gyermekek jelentős hányadának magassága kisebb volt, mint az 50. percentilis, ellentétben a korán kialakuló elhízással rendelkező gyermekekkel, akiknek szinte mindegyiküknél magasabb volt az átlag feletti magasság.

Különféle kérdéseket vet fel tanulmányunk. Először is, az elhízott gyermekek egyharmadában az elhízás 3 éves kor előtt alakul ki, amikor a gyermek táplálását kizárólag a családja ellenőrzi. Másodszor, a gyermekkori elhízás nincs egyértelműen összefüggésben az átlag feletti magassággal, különösen akkor, ha az elhízás 3 éves kor után alakul ki. Az alacsony magassági sebességnek kell felvetnie a kóros elhízás gyanúját, nem pedig a magasság percentilisét, kivéve a korán kialakuló elhízást, amely esetben szinte minden gyermek magasabb az átlagnál. Harmadszor, a növekedés gyorsulása a korai életben a gyors súlygyarapodás eredménye lehet, vagy a normális növekedés változata. Adataink azt mutatják, hogy a gyorsan növekvő, normál testsúlyú csecsemőknek nagyobb a kockázata az elhízás kialakulásának későbbi gyermekkorban.

Összegzésképpen elmondható, hogy a későn megjelenő elhízás, vagyis az elhízás kialakulása 3 éves kor után nincs egyértelműen összefüggésben a magas termetűséggel ~ 9 éves korban. Sőt, a későn megjelenő elhízás nem jár együtt a H ‐ SDS növekedésével ~ 9 éves korban, ami arra utal, hogy ez nem gyorsítja fel a növekedést; azonban megelőzheti a növekedés gyorsulása az élet első éveiben. A növekedés gyorsulása a korai életben előre jelezheti a gyermekkori elhízást. Tekintettel a világméretű elhízási járványra és a tanulmányunkban a korán megjelenő elhízás magas előfordulási gyakoriságára, a gyermekorvosoknak az elhízás megelőzésére irányuló erőfeszítéseiket a csecsemőtáplálás családi gyakorlatára kell összpontosítaniuk. Ezenkívül a gyermekorvosoknak fel kell ismerniük, hogy a gyorsan növekvő csecsemőnek nagy a kockázata az elhízásnak, és a megfelelő időben táplálkozási és viselkedési beavatkozásokat kell kezdeményezniük.

Köszönetnyilvánítás

Nem volt finanszírozás/külső támogatás ehhez a tanulmányhoz.