Frissítés az elhízott gyermekek staturális növekedéséről és pubertás fejlődéséről

Chiara De Leonibus

1 Chieti Egyetem Gyermekgyógyászati Osztálya;

M. Loredana Marcovecchio

1 Chieti Egyetem Gyermekgyógyászati Osztálya;

2 Az öregedés kiválósági központja, G. D'Annunzio Egyetemi Alapítvány, Chieti Egyetem, Olaszország

Francesco Chiarelli

1 Chieti Egyetem Gyermekgyógyászati Osztálya;

2 Az öregedés kiválósági központja, G. D'Annunzio Egyetemi Alapítvány, Chieti Egyetem, Olaszország

Absztrakt

A gyermekkori elhízás egyre növekvő és riasztó probléma, amely számos rövid és hosszú távú anyagcsere és kardiovaszkuláris szövődményhez kapcsolódik. Emellett azt is felvetették, hogy a gyermekkori túlzott zsírbetegség befolyásolja a növekedést és a pubertás fejlődését. Számos tanulmány kimutatta, hogy a pubertás előtti években az elhízott betegek növekedési sebessége nagyobb, és ez a pubertás előtti előny fokozatosan csökken a pubertás alatt, ami hasonló végső magassághoz vezet az elhízott és nem elhízott gyermekek között. A testsúly túlsúlya befolyásolhatja a pubertás kezdetét, ami a lányok pubertásának korábbi időpontjához vezethet. Ezenkívül az elhízott lányok fokozottan ki vannak téve a hiperandrogenizmus és a policisztás petefészek szindróma kockázatának. Fiúk esetében egyértelmű bizonyíték nem létezik: egyes tanulmányok az elhízás státusával összefüggő korábbi pubertást javasolják, míg mások késői pubertás kezdetet találtak. Összességében az elhízás, valamint a növekedés és a pubertás minták közötti összefüggés meglévő bizonyítéka a gyermekkori elhízás járványainak leküzdésének újabb okát emeli ki.

Bevezetés

A gyermekkori elhízás egyre növekvő és riasztó problémát jelent az elmúlt évtizedekben elterjedtségének világszerte drámai növekedése következtében. 1 Az Egészségügyi Világszervezet a gyermekkori elhízást a 21. század egyik legsúlyosabb közegészségügyi kihívásaként határozza meg, riasztó mértékben növekvő prevalenciája miatt. Az Egyesült Államokban a 6 és 11 év közötti gyermekek 18,0% -ának és a serdülők 18,4% -ának van testtömeg-indexe (BMI) az elhízás tartományában. 1 Hasonló tendenciákat figyeltek meg számos európai országban, ahol a legfrissebb Nemzetközi Munkacsoport kritériumai alapján az iskoláskorú gyermekek 31,8% -ában van túlsúly és elhízás. 2

Az elhízáshoz számos rövid és hosszú távú metabolikus és kardiovaszkuláris szövődmény társult, ideértve a káros glükóz-anyagcserét, a magas vérnyomást, a diszlipidémiát, a zsírmáj betegségét és a szisztémás alacsony fokú gyulladást. 2 Ezek közül a komplikációk közül sok csendes, és a korai szakaszban gyakran nem diagnosztizálható. Jelentősen befolyásolják azonban a rövid és hosszú távú morbiditást.

A megnövekedett kardio-metabolikus kockázat mellett bizonyítékok is utalnak arra, hogy a gyermekkori elhízás befolyásolhatja a növekedési mintákat és a pubertás fejlődését. 3–5 Jelen áttekintés célja áttekintést adni a gyermekkori elhízás fizikai növekedésre és pubertás fejlődésére gyakorolt hatásáról.

Növekedési minták elhízott gyermekeknél

A gyermekkori és serdülőkori növekedést számos tényező szabályozza, beleértve a géneket és a hormonokat, a növekedési hormon (GH) -inzulin, például a növekedési faktor-1 (IGF-1) tengely, a pajzsmirigyhormonok és a nemi szteroidok fő szerepe. 6,7 Számos bizonyíték támasztja alá a táplálkozási állapot fő szerepét a gyermekkori növekedés befolyásolásában, amit egyértelműen bizonyít a rövid termet és az alultápláltság, 8 valamint a túlzott táplálkozás és a magas termet közötti összefüggés. 9.

Számos tanulmány kimutatta, hogy a pubertás előtti években az elhízott gyermekek növekedési sebessége és felgyorsult csontkora a sovány alanyokhoz képest. 10,11 A pubertás előtti növekedésnek ez az előnye azonban fokozatosan csökken a pubertás alatt, amikor az elhízott gyermekek gyakran csökkent növekedési rohamot mutatnak a sovány alanyokhoz képest. Ez utóbbi hatás, valamint az elhízott gyermekek korai pubertás érése, hasonló végső magasságokat határoz meg az elhízott és nem elhízott gyermekek között. 3,4

Ezek az eredmények együttvéve kiemelik a táplálkozás fő szerepét az emberi növekedés szabályozásában.

Növekedési hormon-függő növekedés: a növekedési hormon/inzulin-szerű növekedési faktor-1 tengely elhízott gyermekeknél

Érdekes módon a GH/IGF-1 tengely rendellenességei visszafordíthatók, amint azt a GH szekréciójának jelentős növekedése mutatja a súlycsökkenés után. A feltételezések szerint a leptin potenciális kapcsolat lehet az elhízás és a káros GH-szekréció között. A szérum leptinszintje megemelkedik egyszerű elhízás és a testzsír fokozott felhalmozódásával járó klinikai állapotok között, 18 például Cushing-szindróma és felnőttkori GH-hiány esetén. A 19–21. A leptinről kimutatták, hogy stimulálja az éhgyomorra rágcsálók GH felszabadulását. 22 Feltételezik, hogy hasonló hatás fordul elő embereknél is. Ezen adatok alapján a magas leptin és az alacsony GH szérumszint együttes jelenléte elhízásban a leptin rezisztencia állapotára utal. 14

Növekedési hormon-független növekedés elhízott gyermekeknél

Úgy tűnik, hogy az elhízott gyermekek szomatikus növekedése főleg GH-független, tekintve, hogy a GH-szekréció károsodott. Ez a növekedési hormon jelenség nélküli növekedés részben annak tudható be, hogy az elhízással kapcsolatos inzulinrezisztencia következtében fokozott az IGF-1 receptor inzulin hatása. Ezenkívül az inzulinrezisztencia elnyomhatja az IGF-kötő 1-es és 2-es fehérjét, ami nagyobb IGF-1 biológiai értéket és növekedést eredményez. A megváltozott nemi szteroid koncentrációk és a zsírszövet által felszabadított adipokinek szintén szerepet játszhatnak. Felmerült, hogy az androgének fokozott zsírszöveti aromatizálása ösztrogénekké egy másik fontos mechanizmus, amely az elhízás összefüggésében szabályozza a növekedést. Úgy tűnik, hogy a leptin további kulcsfontosságú tényező, amely az elhízás összefüggésében fokozza a növekedést. 25 állatmodell kimutatta, hogy a leptin csontváznövekedési tényezőként működhet, képes stimulálni a kondrociták proliferációját és differenciálódását a növekedési lemezen (1. ábra). 26.