A gyermekek száma és az elhízás közötti pozitív kapcsolat iráni nőknél és férfiaknál: A Nemzeti Egészségügyi Felmérés eredményei

Absztrakt

Háttér

A mai napig kevés tanulmány értékelte a gyermekek száma és a párok elhízása közötti összefüggést. Célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk ezt az összefüggést 20–75 éves férfiaknál és nőknél.

elhízás

Mód

A vizsgálat során figyelembe vették az Országos Egészségügyi Felmérés adatait. 2728 nő és férfi (1364 pár) volt 20–75 éves. A magasságot és a súlyt valójában inkább mértük, mintsem önmaga közölte. Az elhízás esélyének (testtömeg-index (BMI ≥ 30)) becsléséhez általánosított becslési egyenletmodellt használtak a gyermekek életkor, nem, iskolai végzettség, gazdasági index, munkaerő, dohányzás és lakóhely szerinti kiigazításának függvényében.

Eredmények

Arra a következtetésre jutunk, hogy minden további gyermek esetében az elhízás esélye a férfiaknál legalább 5%, legfeljebb 34%, a nőknél pedig az elhízás esélye legalább 4% és legfeljebb 29%. A nemek szerinti interakciótesztünk kimutatta, hogy a gyermekek száma és az elhízás közötti kapcsolat nem különbözött a férfiak és a nők körében. A nők körében az elhízást fokozó tényezők között szerepelt az életkor, az alacsony iskolai végzettség, a több gyermek, az inaktív munkaerő és a nemdohányzó tényezők. A férfiak körében ezek a tényezők magukban foglalták a magas gazdasági indexet, az alacsony iskolai végzettséget, a több gyermeket és a nemdohányzást.

Következtetés

Eredményeink összefüggést mutatnak a gyermekek száma és a férfiak közötti elhízás között. Javasoljuk a gyermekek számának csökkentésére irányuló beavatkozásokat a férfiak elhízásának megelőzése érdekében.

Háttér

Az elhízást a huszonegyedik század betegségének tekintik [1]. Az Egyesült Államokban az 1980-as évek közepén az elhízást nem tekintették érdeklődésnek, azóta azonban egyre gyakoribbá vált: 2003–2004-ben az Egyesült Államok felnőtt lakosságának körülbelül 32,2 százaléka volt elhízott [2]. A felnőtt kanadaiak csaknem egyharmadának fokozott a kockázata a fogyatékosságnak, a betegségnek és az idő előtti halálnak az elhízás miatt [3]. Az elhízás viszonylag gyakori Európában, különösen a déli és keleti országokban, és az ismételt felmérések tanulmányai azt sugallják, hogy az elhízás gyakorisága az utóbbi években növekszik [1, 4]. A testtömeg-túlzás a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, egyes rákos megbetegedések és más betegségek kockázati tényezője volt [5–12].

A BMI (testtömeg-index) nő a gyermekek számának növekedésével a nők körében [13–15]. Úgy tűnik, hogy ez a hozzájárulás terhességenként átlagosan kevesebb, mint 2 kg [14, 16]. A terhességgel összefüggő súlygyarapodás jelentős mértékben hozzájárul a nők súlygyarapodásához (körülbelül 15% –20%) [17].

A legtöbb tanulmány több olyan tényezőt azonosított, amely szerepet játszhat a terhesség után megnövekedett súlyban [18–20]. Úgy tűnik, hogy a terhesség utáni súlymegtartás legerősebb tényezője a terhesség alatti súlygyarapodás [20, 21].

A dohányzásról való leszokás, amely szerencsére gyakran akkor következik be, amikor a nők megtudják terhességüket, szintén nagyobb súlyt fog megtartani a nőknél [21]. A terhesség utáni mozgásszegényebb életmód szintén kockázati tényezőnek tűnik [22–24], és társadalmi-gazdasági tényezők is társulnak a terhesség utáni nagyobb súlymegtartással [24–26].

Ezenkívül fiziológiai változások magyarázhatják a gyermekek száma és a nők elhízása közötti kapcsolatot, például a kevesebb ovulációs ciklus másodlagos hormonális változásai [14], a terhességgel járó inzulinrezisztencia [27, 28] és a fokozott glükokortikoid aktivitás [29, 30] terhesség alatt.

Néhány tanulmány foglalkozott a gyermekek száma és a férfiak elhízása közötti összefüggéssel. 1039 50–89 év közötti férfiról szóló tanulmány kimutatta, hogy az öt vagy annál több biológiai gyermekkel rendelkező férfiak elhízottabbak voltak, mint a biológiai gyermek nélküli férfiak [31]. A Rancho Bernardo kohorszban pozitív összefüggést figyeltek meg a gyermekek száma és a férfiak és nők elhízása között [32]. Ebben a tanulmányban a résztvevők 55-84 éves férfiak és nők voltak. A mai napig kevés tanulmány értékelte ezt az asszociációt párokban. Weng HH és mtsai. [33] pozitív kapcsolatot talált a párok közötti gyermekszám és elhízás között. Ez az összefüggés magasabb volt a nőknél, mint a férfiaknál, de nem szignifikáns. Ebben a tanulmányban a válaszadók 40–70 éves párok voltak.

Célul tűztük ki a párok gyermekszámának és elhízásának összefüggését az Iráni Nemzeti Egészségügyi Felmérés keresztmetszeti adatainak felhasználásával.

Mód

Vizsgált adatkészlet

Mérések

A BMI-t (testtömeg-index), a függő változónkat, kilogrammban kifejezett súlyként elosztva osztottuk a méter magasságának négyzetével (kg/m 2), és az alanyokat elhízott (BMI ≥ 30 kg/m 2) és nem elhízottak közé soroltuk. (BMI 2).

Az oktatást az oktatás éveinek teljes számaként határozták meg. A válaszadókat három csoportba sorolták: alacsony (0–8 éves), mérsékelt (9–12 éves) vagy magas (több mint 12 éves) végzettségűek. A három kategória két dummy változót használt.

A válaszadókat lakóhelyük szerint csoportosították városokban (városi) vagy falvakban (vidéken) élőként. A válaszadó életkorára vonatkozó információk a saját maguk által bejelentett születési év alapján készültek.

Nincs információnk a fizikai aktivitásról és az alkoholfogyasztásról (Iránban az alkoholfogyasztás tilos).

A háztartások jövedelméről nem volt információ, de a gazdasági index a háztartások jövedelmének helyettesítője.

Munkaerő státusz: Az eredeti kérdőív elem tizenkét válaszkategóriát tartalmazott. Ehhez az elemzéshez a háziasszonyokat, hallgatókat, nyugdíjasokat és munkanélkülieket egy kategóriába sorolták, a "nem aktív munkaerő" és az "aktív munkaerő" (mások) nevű kategóriába.

A gazdasági indexet a lakóhely területének (négyzetméterben) és a háztartásban élők számának elosztásával határoztuk meg.

A dohányzás státusza dohányzókká (dohányzókká) oszlik (akik mindennap dohányoznak, és életük során legalább 100 cigarettát szívtak el) és nem dohányzók (mások).

A gyermekek számával kapcsolatos információk önjelentések alapján készültek.

Statisztikai analízis

Mivel a párok válaszai korrelálnak, az elhízás esélyének becslésére az általánosított becslési egyenletek (GEE) modellt, amely figyelembe veszi a válaszok korrelált jellegét, logit linkkel és cserélhető korrelációs struktúrával becsülték meg gyermekek életkor, nem, iskolai végzettség, gazdasági index, munkaerő, dohányzás és lakóhely szerint. A gazdasági indexet, a gyermekek számát és életkorát folyamatos változóként vizsgáltuk. A másik öt változó (0,1) változó volt. Kifejezetten a nem és az összes kovariáns közötti kölcsönhatásokat kerestük (nem × oktatás, nem × dohányzás és nem × lakóhely nem volt szignifikáns, és kizártuk ezeket a jelentéktelen kifejezéseket). A nem és a gyermekek száma közötti kölcsönhatás nem volt szignifikáns, de célszerű egy olyan változót beilleszteni, amely központi szerepet játszik a vizsgálat céljában, és be kell jelenteni annak becsült hatását, még akkor is, ha ez statisztikailag nem szignifikáns. Az interakciós kifejezéseket tartalmazó modell azt jelenti, hogy mind a becsült esélyhányados, mind a hozzájuk tartozó konfidencia-intervallum változik, ahogy a hatásmódosítók értéke változik. Az eredményeket OR-ként és 95 százalékos CI-ként mutatjuk be. Minden elemzést a SAS szoftvercsomag 9.1-es verziójával hajtottunk végre.

Eredmények

Adatainkban 2728 nő és férfi (1364 pár) volt 20–75 éves, átlagéletkoruk 36,9 év volt. A vizsgált tagok átlagos BMI-je 26,1 kg/m 2 volt (95% CI: 25,9–26,3); 17,5 százaléka elhízott (BMI> 30 kg/m 2). Az átlagos gyermekszám 2,8, a gazdasági index 21,2 m 2 volt. Összesen 11,6 százalék volt aktív munkaerő. Az átlagos végzettség 8 év volt. A válaszadók 19,5% -a dohányos, 93,2% -a városi volt. Az 1. táblázat az összes változó gyakorisági eloszlását mutatja férfiak és nők esetében az elhízás kategóriája szerint.

Először egy előzetes GEE-modell felszerelésével kezdtük meg, amely csak a nemet és a gyermekek számát tartalmazza, hogy megfigyeljük a potenciális zavarók hatását az elhízásra. Ez a modell azt mutatja, hogy az elhízás esélye a gyermekek növekvő számával nőtt: a kiigazítatlan elhízási esélyek aránya 1,29 (95% CI: 1,21–1,39) és 1,10 (95% CI: 1,001–1,20) volt a nőknél és a férfiaknál. A nőknél az 1,29-es kiigazítatlan OR szignifikánsan különbözött a férfiaknál az 1,10-es kiigazítatlan OR-tól, mert a gyermekek száma és a nem közötti kölcsönhatás statisztikailag szignifikáns volt (p = 0,006).

Az életkor, a gazdasági index, a munkaerő státusza, az iskolai végzettség, a lakóhely és a dohányzás státusát kontrolláló GEE-modellben az elhízás esélye a gyermekek számának növekedésével nőtt: az elhízási esélyek aránya 1,18 (95% CI: 1,05–1,34) és 1,16 volt (95% CI: 1,04–1,29) férfiaknál, illetve nőknél. Minden további gyermek esetében az elhízás esélye a férfiaknál 18% -kal, a nőknél 16% -kal nőtt. A nemek szerinti interakciótesztünk kimutatta, hogy a gyermekek száma és az elhízás közötti összefüggés nem különbözött a férfiak és a nők körében (P = 0,79). Két modellt összehasonlítva azt tapasztaltuk, hogy a nők elhízási esélye csökkent a zavaró változókkal történő korrekció után, míg a férfiaké kissé növekedett.

Ezenkívül a 2. táblázat azt mutatja, hogy az életkor csak a nők körében volt közvetlen összefüggésben az elhízással. Az elhízás esélyaránya 1,02 (95% CI: 1,001–1,05), illetve 0,98 (95% CI: 0,96–1,01) volt a nőknél és a férfiaknál. Arra következtetünk, hogy az életkor 1 éves növekedése a nők körében 2% -kal, a férfiaknál 2% -kal csökken az elhízás esélyeinél.

Csak a férfiak körében találtunk statisztikailag szignifikáns összefüggést a gazdasági index szintje és az elhízás között. Az elhízási esély aránya a nőknél és a férfiaknál 1,002 (95 százalékos CI: 0,99–1,01), 1,02 (95 százalékos CI: 1,01–1,04) volt. A gazdasági index 1 m 2 -es növekedése a nőknél 0,2%, a férfiaknál 2% -kal nő az elhízás esélyeinél.

Fordított összefüggést figyeltek meg a munkaerő szintje és a nők elhízása között. Az elhízási esély aránya 0,25 (95% CI: 0,10–0,60) és 0,98 (95% CI: 0,46–1,27) volt az aktív nőknél és a férfiaknál,.

Összességében az alacsonyabb iskolai végzettségűek elhízottak voltak. Az alacsony iskolázottságot használva referenciacsoportként az elhízási esély aránya 0,76 (95 százalékos CI: 0,59–0,69) és 0,60 (95 százalékos CI: 0,37–0,97) volt a közepes, illetve a magas csoportban

Összefüggést figyeltek meg a lakóhely és az elhízás között (de nem jelentéktelen). Az elhízás esélyhányadosa 0,70 (95 százalékos CI: 0,47–1,04) volt a városi pároknál.

Fordított összefüggést figyeltek meg a dohányzás állapota és az elhízás között. Az elhízás esélyhányadosa 0,68 (95 százalékos CI: 0,48 –, 98) volt a dohányzóknál a nemdohányzókhoz képest.

Az aktív munkaerővel rendelkező alanyok körében a férfiak elhízási esélye 1,21-szerese volt a nőkénél. Ezzel szemben a nem aktív munkaerővel rendelkező alanyok körében a nők elhízási esélye 2,44-szerese volt a férfiakénál.

Vita

Ebben a keresztmetszeti vizsgálatban a gyermekek száma és a férfiak és nők elhízása közötti összefüggéseket értékeltük. Az első modellben (zavaró tényezők nélkül) a kiigazítatlan elhízási esély arány 1,29 (95% CI: 1,21–1,39) és 1,10 (95% CI: 1,001–1,20) volt a nőknél és a férfiaknál. A nőknél az 1,29-es kiigazítatlan VAG szignifikánsan különbözött a férfiaknál az 1,10-es kiigazítatlan VAG-tól. Ezenkívül képesek voltunk alkalmazkodni a kovariánsokhoz, amelyek fontos zavarók lehetnek ezekben az asszociációkban. A zavaró változókkal történő kiigazítás után a gyermekek száma pozitívan társul az elhízáshoz mindkét nemnél. Arra a következtetésre jutunk, hogy minden további gyermeknél legalább 5%, legfeljebb 34% -kal nő az elhízás esélye a férfiaknál. A nők esetében ez az arány 4%, illetve 29%. Bár ez az összefüggés erősebb volt a férfiaknál, mint a nőknél, a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns. Eredményeink alapvetően összhangban vannak Weng HH és munkatársai megfigyelésével [33].

Két modell összehasonlításával megfigyelhető az elemzésben szereplő potenciális zavarók hatása. A kiigazítatlan 1,29-es és 1,10-es ORS-t 1,16-ra és 1,18-ra módosítják a nők, illetve a férfiak esetében 1,18-ra. A potenciális zavarók ellenőrzése után mindkét nemnél hasonló összefüggések tapasztalhatók a nők gyermekvállalásának életmódra, nem pedig biológiai hatására.

Eredményeink összhangban voltak Lawlor és mtsai következtetéseivel. [35] és Hardy és mtsai. [36]. Lawlor et. al [35] arra a következtetésre jutott, hogy "A gyermekneveléssel összefüggő életmódbeli kockázati tényezők elhízáshoz vezetnek, és mindkét nemnél nagyobb CHD-t eredményeznek; a terhesség biológiai reakciói további káros hatásokat okozhatnak a nőknél". Hardy és mtsai. [36] kimutatta, hogy "a gyermekek száma és a szívbetegség kockázati tényezői közötti bármilyen összefüggés inkább a családi élethez kapcsolódó életmód és magatartás eredménye, és nem a terhesség nőknél bekövetkező biológiai hatása".

Megállapításunk a párok elhízásának társadalmi és kulturális mechanizmusainak jobb megértése felé mutat. Úgy tűnik, hogy a legtöbb pár több szabadidőt tölt el gyermekeivel. A növekvő számú gyermekkel a pároknak kevés ideje lehet egészségmagatartásra fordítani. Például nem járnak edzőterembe és edzőközpontba. A gyerekek imádják a gyorséttermet, és a szülőknek követniük kell őket. A gyorsétterem nem tartalmaz nagy mennyiségű rostot, vitamint, ásványi anyagot és a megfelelő táplálkozáshoz és egészséghez szükséges hasonló elemeket. Ezzel szemben ezek az anyagok elhízást okozhatnak vagy növelhetnek. A snackek [37], a kalóriatartalmú italok [38, 39] és a gyorsételek [40] megnövekedett fogyasztása gyermekek és fiatal felnőttek részéről ismételten kimutathatóan összefügg az elhízással és a túlsúlyos gyarapodással.

Vizsgálatunknak vannak bizonyos korlátai. Ez a tanulmány keresztmetszeti vizsgálat, ami azt jelenti, hogy nem tudunk végleges következtetéseket levonni az okság irányáról. Ezt azonban további longitudinális vizsgálatokkal kell megerősíteni. A "gyermekek életkora" és a "háztartásban élt gyermekek időtartamának" mértéke hasznos ebben a tekintetben, de a vizsgálat tagjai számára nem álltak rendelkezésre.

Vizsgálatunknak számos erőssége volt. Az iráni párok országos reprezentatív mintájában hajtották végre. Kevés tanulmány értékelte a gyermekek száma és a párok elhízása közötti összefüggést. Tudomásunk szerint a miénk az első tanulmány Iránban. A magasságot és a súlyt valóban mértük, nem pedig önértékelés alapján. Köztudott, hogy az önjelentések alábecsülik az elhízás elterjedtségét [41, 42]. Ebben a tanulmányban 20–75 éves párok vettek részt, akik Teherán tartományban éltek, de eredményeink általánosíthatók más tartományokra is.

Következtetés

A gyermekek száma pozitívan összefügg az elhízással mind a nők, mind a férfiak körében. Minden további gyermek esetében az elhízás esélye a férfiaknál 18% -kal, a nőknél 16% -kal nőtt. Mivel az elhízás pozitív kapcsolatban áll a szív- és érrendszeri betegségekkel, a rákkal, a cukorbetegséggel, valamint a morbiditás és a halálozás egyéb fontos okaival, javasoljuk a gyermekek számának csökkentésére irányuló beavatkozásokat a férfiak elhízásának megelőzése érdekében is.