A gyermekkori elhízás fejlődési eredete

1 Akadémiai Általános Gyermekgyógyászati, Gyermekfejlesztési és Közösségi Egészségügyi Osztály, UC San Diego, CA 92093-0927, USA

2 Az emberi növekedés és fejlődés központja, University of Michigan, Ann Arbor, MI 48109-5406, USA

3 Táplálkozási és Élelmiszer-technológiai Intézet (INTA), Chilei Egyetem, El Líbano 5524, 138-11 Santiago, Chile

4 Chilei Katolikus Egyetem Gyermekgyógyászati Tanszék, Avenida Libertador Bernardo O'Higgins 340 tábornok, Santiago, Chile

5 Klinikai Epidemiológiai, Biostatisztikai és Bioinformatikai Tanszék és Szülészeti és Nőgyógyászati Tanszék, Amszterdami Akadémiai Orvosi Központ, 1105 AZ Amszterdam, Hollandia

Az elhízás globális járvány, amelynek aránya mind a fejlett, mind a fejlődő világban növekszik. A gyermekkori elhízás jelentős aggodalomra ad okot, mivel negatív következményekkel jár más gyermekkori betegségekre nézve, és gyakran felnőttkori elhízással, cukorbetegséggel és szív- és érrendszeri betegségekkel társul.

Szintén 2 cikk tartalmazza a nagyobb súlygyarapodás kockázatának értékelését az élet első 3 hónapjában a későbbi egészségügyi eredmények alapján. Hollandiában az egészséges újszülöttek népességalapú kohorszából A. M. V. Evelein et al. megállapította, hogy az első 3 hónapban megnövekedett súlyhossz növekedés 5 évvel később magasabb BMI-vel és a szubkután hasi zsírral járt. Megállapításuk független volt a születési súlytól és ezért a magzati súlygyarapodástól. Ez arra utal, hogy a zsír felhalmozódása az élet első hónapjaiban később, gyermekkorában társul a testzsírhoz. Felmérve a súlygyarapodás szerepét az élet első 3 hónapjában, K. Khuc et al. összefüggést talált a metabolikus szindróma jeleivel 16 évesen a chilei Santiago-ból származó longitudinális kohortban. Megállapították, hogy a korai csecsemőkori súlygyarapodás szignifikánsan összefügg a magasabb metabolikus szindróma kockázati pontszámmal serdülőkorban. Másrészt a 90 napos vagy annál hosszabb exkluzív szoptatás védett a metabolikus szindróma jeleire. Míg e két vizsgálat kontextusai markánsan különböznek, mindkettő azt találja, hogy az élet első hónapjaiban bekövetkező gyorsabb súlygyarapodás a potenciálisan kedvezőtlen eredmények kockázatával jár együtt, évekkel később.

D. E. Kang Sim és munkatársai felértékelték a csecsemő növekedését. Alacsony és közepes jövedelmű chilei csecsemők egy csoportjában értékelték a pszichoszociális tényezők kapcsolatát a csecsemő hosszával és súlygyarapodásával, és megállapították, hogy a magasabb SES közvetlenül összefügg a hosszúság növekedésével az első évben, összhangban a közismert összefüggéssel társadalmi státus és magasság. A magasabb SES a súlygyarapodáshoz is kapcsolódott, de közvetetten a családi tényezők révén, beleértve a család összetételét, a fizikai környezetet és az anyai melegséget. A gyorsabb súlygyarapodáshoz kapcsolódó összes tényező a jó ápolás markere volt. A boldogulás sikertelensége (alultápláltság) nem létezett ebben a kohorszban. A túlzott táplálkozás korában kijózanító felfogni, hogy a jó szülői ellátás kockázatot jelenthet az elhízás kialakulásához és a kapcsolódó kardiovaszkuláris és anyagcsere kockázathoz.

A csecsemőkoron kívüli táplálkozási állapot szintén kockázatot jelenthet az elhízásra. A. F. M. van Abeelen et al. A különböző mértékű alultápláltságnak való kitettség szerepe a holland éhíntélen azt mutatja, hogy korlátozott időszakban a gyermekkori súlyos alultápláltság, majd megfelelő táplálkozás kísérte a kb. 50 évvel később mért magasabb BMI-értéket és a derék kerületet a kitett nőknél, összehasonlítva akik viszonylag nem voltak kitéve. Továbbá a túlsúly vagy az elhízás kockázata szignifikánsan nőtt azoknál a nőknél, akiket a születés és 9 év között súlyosan éhínségnek tettek ki, összehasonlítva az azonos korú kohorszban lévő nőkkel, akik viszonylag nem voltak kitéve.

A legtöbb esetben a klinikai gyakorlatokat az egyes orvosok dönthetik el. Például nincs megfelelő bizonyíték a táplálkozási útmutatásokra a 6 és 12 hónap közötti csecsemők átmeneti táplálkozási ideje alatt. Ezen túlmenően szinte nincs információ arról, hogy miként lehet fizikai aktivitásra vonatkozó ajánlásokat teljesíteni terhesség és csecsemőkorban, és még kevésbé arról, hogyan lehet ezeket az üzeneteket hatékonyan továbbítani, hogy a népesség szintjén a lehető legjobban elősegítsék és támogassák a viselkedésváltozásokat. Az egészségügyi szakemberek szembesülnek azzal a kihívással, hogy saját tapasztalataik és kritériumaik alapján adják meg az étrendet és a fizikai aktivitást. A normatív növekedésfigyelést és a normától való eltérés esetén ajánlott intézkedéseket ritkán szabványosítják. Megfelelő válaszok az olyan kérdésekre, mint például: „Mikor okoz gondot a terhesség alatti súlygyarapodás?” vagy "Mikor kell kiegészítő ételeket vagy tápszer-kiegészítéseket biztosítani egy csecsemő számára, aki nem növekszik?" világszerte a legtöbb elsődleges egészségügyi környezetben meghatározatlanok maradnak. Ennél is fontosabb, hogy a jelenlegi döntéshozó algoritmusok szinte nem léteznek.

Ha maximalizálni akarjuk az elhízást megelőző akciók eredményeit, sürgősen klinikai, közösségi és egészségügyi rendszeren alapuló beavatkozási vizsgálatokra van szükségünk ezeknek a kérdéseknek a kezeléséhez. Formatív kutatásra van szükség az ismert hatékonyságú stratégiák megvalósításának javításához is. Ebben rejlik a legnagyobb lehetőség a hatékonyságról az eredményességre és a közegészségügyre való áttérésre. A legtöbb országban anyák és csecsemők táplálkozásával kapcsolatos egészségügyi és jóléti programok vannak érvényben, amelyek egyedülálló lehetőségeket kínálnak ezen ajánlott intézkedések tesztelésére és értékelésére. A hatékony beavatkozásokat ezután széles körben lehetne végrehajtani; kiterjesztve ezzel a teljes lakosság egészségére gyakorolt hatást. A korai életet most nemcsak az alultápláltság [4] hatékony megelőzésének nagyon vonzó ablakaként kell bemutatni, hanem az elhízás megelőzésére is. Valójában a fogantatástól a 2 év utáni születésig tartó időre kell összpontosítanunk, amely kritikus fontosságú az alultápláltság minden formájának megelőzése és az „egészséges növekedés” előmozdítása szempontjából. Kezdhetjük a terhesség alatti (IOM ajánlások) és a csecsemőkori (WHO szabványok) növekedésfigyeléssel kapcsolatos legújabb útmutatásokkal, és továbbra is népszerűsítjük a szoptatást, mint a legjobb táplálási módot az élet első 6 hónapjában.

Míg a legfrissebb szisztematikus Cochrane-áttekintés korlátozott hatékonyságot talál a gyermekkori elhízás megelőzésére irányuló ellenőrzött beavatkozásokból [6], van oka az optimizmusra. Az ausztráliai Egészséges Kezdet próba, egy nemrégiben végzett, véletlenszerűen kontrollált, otthoni korai beavatkozás, amelyet képzett közösségi ápolónők végeztek, javította a tévézés és az etetési/étkezési magatartást, és az átlagos BMI jelentősen csökkent 2 év alatt [ 7]. Az új klinikai gyakorlatok célja az egész életen át tartó egészség szempontjából megfelelő adipozitás elősegítése. Ehhez új klinikai megközelítésekre van szükségünk a vázlat szerint, de ez nem lesz elegendő. Mindezen erőfeszítések hiábavalók lesznek, ha nem sikerül olyan környezetet kialakítani, amely elősegíti és fenntartja az egészséges táplálkozásra és a fizikailag aktív életmódra irányuló változásokat [8]. Az optimális súlygyarapodás elősegítésének kombinációja a fogantatás idejétől egészen gyermekkorig, egészséges környezetben biztosítja a gyermekeink és az elkövetkező generációk hosszú távú javult egészségét.

Elismerés

A szerzők köszönetet mondanak Dr. Camila Corvalan-nak az elhízás fejlődési eredete című különszámnak a Nemzetközi Gyermekgyógyászati Lapban című különszámának bevezetéséért tett jelentős hozzájárulásáért.

Sheila Gahagan
Ricardo Uauy
Tessa J. Roseboom