A gyors fogyás hatása a judo sportolók vázizomzatára

Absztrakt

Célkitűzés

A gyors fogyás (RWL) 3 napon keresztüli hatásának megfigyelése az izomkárosodásban dzsúdósok.

Mód

Tizennyolc judoka vett részt ebben a crossover vizsgálatban, ami azt jelenti, hogy a judo sportolók csak testmozgás (4 nap) és RWL fázis (3 nap) voltak kitéve. Az alanyokat hét egymást követő napon teszteltük mioglobin, kreatin kináz, aldoláz, hemoglobin és hematokrit értékek szempontjából. Ezek a biomarkerek az akut izomkárosodás mutatóiként szolgáltak.

Eredmények

A csak a testmozgás szakaszában nem figyeltünk meg jelentős változásokat. Myoglobin (Mb) (p.)

Háttér

Az aktív elit harci sportolók rendszeresen szigorú edzésmódokat tapasztalnak a siker érdekében a versenyben, ami gyakran izomkárosodást (MD) eredményez. Nem meglepő, hogy az MD minden fizikai edzés elkerülhetetlen szempontja, kellően kihívó intenzitással és mennyiséggel [1]. Különösen a harci sportok igényesek a testedzés szempontjából. Például Degoutte és mtsai. [2] megállapította, hogy az edzés intenzitása egy emelt szintű judo meccs alatt a maximális oxigénfelvétel (VO2max) körülbelül 92% -ának felel meg.

Bár az erőteljes testedzés erős stresszt jelent a test homeosztázisában [15,16,17], más RWL módszerekkel párosulva potenciálisan halálos következményekkel járhat [12]. Isacco és mtsai. [18] az RWL periódus utáni judo-rohamok során figyelte a sportolók pulzusát, és megállapította, hogy az átlagos pulzus értéke

174 ütés/perc és maximális volt

187 ütés/perc, ami elméleti maximális pulzusuk 92, illetve 99% -át jelenti.

Feltételeztük, hogy az RWL módszerek jelentősebb MD-t okoznak a mindennapi erőteljes edzésekhez képest. Feltételeztük azt is, hogy az RWL károsítja az oxigén szállítását és csökkenti a vörösvérsejtek számát a testsúly fenntartási periódushoz képest.

Mód

Résztvevők

Tizennyolc férfi (átlagos testtömeg 85,3 ± 8,1 kg, átlagéletkor 25,3 ± 5,4 év, átlagos magasság 179 ± 6,7 cm) vett részt ebben a crossover vizsgálatban, ami azt jelenti, hogy a judo sportolókat csak testmozgás fázisnak és RWL fázisnak vetették alá. Valamennyi résztvevőnek gyorsan el kellett fogynia testének legalább 5% -át az RWL fázis alatt. Ennek elmulasztása azt eredményezte, hogy az alanyok nem kerültek be az adatkészletbe. Minden résztvevő legalább 5 éves versenyzői tapasztalattal rendelkezett a judóban, és legalább nemzeti szinten versenyzett. Csak azokat választották ki a vizsgálatba, akik az elmúlt 2 évben már alkalmazták az RWL technikákat. A jelenlegi szakirodalom az RWL-t 5% -os súlycsökkentésként határozza meg, legfeljebb 7 napos időtartam alatt [3, 24]. Valamennyi átvilágított résztvevő beleegyezett abba, hogy önként részt vegyen a vizsgálatban, és aláírt, tájékozott beleegyezést adott. A tanulmányt a Szerbiai Újvidéki Egyetem Intézményi Felülvizsgálati Bizottsága hagyta jóvá (24/2018), és a Helsinki Nyilatkozat alapján készült.

Kísérleti terv

A tanulmányt az MD markerek esetleges változásainak megfigyelésére tervezték két időkeret alatt: testsúly-fenntartó periódus (1–4. Nap) és RWL-periódus (5–7. Nap). Minden résztvevő olyan módszereket alkalmazott, mint a megnövekedett fizikai aktivitás, a műanyag ruha edzése, a kalóriahiány, a csökkent folyadékbevitel és a szauna, hogy gyorsan fogyjon az elmúlt 3 nap során. A kreatin-kináz (CK), a mioglobin (Mb) és az aldoláz (ALD), a vér hematokrit (Hct) és a hemoglobin (Hb) szintjét elemeztük. Vérmintákat és testtömeg-méréseket végeztek reggel egyszer a vizsgálat 7 napján. A résztvevők a vizsgálat során megtartották szokásos edzésrendjüket, amely napi legalább egy foglalkozást tartalmazott. Az alanyokat arra utasították, hogy reggel ne végezzenek edzést a vérminta és a súlymérés előtt.

Antropometrikus profil

A résztvevők testtömegét 0,1 kg pontossággal mértük a vizsgálat minden napján (helyi idő szerint 07:00) egyidejűleg egy Omron BF511 súlymérleg segítségével (Omron, Japán). Az alanyokat arra is utasították, hogy helyi idő szerint 21:00 után ne egyenek, ezáltal lehetővé téve a rendszeres éjszakai éhezést a reggeli mérések előtt. A testmagasságot 0,1 cm pontossággal mértük Martin antropométerrel (GPM, Svájc).

Vérmintagyűjtés

Az antecubitalis vénából éhomi állapotban vénás vért gyűjtöttek reggel. Minden vizsgálatot ugyanazon a napon végeztek. A mintavételt képzett laboratóriumi személyzet végezte.

2 ml vénás vérmintát gyűjtöttünk BD vakutainerbe EDTA-val minden paraméterhez (hemoglobin és hematokrit). A hematokrit koncentrációt konduktometriával, a hemoglobin koncentrációt fotometriával elemeztük (Advia 120 System, Siemens, Németország).

8 ml vénás vérmintát szérum BD vakutainerbe gyűjtöttünk az egyéb paraméterek érdekében. A kreatin-kináz (CK) szintjét CK-NAC reagens (kreatin-kináz, N-acetil-cisztein által aktivált) alkalmazásával mértük az IFCC által ajánlott Dirui készülékkel. A mioglobint (Mb) EIA módszerrel határoztuk meg TOSOH alkalmazásával (Tosoh, Tokió, Japán). Az aldolázszinteket fruktóz-1,6-difoszfát (F-1,6-DP) segítségével határoztuk meg szubsztrátként az aldoláz közvetlen meghatározásához. Az aldoláz reakció sebességét az abszorbancia 340 nm-nél történő későbbi csökkenésével mérjük, amely a NADH NAD +, RANDOX reagenssé történő átalakulásának következménye.

Statisztikai analízis

A kapott eredményeket átlagértékként és szórásként adjuk meg. A statisztikai szignifikancia szintjét 5% -ban határoztuk meg. Az elemzést ANOVA ismételt mérésekkel hajtották végre az IBM SPSS Statistics for Windows 20.0 verziójával. (IBM Corp.20, Armonk, NY). A mintaméretet a G * Power 3.1 segítségével becsültük meg a korrelációs és regressziós elemzések tesztelésére [25], a szignifikanciát 0,80-ra állítva.

Eredmények

Megfigyeltük az izomkárosodást a judo-specifikus erőteljes edzések következtében az első 4 napban és az RWL hatásait a hétnapos megfigyelési időszak utolsó 3 napjában. Az összes résztvevő testtömegének körülbelül 5% -át vesztette az RWL-periódus 3 napja alatt (1a. Ábra). Megfigyelhető, hogy a súly a vizsgálat utolsó 3 napjában jelentősen csökkent, 85,22 ± 12,53-ról 81,49 ± 11,43 kg-ra, a negyedik és a hetedik napon (F = 175,335, p. 1. ábra)

A CK és az Mb tekintetében az utolsó napon megfigyelhető volt a fokozatos visszatérés a stabil értékekre, bár az értékek még mindig nagyobbak voltak, mint a referenciaértékek. Az alanyok között jelentős szérum aldoláz (ALD) növekedést figyeltünk meg (F = 11,597, p

Vita

A gyors fogyás az idő múlásával jelentős változásokat okozott az MD markerekben; pontosan a Mb szint az elmúlt 3 napban, valamint a CK és az ALD szint a vizsgálat utolsó 2 napjában. A hetedik nap utolsó mérlegelésének közeledtével a testtömeg gyorsan csökkent és az MD biomarkerek mértéke nőtt. A vizsgálat súlymegtartó periódusának (1–4. Nap) követésével egyértelmű volt, hogy az MD markerek (CK, Mb és ALD) eltérnek, de jelentéktelen mértékben. A súlytartási periódus negyedik napján a CK szintje csökkent, de a referenciaértékeken belül maradt (1. ábra). Ezek összhangban vannak a normális, egészséges értékekkel, amelyek 39-308 U/L tartományban vannak [1].

A biomarker értékek szignifikánsan magasabbak voltak az utóbbi RWL fázisban. A kreatin-kináz (CK) szintje a hatodik napon gyorsan emelkedett, meghaladva a referenciaértékeket. Bár a CK-szintek felső határa tipikusan 308 U/L, a rögzített értékek néhány napos fogyás után jóval meghaladták a referenciaértékeket (444,72 ± 266,13 U/L), vagyis a maximális értékek meghaladták a normál értékeket. A fogyás utolsó napján a CK szintje kissé csökkent, de a referenciaértékek felett maradt (381,96 ± 231,78 U/L).

A fogyás időszakában a mioglobin (Mb) aktivitása profiljában hasonló volt a CK-hoz. Az ötödik napon, az RWL periódus kezdete közelében azonban a szérum Mb jelentősen megnőtt, bár az értékek a referencia tartományon belül maradtak (0–73 μg/L). A vizsgálati megfigyelés hatodik napja feltárta az Mb szinteket, hogy elérjék a maximális értékeket (85,37 ± 46,34 μg/L), és így túllépték a referencia tartomány értékeit. A CK-hoz hasonlóan a Mb koncentrációja kissé csökkent a megfigyelés utolsó napján, bár még mindig meghaladja a referenciaértékeket.

Az aldoláz (ALD) szintje a súlymegtartó periódus alatt nem változott jelentősen, bár a megfigyelés első 4 napjában megfigyelhető volt a kismértékű csökkenés. Az RWL periódus utolsó 2 napja az ALD szint növekedését mutatta ki, a legjelentősebb értékeket a hatodik napon érték el (4,16 ± 0,70 U/L). A korábban említett MD markerekhez hasonlóan a végső mérésnél az ALD koncentráció enyhe csökkenése jelentkezett. A normál ALD szint általában 0–7,6 U/L tartományban van [1]. A 2,0 és 3,0 U/L alatti ALD értékeket gyakran megfigyelik fruktóz intoleranciában, izomsorvadásos betegségben és késői stádiumú izomdisztrófiában szenvedő egyéneknél [1]. Természetesen a vizsgálatunk során alkalmazott protokoll nem volt olyan extrém szintű, mint ezek a betegségek.

A vér hemoglobin (Hb) szintje a testmozgás fázisában stabil maradt, de az RWL fázisban jelentősen emelkedett. A legmagasabb értéket (166,10 g/l) az utolsó méréskor (7. nap) érték el, amely még mindig alacsonyabb volt a referenciaérték alatt (60%), amelyről beszámoltak arról, hogy a verseny előtt 1–7 nappal lefogyott önmaguk dehidratálásával. A vizsgálat utolsó 3 napjában az átlagos súlycsökkenés 4,44 ± 1,97 volt. A súlycsökkenés előtti és utáni CK-értékek közötti különbség szignifikáns volt (testtömegük 5% -a dehidratációval, mint RWL módszerrel. Ennek eredményeként ezek a sportolók elérték a csúcs CK értékeket, 472,9 ± 226,3 U/L, jóval a referenciaérték felett. Drid és munkatársai [31] értékelték egy 5% -os kalóriahiányos módszerrel végzett súlycsökkentés hatását a férfi judokák kreatin-anyagcsere markereire. Az eredmények a szérum szignifikáns emelkedését mutatták. kreatinin egy utólagos mérés során

Következtetés

Megállapításaink alapján úgy tűnik, hogy azok a dzsúdósok, akik a verseny előtt testtömegük legalább 5% -át gyorsan elveszítették, fiziológiailag elhasználódtak a verseny előtt. Vizsgálatunk bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a vázizmok jelentős mértékben károsodnak, és hogy a gyors súlycsökkenésen (RWL) és megerőltető testmozgáson átesett sportolók valószínűleg nem lennének képesek csúcsteljesítményre a verseny alatt. Az RWL jelenlegi gyakorlatának értékelése során nem állnak rendelkezésre szilárd tudományos bizonyítékok, amelyeket a súlyvesztés versenyképességi eredményességének értékeléséhez kell megszerezni. Tudomásunk szerint ez az első olyan tanulmány, amely bebizonyítja, hogy az MD még a verseny előtt is előfordul a dzsúdósok között. Az RWL szignifikáns MD-t indukált judokákban, ami a mioglobin, a kreatin kináz és az aldoláz értékének jelentős növekedésével detektálható.