Hasi szubkután zsírszövet: Védő zsírraktár?

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS Az elhízás fokozott metabolikus és kardiovaszkuláris kockázattal jár. A méhen kívüli zsír hipotézise azt sugallja, hogy a szubkután zsír védő lehet, de ezt az elméletet még nem kellett teljes mértékben feltárni.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK A Framingham Heart Study résztvevőit (n = 3 001, nők 48,5% -a) a zsigeri zsírszövet (VAT) alapján nemspecifikus tertilisekre osztották. Ezen tertiliseken belül az életkorhoz igazított hasi szubkután zsírszövet (SAT) tertiliseket vizsgálták a kardiometabolikus rizikófaktorok vonatkozásában.

EREDMÉNYEK A legalacsonyabb VAT tertilisnél a kockázati tényező prevalenciája alacsony volt, bár a nőknél a szisztolés vérnyomás és a magas trigliceridszint, az éhomi éhgyomri glükóz, a magas vérnyomás és a metabolikus szindróma aránya a férfiaknál nőtt a SAT tertilis növekedésével (az összes P 2 [nő]; 28,1 35,7 kg/m 2 [férfiak]).

KÖVETKEZTETÉSEK Bár az adipozitás növeli a metabolikus és a szív- és érrendszeri betegségek abszolút kockázatát, a hasi szubkután zsír nem társul az elhízottak, nevezetesen a magas trigliceridszintű összes kockázati tényező prevalenciájának lineáris növekedésével.

Az elhízás több kardiometabolikus rizikófaktorral társul, ideértve az inzulinrezisztenciát (1), a cukorbetegséget (2), a magas vérnyomást (3) és a dyslipidaemiát (4). A zsíreloszlás változása közvetítheti az ilyen kockázatokat, mivel a zsigeri zsírszövet (VAT) több káros kockázati tényező-profillal társul, mint a hasi szubkután zsírszövet (SAT) (5,6). A méhen kívüli zsír hipotézise azt sugallja, hogy az elhízás az adipocita növekedés és differenciálódás kudarcát jelenti, ami „megszerzett lipodystrophiát” és zsírlerakódást eredményez a májban, a vázizomban és a hasnyálmirigy β-sejtjeiben (7). Az ilyen méhen kívüli zsírraktárak feltételezése szerint hozzájárulnak a károsodott inzulinszekréció és inzulinrezisztencia patogeneziséhez, valamint az elhízással kapcsolatos kardiovaszkuláris betegségek közvetítéséhez (8).

Az áfa káros hatásain túl ember- és állatkísérletek javasolják a bőr alatti zsír lehetséges védő szerepét. Embereknél a megnövekedett bőr alatti lábzsír a hasi zsírtól függetlenül a csökkent glükóz-anyagcsere és diszlipidémia kockázatának csökkenésével jár (9). A tiazolidindion-kezelés, amely növeli az összes zsírtömeget, főleg a bőr alatti zsírraktárakban, javítja az inzulinérzékenységet (10). Az áfa eltávolítása omentektómiával csökkenti az emberek glükóz- és inzulinszintjét (11), míg a SAT zsírleszívással történő eltávolítása nem mindig eredményez javulást a glükóz metabolizmusában vagy a lipidszintben (12, 13). A szubkután zsír egerek zsigeri rekeszbe történő transzplantációja csökkenti a testtömeg és a teljes zsírtömeget, valamint javítja a glükóz anyagcserét, ami arra utal, hogy a szubkután zsír előnyösen különbözhet a zsigeri zsírtól (14).

Ezért a jelen tanulmány célja annak a hipotézisnek a tesztelése volt, miszerint a hasi bőr alatti zsír védő zsírraktár a kardiometabolikus rizikófaktor prevalenciáját tekintve. Feltételeztük, hogy a hasonló áfaszintűek körében a SAT növekedése a kardiometabolikus rizikófaktor prevalenciájának csökkenésével járhat a növekvő BMI és a teljes hasi zsír ellenére.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK

A Framingham Heart Study egy prospektív kohorszvizsgálat, amely 1948-ban kezdődött. 1971-ben az eredeti kohorsz utódait és házastársait beiratkozták az utódok tanulmányába, 2002-ben pedig az eredeti kohorsz utódainak gyermekeit a harmadik generációs vizsgálatba. 2002. júniusa és 2005. áprilisa között 3529 utód és harmadik generációs résztvevő ment át mellkasi és hasi számítógépes tomográfiás (CT) vizsgálaton, a Multi-Detector Computed Tomography (MDCT) alvizsgálattal együtt. A jelen vizsgálati minta azon 3001 résztvevőből (1455 nő és 1546 férfi) állt, akiknek értelmezhető CT-vizsgálata volt (mellkasi és hasi), akik szív- és érrendszeri betegségektől mentesek, és teljes kovariáns információval rendelkeztek.

A Bostoni Egyetem Orvosi Központja és a Massachusettsi Általános Kórház intézményi felülvizsgálati testületei jóváhagyták a vizsgálati protokollt. Minden alany megalapozott írásbeli beleegyezést adott.

A hasi zsírszövet képalkotása és térfogatmérés

A résztvevők nyolc szeletes MDCT hasi pásztázáson estek át fekvő helyzetben (LightSpeed Ultra, General Electric, Milwaukee, WI). Huszonöt összefüggő, 5 mm vastag szeletet kaptunk (120 kVp, 400 mA, a kapu forgási ideje 500 ms és az asztali adagolás 3: 1), amelyek 125 mm-rel fedték le az S1 szintjét.

Az áfa és a SAT mennyiségét CT-vizsgálatok alapján számítottuk ki egy dedikált offline munkaállomás (Aquarius 3D Workstation; TeraRecon, San Mateo, CA) alkalmazásával, félautomatikus szegmentálási technikával. Az olvasó manuálisan követte a hasi izomfalat, amely elválasztotta a két réteget. A zsírtartalmú pixelek azonosításához egy képmegjelenítési ablak szélessége −195 és −45 Hounsfield egységek között, és egy −120 Hounsfield egység ablakközépe volt. Az áfát a hasi izomfal belsejében lévő zsírszövetként, a SAT-t pedig a hasi izomfalán kívüli zsírszövetként határozták meg. Az olvasók közötti összehasonlítások osztályonkénti korrelációi SAT esetében 0,997, áfánál pedig 0,992 voltak egy 100 vizsgálat véletlenszerű mintáján; hasonlóan magas az olvasón belüli korreláció.

Kockázati tényező és kovariáns értékelés

A kovariátokat a hetedik Framingham utódvizsgálaton (1998–2001) és az első harmadik generációs vizsgán (2002–2005) mértük. A BMI-t a kilogrammban kifejezett tömeg és a magasság négyzetméterének hányadosa szerint számítottuk. A derék kerületét a köldöknél mértük. A résztvevőktől kapott éhomi reggeli mintákban mértük a szérum trigliceridek, az összes és a HDL koleszterin, valamint az éhomi plazma glükóz értékét. A cukorbetegség az éhomi plazma-glükóz ≥126 mg/dl, vagy hipoglikémiás szerrel vagy inzulinnal történő kezelés volt; a károsodott éhgyomri glükóz a cukorbetegség hiányában 100–125 mg/dl éhomi plazma glükózszint volt. A magas vérnyomást szisztolés vérnyomásként ≥140 Hgmm, a diasztolés vérnyomást ≥90 Hgmm-ként vagy antihipertenzív kezelésként határozták meg. A magas trigliceridszinteket ≥150 mg/dl vagy lipid kezelésként határoztuk meg. Az alacsony HDL-t a nőknél 2, a férfiaknál 28,3 kg/m 2 -ként határozták meg, a nők 24,1% -át és a férfiak 27,3% -át kövérnek minősítették. A nők körülbelül egynegyedének magas trigliceridszintje, alacsony HDL-értéke, magas vérnyomása és metabolikus szindróma volt, míg a férfiak 41,1% -ának magas volt a trigliceridszintje, 31,1% -ának alacsony volt a HDL-értéke, 28,5% -ának magas volt a magas vérnyomása és 35,2% -ának volt metabolikus szindróma. A vizsgálati minták további jellemzőit az 1. táblázat sorolja fel.

Tanulmányi minta jellemzői

Korhoz igazított tercilis elemzés

Az adipozitás minden mértéke (BMI, derékkörfogat, SAT és VAT) szignifikánsan nőtt a nők és a férfiak körében az SAT-tercilisekben az egyes VAT-terciliseken belül (2. táblázat). A legalacsonyabb áfa-tertiliseknél a kockázati tényezők prevalenciája egyenletesen alacsony volt, és a SAT-tertilitás növekedésével nőtt (3. táblázat). A nők körében az életkorhoz igazított lineáris trend szignifikáns volt a szisztolés vérnyomás szempontjából (109 Hgmm az SAT 1. tertilisben, szemben a 114 Hgmm a SAT 3. tertilben, P) A táblázat megtekintése:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

-Az adipozitás életkorhoz igazított mértéke nemspecifikus SAT-tercilisekkel a nemspecifikus áfa-terciliseken belül