A cukorbeteg nők elhízásának és a szívkoszorúér-betegség kockázatának jövőbeli vizsgálata

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS—Az elhízás (BMI-ként mért) és a súlyváltozás összefüggése a szívkoszorúér-betegség (CHD) incidenciájával.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK- 5897 2-es típusú cukorbeteg nőt követtünk az ápolók egészségügyi vizsgálatában ≤20 évig. A nők 40–74 évesek voltak, és a nyomon követési időszak elején nem voltak kórtörténetében szív- és érrendszeri betegségek vagy rák. A BMI-értékeket három időpontról (18 éves életkor, 1976-os év és aktuális érték) a jelentett magasságból (1976) és a megfelelő jelentett súlyból származtattuk. A súlyváltozásokat 18 éves kor és 1976 között, valamint a cukorbetegség diagnosztizálása után számolták. A nők 2 évente jelentették a cukorbetegség és a CHD diagnózisát. Az incidens CHD eseteket az orvosi nyilvántartás felülvizsgálata megerősítette.

EREDMÉNYEK—A nyomon követés során dokumentáltunk 418 CHD esetet (236 nem fatális miokardiális infarktus és 182 halálos CHD). Az életkor, a dohányzás és más koszorúér-kockázati tényezők kiigazítása után a jelenlegi BMI szorosan összefügg a CHD fokozott kockázatával a cukorbeteg nők körében. A többváltozós relatív kockázatok a BMI növekvő kategóriáiban (2) 1,0, 1,58, 1,85, 1,95, 2,80 és 3,21 voltak (P a 2. trend esetében). Három különböző BMI-változót vezettünk le: BMI 18 éves korban, BMI 1976-ban és a jelenlegi BMI (kétévente frissítve), amelyet az 1976-ban jelentett magasság és az egyes időpontoknak megfelelő súly alapján számítottunk ki. Súlyváltozásokat (kg) használtunk 18 éves kor és 1976 között a CHD előfordulásának előrejelzésére azoknál a nőknél, akiknél 1976 után diagnosztizálták a cukorbetegséget. Ezeknek a nőknek a cukorbetegség diagnosztizálása után kiszámítottuk a súlyváltozást is (a cukorbetegség diagnózisa előtti súlykülönbség) és az aktuális súly).

Az ön által jelentett súlyokat 184 NHS-résztvevő almintájában validálták, Boston, Massachusetts területén, és szoros összefüggésben voltak a tényleges mért súlyokkal (r = 0,96, átlagos különbség [saját bejelentett súly - tényleges mért súly] = −1,5 kg) (19) A 18 éves kor felidézett súlya szintén szoros összefüggésben volt (r = 0,87, átlagos különbség [visszahívott súly - mért súly] = −1,4 kg) az azonos korú fizikális vizsgálati nyilvántartások mért súlyával egy másik nő 118 almintájában. 25–42 éves nővérek kohorsa (20).

A cukorbetegség dokumentálása

Amikor a résztvevő beszámolt a cukorbetegség diagnózisáról, kiegészítő kérdőívet küldtünk neki, amelyben információkat kértünk a diagnózis részleteiről (azaz a diagnosztikai tesztekről, a tünetekről és a diagnózis évéről) és a terápiáról (inzulin vagy orális hipoglikémiás kezelés). A cukorbetegség esetét akkor tekintették megerősítettnek, ha az alábbi kérdések közül legalább az egyiket jelentették a kiegészítő kérdőíven: 1) egy vagy több klasszikus tünet (túlzott szomjúság, polyuria, megmagyarázhatatlan fogyás, éhség és viszketés), plusz éhomi plazma glükózszint ≥ 140 mg/dl (7,8 mmol/l) vagy véletlenszerű plazma glükózszint ≥200 mg/dl (11,1 mmol/l); 2) legalább két emelkedett plazmakoncentráció különböző alkalmakkor (≥140 mg/dl éhezési szint vagy véletlenszerű ≥200 mg/dl szint és/vagy ≥200 mg/dl koncentráció ≥2 óra orális beadás után) glükóz tolerancia teszt) tünetek hiányában; vagy 3) hipoglikémiás gyógyszerekkel (inzulin vagy orális hipoglikémiás szerek) történő kezelés.

Az önjelölt cukorbetegség érvényességének dokumentálásához orvosi nyilvántartást nyertünk a cukorbetegség diagnózisát jelentő nők véletlenszerű mintájáról (2). A kérdőív szerint a 2-es típusú cukorbetegségbe sorolt 84 nő közül 71 nő engedélyezte orvosi dokumentációjának felülvizsgálatát, és 62 nő számára rendelkezésre álltak a nyilvántartások. A kiegészítő kérdőívben közölt információkra vakon figyelő endokrinológus áttekintette a nyilvántartásokat a Nemzeti Diabetes Adatcsoport kritériumai szerint (21). A 2-es típusú cukorbetegség diagnózisát a 62 nő 61-en (98%) igazolták (2). Másodlagos elemzések, amelyek csak a kiegészítő kérdőív által megerősített 2-es típusú cukorbetegség eseteit vették figyelembe (n = 4423), hasonló eredményeket hoztak.

A CHD dokumentálása

Az 1976-os kérdőív visszaküldése és 1996. június 1-je között bekövetkezett nem halálos kimenetelű szívinfarktus és halálos kimenetelű szívinfarktus végpontnak számított. Ha egy résztvevő nem halálos kimenetelű MI diagnózisáról számolt be, engedélyt kértünk orvosi dokumentációjának áttekintésére. Tanulmányi orvosok, akik nem voltak tisztában a nők rizikófaktorának státusával, az Egészségügyi Világszervezet kritériumai (22) alapján áttekintették a nyilvántartást, hogy megerősítsék a diagnózist: kompatibilis tünetek jelenléte plusz tipikus elektrokardiográfiai változások vagy a szérum kardiális enzimszintjének emelkedése. Az infarktusokat akkor minősítették valószínűnek, ha a beteg kórházi felvételt igényelt, és megerősítő információt interjúval vagy levélben kaptak a betegtől orvosi dokumentumok nélkül. Az összes megerősített (n = 191) és valószínű (n = 45) nem fatális MI esetet belefoglaltuk elemzéseinkbe.

A haláleseteket az állami létfontosságú nyilvántartásokból és az Országos Halálindexből azonosították, vagy a legközelebbi rokonok és a postai rendszer jelentették. A halálesetek nyomon követése> 98% -ban teljes volt. A halálos koszorúér-betegség halálos MI-ként került meghatározásra, ha ezt a diagnózist kórházi nyilvántartás vagy boncolás megerősítette, vagy ha a koszorúér-betegség szerepel a halál okaként a halotti anyakönyvi kivonaton, és rendelkezésre állt korábbi koszorúér-betegségre utaló bizonyíték. Feltételezett halálos kimenetelű kóros megbetegedésnek minősítettük azokat az eseteket, amelyekben a kóros halálozás volt a kiváltó ok a halotti anyakönyvi kivonaton, de nyilvántartás nem állt rendelkezésre. Ezek az esetek (n = 37) a halálos kimenetelű CHD esetek 20% -át tették ki (n = 182). Ebbe a megnevezésbe tartoztak a hirtelen halálesetek is (a tünetek megjelenésétől számított 1 órán belül), a koszorúér-betegségen kívül más elfogadható magyarázat nélkül (n = 14). A megerősített esetekre korlátozott elemzések hasonló eredményeket hoztak, bár kisebb pontossággal.

Statisztikai analízis

A CHD kockázata monoton módon nőtt a jelenlegi BMI növekedésével. A BMI 2-es cukorbeteg nőkhöz képest a 25,0–26,9 kg/m 2 BMI-vel rendelkező többváltozós RR 1,85 (95% CI 1,18–2,88) volt a CHD-nél, és azoknál, akiknél a BMI ≥ 35,0 kg/m 2, több mint háromszoros volt nagyobb a betegség kockázata (2. táblázat). A többváltozós RR minden 1 egységnyi BMI-növekedésnél 1,05 (1,03–1,07) volt. A BMI 1976-ban és 18 éves korában szintén szignifikánsan társult a cukorbetegeknél a megnövekedett CHD kockázathoz. A többváltozós RR-k 1976-ban a BMI minden 1 egységnyi növekedése és 18 éves kora esetén 1,06 (1,05-1,08), illetve 1,07 (1,05-1,10).

Összehasonlítás céljából elemzéseket végeztünk nem cukorbeteg nők körében is ápolócsoportunkban. A többváltozós RR-k a jelenlegi BMI növekvő kategóriáiban (2) 1,00, 1,14, 1,23, 1,70, 1,88 és 2,44 voltak (P a 2. trendnél = 2,72 [1,79–4,12, P a 2. trendnél, az RR a nőknél, akiknél a BMI ≥35,0). kg/m 2 3,39 (1,92–5,99) volt a nem fatális MI esetében és 2,83 (1,57–5,11) a fatális CHD esetében.

Mivel a BMI-értékek három különböző időpontban korreláltak, megvizsgáltuk ezen változók együttes hatásait a CHD kockázatára. Ezeket az elemzéseket csak a cukorbetegség eseteire korlátoztuk. Azoknál a nőknél, akiknél a testtömeg-index> 18 évesen 23 kg/m 2 volt, és a testtömeg-index> 30 kg/m 2 volt 1976-ban, 3,15 (1,93–5,14) volt a relatív kockázat, szemben a 18 éves és 2-es BMI-vel rendelkező nőkkel 1976-ban 1976-ban túlsúlyos (BMI ≥25 kg/m 2) és jelenleg elhízott (BMI ≥30 kg/m 2) nők RR-értéke 2,50 (1,53–4,07) volt azokhoz a nőkhöz képest, akik nem voltak túlsúlyosak (BMI 2) bármelyik időpont.

Mivel a fontos potenciális zavarókról, mint például a fizikai aktivitásról és az étrendi bevitelről, először 1980-ban gyűjtöttünk információkat, megismételtük az elemzést, csak az ezen idő után diagnosztizált esetek felhasználásával, és hasonló eredményeket kaptunk. A fizikai aktivitás szintjének kiigazítása csak kissé gyengítette az eredményeket: az RR a jelenlegi 35 kg/m 2 BMI-t összehasonlító 3,22-ről (2,13–4,87) 3,15-re (2,08–4,76) változott. Az alkoholfogyasztás további módosítása és az összes zsír, rost, folát és E-vitamin étrendi bevitele nem változtatta meg jelentősen az eredményeket. Ebben a kohorszban a kisebbségek kis száma miatt nem tudtunk külön elemzéseket végezni a kisebbségi csoportok között. A versenynek megfelelő vagy a kisebbségek kizárásával végzett további elemzések nem változtatták meg az eredményeket.

A CHD többváltozós RR-je 18 éves és 1976 közötti súlyváltozás alapján a cukorbetegségben szenvedő nők körében. A modellt a BMI-hez 18 évesen, valamint a 2. táblázatban felsorolt kovariánsokhoz igazították.