A hasi zsírlerakódást befolyásoló táplálkozási tényezők a baromfiban: áttekintés

Absztrakt

A baromfiipar fő célja a hasított test növelése és a hasított test zsírtartalmának csökkentése, elsősorban a hasi zsírpárna. A baromfihús-fogyasztás növekedése a szaporodási folyamatot a gyorsan növekvő, csökkentett takarmány-átalakítási arányú brojlerek felé irányítja. Az intenzív szelekció a gazdasági jellemzők, például a testtömeg-növekedés, a takarmány-hatékonyság és a melltermés terén jelentős javulást eredményezett a fogyasztók igényeinek kielégítése érdekében, de a modern kereskedelmi csirkék túlzott zsírfelhalmozódást mutatnak a has területén. Az étrendi összetétel és a takarmányozási stratégiák azonban praktikus és hatékony megoldásokat kínálhatnak a modern baromfitörzsek testzsír-lerakódásának csökkentésére. Így a lipid-anyagcsere szabályozása a hasi zsírtartalom csökkentése érdekében az étrendi összetétel és az etetési stratégia alapján, valamint a lipid-anyagcserével kapcsolatos kulcsfontosságú enzimekre gyakorolt hatásuk tisztázása megkönnyítheti a sovány hús előállítását és segíthet megérteni a zsírtartalmát. az étrend és a különböző táplálkozási stratégiák csökkentő hatásai.

BEVEZETÉS

1953-ban a csirketermelőknek több mint 70 napra volt szükségük a csirkék 1,5 kg-os testtömegig tartó tenyésztésére. 2001-re azonban a csirketermelők csak 42 napos hízlalási periódus alatt nevelhették a csirkéket 2,5 kg végtestsúlyig (Havenstein et al., 2003; Flock et al., 2005). A csirkéket genetikailag javították a testtömeg-növekedés, a takarmány-hatékonyság, a növekedési sebesség és a mellizom súlyának növelése érdekében, hogy megfeleljenek a fogyasztók követelményeinek (Wang et al., 2012). Ezek a szelekciós folyamatok modern kereskedelmi csirkevonalakat eredményeztek, nagyobb növekedési sebességgel, mellhús-hozammal és jobb takarmány-konverziós rátával, valamint magasabb testzsírral a kiválasztatlan vonalakhoz képest (Baéza és Le Bihan-Duval, 2013). A modern baromfitörzsek túlzott zsírtartalma azonban a baromfiipar egyik legnagyobb problémája volt (Zhou és mtsai, 2006). Például Choct és mtsai. (2000) megállapította, hogy a modern brojler törzsek 15-20% zsírt tartalmaznak, és ennek a zsírnak> 85% -a fiziológiailag nem szükséges a test működéséhez. Általában a túlzott zsírlerakódás kedvezőtlen tulajdonság a termelők és a fogyasztók számára, mivel pazarolt étrendi energiának és alacsony gazdasági értékű hulladéknak tekintik, ami szintén csökkenti a hasított test hozamát és befolyásolja a fogyasztók elfogadását (Emmerson, 1997). A tojótyúkok túlzott zsírfelhalmozódást mutatnak, ami negatívan befolyásolja reproduktív teljesítményüket (Xing et al., 2009).

A madárfajokban a legtöbb zsírsav a májban szintetizálódik, és kis sűrűségű lipoproteineken vagy chilomikronokon keresztül szállul a zsírszövetekben trigliceridként történő tárolás céljából (Hermier, 1997). A hasi zsírszövet döntő fontosságú a baromfiban, mert gyorsabban növekszik a többi zsírszövethez képest (Butterwith, 1989). A hasi zsírpárna megbízható paraméter a teljes testzsírtartalom megítéléséhez, mivel közvetlenül kapcsolódik a madárfajok teljes testzsírtartalmához (Becker et al., 1979; Thomas et al., 1983).

A táplálkozási tényezők szabályozhatják a testzsír lerakódását. Általában elfogadott, hogy az étkezési zsír- és zsírsavszintézis felszívódásának gátlása és/vagy a zsírsav-β-oxidáció elősegítése csökkenti a hasi zsírlerakódást a hasi zsírsejtek méretének és/vagy számának csökkentésével (1. ábra). Így ez az áttekintés azokat a táplálkozási tényezőket tárgyalja, amelyek befolyásolják a hasi zsírtartalmat, és azt, hogy ezek a tényezők hogyan tudják kedvező módon szabályozni a hasi zsírlerakódást a baromfiban.

A hasi zsírlerakódást előnyösen szabályozó táplálkozási tényezők mechanizmusai. Táplálkozási tényezők: csökkenthetik a zsírsavszintézist a májban (a zsírsavszintézis döntő helye); elnyomja a hasnyálmirigy lipáz szekrécióját, amely csökkenti a zsír felszívódását; fokozza a zsírsav β-oxidációját az izmokban; gátolják a lipoprotein lipáz aktivitását a vérben vagy a hasi zsírszövetben; és/vagy fokozza a hormonérzékeny lipáz aktivitását a hasi zsírszövetben, ami végül a hasi zsírszövet csökkenéséhez vezet a hasi zsírsejtek méretének és/vagy számának csökkentésével. ↑, továbbfejlesztve; ↓, gátolt.

MEGBESZÉLÉS

A hasi zsír tápanyagszintje

Energia

Fehérje

Aminosavak

A metionin, amely a baromfitáplálkozásban az első korlátozó aminosav, fontos a növekedési teljesítményre gyakorolt hatása, valamint a sovány hús előállításának hatékonysága miatt (Takahashi et al., 1995). Corzo és mtsai. (2006), Yao és mtsai. (2006) és Zhan és mtsai. (2006) a csirkék metioninhiányos étrendjének etetése után a hasi zsír százalékos arányának jelentős növekedéséről számolt be. Ezzel szemben Xie és mtsai. (2006) és Wang és mtsai. (2010) megállapította, hogy a metionin koncentrációjának növelése az étrendben a hasi zsírtartalom jelentős lineáris csökkenését okozta tanulmányaik során, amelyek a fehérpekingi kacsák 21–48 napos és a Yangzhou libák 28–70 napos metioninigényét becsülték. napos korban. Andi (2012) arról számolt be, hogy a brojlercsirkék étrendi L-metionin-kiegészítése a testzsírtartalom jelentős csökkenéséhez vezetett. A lipogenezis és/vagy a lipolízis változásai összefüggésben lehetnek az étrendi L-metionin zsírcsökkentő hatásával. Takahashi és Akiba (1995) megállapította, hogy az étrendi L-metionin-kiegészítés szabályozza a test zsírtartalmát azáltal, hogy csökkenti a FAS aktivitását (lipogenezis) és növeli a hormonérzékeny lipáz (HSL) aktivitását (lipolízis).

Amellett, hogy korlátozó aminosavként játszik szerepet a baromfi étrendben, a növekedési teljesítményre gyakorolt hatása miatt, a lizinnek kiemelkedő szerepe van a húsminőségben az izom pH-értékének növelésével, a fehérje lerakódásának növelésével és a víztartó képesség csökkentésével (Berri et al., 2008; Tesseraud et al., 2009). A lizin felvétele a baromfi étrendbe jelentősen fokozza a sovány hús előállítását. 1990-ben Moran és Bilgili L-lizin hozzáadásával jelentősen csökkentette a tetem zsírtartalmát. Grisoni és mtsai. (1991) kimutatták, hogy a csirke étrendben a lizin koncentrációjának növelése csökkentette a hasi zsírlerakódást. Attia (2003) a hasi zsírszázalék jelentős növekedését állapította meg a hús típusú kacsákban, amelyek lizinhiányos étrendet fogyasztottak, míg a lizin hozzáadása ezt a hatást megszüntette. Sőt, Berri és mtsai. (2008), valamint Nasr és Kheiri (2011) kimutatták, hogy az étrendi L-lizin kiegészítés csökkentette a zsírlerakódást a brojlercsirkékben. Ezért lizint adhatunk a baromfi étrendjéhez, hogy elősegítsük a sovány hústermelést azáltal, hogy a hasított test zsírtartalmát lipogenezis gátlás révén csökkentjük (Grisoni et al., 1991).

Ásványok

Zsírtípusok a hasi zsíron

Konjugált linolsav a hasi zsíron

Különböző takarmány-adalékok a hasi zsíron

A betain (glicin-betain vagy trimetil-glicin) erősen koncentrálódik a cukorrépában, és a cukortermelés melléktermékének minősül. A haszonállatok metildonorainak fontos forrásának tekintik (Virtanen, 1995). A fehér pekini kacsákban Wang et al. (2004) a hasi zsírtermés százalékos csökkenését észlelte a betain étrendjükbe történő felvétele után. Zhan és mtsai. (2006) azt is megállapította, hogy a betain metioninhiányos étrendhez való hozzáadása jelentősen csökkentette a brojlercsirkék zsírlerakódását. Su és mtsai. (2009) arról számolt be, hogy Landes libáinak betainnal kiegészített étrendjének etetése jelentős csökkenést okozott a hasi zsírban egy nem kiegészített csoporthoz képest. Továbbá Xing és mtsai. (2011) ugyanazt az eredményt érte el betainnal kiegészített étrendet tápláló brojlercsirkék felhasználásával. A betain zsírcsökkentő hatását Zhan et al. (2006) és Xing és mtsai. (2011), aki kimutatta, hogy a betain csökkentette a brojlerek testzsírtartalmát a HSL aktivitásának növelésével, valamint a hasi zsírban az FAS és az LPL aktivitásának csökkentésével.

A poliszavont lucernából vonják ki, és 18,63% poliszacharidot, 5,58% triterpenoid szaponinokat és 5,89% flavonoidokat tartalmaz. Ez szerepet játszik a baromfi hasi zsírlerakódás csökkentésében az ACC és a FAS aktivitásszintjének csökkentésével (Dong et al., 2007; Deng et al., 2012).

A zöld tea magas szintű polifenolokat tartalmaz, amelyekről úgy gondolják, hogy hasznosak elhízás elleni vegyületekként. Beszámoltak arról, hogy a zöldtea por 0,5% -os felvétele a brojlercsirkék étrendjébe jelentősen csökkentette a hasi zsír tulajdonságait a máj lipogenezisének gátlásával (Biswas és Wakit, 2001).

Az alacsony molekulatömegű, alacsony viszkozitású és elfogadható oldhatóságú kitooligoszacharid olyan oligoszacharid, amelyet 0,4% -ban hozzá lehet adni a brojlercsirkék étrendjéhez a hasi zsírlerakódás csökkentése érdekében (Zhou et al., 2009). A kitooligoszacharid csökkentette a testzsír-lerakódást azáltal, hogy csökkentette a lipidfelvételt a hasnyálmirigy-lipáz enzimaktivitásának elnyomásán keresztül (Kang et al., 2012).

A kitozán egy alacsony viszkozitású lineáris poliszacharid, amelyet kereskedelmi célokra rák- és garnélahéj-hulladékból állítanak elő. Kitozánt alkalmaztak a baromfi hasi részének zsírtartalmának csökkentésére az étkezési zsír felszívódásának gátlásával az epesavak szintjének csökkenése miatt a lipázaktivitás gátlásán keresztül (Kobayashi és Itoh, 1991; Kobayashi és mtsai., 2002).

A ginseng, a Panax ginseng C. A. Meyer gyökere, Kelet-Ázsia országaiban jól ismert hagyományos növényi gyógyszer, amelyet számos szívbetegség és anyagcsere-betegség kezelésére alkalmaztak (Yan et al., 2011a). A ginzengnek számos bioaktív összetevője van, például szaponinok, amelyek gátolják a csirke lipogenezisét (Qureshi et al., 1983). A vér trigliceridkoncentrációját jelentősen csökkentette azáltal, hogy vadginsenget, járulékos gyökeret adott a tojótyúkok étrendjéhez (Yan et al., 2011a). Ez csökkentette a vér triglicerid hozzáférhetőségét a baromfi hasi területein történő szállításhoz és lerakódáshoz. Yan és mtsai. (2011b) kimutatta, hogy a vadon élő ginzeng 0,3% -os gyökérliszt felvétele a brojlercsirkék étrendjébe a hasi zsírlerakódás jelentős csökkenéséhez vezetett.

A kakukkfű (Thymus vulgaris) egy gyógynövény, amely az antibiotikumok természetes alternatívájaként használható a baromfitenyésztésben (Khan és mtsai., 2012), de gátló hatást gyakorol a brojlercsirkék hasi zsírjellemzőire is (Al-Kassie, 2009; Abdulkarimi et al., 2011). Al-Kassie (2009) kimutatta, hogy 200 ppm kakukkfűolaj hozzáadása a brojlercsirkék étrendjéhez a zsírosodás ideje alatt (42 nap) jelentős csökkenést okozott a hasi zsír százalékban a kontroll étrendhez képest. Abdulkarimi és mtsai. (2011) arról számolt be, hogy 0,6% kakukkfű kivonat hozzáadása az ivóvízhez jelentősen csökkentette a zsír felhalmozódását a brojlercsirkék hasi területein. A kakukkfű pótlása által okozott hasi zsír tulajdonságainak csökkenése a kakukkfű szaponinjainak tulajdonítható (Abdulkarimi et al., 2011), amelyek gátló hatást gyakorolnak a lipogenezisre (Qureshi et al., 1983).

A baromfi takarmányában antioxidánsként jóváhagyott dihidropiridin (Bakutis és Bukis, 1984; Zou és mtsai, 2007; Niu és mtsai, 2010; 2011) csökkentheti a hasi zsír tulajdonságait a tojótyúkoknál, a brojlercsirkéknél és a brojlercsirkéknél tenyésztojók (Zou és mtsai, 2007; Niu és mtsai, 2010; 2011). Zou és mtsai. (2007) megállapította, hogy a tojótyúkok etetése 300 mg/kg dihidropiridinnel kiegészített étrenddel három hónapig jelentősen csökkentette a hasi zsírlerakódást azáltal, hogy növelte a hasi zsírban a HSL aktivitását. Niu és mtsai. (2010) megállapította, hogy 100 mg/kg dihidropiridin hozzáadása az egy és 42 nap közötti brojler étrendhez elegendő volt ahhoz, hogy elnyomja az LPL aktivitását a hasi zsírban, valamint az MDH és a G-6-PDH a májban, és növelje a hasi zsír HSL szintje, ezáltal csökken a hasi zsír százalék. Brojlertenyésztő tyúkoknál Niu et al. (2011) kimutatta, hogy a dihidropiridin 200 mg/kg dózisban történő bevitele az étrendbe elegendő volt ahhoz, hogy csökkentse a zsír felhalmozódását a hasi területen, a HSL aktivitásának szimulálásával a hasi zsírban.

Az alfa-liponsav egy természetben előforduló vegyület, amely jótékony hatással van a baromfitermelésre. A baromfi kísérleti bizonyítékai azt sugallják, hogy az étkezési alfa-liponsav-kiegészítés enyhíti az oxidatív stresszt, fokozza az antioxidáns kapacitást, javítja a hús minőségét és csökkenti a testzsír-lerakódást (Zhang et al., 2009b; Chen et al., 2011; Halici et al., 2012; El-Senousey és mtsai., 2013). Zhang és mtsai. (2009b) arról számoltak be, hogy egy évetől 42 napos korig 900 mg/kg alfa-liponsavval kiegészített étrend csökkentette a hasi zsírtartalmat a brojlercsirkéknél. Hasonló eredményről számoltak be El-Senousey és mtsai. (2013), akik 21 és 42 napos kor közötti brojlercsirkéket tápláltak 800 mg/kg alfa-liponsavval kiegészített étrend alkalmazásával. Az alfa-liponsav zsírcsökkentő hatása a fokozott zsírsav-β-oxidációnak (Shen és mtsai, 2007) és/vagy a megnövekedett HSL-aktivitásnak köszönhető (Fernandez-Galilea et al., 2012).

Takarmánykorlátozás a hasi zsírban

KÖVETKEZTETÉSEK

Először is, a baromfitáplálékokat az egyes törzsekre vonatkozó irányelvek ajánlása szerint kell megfogalmazni, hogy elkerülhető legyen a baromfi zsírtartalmának problémája. Másodszor, a telített zsírsavak helyettesítése többszörösen telítetlen zsírsavakkal (n-3 és n-6) vagy CLA-val, takarmánykorlátozás alkalmazása vagy adalékanyagok (1. táblázat) beépítése a baromfi-étrendbe szintén segíthet csökkenteni a hasi zsírlerakódást. A táplálkozási tényezők zsírcsökkentő hatásait azonban nem sikerült teljesen tisztázni. Így az 1. ábra és az 1. táblázat hasznos lehet a hasi zsírlerakódást előnyösen szabályozó táplálkozási tényezők hatásainak hátterében álló mechanizmus (ok) jelenlegi megértésének felmérésében, valamint a táplálkozási tényezők zsírcsökkentő hatásainak tisztázásához szükséges vizsgálatok azonosításában. baromfi.

Asztal 1

Néhány adalékanyag, amelyet baromfitáplálékban használnak a hasi zsírtartalom csökkentése érdekében

ItemAmount (g/kg takarmány) 1. mechanizmus Forrás

L-arginin	2,5 (brojlercsirkék)	Lipogenezis ↓	Fouad és mtsai, 2013; Wu et al., 2011
10,0 (kacsa)	Lipolízis ↑
L-karnitin	0,05 (brojlercsirkék)	Lipogenezis ↓	Xu és mtsai., 2003
Lipotein lipáz ↓
Probiotikumok	1,0 Lactobacillus törzs, 0,1 Aspergillus awamori vagy 0,5 Aspergillus niger (brojlercsirke)	Lipogenezis ↓	Kalavathy et al., 2003; Saleh és mtsai., 2011; 2012; Santoso és mtsai, 1995; Yamamoto és mtsai., 2007
Polysavone	0,6 (brojlercsirkék)	Lipogenezis ↓	Dong és mtsai, 2007; Deng et al., 2012
Zöld tea	5,0 (brojlercsirkék)	Lipogenezis ↓	Biswas és Wakit, 2001
Kitooligoszacharid	4,0 (brojlercsirkék)	Lipáz ↓	Zhou és mtsai, 2009; Kang et al., 2012
Kitozán	50 (brojlercsirkék)	Lipáz ↓	Kobayashi és Itoh, 1991; Kobayashi és mtsai., 2002
Ginseng	3,0 (brojlercsirkék)	Lipogenezis ↓	Yan és mtsai, 2011b; Qureshi és mtsai., 1983
Kakukkfű	0,2 (brojlercsirkék)	Lipogenezis ↓	Al-Kassie, 2009; Qureshi és mtsai., 1983
Dihidropiridin	0,3 (tojótyúkok)	Lipolízis ↑	Zou és mtsai, 2007; Niu et al., 2010; 2011
0,1 (brojlercsirkék)
0,2 (brojlertenyésztő tyúkok)	Lipogenezis ↓
Alfa-liponsav	0,8 (brojlercsirkék)	Lipolízis ↑	El-Senousey és mtsai, 2013; Fernandez-Galilea et al., 2012; Shen és mtsai., 2007

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ezt a munkát az egyiptomi Kairói Egyetem Mezőgazdasági Karának finanszírozásával finanszírozták.