Táplálkozási hatások a keltetőtojásokra

Colin C. Whitehead professzor, a skót Roslin Intézet tanácsadója a riboflavin, a biotin, a D-vitamin és metabolitjai, valamint a karotinoidok fontosságára összpontosít a brojlertenyésztő étrendben, és arra, hogy ezek miként segíthetik a fiókákat abban, hogy potenciáljukat elérjék teljesítmény és élhetőség szempontjából.

A táplálkozás fontossága a brojler tenyésztő teljesítményének optimalizálásában jól érthető. A brojlertenyésztők végső célja azonban a későbbi teljesítményre és élhetőségre maximális potenciállal rendelkező csibék előállítása.

A legújabb kutatások bebizonyították a kikelt csaj korai táplálkozási állapotának fontosságát a teljesítmény fokozásában. Ezért létfontosságú, hogy a szülő madarak étrendjének kialakításakor ne csak a tojásmennyiség és a keltethetőség maximalizálására kell figyelni, hanem arra is, hogy az előállított tojások megfelelő mennyiségű tápanyagot tartalmazzanak a keltetőcsirke korai fejlődésének támogatásához.

A tojás mikrotápanyag-tartalmát különösen az anyai étrend befolyásolja, és ezeket a tápanyagokat olyan mennyiségben kell ellátni, amely teljes mértékben kielégíti a fejlődő embrió és a kikelő csaj szükségleteit.

Hasznos megfontolni, hogy ezek a tápanyagok miként jutnak be a tojásba, mert ez betekintést enged a tápanyag iránti igénybe, és korlátozza a tápanyag bevonását is.

A legtöbb vitamint a fehérjéket megkötő specifikus transzportmechanizmusok építik be a tojásba. Ez elengedhetetlen, mert az anyai vér keringési szintje nem elég magas ahhoz, hogy a tojásban szükséges mennyiségek egyszerű diffúzióval felhalmozódjanak. Példa erre a riboflavin (Rb) beépítése a petékbe a riboflavin-kötő fehérje (RBP) hatására.

Az RBP egy komplex glikoprotein, amely kötődik az Rb és más foszfátban gazdag helyekhez, amelyek kötődnek a petesejt sejtfalán található receptorokhoz, és lehetővé teszik az RBP számára, hogy függetlenül attól, hogy kötött Rb-t tartalmaz-e, a sárgájába szívódik fel.

Így a riboflavin aktívan beépül a fejlődő sárgájába. Albuminba is koncentrálódik egy olyan mechanizmus révén, amely magában foglalja a plazmából a petevezetékben szintetizált RBP-be történő transzfert.

Az RBP koncentrációja a tyúk plazmájában állandó és az RBP Rb-vel való frakcionális telítettsége növekszik az Rb étrendi ellátásával. Az RBP maximális telítettsége a sárgájában körülbelül 80%, de az albumenben alacsonyabb (kb. 40%), talán azért, mert a plazma korlátozza az Rb petevezeték-transzferjét.

Ha azonban az RBP maximálisan telített Rb-vel, az étrendi ellátás további növekedése hatástalan az Rb tojástartalmának növelésében. Kevés, ha van, szabad Rb található a sárgájában vagy az albuminban. Ezeket az összefüggéseket az 1. ábra mutatja, és jelzik, hogy miért nem növekszik a tojás Rb-tartalma, ha az étrendi koncentráció meghaladja a 10 mg Rb/kg-ot.

Vannak más kötő fehérjék más vitaminokhoz, bár egyes elvek eltérhetnek. A biotin beépül két sárgájába, amely két biotint kötő fehérjéhez (BBP-I és BBP-II) kapcsolódik, és egy albuminhoz, amely egy harmadik, avidinhez kapcsolódik.

A biotin azonban indukálhatja a BBP-II termelését, így az étrendi biotintartalom növekedésével a BBP teljes koncentrációja megnő, amíg el nem érik a BBP termelésének határát.

A biotin beépülése ezen a ponton fennsíkra vált, bár a sárgájában további szabad biotin jelenhet meg, ami arra utal, hogy a biotin plazmából történő diffúziója magasabb étrendi biotin-koncentráció esetén történik.

A nyers ásványi anyagokat a fehérjék is beépítik a tojásba, például a cink a sárgájába épül, amely a vitellogeninhez kötődik.

A D-vitamin és metabolitjainak optimális beépítése a tojásokba összetettebb. A D-vitamint kötő fehérjék mind a kolekalciferolt (D3-vitamin), mind a 25-hidroxi-D3-vitamint (25-D, kereskedelmi forgalomban kapható HyD néven) megköthetik, és ezeket a molekulákat sárgájába szállíthatják.

A csirke embrió képes előállítani a máj 25-hidroxilázt, valamint a vese 1- és 24-hidroxilázait, amelyek szükségesek az aktívabb metabolitok, köztük az 1,25-dihidroxi-D-vitamin (1,25-D) előállításához. Ezzel szemben maga az 1,25-D kevéssé épül be a tojásokba, és csak a D-vitamin ilyen formájú tyúkokkal történő takarmányozása nem tartja fenn a keltethetőséget.

A petékbe történő további 1,25-D injekció csak részben helyreállítja a keltethetőséget, és bizonyíték van arra, hogy a teljes kikelés érdekében az 1,25-D mellett egy másik di-hidroxilezett metabolitra, a 24,25-dihidroxi-D-vitaminra van szükség. Így mind a kolekalciferol, mind a tyúk étrendjében található 25-D kielégítheti a kikelt csaj D-vitamin teljes szükségleteit.

Az 1. táblázat adatai a tyúkok és a kikelő csibék 25-D plazmakoncentrációinak összefüggéseiről azt sugallják, hogy a keltető csirke D-vitamin-állapota, a plazma 25-D koncentrációjával értékelve, maximalizálható azáltal, hogy az anyai étrendben 25-D-t biztosítanak.

A HyD-t széles körben értékelték a tenyésztőknél, mint extra takarmány-kiegészítést a normál kolekalciferol mellett. A laboratóriumi körülmények között végzett kis léptékű kísérletek nem mindig adnak statisztikailag szignifikáns válaszokat, de számos országban szerzett ipari tapasztalatok azt sugallják, hogy kereskedelmileg fontos válaszok érhetők el a tojástermelés, a héj minősége vagy a kikelés szempontjából.

Ez arra utalhat, hogy a D-vitamin további állapota előnyös a nagyobb kereskedelmi állományokban gyakran tapasztalt stresszes körülmények között. A keltető csibékre történő további átvitel szintén hasznos lehet teljesítményük szempontjából, nem utolsósorban a korai veleszületett immunfunkció javításában.

A brojlertenyésztő étrendjéhez javasolt vitamin-kiegészítőket a 2. táblázat tartalmazza.

A karotinoidok a lipidben oldódó vegyületek nagy csoportját alkotják, amelyeket hagyományosan nem gondolnak tápanyagként. Ugyanakkor antioxidáns és immunmoduláló funkcióval rendelkeznek, és fontosak a pigmentáció szempontjából.

Van egy jelentés arról is, hogy a fehér gabonaféléken alapuló tenyésztő étrendjének kantaxantin-kiegészítése (6mg Carophyll Red/kg) javította a keltethetőséget.

A karotinoidok dózisfüggő módon beépíthetők a tenyésztők étrendjéből származó tojásokba, és átvihetők a kikelő csibébe. Ha a tyúkok tojástermelése alacsony, karotinoidok halmozódnak fel a szövetekben és a bőrben, és a tyúkon erősen pigmentált bőr jelenléte felhasználható a nyájban lévő szegény rétegek azonosítására.

A karotinoidok beépítése a tojássárgájába különböző lipoprotein-frakciókban és esetleg specifikus kötőfehérjékben történő transzporttal járhat, de úgy tűnik, hogy szinergikus hatást gyakorol más zsírban oldódó vegyületeknek a tojásba és a fiatal csirke beillesztésére.

Így Surai és mtsai. (2003) kimutatták, hogy a kanthaxantin (24 mg/kg) hozzáadása a tenyésztő étrendjéhez növelte az E-vitamin felvételét az étrendből és a tojássárgájába történő átvitelét. Ez a naposcsibék máj-E-vitamin-koncentrációjának növekedésében és a májban az E-vitamin kimerülésének csökkenésében mutatkozott meg a kikelés utáni első hét napban.

A kanthaxantinról kimutatták, hogy adduktusképződéssel reagál a peroxilgyökökkel, így az E-vitamin kimerülésének csökkent sebessége annak tulajdonítható, hogy a szabad gyökök közvetlen eltávolításával a kanthaxantin az E-vitamint megtakarítóan hat.

A karotinoidok így modulálhatják az antioxidáns rendszereket és csökkenthetik a szövetek hajlamát az oxidációra. Más friss kutatások kimutatták, hogy a karotinoidok anyai hatással vannak a növekvő csibék karotinoidfelvételére. Koutsos és mtsai. (2003) összehasonlította a karotinoid felvételt azokból a tojásokból, amelyek karotinoidokkal töltöttek vagy kimerültek az anyai étrend manipulálásával. A teli petékből kikelő csibéknél magasabb volt a karotinoidok szöveti koncentrációja, és sokkal nagyobb hatékonyságot mutattak a karotinoidok beépülésében az immunszövetekbe, mint például a bursa, a csecsemőmirigy és a bőr, amikor a növekedési időszakban luteint és kanthaxantint tartalmazó étrendet tápláltak.

A karotinoidok anyai étrendben való ellátása így előnyös lehet a fiatal csaj immunrendszerének. A karotinoidok anyai alkalmazása szintén javíthatja a későbbi karotinoidok pigmentációs célú felhasználásának költséghatékonyságát azáltal, hogy növeli a karotinoidok bőrbe történő beépülésének hatékonyságát a növekvő brojlereknél.

Ez a cikk először a International Hatchery Practice 2007-ben jelent meg, 21 (4): 9-10.