A jód állapotának értékelése, valamint a jód táplálkozása és a pajzsmirigy működése közötti összefüggés terhesség alatt elegendő jódtartalmú területen

Tárgyak

Absztrakt

Háttér:

A jód mint mikrotápanyag kötelező a pajzsmirigyhormonok termeléséhez, és a terhesség alatti nem megfelelő jódbevitel a terhesség kimenetelét hátrányosan befolyásoló különböző mértékű hypothyreosishoz vezethet. A tanulmány célja a táplálkozási állapot és a pajzsmirigy működésére gyakorolt hatásának értékelése terhes nőknél a terhesség minden trimeszterében.

Tantárgyak/módszerek:

Ebben a kohorszos vizsgálatban összesen 203 terhes nőt értékeltünk a terhesség első trimeszterében, és követtük őket a második és a harmadik trimeszterben. Két csoportra osztották őket, az I csoport vizeletjód-kiválasztással (UIE) ⩾ 150 μg/l. A nők szérummintáiból minden trimeszterben csak egyszer vizsgálták a teljes T4, T3, FT4I és a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH), a pajzsmirigy-peroxidáz antitest (TPOAb) és a tiroglobulin antitest (TgAb) szintjét. A vizelet jódkoncentrációját háromszor mértük, és a medián UIE volt az első trimeszterben, de a második és a harmadik trimeszterben csak egyszer mértük.

Eredmények:

A vizelet jódjának interkvartilis mediántartománya a terhesség három trimeszterében 218 (150–276) μg/l, 160 (106–260) μg/l és 145 (88–225) μg/l volt; UIE

Bevezetés

Rostami et al. 11 azt is kimutatták, hogy az UIE medián terhessége alatt a nyugat-azerbajdzsáni Urmiában nyilvánvalóan alacsonyabb, mint azt korábban a megfelelő jódállapotú más országrégiók esetében jelentették. Ennek eredményeként több jódra van szükség a megfelelő jódkészletek fenntartásához a terhesség alatt. Li et al. 12 azt is kimutatta, hogy egyes terhes nőknél a hypothyreosis irányába mutat tendencia, bár a terhesség alatt a jód tápláltsági állapota megfelelő volt. A jódhiány befolyásolja a magzat neurokognitív fejlődését is önmagában vagy hipotireózist vagy hipotoxinémiát vált ki, amely hajlamosítja a magzatot a terhesség káros hatásaira. 13 Viták vannak az UIE és az anya pajzsmirigy-funkciójának terhesség alatti tesztjei közötti összefüggésről. 14

Ezt a tanulmányt a jód tápláltsági állapotának és a pajzsmirigy működésére gyakorolt hatásának értékelésére végeztük terhes nőknél a terhesség mindhárom trimeszterében.

Anyag és módszerek

A szérum összes T4, FT4I és T3 értékét radioimmun assay módszerrel mértük, a TSH értékét pedig immunoenzimometriai vizsgálattal értékeltük kereskedelmi készletekkel (Izotop, Budapest, Hungray és Orgentec Diagnostic GmbH, Mainz, Németország, gamma számlálóval) (Wallac Wizard, Wallac Oy (Turku, Finnország)). Az elemzésen belüli CV-k 3,3 és 6,2% voltak a T4 esetében, 6,7 és 7,8% a T3 esetében, 3,8 és 5,8% az FT4 esetében, illetve 3,9 és 7,1% a TSH esetében. A szabad T4 index (FT4I), az összes T4, az összes T3 és a TSH vonatkoztatási tartománya 55–160, 4,5–12,5 μg/dl, 60–181 ng/dl, illetve 0,39–4,6 mU/l volt. 17.

A TgAb-t és a TPOAb-t enzimimmimmetrikus assay (EIMA) készletekkel (Orgentec Diagnostica GmbH) mértük. Az elemzésen belüli CV-k 2,2, illetve 4,9% voltak a TgAb esetében, illetve 3,0, illetve 5,1% voltak az anti-TPO esetében. A tanulmányt a Shahid Beheshti Orvostudományi Egyetem megfelelő humán kutatási bizottsága hagyta jóvá.

Statisztikai analízis

Az UIE, a szérum teljes T4, T3, FT4I, TSH és TPOAb normalitását a terhesség három trimeszterében hisztogram és kolmogrov – Smirnov teszt segítségével ellenőriztük. Alkalmazottuk a t-teszt a TT4, TT3 és FT4I, valamint a Mann – Whitney összehasonlítására U-teszt a TSH összehasonlítására a két csoport között. A három trimeszter közötti adatok összehasonlításához Friedman tesztjét vagy ismételt mért tesztjét alkalmazták. Az adatokat átlag ± sd, medián és interkvartilis tartomány (IQR) formájában fejezzük ki. Az UIE és a TSH, a TT4, a TT3, az FT4I, a TPOAb és a TgAb közötti összefüggéseket Spearman rangkorrelációs együtthatójának felhasználásával vizsgáltuk, P-a 0,05-nél kisebb értékeket tekintjük szignifikánsnak. Minden elemzést az SPSS szoftver 20.0 verziójával (IBM Corp., Armonk, NY, USA) végeztünk.

Eredmények

Összesen 203 terhes nő vett részt 25,2 ± 5,0 évesen ebben a vizsgálatban. Átlaguk ± s.d. terhességi kor 12,2 ± 3,7 hét volt. Mindegyiküknek egyetlen terhessége volt.

Első trimeszter

A vizelet jódjának mediánja (IQR) 218 (150–276) μg/l volt. Összesen 48 nő (24,1%) UIE IE 150 μg/l volt (1. ábra); Az UIE szintje 250 μg/l volt 10 (5%), 38 (19,1%), 83 (41,7%) és 68 (34,2%) nőnél. Ötven (24,6%) és 153 (75,4%) nő volt euthyroid az I., illetve a II. 19-en mind eutireoidok voltak, és pozitív TPOAb volt; medián (IQR) UIE 191 (140–284) μg/l volt euthyroid alanyokban. A TSH mediánja (tartománya) és átlag ± sd. A TT4, FT4I és TT3 értékeit az 1. táblázat mutatja. A két csoport között nem volt különbség a TSH, TT4, FT4I és TT3 értékekben. Nem volt összefüggés az UIE, a TSH, a TT4, az FT4I, a T3 és a TPOAb között, de gyenge korrelációt figyeltünk meg az UIE és a TgAb között (r= –0,3, P= 0,03).

A vizelet jódkiválasztása az I. és II. Csoportban (UIE ⩾ 150 μg/l) a terhesség első, második és harmadik trimeszterében.

Második trimeszter

A vizelet jódjának mediánja (IQR) 160 (106–260) μg/l volt. Összesen 90 nő (44,8%) UIE-értéke μ 150 μg/l volt (1. ábra); A 250 μg/l UIE-szintet 46 (22,9%), 44 (21,9%), 52 (25,9%) és 59 (29,4%) nőnél figyelték meg. Összesen 46 (22,7%) és 157 (77,3%) nő volt euthyroid az I., illetve a II. 20 ember mind euthyroid volt, mind pozitív TPOAb volt. A medián (IQR) UIE 148 (91–228) μg/l volt euthyroid alanyokban. A TSH mediánja (tartománya) és átlag ± sd. A TT4, FT4I és TT3 értékeit az 1. táblázat mutatja. A két csoport között nem volt különbség a TSH, TT4, FT4I és TT3 értékekben. Nem volt összefüggés az UIE szintek és a TSH, TT4, FT4I, T3, TPOAb vagy TgAb között.

Harmadik trimeszter

A vizelet jódjának medián IQR-értéke 145 (88–225) μg/l volt; 103 nő (52,3%) UIE ⩾ 150 μg/l volt (1. ábra), az UIE szintje 250 μg/l 54 (27,4%), 49 (24,9%), 60 (30,5%) és 34 (17,3%) esetében volt megfigyelhető. a nők, ill. Összesen 46 (22,7%) és 157 (77,3%) nő volt euthyroid az I., illetve a II. 12 terhes nő eutireoid volt és pozitív TPOAb volt. Az UIE mediánja (IQR) 169 (114–213) μg/l volt euthyroid alanyokban. A TSH mediánja (tartománya) és átlag ± sd. A TT4, FT4I és TT3 értékeit az 1. táblázat mutatja. A két csoport között nem volt különbség a TSH, TT4, FT4I és TT3 értékekben. Gyenge összefüggések voltak az UIE szintek és a TSH között (r= −0,2, P= 0,01), T3 (r= −0,2, P= 0,006) és TgAb (r= −0,2, P= 0,004), de egyik sem a TT4, az FT4I és a TPOAb között.

Vita

Tudomásunk szerint ez az első olyan vizsgálat a terhes teherán nők körében, amely az UIE és az anyai pajzsmirigy működését mérte a terhesség három trimeszterében. A terhes nők kohorszában az UIE mediánszintje 218, 160 és 145 μg/l volt, ami az első és második trimeszterben a jelenleg ajánlott küszöbértéket meghaladó 150 μg/l felett van, de a terhesség harmadik trimeszterében kissé alacsonyabb. Nem találtunk összefüggést a vizelet jódja és a pajzsmirigy működésének vizsgálata között.

A vizsgálat egyik korlátja, hogy a vizsgálat végén megmértük az UIC-t, ezért a medián vizelet jódkoncentrációjú csoport

Hivatkozások

Delange F. Jódigény terhesség, szoptatás és újszülöttek idején, valamint az optimális jódtáplálás mutatói. Közegészségügyi Nutr 2007; 10.: 1571–1580.

Delange F. A jód szerepe az agy fejlődésében. Proc Nutr Soc 2000; 59: 75–79. Felülvizsgálat.

Zimmermann MB, Jooste PL, Pandav CS. Jódhiányos rendellenességek. Gerely 2008; 372: 1251–1262.

Simpson JL, Bailey LB, Pietrzik K, Shane B, Holzgreve W. Mikroelemek és reproduktív képességű nők: Szükséges étrendi bevitel és az étrend hiányosságának vagy túlzásának következményei. II. Rész - D-vitamin, A-vitamin, Vas, Cink, Jód, esszenciális zsírsavak. J anyai magzat újszülött Med 2011; 24.: 1–24.

Glinoer D. A jódtáplálás fontossága a terhesség alatt. Közegészségügyi Nutr 2007; 10.: 1542–1546.

Jódállapot világszerte: WHO globális adatbázis a jódhiányról. Elérhető online: http://whqlibdoc.who.int/publications/2004/9241592001.pdf (hozzáférés: 2012. augusztus 25.).

Wong EM, Sullivan KM, Perrine CG, Rogers LM, Peña-Rosas JP. A medián vizelet jódkoncentrációjának összehasonlítása a jód állapotának mutatójaként terhes nők, iskoláskorú gyermekek és terhes nők körében. Élelmiszer Nutr Bull 2011; 32: 206–212.

Azizi F, Aminorroya A, Hedayati M, Rezvanian H, Amini M, Mirmiran P. Megfelelő jódbevitelű területeken élő terhes nők vizeletkiválasztása jóddal. Közegészségügyi Nutr 2003; 6.: 95–98.

Azizi F. A jódtáplálás terhesség és szoptatás alatt Iránban. Közegészségügyi Nutr 2007; 10.: 1596–1599.

Ainy E, Ordookhani A, Hedayati M, Azizi F. A trimeszteres és a vizelet jódkoncentrációjának szezonális változásainak értékelése terhesség alatt egy jóddal teli területen. Clin Endocrinol 2007; 67: 577–581.

Rostami R, Beiranvand A. A jódozott só hozzáférhetőségének és a táplálkozási jód állapotának értékelése terhesség alatt. Irán J Közegészségügy 2012; 41: 56–60.

Li H, Wang Y. A jód tápláltsági állapotának és a pajzsmirigy működésének elemzése terhes nőknél. Wei Sheng Yan Jiu 2012; 41: 532–535. (Absztrakt).

Azizi F, Hosseini MS, Amouzegar A, Tohidi M, Ainy E. Újszülött pajzsmirigy állapota a jód elégségességének területén. J Endocrinol Invest 2011; 34: 197–200.

Brucker-Davis F, Ferrari P, Gal J, Berthier F, Fenichel P, Hieronimus S. A jód állapota nincs hatással a pajzsmirigy működésére a korai egészséges terhességben. J Pajzsmirigy Res 2012; 2012: 168764.

A WHO titkársága, Andersson M, de Benoist B, Delange F, Zupan J. A jódhiány megelőzése és ellenőrzése terhes és szoptató nőknél, valamint 2 évesnél fiatalabb gyermekeknél: a technikai konzultáció következtetései és ajánlásai. Közegészségügyi Nutr 2007; 10.: 1606–1611.

Hedayati M, Khazan M, Yaghmaee P, Yeghaneh MZ, Behdadfar L, Daneshpour MS. Gyors mikrohullámú emésztés és mikrolemez leolvasási formátum módszer a vizelet jód meghatározásához. Clin Chem Lab Med 2011; 49: 281–284.

Azizi F, Mehran L. A trimeszter-specifikus referencia tartomány meghatározása a szabad tiroxin indexhez. Pajzsmirigy 2013; 23: 354–359.

Glinoer D. Terhesség és jód. Pajzsmirigy 2001; 11.: 471–481.

Barna RS. Mini áttekintés: a tirotropin receptorgén expressziójának fejlődési szabályozása a magzati és újszülött pajzsmirigyben. Endokrinológia 2004; 145: 4058–4061.

Cao XY, Jiang XM. Az agy sérülékenységének időzítése a jódhiány miatt az endémiás kretinizmusban. N Engl J Med 1994; 331: 1739–1744.

UNICEF, WHO és ICCIDD. A jódhiányos rendellenességek értékelése és megszüntetésük figyelemmel kísérése 3. edn. Egészségügyi Világszervezet: Genf, Svájc, 2007.

Blumenthal N, Byth K, Eastman CJ. A jódbevitel és a pajzsmirigy működése terhes nőknél Sydney északnyugati részén fekvő magánklinikában, mielőtt a kenyeret kötelezően jódozott sóval megerősítenék. J Pajzsmirigy Res 2012; 22.: 798963.

Caldwell KL, Makhmudov A, Ely E, Jones RL, Wang RY. Az USA lakosságának jódállapota, Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat, 2005–2006 és 2007–2008. Pajzsmirigy 2011; 21: 419–427.

Hiéronimus S, Bec-Roche M, Ferrari P, Chevalier N, Fénichel P, Brucker-Davis F. A terhesség második részében értékelték Nizza területéről származó 330 terhes nő jódállapotát és pajzsmirigyfunkcióját. Ann Endocrinol 2009; 70: 218–224.

Y biztosíték, Ohashi T, Yamaguchi S, Yamaguchi M, Shishiba Y, Irie M. Terhes és szülés utáni japán nők jódállapota: A jódbevitel hatása az anya és az újszülött pajzsmirigy működésére jód-elegendő területen. J Clin Endocrinol Metab 2011; 96: 3846–3854.

Romano R, Jannini, EA. A jodoprofilaxis hatása a pajzsmirigy méretére terhesség alatt. Am J Obstet Gynecol 1991; 164: 482–485.

Pedersen KM, Laurberg P. A pajzsmirigy működésének néhány terhességgel összefüggő variációjának javítása jódpótlással. J Clin Endocrinol Metab 1993; 77: 1078–1083.

Glinoer D, De Nayer P. Randomizált vizsgálat terhesség alatti enyhe jódhiány kezelésére: anyai és újszülöttkori hatások. J Clin Endocrinol Metab 1995; 80: 258–269.

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük a RIES laboratóriumi személyzetének segítségét. Köszönetet mondunk Niloofar Shivának az angol nyelvtan és a kézirat szintaxisának kritikus szerkesztéséért.

Szerzői információk

Hovatartozások

Endokrin Kutatóközpont, Endokrin Tudományok Kutatóintézete, Shahid Beheshti Orvostudományi Egyetem, Teherán, Irán

Egy Amouzegar, Khazan és F Azizi

Molekuláris és sejtes endokrin kutatóközpont, Endokrin Tudományok Kutatóintézete, Shahid Beheshti Orvostudományi Egyetem, Teherán, Irán

A PubMed Google Scholar alkalmazásban is kereshet erre a szerzőre