A kábítószerek klinikai farmakokinetikája az elhízásban

Összegzés

Az elhízás elég gyakori ahhoz, hogy komoly orvosi és közegészségügyi problémát okozzon. Elhízott betegeknél nehéz felírni a gyógyszereket, mivel a normál testsúlyú egyéneknél kapott farmakokinetikai adatokon alapuló adagolás hibákat okozhat. Elhízott betegeknél a fiziopatológiai módosítások valószínűleg befolyásolják a gyógyszer szöveti eloszlását és eliminációját. A testalkatot a zsír és a sovány szövet és a víz alacsonyabb százaléka jellemzi. Bár a szívteljesítmény és a teljes vérmennyiség megnő, a zsír egy grammjára jutó véráramlás kisebb, mint a nem elhízott egyéneknél. Szövettani májelváltozásokról számolnak be kórosan elhízott egyéneknél. Magasabb glomeruláris szűrési sebesség is megfigyelhető.

Az elhízással kapcsolatos farmakokinetikai információk többsége eloszlással foglalkozik. A mérsékelt és gyenge lipofilicitású molekulákkal kapcsolatos publikált adatok homogének. Elhízottaknál a normál testsúlyú egyénekhez képest a teljes eloszlási térfogat (Vd) mérsékelten nő (aminoglikozidok, koffein) vagy hasonló (H2-blokkolók, neuromuszkuláris blokkolók), de a tényleges test kilogrammjával korrigált Vd lényegesen kisebb. Ezek a gyógyszerek korlátozott mértékben osztják el a testfelesleget.

Az erősen lipofil gyógyszereknél e közös jellemző ellenére az elhízásban való eloszlás eltéréseket mutat a különböző farmakológiai osztályokba tartozó gyógyszerek között. Egyes gyógyszerek egyértelműen megnövelik a Vd-t és az eliminációs felezési időt (benzodiazepinek, karbamazepin, trazodon, verapamil, szufentanil), ami a zsírszövetben való markáns eloszlást jelzi. Másoknál a Vd és a Vd/kg csökken (ciklosporin, propranolol), ami arra utal, hogy a lipidben való oldhatóságtól eltérő tényezők is beavatkoznak a szöveteloszlásba.

Általános tendencia, hogy az oxidációval, konjugációval vagy redukcióval metabolizálódó gyógyszerek, valamint az áramlástól függő májtisztasággal rendelkező gyógyszerek teljes clearance-e (CL) nem csökken az elhízásban. Általában a CL azonos az elhízott és nem elhízott egyéneknél, néha fokozott az elhízás (enflurán, halotán, prednizolon, néhány benzodiazepin). Egyes gyógyszereknél a CL jelentős csökkenése figyelhető meg elhízott egyéneknél (metilprednizolon, propranolol). Az aminoglikozidok és a cimetidin renalis clearance-e nő az elhízott egyéneknél. Gyakorlati irányelveket javasolnak a dózis beállításához. A sovány szövetekre korlátozott gyógyszerek esetében a terhelési dózist a betegek ideális testsúlyán kell alapulnia. A zsírszövetbe markánsan eloszlott gyógyszerek esetében a terhelési dózis a teljes testtömegen alapul. A fenntartó dózis beállítása a CL lehetséges változásaitól függ. Bizonyos esetekben (atracurium, prednizolon) az adag módosítása nem követi ezeket az ajánlásokat a farmakodinamikai adatok miatt.

Ez az előfizetéses tartalom előnézete. Jelentkezzen be a hozzáférés ellenőrzéséhez.