Kelbimbó: táplálkozási tények

táplálkozási

A kelbimbó a Földközi-tengerről származik, nevét azután kapta, hogy népszerűvé váltak Belgium fővárosában, és ma már a világ számos pontján a kulináris hagyományok részét képezik.

A rákkutatás

A kelbimbó rostot tartalmaz, és tele van tápanyagokkal és fitokemikáliákkal, amelyek képesek megakadályozni a rákot. Ezek a vegyületek megerősítik az antioxidáns és a DNS védekezést, és elősegítik az egészséges sejtjelzést.

A kutatók most mérhetik a keresztesvirágú zöldségek glükozinolát-vegyületeiből származó bomlástermékek vizeletszintjét. Ez pontosabb képet nyújthat arról, hogy az emberek mennyit esznek keresztesvirágú zöldségből és ezekből a hatóanyagokból, mint amennyit az étrendi kérdőívek lehetővé tettek.

Az adatok értelmezése

A globális tudományos szakirodalom szisztematikus áttekintése után az AICR/WCRF elemezte, hogy a zöldségek és tápanyagaik hogyan befolyásolják a rák kialakulásának kockázatát.

„Meggyőző” vagy „valószínű” bizonyíték azt jelenti, hogy erőteljes kutatások mutatják a rák okozati összefüggését - a kockázat csökkentésével vagy növelésével. A kutatásnak tartalmaznia kell minőségi humán vizsgálatokat, amelyek megfelelnek a meghatározott kritériumoknak, és az eredmények biológiai magyarázatát.

Meggyőző vagy valószínű megítélés elég erős ahhoz, hogy igazolja az ajánlásokat.

  • Valószínű bizonyíték van arra, hogy az élelmi rostot tartalmazó élelmiszerek CSÖKKENTIK a következők kockázatát:
    • Colorectalis rák
  • Valószínű bizonyíték van arra, hogy a nem keményítőtartalmú zöldségek és gyümölcsök együtt csökkentik az alábbiak kockázatát:
    • Aerodigesztív daganatok összességében (például száj, garat és gége; nyelőcső; tüdő; gyomor és vastagbélrák)

„Korlátozott szuggesztív” bizonyíték azt jelenti, hogy az eredmények általában következetesek az általános következtetésekben, de ritkán elég erősek ahhoz, hogy megalapozzák a rák kockázatának csökkentésére vonatkozó ajánlásokat.

  • Korlátozott bizonyítékok arra utalnak, hogy a karotinoidokat tartalmazó ételek CSökkenthetik a következők kockázatát:
    • Tüdő- és ösztrogénreceptor-negatív (ER-) emlőrák
  • Korlátozott bizonyítékok arra utalnak, hogy a béta-karotint tartalmazó ételek CSökkenthetik a következők kockázatát:
    • Tüdőrák
  • Korlátozott bizonyítékok arra utalnak, hogy a C-vitamint tartalmazó ételek csökkenthetik a következők kockázatát:
    • Tüdőrák (dohányzó embereknél) és vastagbélrák
  • Korlátozott bizonyítékok arra utalnak, hogy a nem keményítőtartalmú zöldségek CSökkenthetik a következők kockázatát:
    • Ösztrogénreceptor-negatív (ER-) emlőrák
  • Korlátozott bizonyítékok arra utalnak, hogy a nem keményítőtartalmú zöldségek és gyümölcsök együtt csökkenthetik a következőket:
    • Húgyhólyagrák

Folyamatos vizsgálati területek

Karotinoidok maguk is antioxidánsokként működnek, és serkentik a szervezet saját antioxidáns védekezőképességét, csökkentve a DNS szabad gyökök által okozott károsodását, amely rákhoz vezethet. A sejttanulmányok nagyon magas szintje azonban ellentétes hatást gyakorolhat, elősegítve az oxidáció károsodását.

  • Béta-karotin és lutein elősegítik a sejtek közötti kommunikációt, amely elősegíti a sejtek növekedésének ellenőrzését. Ezek a karotinoidok növelik a rákkeltő anyagcserét végző enzimeket és stimulálják a kóros sejtek önpusztítását. A szervezet béta-karotint használ az A-vitamin képződéséhez, amely az immunrendszeren és a sejtnövekedést szabályozó gének expresszióján keresztül védelmet nyújt a rák ellen.
  • Lutein és zeaxanthin olyan antioxidánsok, amelyek különösen a szemben, az agyban és a bőrben koncentrálódnak. Korlátozott állatkísérletek azt sugallják, hogy ezek hozzájárulhatnak a napsugárzás okozta bőrrák elleni védelemhez.

C vitamin erős antioxidáns. Laboratóriumi vizsgálatok során megvédi a sejtek DNS-ét a szabad gyökök befogásával, és segít megújítani az E-vitamin antioxidáns képességét. Sejtvizsgálatok során a C-vitamin gátolja a rákkeltő anyagok képződését és támogatja az immunrendszert.

Glükozinolátok a zöldségekben izotiocianátokra (például szulforafánra) és indolokra bontják. Laboratóriumi vizsgálatokban ezek a vegyületek csökkentik a gyulladást, amely rákhoz vezető sejtkárosodást okozhat. Gátolják továbbá a rákkeltõ anyagokat aktiváló enzimeket és stimulálják a rákkeltõket inaktiváló enzimeket. Ezek a vegyületek bekapcsolják a tumor szupresszor génjeit, lassítják a kóros sejtnövekedést és stimulálják a kóros sejtek önpusztítását.

  • Az indol-vegyületek csökkentik az emlőrák kialakulását sejt- és állatkísérletek során. Egyes tanulmányokban az indolok az ösztrogén aktív formáját gyengébbé alakítják. (A magas ösztrogénmennyiség kockázati tényező bizonyos hormonhoz kötött rákos megbetegedéseknél).

Folsav segít fenntartani az egészséges DNS-t, és „kikapcsolja” a rákot elősegítő géneket. Az állatkísérletek szerint azonban a rákos sejtek kialakulása után kivételesen nagy mennyiség vagy beavatkozás elősegítheti a rák kialakulását.

A kelbimbóhoz és a rák kockázatához kapcsolódó humán vizsgálatok összehasonlítják az emberek csoportjait, akik viszonylag magas és alacsony mennyiségű összes zöldséget, zöld zöldséget, keresztesvirágú zöldséget és/vagy karotinoidokat és C-vitamint fogyasztanak.

Azoknál az embereknél, akik több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, kisebb a rákos megbetegedések kockázata. Ez valószínűleg tükrözi a sokféle tápanyag és vegyület elleni kombinált védelmet.

Karotinoidok: A populációs vizsgálatokban a teljes karotinoidok és a béta-karotin magasabb vérszintje összefügg a teljes rák alacsonyabb kockázatával. A vérszint pontosabban tükrözheti a karotinoidokban gazdag ételek fogyasztását, mint az étrendi kérdőívek, és különbségeket tartalmaznak abban, hogy mennyit szív fel az étel. Előfordulhat azonban, hogy az alacsonyabb rákkockázat azért látható, mert ezen vegyületek vérszintjét a nagyobb zöldség- és gyümölcsfogyasztás jeleinek ismerik el.

  • Tüdőrák: A populációs vizsgálatok a béta-karotin vagy az összes karotinoid magasabb étrendi és vérszintjét kötik alacsonyabb tüdőrák kockázatával. A nagyobb vizsgálatok ma már kevésbé egyértelműen mutatják a védelmet, mint a korábbi vizsgálatok, és az AICR/WCRF harmadik szakértői jelentés ezt a linket korlátozott szuggesztív kategóriába sorolja. További kutatásokra van szükség.
  • Mellrák: Egyes populációs vizsgálatok a karotinoidokat (beleértve a béta-karotint is) összekapcsolják az étrendben vagy a vérben az emlőrák kockázatának csökkentésével, főleg az ösztrogén receptor-negatív (ER-) formák esetében. Az AICR/WCRF harmadik szakértői jelentés ezt a linket korlátozott szuggesztívnek minősítette. Lehetséges, hogy a karotinoidok ER-pozitív (ER +) tumorokra gyakorolt ​​hatását egyszerűen elfedik azok a hormonális hatások, amelyek dominálják az ER + emlőrák kockázatát.

C-vitamin: A népességi tanulmányok, amelyek összehasonlítják az étrendjükben magasabb és alacsonyabb C-vitamin-szinttel rendelkező embereket, és különösen a vérükben keringő szintet, magasabb mennyiségeket kötnek össze az alacsonyabb rák kockázatával. Ez a hatás nagyobb, ha összehasonlítjuk a nagyon alacsony szinttel rendelkező embereket a mérsékelten emelkedett szintekkel, mint a közepesen és sokkal magasabb szinttel rendelkező embereket. Az élelmiszerekből származó magasabb C-vitamin a dohányzó emberek körében alacsonyabb tüdőrák kockázatával jár, bár nem azoknál, akik korábban dohányoztak, vagy akik soha nem dohányoztak. Azoknál az embereknél, akiknek étrendje több C-vitamint tartalmaz, szintén kevésbé valószínű a vastagbélrák kialakulása. Ez még a vastagbélrák egyéb kockázati tényezőinek, például az alkoholnak, a vörös húsnak és a dohánynak a kiigazítása után is. A tüdő- és a vastagbélrák bizonyítékát az AICR/WCRF harmadik szakértői jelentésében korlátozott szuggesztívnek ítélik, és további kutatásokra van szükség.

Keresztesvirágú zöldségek: Az elemzés, amelyet az AICR/WCRF harmadik szakértői jelentés után publikáltak, több populációs tanulmány együttesét mutatta, hogy a keresztesvirágú zöldségek összefüggése csökkent csökkent rákkockázattal jár, bár vannak következetlenségek a vizsgálatok között. Az inkonzisztens eredmények egy része genetikai különbségekből fakadhat, amelyek lehetővé teszik, hogy az izotiocianát vegyületek egyes embereknél hosszabb ideig maradjanak a testben, mint másoknál. A bél mikrobiotáját alkotó mikrobák különbségei az emberek által elnyelt vegyületek különbségeihez is vezethetnek. Az emberi tanulmányokat azért is bonyolult értelmezni, mert az emberek, akik azonos mennyiségű keresztesvirágú zöldséget fogyasztanak, különböző mennyiségben kaphatnak védő tápanyagokat és vegyületeket attól függően, hogy a zöldségek hogyan készülnek.

  • Prosztata rák: 13 megfigyelési populációs vizsgálat elemzése magasabb keresztesvirágú zöldségfogyasztásról számolt be, amely alacsonyabb prosztatarák előfordulással jár. Ha azonban csak olyan vizsgálatokat vizsgálunk, amelyekre kevésbé valószínű az elfogultság (prospektív kohorsz vizsgálatok), akkor nem volt összefüggés. Az AICR/WCRF folyamatos frissítési projekt elemzése során nem tapasztaltak szignifikáns összefüggést a teljes prosztatarák vagy a kifejezetten előrehaladott formák esetében.
  • Mellrák: Két nagy kohorsz elemzése együttesen, amelyet az AICR/WCRF harmadik szakértői jelentés után tettek közzé, olyan keresztesvirágú zöldségeket találtak, amelyek alacsonyabb mellrák kockázatával járnak, ami összhangban áll a menopauzás utáni emlőrák alacsonyabb kockázatával (de nem a menopauzánál rák) magas keresztesvirágú zöldségekkel, egy korábbi elemzésben, amely néhány prospektív kohortos vizsgálatot tartalmazott. 20 megfigyelési populációs vizsgálat elemzése szerint a keresztesvirágú zöldségek nagyobb fogyasztása alacsonyabb ösztrogénreceptor-negatív (ER-) emlőrák (de nem ER + rák) kockázatával járt. További kutatásokra van szükség.

Flavonolok: Az étrendben a flavonolok magasabb szintje alacsonyabb oxidatív stresszhez kapcsolódott egy nagy populációs vizsgálat keresztmetszeti elemzésében.

Folát: A foláttal és a rákkal kapcsolatos kutatásokat nehéz értelmezni, mivel a hatások a rák folyamatában eltöltött idő, az elfogyasztott mennyiség és az egyéni genetikai különbségek függvényében változhatnak. Az élelmiszerből és a vérből származó túl alacsony folsavszint néhány populációs vizsgálatban a rák több formájának nagyobb kockázatával függ össze. A kiegészítőkkel végzett randomizált, kontrollált vizsgálatokból származó felesleges folsav azonban növeli egyes rákos megbetegedések kockázatát. (A folsav a folát formája a kiegészítőkben és a dúsított élelmiszerekben.) További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megértsük a kockázatot jelentő mennyiségeket.