Nestlé Táplálkozási Intézet

Kérjük, jelentkezzen be az erőforrás eléréséhez

Még nem tagja? A regisztráció ingyenes és egyszerű

Töltsön le több mint 3000 kiadványt és cikket
Nézze meg a vezető szakértők videobemutatóit
Az Ön érdeklődésének megfelelő híreket fogadhat

kiegészítő táplálás, amelynek során fokozatosan áttérnek a családi ételek fogyasztására

kiegészítő táplálkozási gyakorlatok, a fertőző betegségek magas arányával párosulva

az alultápláltság fő közeli okai az élet első két évében (WHO, 2009). A csecsemők különösen érzékenyek az alultápláltságra, ha az adott kiegészítő élelmiszerek alacsony tápanyag-sűrűségűek, alacsony a mikroelemek biológiai hozzáférhetősége, és túl korán vagy túl későn, kis mennyiségben vagy nem elég gyakran vezetik be őket (WHO, 2013). Ezen kívül korai

a szoptatás abbahagyása vagy alacsony gyakorisága szintén hozzájárul az elégtelen tápanyag- és energiafogyasztáshoz, ami tovább rontja a csecsemők táplálkozási állapotát (WHO, 2009).

A csecsemők az alultápláltságnak vannak kitéve különösen az átmeneti időszakban, amikor

kiegészítő táplálást vezetnek be. Biztosítani kell, hogy táplálkozási szükségleteik megfeleljenek

ez idő alatt találkozott, és ehhez kiegészítő etetésre van szükség, hogy időszerű, megfelelő és biztonságos legyen.

A kiegészítő élelmiszerek időben történő biztosítása azt jelenti, hogy az élelmiszereket akkor kell bevezetni, amikor a

a csecsemők energia- és tápanyagigénye meghaladja azt, amit az exkluzív ellátással biztosítani lehet

Megfelelő és biztonságos kiegészítő táplálás az, amikor az adott étel elegendő energiát, fehérjét és mikroelemeket biztosít a növekvő csecsemő táplálkozási szükségleteinek kielégítésére. Az ételeket higiénikusan kell tárolni és elkészíteni, és tiszta kézzel kell etetni tiszta edényekkel, nem palackokkal és cumikkal. A gyermeket megfelelő táplálékkal kell ellátni, ahol a csecsemőt az étvágy és a jóllakottság jeleinek, valamint az étkezés gyakoriságának és

az etetési módnak az életkorának megfelelőnek kell lennie; ösztönzi a gyermeket az elegendő étkezésre is

étel még betegség alatt is (WHO, 2005). Ezeket az elveket megvitatjuk.

A kiegészítő etetés alapelvei

A gyermekek növekedéséhez és fejlődéséhez elengedhetetlen a megfelelő kiegészítő táplálás a megfelelő minőségű és mennyiségű étellel (Jones et al., 2003). A megfelelő kiegészítő táplálás biztosítása érdekében a WHO vezérelveket dolgozott ki a gyermekek kiegészítő táplálására (WHO, 2009; WHO, 2015). Az alapelvek a következők:

i. Kiegészítő élelmiszerek bevezetése hat hónapos korban, miközben továbbra is

szoptat. Hat hónap elteltével az anyatej önmagában nem elegendő a szükséges mennyiség biztosításához

tápanyagok a csecsemő számára, ezért fontos kiegészítő táplálékot bevezetni.

Nem megfelelő időzítés, ha az ételeket túl későn vagy túl korán hozzák be

az optimális táplálkozású csecsemők alultápláltsághoz és megnövekedett morbiditáshoz vezetnek

és a halálozás (Hazir és mtsai, 2011). Az anyatej kiegészítése a gyermek hatéves kora előtt

hónapos is nem ajánlott, mert gátolhatja a szoptatást és kiteszi a

csecsemő betegségig. Hat hónap elteltével az anyatejet más folyadékokkal kell kiegészíteni

végül szilárd vagy pépes ételekkel a megfelelő táplálás érdekében (NSO és

ICF-International, 2016; WHO, 2015).

(ii) A gyakori, igény szerinti szoptatás folytatása kétéves korig vagy annál tovább.

A folyamatos szoptatás védi a gyermek egészségét az anyai termékenység késleltetésével

szülés után, és ezáltal hosszabb szoptatást tesz lehetővé a gyermek számára (Victora & Barros, 2000). A szoptatás hosszabb időtartama összefügg a gyermekkori krónikus betegségek (Davis, 2001) és az elhízás (Butte, 2001) kockázatának csökkenésével. Az anyatej fontos energia- és tápanyagforrás a 6–24 hónapos gyermekeknél, különösen betegség alatt. Az anyatej is csökkenti az alultáplált gyermekek halálozását (WHO, 2003).

iii. biztonságos és megfelelő kiegészítő élelmiszerek biztosítása, kezdve kis mennyiségekkel és

növeli a mennyiséget a gyermek öregedésével, miközben fenntartja a szoptatás gyakoriságát. Mivel a gyermek energiaigénye ez idő alatt növekszik, a gyermek optimális növekedésének biztosítása érdekében kiegészítő ételeket kell biztosítani, amelyek kielégítik a gyermek energiaigényét. A csecsemő energiaigénye napi 600 kilokalória (2520 kilojoule) egy gyermek számára hat-nyolc hónapig, 700 kilokalória (2940 kilojoule) naponta egy gyermek számára kilenc-tizenegy hónapig, és 900 kilokalória (3780 kilojoule) naponta egy gyermek számára. gyermek 12-23 hónap. Az energiaszükséglet kielégítésének biztosítása érdekében ételt kell kínálni a gyermek számára az érzékeny táplálkozás elvei alapján, biztosítva ugyanakkor az energia sűrűségének és az étkezési gyakoriságnak

megfelelő (WHO, 2003; WHO, 2009) .

(iv) A reagáló táplálás gyakorlása

Az optimális kiegészítő táplálás nem csak attól függ, hogy mit táplálnak, hanem attól is, hogyan, mikor, hol és ki táplálja a gyermeket (Pelto et al. 2002). Fontos az érzékeny táplálás. Az adaptív etetés olyan technika, amelyben a csecsemőket etetik, amikor éhséget fejeznek ki, ahelyett, hogy kénytelenek lennének betartani az etetési rendet. Ezzel a technikával a csecsemőt közvetlenül táplálják, miközben érzékeny az éhségre és a jóllakottságra. A gondozó felelőssége, hogy figyeljen a csecsemő éhségjelzéseire és reagáljon azokra, valamint hogy reagáljon a csecsemő jóllakottsági jelzéseire. A csecsemőket addig kell táplálni, amíg nem jelzik, hogy jóllakottak, és soha nem kényszerítik őket enni. A gyermeket lassan és türelmesen kell táplálni, és ösztönözni kell az étkezésre. Ha sokakat megtagadnak

ételek esetén a gondozónak különféle ételkombinációkkal, ízléssel és bátorítási módszerekkel kell kísérleteznie, miközben szemtől szembe érintkezés közben etetése közben beszél a gyermekekkel (WHO, 2003; WHO, 2005).

v. Élelmiszer-konzisztencia

Az étel konzisztenciáját és változatosságát növelni kell, mivel a csecsemő idősebb lesz

alkalmazkodva a csecsemő követelményeihez és képességeihez. A csecsemők pépesítettek és félig szilárdak

ételek hat hónaposan és nyolc hónap múlva ehetnek ujjlenyomatokat. Az ujjételek olyan snackek, amelyeket a gyermek egyedül fogyaszthat el. 12 hónaposan a legtöbb gyermek ugyanolyan típusú ételt ehet, amelyet a család többi tagja elfogyaszt, miközben biztosítja, hogy a biztosított táplálék sűrű legyen. Fontos, hogy különféle ételeket vegyenek be a csecsemőknek szánt kiegészítő táplálék elkészítésekor, annak biztosítása érdekében, hogy táplálkozási szükségleteik kielégítőek legyenek (WHO, 2005; WHO, 2009).

vi. Étkezés gyakorisága és energiasűrűsége

A gyermek öregedésével növelni kell a kiegészítő táplálékkal való táplálkozások számát. A megfelelő adag etetés a helyi ételek energiasűrűségétől és az egyes táplálkozásoknál szokásos fogyasztott mennyiségektől függ. Egy átlagos egészséges szoptatott csecsemő számára kiegészítő étkezést kell biztosítani naponta kétszer-háromszor, hat-nyolc hónapos korban, és az etetést napi három-négy alkalommal kell növelni kilenc-tizenegy hónapos és 12-től 24 hónapos korig. igény szerint további tápláló snackek biztosítása naponta 1-2 alkalommal. A harapnivalók azok az ételek, amelyeket étkezések között fogyasztanak, és amelyeket általában a gyermek saját magával táplál. Általában kényelmesek és könnyen elkészíthetők. A gyermek számára tápláló snackek például a gyümölcsök vagy a mogyorópaszta kenyér (Brown, Dewey & Allen, 1998; WHO, 2003).

Egy átlagos, nem szoptatott csecsemő esetében az étkezéseket, amelyek csak tejelő takarmányokat, más ételeket, valamint tejelő és egyéb ételek kombinációit tartalmazzák, naponta négyszer-ötször kell biztosítani, további tápláló snackekkel, amelyeket napi 1-2 alkalommal kínálnak fel. A megfelelő számú etetés az étel energiasűrűségétől függ. Ha az étel energiasűrűsége vagy étkezésenkénti ételmennyisége alacsony, akkor gyakrabban kell étkezni (WHO, 2005).

vii. Különféle tápanyagokban gazdag ételek biztosítása. Az élet első két évében tapasztalt gyors növekedés és fejlődés miatt a csecsemők és a kisgyermekek testtömeg-egységenkénti tápanyagigénye nagyon magas. Mint ilyen, figyelmet kell fordítani a kiegészítő takarmányozásra szánt élelmiszerek tápanyagtartalmára is, hogy a csecsemő tápanyagigénye teljesüljön. Szükség esetén erősített kiegészítő táplálékot vagy vitamin-ásványi anyag-kiegészítőket kell biztosítani a csecsemőknek és a kisgyermekeknek is (WHO, 2009).

Az anyatej viszonylag alacsony mennyiségben tartalmaz számos ásványi anyagot, például vasat és cinket. Ezért a gyermeknek naponta, vagy a lehető leggyakrabban kell ennie húst, baromfit, halat vagy tojást, mivel ezek az ásványi anyagok gazdag forrásai. A tej és a tejtermékek gazdag kalciumforrások, ezért ezeket is gyakran kell fogyasztani. Az olyan étrend, amely nem tartalmaz állati eredetű ételeket, ebben a korban nem képes kielégíteni a gyermek összes tápanyagigényét (NSO & Macro, 2011; WHO, 2003).

Ha a tejtermékeket és más állati eredetű ételeket nem eszik megfelelő mennyiségben, mind a szemeket, mind a hüvelyeseket lehetőség szerint naponta kell fogyasztani ugyanazon étkezés során, a megfelelő fehérje minőség biztosítása érdekében. Hasonlóképpen, ha a tejtermékeket nem fogyasztják megfelelő mennyiségben, más, viszonylag nagy mennyiségű kalciumot tartalmazó ételeket, például halat kell fogyasztani. Más ételek, például szójabab, káposzta, sárgarépa, papaya, sötétzöld leveles zöldségek, guava és tök szintén hasznos kiegészítő kalciumforrások (Owino, Amadi, Sinkala, Filteau & Tomkins, 2008; WHO, 2003).

Az étrendnek megfelelő zsírtartalmúnak is kell lennie. Fontos a földimogyoróból, más diófélékből és magvakból készült ételek vagy paszta fogyasztása. A gyermek napi étrendjének tartalmaznia kell A-vitaminban gazdag ételeket (sötét színű gyümölcsök és zöldségek, A-vitaminnal dúsított olajok) és C-vitaminban gazdag ételeket is, amelyeket étkezés közben fogyasztanak a vas felszívódásának fokozása érdekében (WHO, 2003).

viii. A jó higiénia és az élelmiszer megfelelő kezelése

A gyermek számára biztosított kiegészítő élelmiszerek biztonságának biztosítása szintén fontos a fertőzések és a hasmenés megelőzése érdekében. Ez úgy történhet, hogy a gondozók és a gyermekek kezét megmossák az étel elkészítése és étkezése előtt, az ételeket biztonságosan tárolják és az ételeket közvetlenül az elkészítés után tálalják; tiszta edények használata az ételek elkészítéséhez és tálalásához; tiszta csészék és tálak használata a gyermekek etetésekor, valamint a nehezen tisztán tartható cumisüvegek használatának elkerülése (WHO, 2009).

ix. Megfelelő táplálás gyermekbetegség alatt

Fontos továbbá a gyermek folyadékbevitelének növelése betegség alatt és gyakrabban

Szoptassa a gyermeket. Arra is ösztönözni kell a gyermeket, hogy fogyasszon lágy ételeket és kedvenc ételeiket, hogy képesek legyenek pótolni a tápanyagveszteséget. Betegség után a csecsemőnek és a gyermeknek a szokásosnál gyakrabban kell ételt adni, és arra kell ösztönözni őket, hogy többet egyenek (WHO, 2005).

Ezen elvek betartása biztosítja a gyermek megfelelő szoptatását és tápláló és biztonságos kiegészítő ételeket kap, ezáltal csökkentve az alultápláltság előfordulását.

Csecsemők és kisgyermekek táplálása a fejlődő országokban

Világszerte sok csecsemő és kisgyermek nem kap optimális táplálást. Például,

világszerte a nulla és a hat hónap közötti gyermekek 39% -a szoptatott

kizárólag 2014-ben (IFPRI, 2016). Életkornak megfelelő kiegészítő táplálás biztosítása is

továbbra is kihívás, különösen az alacsony jövedelmű országokban (Bhutta, Ahmed, Fekete, Unokatestvérek,

Dewey, Giugliani, Haider, Kirkwood, Morris & Sachdev, 2008). Ezt bizonyítja a

az alultápláltság szintjének figyelemreméltó növekedése hat hónaptól 24 hónapos korig

fejlődő országok (UNICEF, 2011). Sok országban a csecsemők kevesebb mint egynegyede öregszik

hat és 24 hónap között megfelel az étrendi sokféleség és az etetési gyakoriság kritériumainak

életkoruknak megfelelő (Black et al., 2013). Malawiban nem optimális IYCF-gyakorlatokról számoltak be, amelyek magukban foglalják a szoptatás késleltetett megkezdését, az ételek hat hónap előtti korai bevezetését a szoptató gyermekek számára és a nem megfelelő kiegészítő táplálást (napi étkezések alacsony gyakorisága, vékony zabkása és túlnyomórészt étkezés növényi élelmiszerekből, amelyek tápanyagminősége alacsony) (Mtimuni, Bader, Palma & Dop, 2008). Malawiban az exkluzív szoptatás széles körben elterjedt, a hat hónaposnál fiatalabb csecsemők akár 61% -a is kizárólag anyatejjel táplálkozik 2015-ben. A kizárólag szoptatott gyermekek aránya azonban az életkor előrehaladtával hirtelen csökken: a nulla és egy hónap közötti csecsemők 81% -áról 69% -ra % a két-három hónapos csecsemőknél és 34% a négy-öt hónapos csecsemőknél (NSO & ICF-International, 2016). Ez a tendencia igaz az afrikai országok többségére (NSO & ICF-International, 2016).