A lisztérzékenység és a nyombélgyulladás egyéb okai

Daniel R. Owen, David A. Owen; A lisztérzékenység és a nyombélgyulladás egyéb okai. Arch Pathol Lab Med 2018. január 1 .; 142 (1): 35–43. doi: https://doi.org/10.5858/arpa.2016-0608-RA

okai

Hivatkozási fájl letöltése:

A felső gasztrointesztinális endoszkópos vizsgálatban részesülő betegeknél a nyombélből gyakran vesznek biopsziát. A duodenális biopsziák pontos értelmezése elengedhetetlen a betegellátáshoz. A lisztérzékenység gyakori klinikai probléma, de a patológusoknak tisztában kell lenniük a duodenum egyéb körülményeivel, amelyek utánozzák a lisztérzékenységet.

A duodenális nyálkahártya normál szövettani jellemzőinek áttekintése és a cöliákia klinikai és szövettani megállapításainak leírása és utánzatai, felsorolva a villous atrophiával és epithelialis lymphocytosisos biopsziák megkülönböztető jellemzőit.

A tanulmány a vonatkozó publikációk szakirodalmi áttekintését tartalmazza 2016. november 30-án.

A lisztérzékenység a kóros duodenális szövettan gyakori oka. A cöliákiában szenvedő betegek duodenális biopsziájában talált számos szövettani jellemző azonban jelen van a vékonybelet befolyásoló egyéb állapotokban is. A diagnosztikai pontosság fokozható gondos kórelőzmény megszerzésével és kiegészítő laboratóriumi vizsgálatokkal, különösen szövetellenes transzglutamináz antitestek jelenlétére vonatkozóan.

A lisztérzékenység (gluténérzékeny enteropathia) viszonylag gyakori a nyugati országokban. A nyombél gyulladásának azonban a celiakia kivételével számos okát leírták, és diagnosztikai megfontolást igényelnek. A coeliakia kivételével a nyombél gyulladásának okai megmutathatják a coeliakia jellegzetes szövettani jellemzőit, ideértve a villous építészet torzulását, a lamina propria gyulladásos sejtek általi kiemelkedő beszivárgását és az intraepithelialis limfociták (IEL) megnövekedett számát. Itt áttekintjük a lisztérzékenység diagnosztizálásának legfrissebb klinikai és patológiai kritériumait, valamint a nyombélgyulladás leggyakoribb okait, amelyek utánozhatják a lisztérzékenységet (táblázat).

A nyombélgyulladás okai

NORMÁL MEGJELENÉSEK

A malabszorpció gyanújának vizsgálata során biopsziák nyerhetők mind a duodenum első részéből (a duodenalis izzó), mind a duodenum második részéből. A duodenális biopsziák értelmezésének lehetővé kell tennie a duodenum első és második része közötti különbségeket és a lymphoid aggregátumok jelenlétét. A duodenum mindkét részének villamos hosszúsága a kriptamélység arányában körülbelül 3: 1 és 5: 1 között van (1. ábra). A nyombélbimbóban azonban a lamina propriában nagyobb a gyulladásos sejtek száma, és a villusok általában rövidebbek és szélesebbek, gyakran elágazók. 1 A normál szövettan ezen különbségei a duodenális izzó lumenjének nagyobb savasságát tükrözik. 1,2 A limfoid aggregátumok normális leletek a duodenumban, és a feletti villi torzulhat vagy rendellenesen rövid lehet.

Normális nyombél nyálkahártya. Ne feledje, hogy a villamagasság és a kriptamélység aránya körülbelül 5: 1 (hematoxilin-eozin, eredeti nagyítás × 40).

Normális nyombél nyálkahártya. Vegye figyelembe, hogy a villamos magasság és a kriptamélység aránya körülbelül 5: 1 (hematoxilin-eozin, eredeti nagyítás × 40).

A duodenális IEL-ek szétszóródnak az abszorpciós sejtek és a serlegsejtek között. A duodenum első és második része is jellemzően kevesebb mint 25-30 IEL-t tartalmaz 100 hámsejtenként. Az IEL-ek túlnyomórészt T-limfociták, amelyek együtt expresszálják a CD3 és CD8 antigéneket, bár alkalmanként a T-limfocitákból hiányzik a CD8 antigén expressziója. 3

A BIOPSIÁK MEGFELELŐSÉGE

Nemrégiben felismerték, hogy a lisztérzékenység foltos lehet, és hogy a biopsziás változások a duodenális izzóra korlátozódhatnak. 4–6 Ezért ajánlott a duodenum első részéből (1 vagy 2 biopszia 12 vagy 6 órakor vagy mindkettőből) és második részéből (legalább 4 biopszia) nyert biopszia. . 7 A jól orientált biopsziákat részesítik előnyben, az értékeléshez legalább 3 szomszédos villi van jelen. Ha nem sikerül megfelelő mintavételt elérni, akkor elmaradhatnak a finom diagnosztikai változások.

COELIAKIA

A lisztérzékenység glutén okozta vékonybél sérülést okoz, a tápanyagok felszívódására rendelkezésre álló felület csökkenésével. A glutén megtalálható a búzában, az árpában és a rozsban, valamint melléktermékeikben, a rizsben vagy a burgonyában azonban nem. A sérülés egy nem megfelelő sejt- és antitest által közvetített immunológiai reakció után következik be a gliadinnal szemben, amely peptid az étrendi glutén emésztéséből származik a nyombél kefe határ enzimjeivel. A duodenális enterociták gliadinnal való expozíciója stimulálja a nyombél epitheliumának citotoxikus intraepitheliális T-limfocita által közvetített károsodását. 12 A felszívódás után a gliadint a duodenális lamina propriában található enzim, a tTG deamidálja. A deamidált glutén emberi leukocita antigénhez (HLA) történő kötődése a duodenális lamina propriában lévő antigént bemutató sejteken gliadin-specifikus, CD4 + T-limfocita által közvetített immunválaszt vált ki. 11.

A kezeletlen cöliákiában szenvedő betegeknél a duodenális biopsziák 3 fő jellemzője az intraepithelialis lymphocytosis, a lamina propriában megnövekedett gyulladásos sejtek száma és a villous atrophia. Az IEL-ek hivatalos számlálására ritkán van szükség, mivel az intraepithelialis lymphocytosis általában nyilvánvaló. A lisztérzékenységben általában több mint 25-30 IEL van 100 hámsejtenként (2. ábra). Azokban az esetekben, amikor az intraepithelialis limfociták hivatalos megszámlálására van szükség, ajánlatos megszámolni az IEL-ek számát 100 hámsejtenként 5 villás hegyen. 19.