A magas fehérjetartalmú étrend hatása a kezdeti fogyás után elért vérnyomásszint fenntartására: a DiOGenes randomizált vizsgálat

Tárgyak

Absztrakt

Bevezetés

A páneurópai étrend, elhízás és gének (DiOGenes) vizsgálatban a fehérjetartalomban és a glikémiás indexben eltérő étrendek testtömegre gyakorolt hatását 773 10 és 11 éves túlsúlyos felnőttnél vizsgálták. A DiOGenes tanulmányban, Gogebakan et al. 12 azt vizsgálta, hogy a kardiovaszkuláris kockázati tényezők súlycsökkenés okozta javulását később befolyásolták-e ad libitum a fehérjetartalomban és a glikémiás indexben eltérő diéták. Az alacsony glikémiás indexű étrend és/vagy az alacsony fehérjetartalmú étrend jótékony hatást mutattak a magas érzékenységű C-reaktív fehérjékre, míg a lipidprofilokat és a BP-t nem befolyásolták különbségesen. A kezdeti BP-szintet és a súlyváltozást azonban nem vették figyelembe elemzésük során, és a sóbevitelt sem módosították. Ezért megvizsgáltuk a magas fehérjetartalmú étrend hatását a csökkent BP fenntartására a súlycsökkenés után a DiOGenes tanulmányban, a (pre) hipertóniás státus stratifikációjával és az esetleges zavaró tényezőkkel, például a testtömeg változásával kapcsolatos kiigazítással.

Tantárgyak és módszerek

A DiOGenes tanulmányterve

Jelen elemzés a páneurópai DiOGenes-tanulmány, egy randomizált, kontrollált vizsgálat eredményeit használta fel a fehérjetartalomban és a glikémiás indexben változó étrendek súlyvesztés fenntartására gyakorolt hatásairól, amelyet 2005 novembere és 2007 áprilisa között folytattak (http: //www.diogenes- eu.org). A DiOGenes tanulmányt az egyes európai központok helyi etikai bizottságai jóváhagyták, és másutt részletesebben leírták. 10 Röviden, a többközpontú DiOGenes vizsgálat megtervezése túlsúlyos és elhízott személyeknél kezdetben alacsony kalóriatartalmú étrend által kiváltott, a testtömeg legalább 8% -ának megfelelő súlyvesztést követett, amelyet 26 hetes étrendi beavatkozási időszak követett, amely súlymegtartó fázisként szolgál. . Ebben a súlymegőrzési szakaszban négy különböző ad libitum az étrendeket magas vagy alacsony glikémiás index és/vagy fehérjetartalommal hasonlították össze a testtömeg fenntartása érdekében. 11 BP-t is figyeltek ebben az intervenciós időszakban.

Vizsgálati populáció

A jelen elemzés populációjába nyolc európai ország (vagyis Hollandia, Dánia, Egyesült Királyság, Görögország, Spanyolország, Németország, Bulgária és Csehország) túlsúlyos és elhízott felnőttjei tartoztak, akik sikeresen lefogytak. A testtömeg átlagos csökkenése 8 hét alatt 11,0 ± 3,3 kg volt, amihez a BP 7,8 ± 11,1 mm Hg szisztolés és 5,0 ± 8,0 Hg diasztolés csökkenése társult (mind P 1.ábra

A DiOGenes randomizált vizsgálat alanyainak folyamatábrája, amely a jelen elemzésbe foglalja az étrendi fehérjetartalom hatását az elért vérnyomásszint fenntartására. A BP a vérnyomást jelöli.

Diétás beavatkozás

Az alanyoknak azt javasolták, hogy a beavatkozás során tartsák fenn elért súlyukat. Valamennyi alany 3 napos étrendi rekordot végzett az étrendi beavatkozási időszak 4. és 26. hetében. Az intervenciós periódus alatt az alanyok kéthetente, a 6. hétig, majd ezt követően havonta egyszer, gondos és intenzív táplálkozási és viselkedési útmutatást kaptak a makrotápanyagok beviteléről (és a glikémiás indexről). Az étrendi útmutatás mellett a holland és a dán résztvevők választhattak egy boltból előre meghatározott fehérjetartalmú ételeket, ami kontrolláltabb beavatkozást eredményezett (vagyis „próbaboltos” beavatkozást). 10.

A megcélzott fehérjetartalom 23–28 energiaszázalék (en%) volt a magas fehérjetartalmú étrendben és 10–15 en% az alacsonyabb fehérjetartalmú kontrollcsoportban. A tanulmány az volt ad libitum a teljes energiafogyasztáshoz, de a pontrendszer alapján gondosan kontrollálták a makrotápanyagok összetételét. 13.

Testtömeg és BP

A magasságot sztadiométerrel mértük 0,5 cm pontossággal. A testtömeget randomizálással, 4 hetes beavatkozás után és 26 hetes beavatkozás után mértük kalibrált digitális mérleg segítségével 0,1 kg pontossággal. A BMI-t úgy számoltuk ki, hogy az alany súlyát (kg-ban) elosztottuk a magasság négyzetével (m-ben). A szisztolés és a diasztolés BP-t háromszor mértük randomizációval és 26 hetes beavatkozás után ugyanazon képzett kutatószemélyzet reggel egy éjszakai böjt után, automata készülékkel legalább 5 perc elteltével, miközben a WHO kritériumai szerint hanyatt feküdt. Az utolsó két mérés átlagértékét rögzítettük. Az összes mérést ugyanazon szabványosított működési eljárások szerint végeztük az összes résztvevő központban. A magas vérnyomást szisztolés BP-ként ⩾ 140 Hgmm-ig vagy diasztolés vérnyomás-⩾ 90 Hgmm-ként határozták meg, vagy antihipertenzív szerekként.

Egyéb mérések

A jelenlegi egészségi állapotról, kórtörténetről, gyógyszeres kezelésről és életmódbeli tényezőkről kérdőívek segítségével tájékozódtak. A résztvevőket jelenlegi dohányosok, volt dohányosok vagy soha nem dohányzók közé sorolták. Az alkoholfogyasztást gramm etanolban értékelték naponta. A fizikai aktivitást a Baecke kérdőívvel 14 értékelték, amely 16 elemből állt, amelyekből három indexet számoltak: a munkahelyi fizikai aktivitásra utaló munkaindex, a szabadidős sportban való részvételre utaló sportindex és a szabadidős fizikai aktivitásra utaló szabadidő-index. a sporttevékenységek kivételével.

4, 14 és 26 hetes beavatkozás után 24 órás vizeletgyűjtést végeztek. A vizeletgyűjtés teljességét a para-amino-benzoesav visszanyerési sebességével ellenőriztük, amelyet spektrofotometriával határoztak meg (Stasar, Gilford Instruments Laboratories, Oberlin, OH, USA). A vizelet nitrogént az étrend betartásának értékelésére Dumas égési módszertan segítségével határoztuk meg VarioMax CN analizátorral (Elementar, Hanau, Németország). Ezenkívül 24 órás vizeletmintákat használtunk a nátrium és a kálium elemzésére (Roche Modular, Roche, Németország).

Statisztikai analízis

Minden elemzést az SPSS szoftverrel (SPSS Inc., Chicago, IL, USA) végeztünk. Kétoldalas P-értékek mm 120 Hgmm vagy

Eredmények

Kiindulási jellemzők

A résztvevők jellemzői a beavatkozási időszak kezdetén (vagyis a kiindulási értéken) az étrend szerint az 1. táblázatban láthatók. A vizsgálati populáció átlagos életkora 42 ± 6 év volt, az átlagos BMI pedig 30,3 ± 4,3 kg m −2. Az átlagos BP 118,0 ± 13,6 mm Hg szisztolés és 72,9 ± 9,6 Hg diasztolés volt (beleértve az antihipertenzív szereket használó alanyokat is), és a résztvevők 13,6% -a hipertóniás volt. A csoportok között nem volt szignifikáns különbség. Szintén nem volt szignifikáns különbség az intervenció során kieső alanyokkal (vagyis az átlagos BP 118,2/72,0 Hgmm, az átlagéletkor 40 ± 6 év és az átlagos BMI 31,3 ± 4,4 kg m −2).

Fehérjebevitel

A beavatkozás során az ön által jelentett átlagos táplálékfogyasztást a 2. táblázat mutatja be. Az átlagos (± sd) étrendi fehérjebevitel 3,2 ± 0,5 en% -kal (15,7 ± 2,6 g naponta) volt magasabb a magas fehérjetartalmú étrendcsoportban, mint az alacsonyabb fehérjetartalmú étrendben ellenőrző csoport (P 2. táblázat Diétás bevitel és vizeletjelzők a beavatkozás során a DiOGenes-vizsgálat 420 alanyában, magas fehérjetartalmú és alacsonyabb fehérjetartalmú étrend szerint

A résztvevők BP ⩾ 120 Hgmm (n= 191), az ön által jelentett fehérjebevitel 2,6 ± 0,7 en% -kal (13,7 ± 3,7 g/nap) volt magasabb a magas fehérjetartalmú étrendben, mint az alacsonyabb fehérjetartalmú kontrollcsoportban (P 3. táblázat A vérnyomás a beavatkozás során 420 alanynál a DiOGenes vizsgálatból, magas fehérjetartalmú és alacsonyabb fehérjetartalmú étrend szerint

A testtömeg átlagos változása 0,02 ± 0,4 kg volt a magas fehérjetartalmú diétás csoportban, szemben az 1,0 ± 0,4 kg-kal az alacsonyabb fehérjetartalmú kontrollcsoportban (P= 0,07). A szisztolés BP válasz különbsége (kiigazítva a kezdeti szisztolés BP-hez) a súlyváltozástól függetlenül −0,9 (−3,1, 1,2) Hgmm volt. A nátrium átlagos 24 órás vizelettel történő kiválasztása a beavatkozás során nem különbözött szignifikánsan a magas fehérjetartalmú étrend és az alacsonyabb fehérjetartalmú kontroll étrend között (182,3 versus 173,7 mmol/24 óra, ill., P= 0,30, 2. táblázat), míg a kálium kiválasztás szignifikánsan magasabb volt a magas fehérjetartalmú csoportban (82,3 vs. 76,5 mmol/24 óra, ill., P= 0,03). A nátrium- és káliumkiválasztásra vonatkozó elemzésünk módosítása nem változtatta meg az eredményeket (vagyis a BP-hatás: −1,1 (−3,3, 1,1) mm Hg szisztolés).

Alcsoportelemzés

A szisztolés BP a 120 Hgmm (n= 191), a kezelési hatás −4,2 (−7,7, −0,7) mm Hg szisztolés (P= 0,02, 4. táblázat). A kezdeti BP-hez való igazítás után a kezelési hatás -3,4 (−6,9, −0,03) Hgmm (P= 0,048). További kiigazítás a testtömeg változásához (azaz 0,7 ± 5,1 kg az alacsonyabb fehérjetartalmú csoportnál és –1,1 ± 7,1 kg a magas fehérjetartalmú csoportnál, P= 0,045) BP reakciót eredményezett −2,7 (−6,1, 0,6) Hgmm (P= 0,11), míg a nátrium- és káliumkiválasztás kiigazítása (a kiindulási BP mellett) −3,1 (−6,5, 0,4) mm Hg szisztolés (P= 0,08). Nem figyeltünk meg szignifikáns hatást a fehérjebevitelre a BP-re szisztolés BP-vel rendelkező betegeknél 4. táblázat A vérnyomás a beavatkozás során a DiOGenes vizsgálat alanyaiban, a kezdeti

Dániából és Hollandiából (n= 158), a kezelés hatása -3,3 (−7,0, 0,4) Hgmm volt a szisztolés BP esetén (P= 0,08). A kezdeti BP-hez való igazítás után a kezelési hatás -2,5 (−6,0, 0,9) Hgmm (P= 0,15). Kiigazítás mind a szisztolés vérnyomás, mind a súlyváltozás szempontjából (azaz 2,5 ± 3,7 kg az alacsonyabb fehérje csoportnál és 0,7 ± 5,2 kg a magas fehérjetartalmú csoportnál, P

Vita

Jelen tanulmányban a DiOGenes vizsgálat adatai alapján megvizsgáltuk a fehérjebevitel hatását a csökkent BP fenntartására 8 hét energia korlátozás után. A 26 hetes beavatkozás során (amelynek célja a testtömeg fenntartása) a legtöbb résztvevőnél nőtt a BP, de ez a növekedés 2,2 Hgmm-rel kevesebb volt azoknál a (pre) hipertóniás résztvevőknél, akik a fehérjebevitelt ∼ 22 en% -ra növelték a szénhidrátok kárára. A fehérje BP-re gyakorolt hatása gyengült, és a súlyváltozáshoz való igazítást követően már nem volt statisztikailag szignifikáns, ami arra utal, hogy a hatást részben a testtömeg közvetítette.

A DiOGenes vizsgálat erősségei közé tartozik a leendő nagyszabású, randomizált, kontrollált tervezés. A BP-t szigorú és szabványosított protokollok szerint mértük az összes résztvevő központban. A fehérje-manipulációnak való megfelelést a nitrogén vizelettel történő kiválasztása igazolta. A testtömeget, egy fontos BP meghatározót, gondosan figyeltük, mert ez volt a DiOGenes vizsgálat elsődleges eredménye. Megvizsgáltuk a fehérje bevitel hatását a BP reakcióra, függetlenül a testsúly változásától, ellentétben a fehérje bevitel és a fogyás utáni BP más vizsgálataival. 6, 11 Ezenkívül megvizsgáltuk a sóbevitel lehetséges közvetítő szerepét, és elvégeztük a (pre) hipertóniás státus szerinti rétegzést.

Korábbi BP-vizsgálatok, amelyekben a fehérje bevitel (a szénhidrátok rovására) nőtt a fogyás vagy a testsúly fenntartása során, ellentmondásos eredményeket mutattak. 5, 6, 7, 8, 9 A (pre) hipertóniás résztvevők eredményeink összhangban voltak a delbridge-iekkel et al. 6, aki kimutatta, hogy a magas fehérjetartalmú étrend a szénhidrátban gazdag étrendhez képest sikeresebb volt a BP fenntartásában olyan résztvevőknél, akiknek szisztolés BP ⩾ 130 Hgmm (azaz −6,6 Hgmm), P 7 4,3 Hgmm-rel alacsonyabb szisztolés BP-t jelentett a magas fehérjetartalmú étrendben résztvevők számára, ami határjelen szignifikáns volt (P= 0,05). Mindkét vizsgálatban a randomizálás ellenére az alap BP 4–5 Hgmm-rel magasabb volt az intervenciós csoportban, mint a kontroll csoportban. 6, 7 Ezt a különbséget az elemzések nem vették figyelembe, és ennek következtében a BP hatásait túlértékelhették. Egyéb súlycsökkenés 8, 9 vagy testsúly fenntartó 5 vizsgálatok nem találtak szignifikáns hatást a BP-re a magas fehérjetartalmú étrend mellett. Ezekben a vizsgálatokban nem az 5, 8, 9 BP volt az elsődleges eredmény, a minta nagysága viszonylag kicsi volt (n Az 5, 9 vagy a kiindulási BP alacsony volt (∼ 110 Hgmm szisztolés), 8 ami (részben) megmagyarázhatja a BP-re gyakorolt hatás hiányát. Végül ezekben a vizsgálatokban a BP-hatást nem módosították a testsúly változásához.

A (kezdeti) súlycsökkenés nélküli fehérje BP-hatását megfigyelési vizsgálatokban és számos kísérletben is vizsgálták, ami a fehérje BP-re gyakorolt kis jótékony hatására utal. 15 Az Omniheart-vizsgálatban a magas fehérjetartalmú étrendnél megfigyelt szerény BP-csökkenés a magas szénhidráttartalmú étrendhez képest a hipertóniásokban kifejezettebb volt a prehypertenzíveknél (−3,5 versus −0,9 Hgmm a szisztolés BP esetén), 4 összehasonlítható eredményeinkkel. Eredményeink összhangban vannak két nemrégiben közzétett izoenergetikai vizsgálat eredményeivel is a fehérje-kiegészítés BP-re gyakorolt hatásáról. 16, 17 Egy 4 hetes randomizált, kettős-vak vizsgálatban 94 holland felnőttnél, magas BP-vel (átlagos szisztolés BP mm 149 Hgmm), a szisztolés BP 4,9 Hgmm volt (P 17 Egy másik, nemrégiben közzétett, nagy, randomizált, kettős-vak kereszt-vizsgálat 352 prehypertensiona vagy 1. stádiumú hipertóniában (átlagos szisztolés BP BP 126 Hgmm) szenvedő felnőttel végzett vizsgálatban azt jelezte, hogy napi 8 g kiegészítés napi 40 g szójafehérjével vagy tejfehérjével csökkent szisztolés vérnyomás (−2,0 Hg szójafehérje és -2,3 Hgmm tejfehérje esetén) a szénhidrátokhoz képest. 16.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a multicentrikus DiOGenes vizsgálat jelenlegi elemzései azt mutatják, hogy a kezdeti súlycsökkenés után a csökkent BP megmaradhat jobban az étrend fehérjetartalmának növelésével a szénhidrátok kárára, különösen (pre) hipertóniás betegeknél. Ezt a hatást részben a testtömeg befolyásolhatja.