A malabszorpció kórélettana

Összegzés

A tápanyagok fiziológiai emésztése és felszívódása a gyomor-bél traktusban komplex interakciót igényel a motoros, a szekréciós, az emésztési és az abszorpciós funkciók között, amely érzékeny a lehetséges zavarok sokaságára, amelyek globális vagy specifikus malabszorpciós szindrómákhoz vezethetnek. Az ebben a cikkben bemutatott lehetséges patomechanizmusok közé tartozik a keményebb élelmiszer-összetevők elégtelen mechanikai lebontása a rágási problémák és/vagy az antral kontraktilitásának csökkenése miatt, az abszorpcióhoz szükséges idő kritikus csökkentése olyan betegeknél, akiknél jelentősen megnövekedett a felső emésztőrendszeri tranzit (pl. Dömping szindróma), károsodott emésztés és a tápanyag-összetevők felszívódása, amelyet a gyomorsav szekréciójának csökkenése, a hasnyálmirigy exokrin elégtelensége vagy az epe szekréciójának csökkenése, az enterális nyálkahártya hibái enzimhiányokkal (pl. diszacharidázok) vagy specifikus hordozómechanizmusok hiánya (pl. hexóz vagy aminosav transzporterek), valamint a bélnyálkahártya rövid bél szindrómában szenvedő betegeknél.

Zusammenfassung

A fiziológiás emésztés és abszorpció a Nährstoffen im Magen-Darm-Trakt erfordert ein komplexes Zusammenspiel motorischer, sekretorischer, digestive und absorptiver Funktionen, das anfällig ist für eine Vielzahl möglicher Störungen, die zu globalen oder spriififis. Die in diesem Artikel beleuchteten potenziellen Pathomechanismen schließen die folgenden Störungen ein: unzureichende mechanische Zerkleinerung harter Nahrungsbestandteile bei Kauproblemen oder antraler Hypokontraktilität, kritische Verkürzung der Zur Result Stuttgarten Malabsorption bei unzureichender gastraler SäuresekECTION, exokriner Pankreasinsuffizienz oder gestörter GallesekECTION, Enzymmangel der Enterozyten (zB Disaccharidasemangel) odere defekte Transportermechanismen (zB Hexose-oder Aminosäuretransporter) sowie kritischer quantum.

Bevezetés

A tápanyagok fiziológiai emésztése és felszívódása a gyomor-bél traktusban kiterjedt interakciót igényel a szekréciós, a motoros és az abszorpciós funkciók között. Ennek a folyamatnak a bonyolultsága magyarázza, hogy miért vannak olyan zavarok és betegségek, amelyek malabszorpciót okozhatnak. Noha általánosan ismert, hogy a súlyos hasnyálmirigy-elégtelenség káros felszívódási zavarhoz vezet, kevésbé egyértelmű, hogy a gasztrointesztinális gyomor-bélmozgás is az egyik alapvető követelmény az étkezés zavartalan és hatékony emésztéséhez és felszívódásához. Ennek megfelelően az enyhébb motilitási zavarok olyan tüneteket válthatnak ki vagy járulhatnak hozzá, mint a hasmenés, a székrekedés és a hasi fájdalom, míg a súlyos motilitási zavarok a tápanyagok felszívódását is károsíthatják. Ez a cikk áttekintést nyújt azokról a fiziológiai folyamatokról, amelyek lehetővé teszik a hatékony emésztést és felszívódást egészséges egyénekben, és ismertetik azokat a fontos mechanizmusokat, amelyek felszívódási zavarhoz vezetnek a gyomor-bél traktusban.

Rágási problémák és hiposzaliváció

Az elfogyasztott tápanyagok rágással szétaprózódnak a szájüregben, és a nyálhoz keverve könnyen lenyelhető élelmiszer-bolust alkotnak. A rágási problémákkal küzdő emberek, különösen a fogsor nélküli fogatlan alanyok, fogynak és megnövekednek a halálozások, ami valószínűleg elsősorban a csökkent tápanyag-bevitelnek köszönhető. Ugyanakkor a rágási folyamat kulcsfontosságúnak tűnik a tápanyagok optimális felszívódásához is néhány nélkülözhetetlen, keményebb élelmiszer-összetevőből, például húsból és zöldségből [1].

Az élelmiszer-összetevők mechanikus lebontása mellett a nyálenzimek által a tápanyagok enzimatikus emésztése a szájüregben is megindul. Azonban, míg a hiposzalivációval küzdő betegek gyakran megváltoztatják étrendjüket, ami alultápláltságot és fogyást eredményezhet, nincs bizonyíték arra, hogy a hiposzaliváció rosszul emésztést és felszívódási zavarokat okozna. A legfontosabb nyál enzim, a nyál α-amiláz kibocsátása a teljes amiláz kibocsátásnak csak körülbelül 15% -át teszi ki, míg a többi a hasnyálmirigy α-amilázának tulajdonítható. Ellentmondó adatok állnak rendelkezésre arról, hogy az embereknél egyáltalán kiválasztódnak-e a lipolitikus aktivitás megfelelő mennyisége a nyálba.

Nyelőcső mozgási rendellenességei

A nyelőcsőnek nincs közvetlen emésztési funkciója, de a bevitt anyag gyomorba történő szállítását szolgálja. A súlycsökkenés tipikus jel azoknál a betegeknél, akiknél súlyos nyelőcső-motilitási rendellenességek, például achalasia vannak. Még egyszer, ezt nem a tápanyagok emésztésének és/vagy felszívódásának zavara okozza, hanem a diszfágia betegek csökkent bevitele.

Zavart gyomormotilitás és váladék

A gyomornak fontos motoros, szekréciós és emésztési funkciói vannak, míg az élelmiszer-összetevők gyomorfelszívódása csak marginális szerepet játszik. Mivel a gyomor mozgása szilárd anyagok őrlésére és a gyomortartalom szállítására szolgál a duodenum felé, súlyos gyomormozgási zavarok elméletileg összefüggésben lehetnek a nagy ételrészecskék csökkent emészthetőségével, ami a felszívódás csökkenéséhez vezet. Ezt azonban külön nem vizsgálták. A gyomormotilitás összekeveri az ételt a gyomor váladékával, és ezáltal javítja az emésztést. A jelentősen felgyorsult gyomorürülés dömping szindrómát indukálhat a folyadékok és tápanyagok felszívódási zavarával, ami hasmenéshez vezet.

A gyomorszekréció megkönnyíti a fehérjék emésztését, amely a gyomorban savas denaturációval és a gyomor proteázainak vagy pepszinjeinek hidrolízisével kezdődik. Ennek megfelelően a protonpumpa gátló (PPI) terápia kimutatta, hogy csökkenti a fehérje felszívódását [2]; ez azonban klinikailag irrelevánsnak tűnik [3]. A gyomorszekréció számos mikroelem felszívódását is javítja, beleértve a vasat, a kalciumot és a magnéziumot. Az ásványi anyagok felszívódásához a vékonybélben általában oldható molekulákra van szükség. A gyomorsav ásványi anyagokat, szinte kizárólag kationokat képes felszabadítani a bioélelmiszerek mátrixaiból, és növeli a pozitív töltésű ionok, köztük a kalcium oldhatóságát. Ennek ellenére a kalcium felszívódásának romlása gyomorsav-szekréció hiányában korlátozott klinikai jelentőségűnek tűnik. Nagy tanulmányok nem vagy csak gyenge összefüggést mutattak ki a PPI terápia és az oszteoporózis kialakulása között [4,5]. A vasfelszívódás károsodott állapota ritkán vezethet vagy romolhat vérszegénységben atrófiás gyomorhurutban, gyomorreszekciókban és vagotomiában szenvedő betegeknél [6]. Esettanulmányok és kis esetsorok szintén potenciális összefüggést sugallnak a PPI terápia és a hypomagnesemia között [6].

Az étkezés során elfogyasztott B12-vitamin az élelmiszer-fehérjékhez kötődik. A vitamint felszabadítani kell ezekből a fehérjékből, majd megkötni az R fehérjékhez és a belső tényezőhöz ahhoz, hogy felszívódjon a terminális ileumban. A gyomorsav és a pepszin megkönnyíti a proteolitikus folyamatot, amely részt vesz a vitamin felszabadulásában a bevitt ételekben található fehérjékből. Így nemcsak a belső faktor elvesztésével járó atrófiás gyomorhurut károsíthatja a B12-vitamin felszívódását, hanem a savszekréció elvesztése is szerepet játszik. Egészséges alanyok rövid távú PPI-kezeléséhez a B12-vitamin felszívódásának több mint 70% -os csökkenése társult. Hosszú távú vizsgálatok betegeken kimutatták, hogy a B12-vitamin koncentrációja a normál határon belül marad a kezelés első 3 évében, míg a hosszabb terápia időtartama kicsi, de jelentős csökkenő tendenciával járt.

Nem a pepszinek az egyetlen enzimek, amelyeket a gyomor nyálkahártyája termel az emberekben. Ezenkívül a gyomor lipázt a fundus fő sejtjei választják ki. Becslések szerint az étkezés trigliceridjeinek 10-20% -át hidrolizálhatja a gyomor lipáza; egészséges felnőtteknél azonban a gyomor lipáz fiziológiai szerepe valószínűleg szabályozó [7], és mennyiségileg nem járul hozzá a lipidek emésztéséhez. Ennek megfelelően a gyomor lipáz hiányának nincs ismert patofiziológiai szerepe.

A tápanyagok rossz emésztése és felszívódási zavarai a kis bélben

Zavart béltranszit és vékonybél baktériumok elszaporodása

Hasnyálmirigy exokrin elégtelenség

A makrotápanyagok elegendő felszívódása az energiaellátás fenntartásához a hasnyálmirigy enzimek általi előzetes hidrolízistől függ. Egészséges egyénekben az étkezés utáni hasnyálmirigy enzim kumulatív válasza meghaladja a nyilvánvaló maldemésztés és malabszorpció megelőzéséhez szükséges mennyiség 10-15-szörösét. A hasnyálmirigy-lé legfontosabb szervetlen alkotóeleme a hidrogén-karbonát, amely növeli a nyombél pH-értékét, és ezáltal fokozza az intraluminális enzimaktivitást, mivel minden hasnyálmirigy-enzim pH-értéke lúgos tartományban van [12].