Sebészileg kiváltott epehólyag: Mindenkinek szükséges a hisztopatológia?

1 Sebészeti Osztály, Jinnah Medical College Hospital, S. R-6, 7/A, Korangi ipari terület, Karacsi-74900, Pakisztán

epehólyag

2 Családi és közösségi orvosi osztály, Orvostudományi Főiskola, King Faisal Egyetem, Szaúd-Arábia

3 Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Osztály, Jinnah Medical College Hospital, S. R-6, 7/A, Korangi Industrial Area, Karachi-74900, Pakisztán

4 Sürgősségi Osztály, Jinnah Medical College Hospital, S. R-6, 7/A, Korangi ipari terület, Karacsi-74900, Pakisztán

5 Elme és agy szerviceline, Aga Khan Egyetemi Kórház, P.O. Box 3500, Stadium Road, Karacsi, Pakisztán

Absztrakt

1. Bemutatkozás

Az általános műtéti esetek többsége epekő betegség. Ez a nyugati világ 15% -át érinti, éves előfordulási gyakorisága 200-ból 1 [1]. Az ázsiai népességben elterjedtsége 3-5% körül mozog. Az epekövességben szenvedő 100 betegből négynek olyan tünetei vannak, amelyek az egyszerű epebél kólikától kezdve az ezzel kapcsolatos szövődményekig terjednek. A laparoszkópos kolecisztektómia ma már ajánlott arany standard kezelés tüneti epekőbetegeknél [2].

Rutin szokásos gyakorlatként kötelezővé teszik az orvosok számára, hogy minden műtéti úton eltávolított epehólyagot kórszövettanra küldjenek, hogy kizárják azokat az epehólyag-patológiákat, amelyek jelentős hatással lehetnek a betegek kezelésére, mint például az epehólyag rosszindulatú daganatai. A Royal College of Pathologist egyik tanulmánya azt sugallja, hogy kötelező az összes epehólyag-mintát beküldeni a kórszövettani vizsgálatra, mivel számos jelentős patológia normális morfológiai megjelenéssel járhat [3]. Az epehólyag-mintákban egyébként rosszindulatú daganatok megállapítása kb. 0,5–1,1%, míg az epekövek az epehólyag rosszindulatú daganataiban szenvedő betegek 74–92% -ában voltak jelen [4, 5].

Vita tárgya volt, hogy az epehólyag rosszindulatú daganatának véletlenszerű kórszövettani megállapításával rendelkező betegek gyanús tulajdonságokkal rendelkeznek a vizsgálatokban és a preoperatív megállapításokban. Tehát a rutinos hisztopatológia nem feltétlenül szükséges minden esetben [6, 7]. Ennek a tanulmánynak a célja a preoperatív és intraoperatív jellemzők azonosítása azoknál a betegeknél, akiknél az epehólyag-daganatot diagnosztizálták a hisztopatológián, hogy csökkentse a patológus felesleges munkaterhelését és a vizsgálati költségeket, különösen a fejlődő világban.

2. Módszerek

Retrospektív áttekintést végeztek minden olyan betegnél, akik epekőbetegséggel vagy anélkül kolecisztektómián estek át 2005 januárjától 2015 februárjáig tartó tízéves időszak alatt egyetlen műtéti egységben. A betegek kórházi nyilvántartása lekérésre került és áttekintésre került: demográfiai adatok, preoperatív képalkotás és preoperatív leletek. A preoperatív képalkotás morfológiailag rendellenes eredményeit mutató betegeket kizártuk a vizsgálatból. Makroszkópos megjelenést és hisztopatológiai eredményeket is rögzítettünk. Az epehólyag falát akkor tekintették megvastagodottnak, ha a preoperatív képalkotáson ≥3 mm vagy a sebészek megjegyzik (az operatív eredményekről) és a hisztopatológiai jelentést. Az epehólyag falának normál vastagsága 1-2 mm. Az epehólyagrák stádiumában AJCC TNM rendszert alkalmaztak. Az adatokat az SPSS 20.0 alkalmazásával vittük be és elemeztük.

3. Eredmények

Kilencszázhetvenhárom beteg ment át kolecisztektómián a vizsgálati időszak alatt. Többségük 70,29% -os nőstény volt (681). 9 beteg feljegyzései hiányoztak, vagy súlyos kóros megjelenést mutattak a preoperatív képalkotásban, ami epehólyag rosszindulatú daganatra utal vagy gyanítja őket, ezért kizárták őket a vizsgálatból. A betegek átlagos életkora

év (26–68 év közötti tartomány). Gyakran jelentkező tünetek voltak a felső hasi fájdalom, majd dyspepsia, az 1. táblázat szerint.

Kilencszázhatvannégy beteg szövettani adat gyűlt össze. A krónikus kolecisztitist gyakoribbnak találták és 756 betegnél, Xanthogranulomatous kolecisztitist 12 esetben, akut kolecisztitist 61 esetben, koleszterózist 117 esetben, metapláziát/adenomát/diszpláziát találtak 7 betegnél. Egyébként az epehólyag rákot 11 (1,14%) betegnél találták, amint azt a 2. táblázat mutatja. A preoperatív képalkotás során 79 (8,1%) betegnél megvastagodott az epehólyag fala. A betegek 413-nak (42,8%) volt olyan makroszkopikus rendellenessége, mint az epehólyag megvastagodása, nyálkahártya-hibák, fekélyek vagy polipoid elváltozások.

11 esetből, amelyeknél epehólyag-karcinómát diagnosztizáltak, 3 férfi és 8 nő volt. A betegek átlagos életkora az volt

(41–68 év közötti tartomány). A preoperatív képalkotó vizsgálatban 6 betegnél (54,54%) találtak megvastagodott epehólyagot. Valamennyi beteg laparoszkópos kolecisztektómián esett át, de 4/11 átalakult nyitottá a sűrű tapadások vagy a Calot háromszög meghatározásának nehézségei miatt. Makroszkopikus rendellenes megjelenést találtak mindezekben, nem specifikus jelekkel és tünetekkel. Nodularitás/polipoid vetületek 4 esetben voltak jelen, míg nyálkahártya-defektust 11-ből 3 esetben mutattak ki. Kilenc betegnél makroszkópos megjelenésű a megvastagodott epehólyagfal. Az egyes esetek részleteit a 3. táblázat mutatja.

Az esetek többsége T1 és T2 volt a TNM stádiumában. Normál morfológiájú és makroszkópos megjelenésű betegek közül egyikben sem találtak epehólyag-rosszindulatú daganatot.

4. Megbeszélés

Az epehólyag rákja általában előrehaladásban nyilvánul meg, és rossz prognózist mutat. Ez az extra-hepaticus epeutak leggyakoribb rosszindulatú daganata [8]. Az epehólyag rosszindulatú daganatainak kezelése a beteg állapotától függ. A Tis és T1a stádiumú daganatok esetében az egyszerű cholecystectomia tekinthető hatékony kezelésnek. A T1b kezelése ellentmondásos az egyszerű és a radikális kolecisztektómia között. Az előzetes daganatokat radikális reszekcióval kezelik. Az adjuváns terápiának nincs szerepe előzetes epehólyag-daganatok esetén [9, 10].

Az összes mintát hisztopatológiára küldjük, miután epekőbetegségek esetén kolecisztektómiát végeztek. Ennek a megközelítésnek a legfőbb indoka az, hogy megtalálják az epehólyag mellékesen előforduló karcinómáját, amely 0,5–1,1% -ot tesz ki. Ez magában foglalja azokat a betegeket, akiknek preoperatív munkája és intraoperatív eredményei nem voltak meggyőzőek a carcinoma epehólyagról [4, 5]. A krónikus kolecisztitisz és az epehólyag-rák korai stádiumai megvastagodott epehólyag-falként jelentkeznek, így a falvastagság alapján nehéz megítélni a pontos hisztopatológiát [11].

A 973 esetből álló sorozatunkban csak 11 betegnél diagnosztizáltak mellékes epehólyagrákot. Mind a 11 betegnél epehólyag falvastagság és makroszkopikus jellemzők voltak, például nodularitás, papilláris növekedések vagy fekélyek. Nem találtak rosszindulatú daganatot azoknál, akiknek normál epehólyag képalkotása és makroszkópos megjelenése volt.

Az egyik Dix és mtsai által végzett tanulmány. véletlenszerű epehólyag-rosszindulatú daganatot talált a betegek 0,38% -ánál. Ezeknek az eseteknek rendellenes makroszkópos leleteik voltak, és 5 betegből három betegnél rendellenes volt a preoperatív képalkotó vizsgálatok során. A szerző azt javasolja, hogy a hisztopatológia elküldésének szelektívebb megközelítésének bizonyítékokon kell alapulnia [12]. Darmas et al. Másik tanulmánya. szintén a kolecisztektómia szelektív hisztopatológiája mellett döntött. Nem hiányozna mellékes karcinóma; valóban költséghatékony és időigényes lenne a hisztopatológus számára [6].

Az epehólyagrák súlyos rendellenességei infiltratív, papilláris, noduláris vagy vegyes formákba csoportosíthatók. Az infiltratív forma általában vastag falú epehólyagként nyilvánul meg, míg a papilláris vetületek esetében polipoid elváltozásokat észleltek. A noduláris forma általában körülmetélt tömegként jelenik meg. A prezentáció leggyakoribb formája az infiltratív minta, amelyet papilláris követ. Így ezen makroszkopikus megjelenések bármelyikének megtalálásával felmerülhet az epehólyagrák valószínűségének gyanúja [13, 14].

A diszplázia és az epehólyag-rák korai stádiuma között aggodalom merült fel, de mindkét betegség kezelése egyszerű kolecisztektómia. A csoportba tartozó betegek többségének egyszerű kolecisztektómia származna, és radikális eljárásokra nem lenne szükség [9, 10].

Voltak olyan állapotok, mint a Xanthogranulomatous cholecystitis és a Mirizzi-szindróma, amelyek az epehólyagrák megnövekedett kockázatával hozhatók összefüggésbe. Rao és mtsai. az epehólyag rosszindulatú daganatos betegeinek 6% -áról számoltak be, Kwon és Sakaida pedig 10% -ról [14]. A kórszövettani vizsgálatot olyan esetekben kell elvégezni, amikor az intraoperatív és a súlyos eredmények ezekre a feltételekre utalnak [15].

Tanulmányok szerint a felesleges vizsgálatok körülbelül 40% -át hajtották végre durva vagy makroszkopikus rendellenességek hiányában. A rutinos hisztopatológia nemcsak a betegek ellátásának költségeit, hanem a patológiával foglalkozó személyzet terhelését is növeli [16]. A minták feldolgozásának átlagos költségei Pakisztánban kórházanként változnak, de az átlag 20–40 USD (1 USD = 100) körül mozog, és a patológusok által egy példányra átlagosan eltöltött idő körülbelül 50–60 perc, beleértve az eredmények jelentését is. Vizsgálatunk során 934 beteg krónikus kolecisztitiszben, akut kolecisztitiszben és koleszterózisban szenvedett vizsgálat során, és ha műtéti úton kivágott mintájukat nem küldik kórszövettani vizsgálatra, akkor ez körülbelül 18000-37000 USD megtakarítást jelent. Csökkenne a patológus terhelése is, és ez megtakaríthatná az 56000 percet.

Vizsgálataink legfőbb korlátai a retrospektív jellegűek voltak. Egy prospektív tanulmány a szelektív hisztopatológia implikációját jelentené műtéti úton reszekált epehólyag esetén epekőbetegségek esetén.

5. Következtetés

A műtét előtti és operatív eredmények kulcsfontosságú szerepet játszanak az epehólyag rosszindulatú daganatának esetleges esélyeinek meghatározásában. A preoperatív képalkotáson és a makroszkopikus megjelenésen alapuló szelektívebb megközelítés nemcsak a költségeket, hanem a patológusok terhelését is csökkenti.

Versenyző érdekek

A szerzők kijelentik, hogy nincsenek versengő érdekeik.

Hivatkozások

  1. „Epekövek és laparoszkópos kolecisztektómia” NIH online hozzájáruló nyilatkozat, köt. 10. szám 3, 1992. 1–20. Oldal. Megtekintés: Google Scholar
  2. I. Halldestam, E.-L. Enell, E. Kullman és K. Borch: „Tünetek és szövődmények kialakulása tünetmentes epekővel rendelkező egyéneknél” British Journal of Surgery, köt. 91. sz. 6, 734–738, 2004. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  3. Royal Pathologists College, „Korlátozott vagy semmilyen klinikai értékű hisztopatológia és citopatológia”, in A Királyi Patológusok Főiskolájának munkacsoportjának jelentése, Royal College of Pathologists, London, Egyesült Királyság, 2. kiadás, 2005. Megtekintés: Google Scholar
  4. H. Yamamoto, N. Hayakawa, Y. Kitagawa et al., „Gyanítatlan epehólyag-karcinóma laparoszkópos kolecisztektómia után”. Hepato-epe-hasnyálmirigy-sebészeti folyóirat, köt. 12. szám 5, 2005. 391–398. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  5. O. Tantia, M. Jain, S. Khanna és B. Sen, „Esetleges carcinoma epehólyag a tünetekkel járó epekőbetegség laparoszkópos kolecisztektómiája során”. Sebészeti endoszkópia, köt. 23. sz. 9, 2041–2046, 2009. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  6. B. Darmas, S. Mahmud, A. Abbas és A. L. Baker: "Van-e igazolás az egyszerű kolecisztektómiás minták rutinszerű szövettani vizsgálatára?" Az angol királyi sebészkollégium évkönyvei, köt. 89. sz. 3, 238–241., 2007. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  7. G. Bazoua, N. Hamza és T. Lazim: "Szükségünk van-e szövettanra egy normális kinézetű epehólyaghoz?" Hepato-epe-hasnyálmirigy-sebészeti folyóirat, köt. 14. sz. 6, 564–568., 2007. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  8. D. Berger és R. Malt, „Az epehólyag karcinóma”, in Az oxfordi sebészeti tankönyv, 1240–1242. oldal, Oxford University Press, 1994. Megtekintés: Google Scholar
  9. D. D. Ön, H. G. Lee, K. Y. Paik, J. S. Heo, S. H. Choi és D. W. Choi: „Milyen mértékű a reszekció a T1 epehólyagrákban?” A műtét évkönyvei, köt. 247. sz. 5, 835–838., 2008. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  10. C. H. E. Lai és W. Y. Lau, „Epehólyagrák - átfogó áttekintés” Sebész, köt. 6. szám 2, 101–110., 2008. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  11. M. D'Angelica és W. R. Jarnagin, „Az epehólyag daganatai”, in A máj, az epeutak és a hasnyálmirigy műtéte, L. H. Blumgart, Ed., 764–767. Oldal, Saunders, Philadelphia, Pa, USA, 4. kiadás, 2007. Megtekintés: Google Scholar
  12. F. P. Dix, I. A. Bruce, A. Krypcyzk és S. Ravi: „Az epehólyag hisztopatológiájának szelektív megközelítése igazolható”. Sebész, köt. 1. sz. 4, 233–235., 2003. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  13. J. M. Crawford, „A máj és az epeutak”, in A betegség kóros alapjai, R. S. Cotran, V. Kumar és T. Collins, szerk., P. 899, Saunders, Philadelphia, Pa, USA, 6. kiadás, 1999. Megtekintés: Google Scholar
  14. R. V. R. Rao, A. Kumar, S. S. Sikora, R. Saxena és V. K. Kapoor, „Xanthogranulomatous cholecystitis: differenciálódás a társult epehólyag-karcinómától”. Trópusi gasztroenterológia, köt. 26. sz. 1, 2005. 31–33. Megtekintés: Google Scholar
  15. A.-H. Kwon és N. Sakaida: „A xanthogranulomatosus cholecystitis és az epehólyagrák egyidejű jelenléte” Gasztroenterológiai Közlöny, köt. 42. sz. 8, 703–704., 2007. Megtekintés: Kiadói webhely | Google ösztöndíjas
  16. L. E. Matthyssens, M. Ziol, C. Barrat és G. G. Champault: „Rutin műtéti patológia az általános műtétben” British Journal of Surgery, köt. 93. sz. 3, 362–368., 2006. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas