A napi önmérlegelés segít a vizsgálat résztvevőinek a fogyásban

Megjelent 2013. március 26-án a Research News alatt

önmérlegelés

Együttműködés a Duke Globális Egészségügyi Intézet és az UNC Gillings Globális Közegészségügyi Iskola kutatóival, és jó híreket adott a súlycsökkentő eszköztár egy újabb eszközéről.

A Duke Globális Egészségügyi Intézet posztdoktori munkatársa az elhízás megelőzésének programjában, Dori M. Steinberg, PhD, RD, az UNC Gillings School öregdiákja megállapította, hogy a súlycsökkentő megközelítés, amely magában foglalja a napi önmérést, valamint heti e-mail, amely testre szabott visszajelzést tartalmaz valamint a táplálkozással és a fizikai aktivitással kapcsolatos tanulságok klinikailag értelmes fogyást eredményezhetnek.

Az Egyesült Államok Preventive Service Munkacsoportjának 2003. évi jelentése azt mutatta, hogy az alacsonyabb intenzitású, korlátozott szemtől szembeni beavatkozások nem annyira hatékonyak a fogyás szempontjából, mint az intenzívebb beavatkozások. Tekintettel azonban a túlsúlyos vagy elhízott amerikaiak magas százalékára (69 százalék), és figyelembe véve annak valószínűségét, hogy az elhízás krónikus egészségügyi problémákat okoz, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket és a cukorbetegséget, a szerzők felismerték, hogy olyan testsúlycsökkentő stratégiákat kell tesztelni, amelyek „ nagy a fenntarthatóság és a terjesztés lehetősége.

A hat hónapos vizsgálati időszak alatt 91 résztvevőt randomizáltak vagy intervenciós, vagy kontroll csoportba. Az átlagos résztvevő egy negyvenes évei közepén járó, fehér, főiskolai végzettségű, házas nő volt, aki hetente kevesebb mint egyszer mérlegelte magát. A beavatkozási csoportot digitális mérlegekkel látták el, amelyek továbbították a résztvevők tömegértékeit mobilhálózatonként az internet egy helyére. Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy lássák, milyen gyakran mérnek az emberek, és mennyire sikeresek a résztvevők a fogyásban. Számos hasonló mérlegkészlet vásárolható meg a nagyközönség részéről, de nincs bizonyíték arra, hogy a mérleg önmagában, ha nem lenne összekapcsolva a nyomon követési e-maillel, hasznos lenne a fogyáshoz.

A résztvevők e-mailben tájékoztatást kaptak a kalóriabevitel csökkentéséről és a fizikai aktivitás beépítéséről a napi menetrendjükbe. A kutatók arra számítottak, hogy a súlycsökkenés körülbelül fél font lesz hetente, és a résztvevők heti hat-hét napot mérnek. Azoknak, akik legalább hat napot nyomtak és hetente legalább egy fél fontot vesztettek, a hét végén e-mailt küldtek, megerősítve jelenlegi viselkedésüket. Azoknak, akik nem felelnek meg a minimumkövetelményeknek, a hét végén e-mailt küldtek, amely konkrétabb stratégiákat tartalmazott a napi mérlegelés elfogadására, valamint az étrend és a fizikai aktivitás megváltoztatására.

A vizsgálat végén a résztvevők 94 százaléka legalább heti öt napot, 79 százaléka pedig legalább heti hat napot mérlegelt. A résztvevők több mint fele a beavatkozás befejezése után legalább három hónapig gyakorta mérlegelt. A beavatkozás résztvevőinek csaknem fele elérte a krónikus betegség kockázatának pozitív változásával járó öt százalékos súlycsökkenést, az átlagos súlyvesztés hat hónap alatt 13,5 font volt. A tanulmány eredményei azt sugallják, hogy a napi mérésre és a mérlegeléssel kapcsolatos visszacsatolásra szükség van együttesen ahhoz, hogy ez a fajta önellenőrzési erőfeszítés a leghatékonyabb legyen.

A jelenlegi kutatás egyik legígéretesebb megállapítása, hogy a napi önmérlegelés kedvezően hasonlítható össze a nagyobb intenzitású beavatkozásokkal, amelyek személyes érintkezést és más stratégiákat tartalmaznak, ami azt jelenti, hogy ez a fajta megközelítés széles körben alkalmazható, és még mindig jelentős súlyt teremthet veszteség.

A herceg Gary G. Bennett, PhD, a pszichológia és a globális egészségügy docense, a Duke elhízásmegelőzési program igazgatója volt a tanulmány társszerzője. További társszerzők a Gillings School of Global Public Health munkatársai: Deborah Tate, PhD, az egészségügyi magatartás és a táplálkozás docense; Susan Ennett, PhD, az egészségügyi magatartás professzora; Carmen Samuel-Hodge, PhD, a táplálkozás tudományos adjunktusa; és Dianne S. Ward, EdD, a táplálkozás professzora.

Hat hónap alatt a vizsgálatban résztvevők átlagos súlycsökkenése 13,5 font volt.