A pajzsmirigyrák kezelése típusonként és szakaszonként

Az orvos által ajánlott kezelés típusa a rák típusától és stádiumától, valamint általános egészségi állapotától függ. Beszéljen orvosával, ha bármilyen kérdése van az általa ajánlott kezelési tervvel kapcsolatban.

Papilláris rák és változatai

A legtöbb rákot a pajzsmirigy eltávolításával (thyreoidectomia) kezelik, bár a pajzsmirigyen kívül nem terjedő kis daganatok kezelhetők úgy, hogy csak eltávolítják a pajzsmirigy daganatot tartalmazó oldalát (lobectomia). Ha a nyirokcsomók megnagyobbodtak, vagy a rák terjedésének jeleit mutatják, akkor azokat is eltávolítják.

Ezenkívül a legújabb tanulmányok azt sugallják, hogy a mikro-papilláris rákban (nagyon kicsi pajzsmirigyrák) szenvedő emberek biztonságosan választhatják, hogy rutin ultrahanggal szorosan figyelik őket, nem pedig azonnali műtétet végeznek.

Még akkor is, ha a nyirokcsomók nincsenek megnagyobbodva, néhány orvos a központi rekesz nyakának boncolását (a pajzsmirigy melletti nyirokcsomók műtéti eltávolítását) javasolja a pajzsmirigy eltávolításával együtt. Bár ez a művelet nem bizonyítottan javítja a rák túlélését, csökkentheti a rák visszatérésének kockázatát a nyak területén. Mivel a nyirokcsomók eltávolítása lehetővé teszi számukra a rákos megbetegedések ellenőrzését, ez a műtét megkönnyíti a rák pontos szakaszát is. Ha a rák átterjedt más nyaki nyirokcsomókra, akkor gyakran végeznek módosított radikális nyaki boncolást (a nyirokcsomók szélesebb körű eltávolítását a nyaktól).

A műtét utáni kezelés a rák stádiumától függ:

A radioaktív jód (RAI) kezelést néha a pajzsmirigy eltávolítása után alkalmazzák korai stádiumú rákos megbetegedéseknél (T1 vagy T2), de a műtéti gyógyulási arány önmagában kiváló. Ha a rák visszatér, a radiojód kezelése továbbra is elvégezhető.
A RAI terápiát gyakran előrehaladottabb rákos megbetegedéseknél, például T3 vagy T4 daganatok, vagy nyirokcsomókba vagy távoli területekre terjedő daganatok esetén alkalmazzák. A cél a megmaradt pajzsmirigy szövetek megsemmisítése és a szervezetben maradó rák kezelésének megkísérlése. A távoli elterjedésű területeket, amelyek nem reagálnak a RAI-ra, külső sugárterápiával, célzott terápiával vagy kemoterápiával kell kezelni.

A pajzsmirigy eltávolítását végző embereknek napi pajzsmirigyhormon (levotiroxin) tablettákat kell szedniük. Ha RAI-kezelést terveznek, a pajzsmirigyhormon-kezelés megkezdése elhalasztható a kezelés befejezéséig (általában a műtét után körülbelül 6-12 héttel).

Ismétlődő rák: A kezdeti kezelés után visszatérő rák kezelése főként attól függ, hol növekszik a rák, bár más tényezők is fontosak lehetnek. A megismétlődés vérvizsgálatokkal vagy képalkotó vizsgálatokkal, például ultrahang- vagy radiojód-vizsgálatokkal állapítható meg.

Ha a rák visszatér a nyakába, ultrahang-vezérelt biopsziát végeznek annak megerősítésére, hogy rákról van szó. Ha a daganat reszekálhatónak tűnik (eltávolítható), akkor gyakran műtétet alkalmaznak. Ha a rák radiojód-felvételen jelenik meg (vagyis a sejtek jódot vesznek fel), radioaktív jód (RAI) terápia alkalmazható, akár önmagában, akár műtéttel. Ha a rák nem jelenik meg a radiojód-felvételen, de más képalkotó vizsgálatokkal (például MRI vagy PET-vizsgálat) kiderül, külső sugárzást lehet alkalmazni.

Célzott terápiás gyógyszerek, például lenvatinib (Lenvima) vagy szorbafenib (Nexavar) kipróbálhatók, ha a rák több helyre is átterjedt, és a RAI és más kezelések nem hasznosak. Más célzott gyógyszerek is hasznosak lehetnek, különösen, ha a rákos sejtek megváltoznak bizonyos génekben (például a RET vagy az NTRK gének). Mivel ezeket a rákos megbetegedéseket nehéz kezelni, egy másik választás az újabb kezelések klinikai vizsgálatában való részvétel.

Follikuláris és Hürthle sejtrák

Gyakran nem világos, hogy a tumor follikuláris rák az FNA biopszián alapulva. Ha a biopszia eredményei nem egyértelműek, diagnózisként felsorolhatják a „follikuláris neoplazmát”. Minden tíz follikuláris neoplazmából csak kb. 2 válik rákosnak, így a következő lépés általában a daganatos pajzsmirigy felének eltávolítását célzó műtét (lobectomia).

Ha kiderül, hogy a daganat follikuláris rák, általában szükség van egy második műtétre a pajzsmirigy többi részének eltávolítására (ezt teljes pajzsmirigy-eltávolításnak hívják). Ha a beteg csak egy műtétre hajlandó, akkor az orvos az első műtét során csak eltávolíthatja a teljes pajzsmirigyet. Ennek ellenére a legtöbb beteg számára erre nincs igazán szükség.

Ha vannak olyan jelek, amelyek szerint a rák a műtét előtt elterjedt, a daganatnak ráknak kell lennie, és ezért pajzsmirigy-eltávolítást végeznek.

A Hürthle (Hurthle) sejtrákot szintén nehéz diagnosztizálni az FNA biopszia alapján. A Hürthle-sejtes rák gyanújaival járó daganatokat gyakran follikuláris daganatokként kezelik. A lobectomiát általában először végezzük. Ha a rák megerősítést nyer, befejeződik a pajzsmirigy eltávolítása. A pajzsmirigy eltávolítása első műtétként elvégezhető, ha a rák terjedésének jelei vannak, vagy ha a beteg később el akarja kerülni a további műtétet.

Csakúgy, mint a papilláris rák esetében, néhány nyirokcsomót általában eltávolítanak és rákvizsgálatot végeznek. Ha a rák átterjedt a nyirokcsomókra, akkor egy központi rekesz vagy módosított nyaki disszekció (a nyirokcsomók nyaktól való sebészeti eltávolítása) elvégezhető. Mivel a pajzsmirigy eltávolításra kerül, a betegeknek pajzsmirigyhormon-terápiára is szükségük lesz, bár gyakran nem azonnal kezdik el.

A radiojód-leolvasást általában műtét után végzik, hogy megkeressék azokat a területeket, amelyek még mindig jódot vesznek fel. A közeli nyirokcsomókba és távoli helyekre elterjedt, amely a vizsgálat során megjelenik, radioaktív jóddal (RAI) kezelhető. A jódot nem felvevő rákos megbetegedések esetén a külső sugárterápia segíthet a daganat kezelésében, vagy megakadályozhatja, hogy a nyakban újra növekedjen.

A távoli területekre, például a tüdőbe vagy a májba terjedő rákot külső sugárterápiával, vagy célzott terápiás gyógyszerekkel, például lenvatinib (Lenvima) vagy szorbafenib (Nexavar) kell kezelni, ha ezek nem reagálnak a RAI-ra. Más célzott gyógyszerek is hasznosak lehetnek, különösen, ha a rákos sejtek megváltoznak bizonyos génekben (például a RET vagy az NTRK gének). Egy másik lehetőség az újabb kezelések vagy kemoterápia klinikai vizsgálatában való részvétel

Ismétlődő rák: A kezdeti terápia után visszatérő rák kezelése elsősorban attól függ, hogy hol nő a rák, bár más tényezők is fontosak lehetnek. A megismétlődés vérvizsgálatokkal vagy képalkotó vizsgálatokkal, például ultrahang- vagy radiojód-vizsgálatokkal állapítható meg.

Ha a rák visszatér a nyakába, először ultrahang-vezérelt biopsziát végeznek annak megerősítésére, hogy rákról van szó. Ha a daganat reszekálhatónak tűnik (eltávolítható), akkor gyakran műtétet alkalmaznak. Ha a rák radiojód-felvételen jelenik meg (vagyis a sejtek jódot vesznek fel), radioaktív jód (RAI) terápia alkalmazható, akár önmagában, akár műtéttel. Ha a rák nem jelenik meg a radiojód-felvételen, de más képalkotó vizsgálatokkal (például MRI vagy PET-vizsgálat) kiderül, külső sugárzást lehet alkalmazni.

A célzott terápiát olyan gyógyszerekkel, mint a lenvatinib (Lenvima) vagy a szorbafenib (Nexavar), gyakran próbálják először, ha a rák több helyre is átterjedt, és a RAI nem volt hasznos. Más célzott gyógyszerek is hasznosak lehetnek, különösen, ha a rákos sejtek megváltoznak bizonyos génekben (például a RET vagy az NTRK gének). A kemoterápia és az újabb kezelések klinikai vizsgálatában való részvétel szintén lehetőség.

Medulláris pajzsmirigyrák

A legtöbb orvos azt tanácsolja, hogy a medulláris pajzsmirigyrákban (MTC) diagnosztizált betegeket vizsgálják meg olyan egyéb daganatokra, amelyeket általában a MEN 2 szindrómában szenvedő betegeknél észlelnek (lásd: Pajzsmirigyrák kockázati tényezők), mint például a feokromocitóma és a mellékpajzsmirigy daganatok. A feokromocitóma szűrése különösen fontos, mert az érzéstelenítés és a műtét rendkívül veszélyes lehet, ha ezek a daganatok vannak. Ha a sebészek és az aneszteziológusok idő előtt tudnak az ilyen daganatokról, a műtét előtt és alatt műtétekkel kezelhetik a beteget a műtét biztonságossága érdekében.

I. és II. Szakasz: A teljes pajzsmirigy eltávolítás az MTC fő kezelése, és gyakran gyógyítja az I. vagy a II. A közeli nyirokcsomókat is általában eltávolítják. Mivel a pajzsmirigy eltávolításra kerül, műtét után pajzsmirigyhormonterápiára van szükség. Az MTC esetében a pajzsmirigyhormonterápia célja, hogy elegendő hormont biztosítson a beteg egészségének megőrzéséhez, de nem csökkenti a rák visszatérésének kockázatát. Mivel az MTC sejtek nem veszik fel a radioaktív jódot, a radioaktív jód terápiának nincs szerepe az MTC kezelésében.

III. És IV. Szakasz: A műtét ugyanaz, mint az I. és II. Stádiumnál (általában a MEN 2 szindróma és a feokromocitóma szűrése után). A pajzsmirigyhormon terápiát ezután adják. Ha a daganat kiterjedt és számos közeli szövetbe behatol, vagy nem lehet teljesen eltávolítani, akkor külső sugárterápiát lehet végezni a műtét után, hogy megpróbálja csökkenteni a nyak megismétlődésének esélyét.

A test távoli részeire terjedő rákos megbetegedések esetén lehetőség szerint műtét, sugárterápia vagy hasonló kezelések alkalmazhatók. Ha ezek a kezelések nem alkalmazhatók, célzott gyógyszereket, például vandetanibot (Caprelsa) vagy kabozantinibet (Cometriq) lehet kipróbálni. Más célzott gyógyszerek is hasznosak lehetnek, különösen, ha a rákos sejtekben bizonyos gének megváltoznak (például a RET génben). A kemoterápia lehet egy másik lehetőség. Mivel ezeket a rákokat nehéz kezelni, egy másik lehetőség az újabb kezelések klinikai vizsgálatában való részvétel.

Ismétlődő rák: Ha a rák a nyakában vagy másutt megismétlődik, műtétre, külső sugárterápiára, célzott terápiás gyógyszerekre (például vandetanib vagy kabozantinib) vagy kemoterápiára lehet szükség. Az új kezelések klinikai vizsgálata szintén lehetőség lehet.

Genetikai vizsgálat medulláris pajzsmirigyrákban: Ha azt mondják, hogy Önnek MTC-je van, akkor is, ha a családban először diagnosztizálják ezt a betegséget, kérdezze meg orvosát a genetikai tanácsadásról és tesztelésről. A genetikai teszteléssel ellenőrizheti a sejtjeit a RET gén mutációi tekintetében, ami a családi MTC és a MEN 2 szindrómában szenvedőknél tapasztalható.

Ha van egy ilyen mutáció, fontos, hogy a közeli családtagokat (gyermekeket, testvéreket, nővéreket és szülőket) is teszteljék. Mivel ebben a génben szinte minden mutációval rendelkező gyermek és felnőtt kifejleszti az MTC-t valamikor, az orvosok többsége egyetért abban, hogy akinek RET-génmutációja van, annak a pajzsmirigyét el kell távolítani, hogy a teszt eredményeinek megszerzése után hamarosan megakadályozza az MTC-t. Ez magában foglalja a gyermekeket is, mivel az MTC egyes örökletes formái a gyermekeket és a tizenéveseket is érintik. A teljes pajzsmirigy-eltávolítás megakadályozhatja ezt a rákot olyan RET-mutációkban szenvedő embereknél, akik még nem fejlesztették ki. Ebben az esetben egész életen át tartó pajzsmirigyhormon-pótlásra lesz szükség.

Anaplasztikus rák

Mivel ez a rák már diagnosztizálásakor elterjedt, a műtét gyakran nem hasznos kezelésként. Ha a rák a pajzsmirigy környékére korlátozódik, ami ritka, akkor a teljes pajzsmirigy és a közeli nyirokcsomók eltávolíthatók. A műtét célja a lehető legtöbb rák eltávolítása a nyak területén, ideális esetben nem hagy maga után rákot. Az anaplasztikus rák terjedésének módja miatt ez gyakran nehéz vagy lehetetlen.

A radioaktív jódkezelést nem alkalmazzák, mert ebben a rákban nem működik.

Megpróbálni zsugorodjon a rák műtét előtt, hogy növelje annak teljes eltávolításának esélyét
Műtét után megpróbálni ellenőrizzék a fennmaradó rákot a nyakába
Amikor a daganat túl nagy vagy elterjedt ahhoz, hogy műtéttel kezelni lehessen

Ha a rák légzési nehézségeket okoz (vagy végül okozhat), akkor a nyak elülső részébe és a szellőzőcsőbe műtéti úton lyukat lehet elhelyezni, hogy megkerülje a daganatot, és lehetővé tegye a beteg számára, hogy kényelmesen lélegezzen. Ezt a lyukat tracheostomiának hívják.

Elterjedt rákos megbetegedések esetén önmagában kemoterápia alkalmazható. Ha a rákos sejtekben bizonyos gének megváltoznak, hasznos lehet a célzott gyógyszerekkel történő kezelés:

A dabrafenib (Tafinlar) és a trametinib (Mekinist) bizonyos BRAF génváltozásokkal járó rákok kezelésére alkalmazható.
A selpercatinib (Retevmo) bizonyos RET génváltozásokkal járó rákok kezelésére alkalmazható.
A Larotrectinib (Vitrakvi) vagy az entrektinib (Rozlytrek) alkalmazható NTRK génváltozásokkal járó rákok kezelésére.

Mivel ezeket a rákokat nehéz lehet kezelni, az újabb kezelések klinikai vizsgálata is lehetőség.