A pancreatogén cukorbetegség kezelése: kihívások és megoldások

Jana Makuc

Belgyógyászati ​​Klinika, Slovenj Gradec Általános Kórház, Slovenj Gradec, Szlovénia

kezelése

Absztrakt

A pankreatogén cukorbetegség a másodlagos cukorbetegség alul diagnosztizált formája, amely nem rendelkezik hivatalos kezelési irányelvekkel. Ez a cikk áttekinti az ajánlott kezelési stratégiákat, és további adatokat tartalmaz az ígéretes új gyógyszerekről.

Bevezetés

A pankreatogén cukorbetegség a másodlagos cukorbetegség egyik formája, amelyet az American Diabetes Association (ADA) és az Egészségügyi Világszervezet a 3c típusú diabetes mellitus (T3cDM) kategóriába sorol. 1,2 Az exokrin hasnyálmirigy betegségei miatt kialakuló cukorbetegségre utal: pancreatitis (akut, visszaeső vagy bármilyen etiológiájú krónikus hasnyálmirigy-gyulladás), pancreatectomia/trauma, neoplasia, cisztás fibrózis, hemochromatosis és fibrokalculous pancreatopathia.3 A rák kivételével a hasnyálmirigy károsodásának elég kiterjedtnek kell lennie a cukorbetegség kialakulásához. a T3cDM-re vonatkozó szűkös adatok arra utalnak, hogy a legtöbb esetben krónikus hasnyálmirigy-gyulladás következik be, mivel ezt az állapotot a T3cDM-ben szenvedő betegek 78,5% -ában azonosították alapbetegségként.4

A nyugati populációkban a T3cDM a becslések szerint az összes diabéteszes beteg 5–10% -ában fordul elő, főleg krónikus pancreatitis miatt. 4–6 A T3cDM valódi prevalenciája nem ismert - az adatok szűkösek, főleg a diabéteszben a klinikai klinikán pontos besorolással járó kihívások miatt gyakorlás.4,7–9 Sok T3cDM-es beteget kezdetben tévesen osztályoznak, mivel a hasnyálmirigy-betegség nem ismeri fel a cukorbetegség kialakulását. A diagnózis javítása érdekében Ewald és Bretzel a T3cDM diagnosztikai kritériumait javasolta, amelyek 1) a hasnyálmirigy exokrin elégtelenségének jelenlétét, 2) a patológiás hasnyálmirigy képalkotásának bizonyítékát és 3) az 1-es típusú diabetes mellitus (T1DM) hiányát - társított autoantitestek.6 Ezeket további kisebb kritériumok is alátámaszthatják, például a hiányos hasnyálmirigy-polipeptid (PP) válasz a vegyes tápanyag bevitelére.6 Ezek a kritériumok megbízhatóbban alkalmazhatók a cukorbetegség megjelenésekor, az megállapított inzulinhiány (a hasnyálmirigy atrófiájához és az exokrin elégtelenséghez kapcsolódik). Érdemes megjegyezni azt is, hogy a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) elég általános az általános populációban ahhoz, hogy véletlenül együtt éljen exokrin hasnyálmirigy-betegséggel.

A korlátozott adatok ellenére úgy tűnik, hogy a T3cDM betegek hasonló kockázatot mutatnak a cukorbetegség mikro- és makro-vaszkuláris szövődményei szempontjából, mint a T1DM és a T2DM esetében.11,12 Ezért a T1DM és a T2DM betegeknél alkalmazott irányelvek szerint egyformán figyelemmel kell kísérni őket. 13,14 A hasnyálmirigyrák kockázatát növelő T1DM-től és T2DM-től eltérően a T3cDM a betegek legalább 30% -ában a hasnyálmirigyrák előhívója és előhívója.

Kórélettan

Bár a másodlagos cukorbetegség egységes csoportjába sorolják, a T3cDM patofiziológiai háttere eltér. A hasnyálmirigy károsodása megzavarja a tápanyagok emésztésének, felszívódásának és felhasználásának komplex kölcsönhatását különböző szinteken. Az endokrin diszfunkció az inzulin, a glükagon, a PP és az inkretin hormonok hiányát jelenti. Jellemzően bizonyos fokú exokrin diszfunkció, maldigesztéssel és a tápanyagok felszívódási zavarával párhuzamosan létezik.

A T3cDM patogenezise végső soron a csökkent inzulinszekréciónak köszönhető; a máj és a perifériás szövetek inzulinérzékenységének adatai eltérnek egymástól. 9,17–19 A hiányos glukagon szekréció, tompított katekolamin válasz és a máj glükoneogenezisének csökkent aktivációja következtében bekövetkező ellenszabályozás romlása glikémiás instabilitást és hipoglikémiás reakciókat eredményez.20

Menedzsment

Jelenleg nincsenek külön irányelvek a T3cDM különálló entitásként történő kezelésére. Csak két dokumentum létezik, amely ajánlásként szolgálhat a T3cDM cukorbetegség kezelésében. 13,14 Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás esetén az ajánlások a gasztroenterológusok, endokrinológusok és a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás és szövődményeinek kezelésében klinikai és kutatási szakértelemmel rendelkező konszenzusos konferenciából származnak. A cisztás fibrózisban szenvedő betegek esetében az ADA állásfoglalása a cisztás fibrózissal összefüggő cukorbetegség klinikai gondozási irányelveinek része.