A résztvevők gyors étkezési értékelése [rövidített változat] pontszámok az egészséges táplálkozás index-2010 pontszámokkal és az egészséges felnőtt mindenevők és vegetáriánusok étrendjének minőségi mutatóival vannak társítva.

Absztrakt

A Healthy Eating Index-2010 az étrend minőségének mérőszáma, amint azt az amerikai táplálkozási irányelvek is bemutatják; az egészséges táplálkozás indexének kiszámítása azonban időigényes és képzett személyzetet igényel. A résztvevők gyors étkezési értékelése [rövidített változat] egy egyszerű intézkedés, amely gyorsan, kevesebb mint 10 perc alatt felméri az étrend minőségét klinikai vagy kutatási körülmények között. Ez a kutatás értékelte a korreláció mértékét az étrend minőségének pontozásának e két módszere, valamint ezen módszerek és az étrend minőségének egyéb mutatói között, beleértve az étrend tápanyag-sűrűségét, az étrendi potenciális vese-savterhelést, a vizelet pH-ját és a plazma vitamint C koncentrációk. A kutatás másodlagos adatelemzés volt, a résztvevők egészséges felnőttek voltak (n = 81) mindenevőnek, vegetáriánusnak vagy vegánnak minősítve. A zavaró változókat részleges összefüggések segítségével azonosítottuk és kontrolláltuk. Az étrend minőségének pontozásának két módszere szignifikánsan korrelált (r = 0,227, o = 0,047). Az egészséges táplálkozás indexe és a résztvevők gyors étkezési értékelése pontozási módszerek korreláltak az étrend tápanyag-sűrűségével (r = 0,474 és r = 0,472, o

Háttér

Az egészségügyi szolgáltatók és a kutatók számára előnyös lenne egy könnyen kezelhető és értelmes eszköz az étrend minőségének felmérésére. Az egészséges táplálkozás indexe (a HEI-t 1995-ben fejlesztették ki, és az étrend minőségének értékelésének elsődleges eszköze. A HEI az étrend minőségét 100 pontos skálán értékeli, teljes pontokat adva egy olyan étrendért, amely szorosan követi az amerikaiak étrendi irányelveit (DGA) [ 1]. A felsőoktatási intézményt a 2010-es DGA kiadásával frissítették, és HEI-2010-nek [2, 3] nevezték el, a közelmúltban pedig kiadták a HEI-2015-ös verziót, amely megfelel a 2015–2020-as étrendi irányelveknek [4]. A mérés időigényes az adminisztrációhoz, és képzett személyzetre van szükség a pontszámok kiszámításához [1, 2]. Ráadásul, mivel nincs szabványosítva az elemek száma és a ponttartomány, aggodalomra ad okot, hogy a HEI pontszámai nem lehetnek összehasonlíthatók a verziók vagy a vizsgálatok között [5].

A tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja a REAP-S és a HEI-2010 kapcsolatát az étrend minőségének értékelése érdekében egészséges felnőtteknél az étrendi minták között. Az étrend minőségi mutatói mindkét intézkedéshez kapcsolódtak az étrend minőségének egyéb mutatóihoz is: az étrend tápanyag-sűrűségéhez [9], a potenciális vese-savterheléshez (PRAL) [10], a vizelet pH-jához [11] és a plazma C-vitamin-koncentrációihoz [12]., 13]. Ezenkívül a REAP-S és a HEI-2010 összefüggést mutatott az általános egészségügyi biomarkerekkel, mint például a testtömeg-index (BMI), a vérnyomás, az éhomi plazma glükóz- és triglicerid-koncentrációk, valamint a tápanyag-bevitel. Az egészségügyi szolgáltatók és a kutatók számára előnyös lenne egy olyan eszköz, amely gyorsan és könnyedén méri az étrend minőségét.

Mód

A résztvevők és a tanulmányterv

Az itt közölt adatokat két helyszínen tett látogatáson gyűjtöttük össze, amelyek egy héten belül történtek. Az első látogatás alkalmával a képzett személyzet szabványosított eljárásokkal elvégezte az antropometriai méréseket, a résztvevők pedig kérdőíveket és egy 24 órás visszahívást. A második látogatás alkalmával a résztvevők éhomi állapotban mutatkoztak be a vizsgálati létesítményben (10 órán át a víz kivételével nem volt étel vagy ital), és a vizsgálati nővér vénás vérmintát vett. A résztvevők 24 órás vizeletmintát is szolgáltattak a második látogatás alkalmával (az összes vizeletüreg a második üregből a második látogatást megelőző napon a második látogatás napjának első vizeletüregéig terjedt). Összesen 83 résztvevőt vontak be a vizsgálatba; az egyik résztvevő azonban nem töltötte ki a REAP-S kérdőívet, egy másik résztvevő pedig nem nyújtott be 24 órás étrendi visszahívást; ennélfogva ebben a másodlagos adatelemzésben a teljes mintaméret 81 volt (27 mindenevő, 26 vegetáriánus és 28 vegán).

Antropometriai adatok, vérnyomás, vér és vizelet elemzés

A résztvevők könnyű ruhát és mezítláb viseltek, a magasságot falra szerelt stadiométerrel, a testtömeget pedig kalibrált skálával (TBF-300A modell, Tanita Corporation, Tokió, Japán). A derékméréseket rugalmas feszítőszalaggal végeztük el, minimális kerülettel [15]. 10 perces ülő pihenést követően három egymást követő mérés során regisztráltuk a vérnyomást, a 2. és a 3. mérést átlagolva a rögzített értékekre (Automatic Digital Blood Pressure Monitor, Medline Industries Inc., Mundelein, IL). A plazma C-vitamint 2,4-dinitrofenilhidrazin kolorimetriás módszerrel mértük [16]. A friss plazmát úgy távolítottuk el fehérjéből, hogy egyenértékű mennyiségű hűtött 10% -os triklór-ecetsavval kevertük össze, majd 3500 g-on és 0 ° C-on 20 percig centrifugáltuk. A kapott felülúszót - 80 ° C-on tároltuk az elemzésig. Az éhomi vérmintákat az összkoleszterin, a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin, az alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin, a trigliceridek és a szérum glükóz szintjén is elemeztük egy COBAS C111 kémiai véletlen hozzáférésű autoanalízissel (Roche Diagnostics, Indianapolis, IN). A vizelet pH-meghatározásához a WTW Chekmite pH -20 érzékelő pH-mérőjét használtuk (Nova pH, Woburn, MA, USA).

Diéta elemzés

A REAP-S kérdőívet kitöltötte az előző heti bevitelre, és az első 13 kérdésre adott válaszok összesítésével pontozta. A „általában/gyakran” válaszok 1 pontot kaptak, a „néha” 2 pontot kaptak, a „ritkán/soha vagy nem vonatkoznak rám” 3 pontot kaptak [8]. A lehetséges pontszámok 13 és 39 között változtak, magasabb pontszámmal jelezve a diéta jobb minőségét.

Az étrend tápanyag-sűrűségét a tápanyagokban gazdag táplálékindex alkalmazásával számszerűsítettük, amely kilenc tápanyagon alapul, hogy „ösztönözze”, és három tápanyag „korlátozására” (NRF9.3): (Protg/50 + Fibg/25 + VitARAE/1515 + VitCmg/60 + VitEaTocomg/20 + Calcmg/1000 + Ironmg/18 + Magnmg/400 + Potmg/3500 - SatFatg/20 - Sugarg/50 - Sodmg/2400) * 100 [9]. Az energiafogyasztáshoz való igazításhoz az indexet elosztottuk kcal/100 értékkel. A PRAL-t az étrendi bevitelből számítottuk ki az alábbi egyenlet felhasználásával: (0,49 fehérje (g)) + (0,037 P (mg)) - (0,021 K (mg)) - (0,026 ∙ Mg (mg)) - (0,013 Ca (mg)) [18].

statisztikai elemzések

A dátumot átlag ± SD-ként adják meg. Az adatok normalitását Q-Q ábrák és hisztogramok vizsgálatával értékeltük. Korrelációs elemzésekkel azonosított zavaró változókat csak a HEI-index esetében figyeltek meg: az energiafogyasztás, a testtömeg és a nem. Pearson vagy Spearman korrelációs együttható elemzéseket alkalmaztunk az étrend minőségi mutatói közötti korrelációk erősségének vizsgálatához, az adatok normalitása alapján. A zavaró változók ellenőrzéséhez részleges korrelációs elemzéseket alkalmaztunk. A csoportok közötti különbségeket a zavaró változók varianciakontrolljának egyirányú elemzésével értékeltük. Ha az adatokat nem osztották el normálisan, akkor Kruskal-Wallis tesztet alkalmaztunk. A névleges adatokat a Chi-négyzet statisztika segítségével értékeltük. A statisztikai elemzésekhez a SPSS for WINDOWS-t (23. verzió; SPSS Inc., Chicago, IL, USA) használtuk, és a szignifikanciát o

Eredmények

A HEI-2010 és a REAP-S szignifikánsan korrelált a vizsgálati mintával (r = 0,227, o = 0,047). Ezenkívül a HEI-2010 és a REAP-S egyaránt szignifikánsan korrelált az étrend minőségének egyéb mutatóival: NRF9.3, PRAL és a vizelet pH-jával (2. táblázat). Azonban csak a REAP-S korrelált a plazma C-vitamin-koncentrációjával, ami az étrend minőségének további mutatója (2. táblázat). Összességében úgy tűnt, hogy a REAP-S szorosabban korrelál az étrend minőségének egyéb mutatóival a HEI-2010-hez képest (pl. PRAL, vizelet pH, plazma C-vitamin és a diéta tápanyag-sűrűsége; abszolút átlagos korrelációs együtthatók: r = 0,406 és r = 0,321 a REAP-S és a HEI-2010 esetében). Az étrend minőségi mutatói étrendcsoportonként különböztek, a HEI-2010 kivételével, és a különbségek főként a mindenevő és a vegán csoportok között voltak (2. táblázat).

Bár a teljes energiafogyasztás étrend-tervenként nem különbözött, a csoportok közötti különbségeket a makrotápanyagok bevitelében figyelték meg. A szénhidrátbevitel 40% -kal, a fehérjebevitel 29% -kal alacsonyabb volt a vegán és mindenevő résztvevők esetében (3. táblázat). Az egyszerű cukorbevitel nem különbözött az étrendtől; mégis a telített zsírbevitel 63% -kal alacsonyabb és a rost 99% -kal magasabb volt a vegán és a mindenevő résztvevők esetében. A vegetáriánusoknál a koleszterin bevitel alacsonyabb volt, mint a mindenevők. A vitamin- és ásványianyag-bevitel nagy része étrendcsoportonként különbözött; kivételt képezett az A-vitamin, a D-vitamin, a cink, a kalcium, a nátrium és a kálium (3. táblázat). A REAP-S egészséges irányban korrelált tíz tápanyag (zsír, telített zsír, rost, koleszterin, C-vitamin, folát, A-vitamin, E-vitamin, vas és kálium) bevitelével. A HEI-2010 kedvezően korrelált négy tápanyaggal (rost, C-vitamin, A-vitamin és kálium).

Vita

Ezek az adatok azt mutatták, hogy a REAP-S és a HEI-2010 pontszámok szignifikánsan korreláltak az étrend szokásai között. Egy korábbi tanulmány jelentős összefüggést jelentett az eredeti, hosszú verziójú REAP és az eredeti HEI között [7]. Az étrend minőségének ezen összefüggéseinek ismerete hasznos, mivel a REAP-S a HEI-2010-hez képest gyorsan, olcsóbban, egyszerűen kezelhető és pontozható. A kutatók felhasználhatják a REAP-S-t az étrend minőségének számszerűsítésére a vizsgált populációban, és nyomon követhetik az étrend minőségének időbeli változását az intervenciós vagy kohorszos vizsgálatok során. Ezenkívül az egészségügyi szakemberek felhasználhatják a REAP-S-t a gyakorlatukban az étrend minőségének gyors felmérésére, az étrendre vonatkozó aggályok azonosítására és az étrend-stratégiák kommunikálására a betegekkel. Ezzel szemben a HEI pontozási folyamata időigényes lehet, és kódolási eljárásokat foglal magában, amelyek a vizsgálatok között eltérőek lehetnek [5].

A Center for Nutrition Policy and Promotion, az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának programja létrehozta a HEI indexet az amerikai lakosság étrendjének minőségének figyelemmel kísérésére. Ebben az összefüggésben az étrend minőségét a DGA-nak való megfelelésként határozták meg. A felsőoktatási intézmény 1995-ös megalakulása óta háromszor frissült, hogy tükrözze a DGA 2005-ös, 2010-es és 2015-ös változását. A Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat adatai alapján az amerikai felnőttek HEI-átlagértékei 2006-ban 56 és 59 között változtak 2014-ben [19]. Ebben a jelentésben az átlagos HEI-2010 47,4 ± 14,1 volt, és 44,8 ± 13,0 és 47,7 ± 13,4, illetve 49,8 ± 15,8 között mozgott mindenevők, vegetáriánusok és vegánok esetében. Kim és mtsai. a közelmúltban hasonló átlagos HEI-2010 pontszámot jelentett az Egyesült Államok déli részén az egyetemisták számára (n = 110, HEI átlag, 44) [20]. A Baltimore környéki felnőttek átlagos HEI-2010 pontszáma (n = 1358) 45 és 48 között mozgott nem és etnikum alapján [21]. Egy belgiumi felnőttek vizsgálatában a HEI-2010 átlagértékei 46 és 54 voltak az életkor és a nemek szerint egyezik mindenevők (n = 69) és vegetáriánusok (n = 69) [22].

A REAP intézkedést a Nutrition Academic Award Program által támogatott kezdeményezés révén dolgozták ki az amerikai orvosi iskolák táplálkozási képzésének javítására [6]. Bár vannak jelentések, amelyek leírják a REAP-S intézkedés kidolgozását és validálását [7, 8, 23], az USA felnőttek körében nincsenek REAP-S módszerrel az étrend minőségének értékelése. Az itt bemutatott REAP-S pontszámok azt sugallják, hogy a tipikus mindenevő étrendet fogyasztó felnőttek átlagos REAP-S pontszáma 32, ami összehasonlítási alapként szolgál a jövőbeni vizsgálatokhoz. Az itt közölt korrelációs együttható a REAP-S és a HEI 2010 között alacsonyabb, mint ezeknek az intézkedéseknek az eredeti verziói esetében: 0,23, illetve 0,49. Ez utóbbi összehasonlítás azonban 3 napos étrend-rekordot használt fel az étrend értékeléséhez, amely átfogóbb étrendi adatokat eredményezhet [24].

Bár a REAP-S megkülönböztette az étrendi szokásokat, a HEI-2010 nem rendelkezett ezzel a megkülönböztető képességgel. Mások azonban jelentős különbségekről számoltak be a HEI-2010 pontszámai között a mindenevők és a vegetáriánusok között nagy populációs mintákban [28, 29]. Ezekben a vizsgálatokban az összes HEI-2010 pontszám 11-16 ponttal volt magasabb a vegetáriánus populációk között a húsevőkkel összehasonlítva, míg ebben a tanulmányban az étrendcsoportok között az átlagos pontszámokban legfeljebb 5 pont volt a különbség. A jelen vizsgálat kis mintaméret-korlátozása mellett a minta fiatal, egészséges, karcsú felnőtteket képviselt; ennélfogva ezek az eredmények nem terjedhetnek ki idősebb felnőttekre, túlsúlyos/elhízott felnőttekre vagy betegcsoportokra. További kutatásokra van szükség a REAP-S erősségének és érvényességének felméréséhez a résztvevők különböző változatosságában és randomizált klinikai vizsgálatokban történő felhasználás céljából.

A 2015–2020-as DGA kiadásával a közelmúltban frissítették a HEI-2010 indexet, hogy tartalmazzák a hozzáadott cukrok és telített zsírok pontozását, amint azt az új irányelvek hangsúlyozzák [4]. A HEI-2015 2017-ben vált elérhetővé; az itt közölt adatokat azonban 2013-ban gyűjtötték össze, és ezt a másodlagos elemzést 2014-ben kezdték meg. Bár az étrend minőségének elsődleges mutatója, a felsőoktatási intézmény eszköz a DGA betartásának ellenőrzésére; mint ilyen, a felsőoktatási intézmény folyamatosan fejlődik az idő múlásával. Ez a jelentés megvizsgálta a REAP-S és a HEI-2010 kapcsolatát az étrend minőségének értékelése érdekében az egészséges felnőtteknél az étrendi szokások között, és nem a DGA-hoz való ragaszkodás mértékére összpontosított. Az adatok azt mutatják, hogy a REAP-S összefüggésben áll az étrend minőségének különböző mértékeivel, beleértve a HEI-2010-et is.

A tanulmány erőssége és megkülönböztetése a REAP-S és a HEI-2010 összehasonlítása volt az étrend egyéb mutatóival. Az abszolút korrelációs együtthatók 0,309 és 0,500 között mozogtak a REAP-S és a négy másik étrendminőségi mutató (o ≤ 0,002). Ezek az adatok bizonyítják a REAP-S párhuzamos kritérium érvényességét. A HEI-2010 esetében a korrelációs együtthatók az étrend minőségének másik négy mérőszámával általában alacsonyabbak voltak (0,192–0,472 között), és ezen összehasonlítások egyike nem ért el szignifikanciát (azaz a plazma C-vitamin-koncentrációja nem volt korrelálva a HEI-2010-vel). pontszámok). További elemzések kimutatták, hogy az ebben a vizsgálatban értékelt 18 tápanyag közül tíz bevitele kedvezően korrelált a REAP-S-szel; a DGA által megcélzott három tápanyag közül (cukor, telített zsír és nátrium) azonban csak a telített zsírbevitel korrelált szignifikánsan a REAP-S-rel (r = - 0,567). Összehasonlításképpen, a 18 tápanyag közül négy (azaz rost, C-vitamin, A-vitamin és kálium) bevitele szignifikánsan korrelált a HEI-2010-el, de a cukor, a telített zsír vagy a nátrium nem volt ezek között a tápanyagok között. Meg kell jegyezni, hogy a korábbi vizsgálatok szerény korrelációs együtthatókról számoltak be a HEI-pontszámok és a telített zsírbevitel mellett (r = 0,24) [30], valamint a HEI-pontszámok és a plazma C-vitamin (r = 0,21) [13].

Következtetések

Ez a kutatás kimutatta, hogy a REAP-S pontszámok korrelálnak a HEI-2010 pontszámokkal egy egészséges felnőtt populációban, amely mind növényi, mind állati eredetű étrendet fogyaszt. Továbbá, a HEI-2010 intézkedéssel ellentétben, a REAP-S intézkedés különbséget tett a mindenevő és a vegán étrend között. A REAP-S szintén kedvezően korrelált az étrend minőségének négy másik mutatójával (PRAL, vizelet pH, plazma C-vitamin és az étrend tápanyag-sűrűsége), valamint a különféle tápanyagok, köztük a telített zsír bevitelével. Ezek az eredmények a könnyű használat és az alacsony költségek mellett azt sugallják, hogy a REAP-S intézkedés hasznos eszköz az étrend minőségének gyors értékeléséhez.