A Sacubitril/ValsarTan vizsgálata a szívizom oxigén arányában és fibrózisában szívelégtelenségben, konzervált ejekciós frakcióval (PRISTINE-HF)

szívizom
 A vizsgálat biztonsága és tudományos érvényessége a tanulmány megbízója és a kutatók feladata. Egy tanulmány felsorolása nem jelenti azt, hogy azt az Egyesült Államok szövetségi kormánya értékelte. Ismerje meg a klinikai vizsgálatok kockázatait és lehetséges előnyeit, és a részvétel előtt beszéljen egészségügyi szolgáltatójával. A részletekért olvassa el a felelősség kizárását.
  • Tanulmány részletei
  • Táblázatos nézet
  • Nincs közzétett eredmény
  • Jogi nyilatkozat
  • Hogyan olvassuk el a tanulmányi jegyzőkönyvet

Állapot vagy betegség Beavatkozás/kezelés Fázis
Szívelégtelenség megőrzött kidobási frakcióval Gyógyszer: Sacubitril-Valsartan 3. szakasz

Számos, a szívelégtelenséghez kapcsolódó biomarkert jól felismernek, és a keringésben lévő koncentrációik mérése értékes információkat nyújthat a diagnózisról, az előrejelzésről és a kezelésről. Ezek a biomarkerek jelentősen javították a HFpEF patofiziológiájának megértését, azonban a klinikai gyakorlatban jelenleg csak néhányat alkalmaznak. A natriuretikus peptidek (BNP vagy NT-proBNP) mérését a jelenlegi irányelvek javasolják, mivel ezek növekményes értéket adnak. Szív troponin tesztelése ajánlott az akut szívelégtelenség prognózisának megállapításához, és krónikus szívelégtelenség esetén is használható prognosztikára. Az új biomarkerek egyre inkább érvényesek és elismertek a szívelégtelenségben szenvedő betegek ellátásában. Ezek közé tartozik a galektin-3, az ST2, a renin és a cGMP, és ezek megváltoznak a szív remodellációjára és a fibrózisra adott válaszként. Ezeknek a biomarkereknek a mikrovaszkuláris diszfunkcióban betöltött szerepét azonban nem vizsgálták szisztematikusan a HFpEF-ben.

Így továbbra is óriási kielégítetlen szükség van a hatékony terápiára a HFpEF betegek csoportjában. A HFpEF egy heterogén szindróma, amelynek különböző mértékben járulnak hozzá a különböző patofiziológiai folyamatok. HFpEF-ben szenvedő betegeknél az ARNI-terápia hatása a különféle feltételezett strukturális fenotípusokra továbbra is feltáratlan. Az ARNI képes csökkenteni az iszkémiát és a fibrózist, és mindkettő pontosan mérhető a CMR alkalmazásával. Ezért a CMR és az echokardiográfia kombinálásával a kutatók célja az ARNI hatása a szívizom deoxigenációjára a stressz és a szívizom fibrózisában, és ezt korrelálják a szívizom szisztolés és diasztolés funkciójának változásával HFpEF betegeknél.